Nagybörzsönyi kör a kisvasutak nyomában

Itiner

• Nagybörzsönyből a kisvasút felé indulunk a S jelzésen.
• Balra a K+ jelzésre térünk a Kereszt-völgybe.
• A völgyet jobbra, a K▲ jeleken hagyjuk magunk mögött; a lejtő aljában a S▲ jelzésre váltva ereszkedünk Kisirtáspusztáig.
• Kisirtásról a P+ jelzés vezet Nagyirtásra.
• Nagyirtásról jobbra, a S+ jelű turistaúton megyünk tovább.
• A Tolmács-hegyre a S▲ jelzés kalauzol föl.
• Ismét a S+ jelzésre váltunk, ami visszavezet Nagybörzsöny szélére.
• A főtérre a S jelzésen (balra) térünk vissza.

A túra részletes leírása

Nagybörzsöny

A napjainkban kissé ütött-kopott Nagybörzsönynek nemcsak nevében, hanem múltjában is megtalálni a nagyságot. Amint a térképeken feltüntetett német elnevezés („Deutschpilsen") is utal rá, jelentős arányban lakták (több hullámban) betelepített szászok - rájuk a nemesfémbányászatban volt szükség, mely a vulkanikus hegyek alatt rejtőző érceket hozta a felszínre egészen a 18. századig. Emellett a következő évszázadban az országon végigsöprő filoxéravész előtt a bortermelés is fontos bevételi forrása volt a robotmentes, mezővárosi címig jutott Nagybörzsönynek.

Amikor a S jelzésen kifelé indulunk a házak közül, a tetők fölött látni a falu mai vonzerejét: a Börzsöny hatalmas erdővidékét. Bár a határ és a hegyek közti szűk folyosóba szorult, eldugott elhelyezkedés nem a legkedvezőbb, az ökoturizmus szép lassan felrázni látszik a települést. E folyamat egyik fő mozgatórugója a felújított kisvasút, mely mára egészen a Dunáig kanyarog a bércek között. A síneket itt, a Börzsöny nyugati végein a 20. század elején kezdték el lefektetni (Kisirtástól a ma Szlovákiához tartozó Ipolypásztó nagyvasúti állomásáig), a hálózat terjeszkedésének pedig a trianoni határváltozások keltette extra faigény újabb lökést adott. Emiatt aztán az 1920-as évek első felében épült meg a később felszedett, a 2010-es évekre újjáépült szobi kapcsolat. Ami 100 éve a kitermelést volt hivatott gyorsítani, mára a védett, nemzeti parki erdők látogatását segíti elő.

Felszedett kisvasutak nyomában

A Hosszú-völgyben mellénk szegődő sínszálak a patakvölgyet követik, mely népszerű kirándulási útvonal, ezért gyakori látvány errefelé a turista. Amikor egy kis tisztásnál a K+ jelzés balra, a Kereszt-völgybe hív, már jóval elhagyatottabb terepre váltunk. A széles, helyenként némileg elmosott dózerút először átkel a patak andezitgörgeteges gázlóján, majd magasabbról kíséri a néhol szurdokszerűvé váló medret. A szűk völgyben haladva balról a Rustok-hegy meredek letörése, jobbról az impozáns méretű Hegyes-hegy szintén nagy szögben lefutó lejtője von körénk itt-ott sziklás oldalfalakat.

Geológiailag érdekes területen járunk: a fölénk magasodó Hegyes-hegy-orom valószínűleg a Magas-Börzsöny elmozdult darabkája. A Börzsöny vulkáni vidéke kb. 16,5 millió éve kelt életre, és 13 millió évvel ezelőtt csendesedett el; a két időszak között különböző működési szakaszok, típusok váltották egymást. A Nagybörzsöny környéki bányászatot éltető ércesedésért a kőzettömeg repedéseit átjáró hidrotermás oldatok voltak felelősek, melyek erős mállasztó hatással is bírtak. A Magas-Börzsöny roppant tűzhányó-struktúrája délnyugati oldalán e mállott kőzetekre épült, és súlyát egy idő után a meggyengült talapzat nem bírta el: a vulkáni kúp ebben az irányban óriási erővel lecsuszamlott. Az elmozdulás hegytömbnyi hírmondója lehet a Hegyes-hegy-orom kúpja is, mely nem került nagyon távol eredeti helyétől. A gyorsan pusztuló, mállott kőzetek ekkor felszínre kerültek, őket pedig a folyóvízi erózió viszonylag könnyen vágta át - ez magyarázza a terület mély, sűrű völgyhálózatát.

A sötét völgyben egyre magasabbra emelkedve jobbról csatlakozik egy vízszintes, látszólag felhagyott keréknyom: Kisirtáspuszta felől, a Hegyes-hegyet kerülve kisvasútvonal futott erre. Ennek felső ági folytatása volt a Börzsönyben utolsóként (1952-ben) épített szárny, mely a Nagy-Hideg-hegy oldalába, a Kammerhofra kanyargott fel. A kanyargás szó használata teljesen indokolt, hiszen a nagy magasságkülönbség leküzdését tucatnyi csúcsfordító, azaz a szerelvények előre-hátra közlekedését igénylő, Z alakú váltós elágazás tette lehetővé. (A Kammerhofról egy idős bükkállományt hordtak le a vonatok, ennek helyén (egyelőre) életerős, vadregényes fenyvesfolt suhog.)

Kisirtáspuszta felé

A völgy jobbra hajlik; egy villanyvezeték pásztájánál, a kisvasút egykori rakodójának közelében el is hagyjuk azt (itt kezdődött az utolsóként épített szárnyvonal). Jobb felé, a K▲ jelzésen mászunk ki a mélyedésből. Széldöntésektől menedékes talajszintű erdőben, hangulatosan elhagyatott helyszínen járunk, ahol mély vízmosások szabdalják a terepet. A zárt bükkös fölötti Diós-kút mellőzése után a Száraz-fa-bérc csúcsánál érjük el a gerincet, ahonnan dél felé, a korábbi (uralkodóan) gyertyános-bükkös erdőt felváltó tölgyesben ereszkedünk. Mielőtt azonban lefelé indulnánk, tegyünk rövid kitérőt balra a csatlakozó dózerúton! Erről hamarosan jobbra ágazik ki a fák mögötti tisztásra vezető csapás. A kis kopárosról a Nagy-Inóc és a Nagy-Hideg-hegy erdős oldalára látunk rá, tarvágásoknak szerencsére nyoma sincs, erdei vadonban érezhetjük magunkat.

Visszagyalogolva a jelzésre, hamarosan keresztezzük a villanyvezetéket, és egyre meredekebbé váló ösvényen érkezünk le Kisirtáspusztára - az emelkedő utolsó szakaszán már a S▲ jelzésen. Ma lényegében három kulcsos szálláshelyet találunk itt különböző komfortfokozatokkal, illetve a kisvasút állomását. A nagybörzsönyi kisvasúthálózat életében kulcsfontosságú helyszín volt a négy völgy találkozásában fekvő hegyi katlan: itt működött a javítóműhely, ahol a gördülő állományt karbantartották. A kezdetekkor a mozdonyokat helyettesítő lovak patkolása is Kisirtáson folyt. Az állomáson megfigyelhető a csúcsfordító egyik ága, ahová a vonatok begurulnak, majd a másik ágon, ellenkező irányban (a mozdony pozíciójának függvényében akár „tolt menetben", azaz tolatva) távoznak. A nagy szintkülönbségek legyőzését biztosító műszaki megoldás ma ipari műemlékként védettséget élvez; nincs belőle még egy az országban.

A nagyirtási kisvasutak története

A P+ jelzésen nekivágunk a völgynek Nagyirtáspuszta felé, majd jobbra felkapaszkodunk az egyik oldalsó lejtőn. Átlépünk a síneken, és a Börzsöny erdővilágát bemutató tanösvény táblái között érkezünk föl Nagyirtáspusztára, a fenyves árnyékolta vasúti megálló rétjére. Hétvégéken, amikor a vonat is jár, kis erdei büfében frissülhetünk föl.

A klímaváltozás által kikezdett egészségű, ezért kivágás előtt álló fenyvesek a terület múltjáról tanúskodnak: Nagyirtás erdőigazgatási központ volt az esztergomi érsekség nagybörzsönyi erdőbirtokának központjában. Ma a hotel mellett a kisvasút Nagyirtás ütőere. Érdekes kontrasztban áll ez a kezdetekkel, amikor a hálózat munkahely-megszüntető hatásától és a földjeik kisajátításától félő helyiek olyan hevesen tiltakoztak az építési munkák ellen, hogy a csendőrség beavatkozása még emberéletet is követelt. Emellett az építőkre is támadtak baltával, sőt fegyverrel is. Utóbb egyértelművé vált, hogy a félelmek - legalábbis számszerűen - alaptalanok voltak: a vasút és a nagyobb volumenű fakitermelés több munkát adott, mint amennyit elvett. Aztán az 1960-as években megindult a börzsönyi feltáróutak építése, hiszen a motorizáció a rugalmasabb és gazdaságosabb közúti szállítást helyezte előtérbe - ez pedig a sínek csaknem maradéktalan felszedéséhez, a pályák megszüntetéséhez vezetett.

A nagybörzsönyi síneken az 1960-as évek legvégétől a '80-as évek közepéig, majd 1987-től újabb 5 évig folyt személyforgalom; ezt az időszakot hosszú hanyatlás követte. Csak a 2000-es években indult meg a pálya helyreállítása és a menetrendszerinti közlekedés. Több ütemben a Dunától Nagybörzsönyig tartó vonal teljes, turisztikai célú újjáépítését sikerült elérni. Azóta a nyári félév hétvégéin nagy népszerűségnek örvendenek a zakatolva döcögő szerelvények.

A Hosszú-bérc gerincén

Nagyirtástól a S+ jelzésen búcsúzunk. Eleinte még szép szálerdőben emelkedünk, később sajnos kevésbé esztétikus tájon folytatódik túránk. A Hosszú-bérc gerincén, mely a Hosszú-völgy és a Farkas-völgy közt emel falat kiélt erdővel, sok vágásfolttal találkozunk. Üde színfolt a Tolmács-hegy csúcsa, melyre (az S▲ jelzésen) egy különösen vékony gerincnyakon lódulhatunk neki. A meredek ösvény végén egy kis tisztásról a Gömbölyű-kő kopárosa és a szomszédos, peremi erdőségek felé nyílik korlátozott kilátás.

Keresztezzük a nagyirtási feltáróutat, majd sok helyen cserjés területek, máshol irtásaik miatt panorámás oldalak közt közelítjük meg Nagybörzsönyt. Végül elhagyjuk az erdei keréknyomot, és ösvényen ereszkedünk le a kisvasúti végállomás közelébe. Ha nem vonattal távozunk, akkor a balra tartó S jelzésen kereshetjük fel a faluközpontot, ahol a buszmegálló és a bolt is fogad.