A nyugati végekről a Magas-Börzsönybe

Itiner

• Kisirtáspusztáról a S+ jelzésen indulunk el a Kollár-völgyön.
• A Zálog-bércnél a S◼ jelzésre térünk, és azt követjük a Fagyos-kútig.
• A forrástól a K◼ jelzésen kapaszkodunk föl a Nagy-Hideg-hegy közelébe, de a csúcsra már a K jelzésen jutunk föl.
• A K jelzésen indulunk el a turistaháztól (keleti irányban), és azt követjük a Rakodóig.
• Balra fordulunk a P▲ jelzésre.
• A Hanák-rétről a P+ jeleket követjük a Pintér-bérc alatti elágazásig.
• Bal felé indulunk a K jelzésen Bányapusztán át.
• A Nagy-Pogány-hegy oldalában a K+ jelzésre váltunk baloldalt.
• A Pogány-rétről a Pogány-patak völgyén át egy nyeregig emelkedünk a K+ jelzésen.
• Jobbra indulunk a K◼ jeleken.
• A Rustok nyergéből a K▲ jelzésen tegyünk rövid kitérőt a kilátóhelyre!
• A K◼ jelzésen gyalogolunk le a nagybörzsönyi aszfaltútra.
• A K jeleket balra követve érkezünk meg Nagybörzsöny főterére.

A túráról részletesen

Mély völgyeket váltogatva

Kisirtáspuszta valamikor a környező erdők letermelését megkönnyítő kisvasúti hálózat központja és elágazása volt egyben - itt hozták helyre és tartották karban a gördülőállományt. Aztán a '60-as évek motorizációja az aszfaltozott feltáróutak kiépítését lendítette fel: ekkor tűntek el a sínek, és épültek ki a hegység betonútjai. Az idegenforgalmi érdeklődés eredményeképpen azonban újra élvezhetjük a kisvonatok hangulatát, amennyiben Nagybörzsöny, Szob vagy Márianosztra felől vállaljuk a hosszú, de kellemes döcögést. Kisirtáson látható egyébként hazánk utolsó csúcsfordítója, azaz Z alakú vasúti elágazása, mely a szerelvények irányváltásait lehetővé téve segít a szintkülönbség leküzdésében.

A kulcsosházak közül startol a Magas-Börzsönyt célzó túránk a S+ jelzésen. A hegyvidék e délnyugati részének igen szerteágazó vízhálózata van, a patakok mélyen bevágódva hosszú völgyeket mélyítettek rövid oldalvölgyekkel, köztük meredek lejtőjű, de többnyire alacsony gerincekkel (a jelenség magyarázatát lásd a Rustok-hegy leírásánál). A Kollár-völgyön indulunk útnak, de nem sokáig követjük a patakot kísérő erdei utat, a régi kisvasút nyomvonalát. Az első elágazásnál balra fordulunk, és egy kezdetben meredeken emelkedő árokban kaptatunk fölfelé a S◼ jelzésen.

A szép szálbükköst felváltja a füves aljú tölgyes, amint egy jobbra induló ösvényen átkeveredünk a délnyugati kitettségű, melegebb hegyoldalra. A sűrű vízhálózat miatt errefelé nem jellemzőek a széles hátak, így aztán gyakran változik a tájjelleg: az István-bérc oldalában újfent bükkösben lépkedünk. Leereszkedünk a Fagyos-kúthoz a pihenővel és kis tóval ékesített pontra, mely már a Börzsöny magasabb térszíneire hasonlít. Szomorú hely ez: legföljebb csak a laposra döngölt földből következtethetünk arra, hogy a közelmúltban a hűs, árnyas völgyaljon kulcsosház állt. A kedves épület, melynek matracokkal ellátott padlása igazi menedékként bármikor nyitva állt a túrázók előtt, ismeretlen okból kigyulladt, és porig égett. Az újjáépítés gondolatának sajnos az erdészet és a nemzeti park is ellenállt, így hazánk egyik legkiválóbb adottságú trekkingterepének más hegységeinkhez képest is gyér erdei szálláshelykínálata egy értékes és pótolhatatlan darabkával lett szegényebb.

Fenyvesekben a Nagy-Hideg-hegyre

Kicsivel följebb, ugyanebben a völgyben (már a K◼ jelzésen haladunk) balra óriási sziklatömbök sejlenek fel a fák közt. A Bőrös kulcsosház gerendaépületéből sem maradt mára semmi, pedig idilli ponton, a Magas-Börzsöny peremén biztosított pihenési lehetőséget. Egy meredek emelkedő tetején vékony gerincre lépünk, s ezzel a Nagy-Inóc egyik oldalágát érjük el. Már kissé szélesedő hátat követve, a Kammerhof gyönyörű, Erdélyt vagy a Felvidéket idéző, páfrányoktól zöldellő fenyvesében érkezünk meg a K jelzésre, amin bal felé már célegyenesre fordulunk a Nagy-Hideg-hegy felé. A Kammerhofról érdemes megjegyezni, hogy ide vezették fel a Börzsöny utolsó kisvasúti szárnyvonalát (1951-ben), ami rengeteg csúcsfordítóval érte el azt a magasan álló öreg bükköst, melynek letermelése szükségessé tette a sínek fektetését. Helyén zöldell a fenyves.

Jobbunkon megjelenik a sífelvonó; még néhány kanyar a köves szállítóúton, és egy terebélyes fenyő mögül kibukkan a turistaház. A Magas-Börzsöny egyetlen menedékhelyének konyháját leginkább csak hétvégéken élvezhetjük, a mögötte található, pázsitos hegycsúcsról pedig a Dunakanyar és a Visegrádi-hegység látványában gyönyörködhetünk, illetve a Gerecsét is megtalálhatjuk. A házat a '30-as években kezdték építeni, de csak a II. világháború után tudták befejezni. A masszív kőépület külsőre azóta is változatlan formában áll a hegytető oldalában.

Gyűrűbe zárva

A K jelek nyomában folytatjuk a túrát - amikor a turistaút jobbra, meredeken lefelé indul a tisztás végében, érdemes az ösvényen kitérőt tenni balra a sípálya pásztájáig. Innen nagyszerű kilátás nyílik a Csóványosra. Percek múlva a Rakodóhoz érkezünk, ahol a kereszt előtt balra kiágazó jelzésre kell lépnünk. A P▲ útján már a bemélyült vulkáni roncsszerkezet, a kaldera belsejébe hatolunk a gerinctől elbúcsúzva. A területet körbeölelő hegygyűrű miatt szélcsendes része ez a hegységnek, mely mozdulatlanságával, járatlanságával és természetközeli állapotú rengetegének zord sziklakibúvásaival nyugalmas harmóniát áraszt - a két sípálya-pászta ellenére. A 2014-es jégkár döntései (és korábbi szélviharok) jelentős lékeket ütöttek a zárt bükkösökben, így néhol lelátunk a vizeket összegyűjtő Fekete-patak völgyébe. Balról mohos kőtengert is mellőzünk - a jégkorszakokban a megfagyó-felolvadó víz térfogatváltozásai pattintották szét, darabolták fel a repedezett lávakőzetet. A megtelepedett növényzet arra utal, hogy a kövek már nincsenek mozgásban.

A Nagy-Hideg-hegy aljában turistautunk egyesül a P+ jelzéssel, ezért innentől ezt követjük (tovább, egyenesen). A Hanák-rét és egy szomszédos tarvágás irtásának pereméről egyfelől visszanézhetünk a Csóványos-Magosfa vonulatra, másrészt körbetekintve érzékelhetjük a Börzsöny kalderájának zártságát is. A magas peremeket csak a Fekete-patak töri át, ennek völgytorkában kileshetünk a Felvidék felé, és kellően tiszta időben a Kárpátok vulkáni sorozatának külső ívét is felfedezhetjük a távolban. Kissé hullámzó úton, a fakitermelés által meg-megszakított rengetegben érünk a Pintér-bérc alá, ahol balra váltunk a K jelzésre. (Bár azt hihetnénk, ez valójában nem az Országos Kéktúra, hanem annak tájegységi társa, a hegység peremét bebarangoló helyi kéktúra.)

Beomlott tárók vidékén

A szemmel láthatóan kihasznált szállítóutat elhagyva meredek, csúszós ösvényen, fiatalosban érünk le a napsütötte Bányapusztára, ahol erdészlak áll. Régen több épület is benépesítette a kis rétet, mely a szomszédos völgyekben folyó bányászat központja volt. A vulkanikus vidék kezdeti működésekor lezajlott ércesedés még aranyat és ezüstöt is adott a területnek, amit rövid tárnákból hoztak a felszínre. Dózerút tekereg a mély, kőgörgeteges patakárok mentén, de résen kell lennünk, mert kb. 1,5 km után balra, egy alig észrevehető ösvényen kell elhagynunk a Bánya-patak völgyét. A K+ jelzés a bozótba hatol - láthatóan mellőzött útvonal, pedig építői még lapos kövekkel is befedték a csapást, hogy jól járhatóvá tegyék a hegyoldalt. Egykor talán vadászösvény lehetett.

Csalánoson és sűrű növényzeten gázolunk át, és kisvártatva a Pogány-rét tisztására érkezünk. Az idilli kaszálóról nincs igazi kilátás, de mégis bájos a hegyek ölelte látvány. Kis szerpentint leíró ösvényen taposunk le a Kovács-patak (följebb 3 beomlott tárna bejáratát is rejtő) völgyébe, melyet hamarosan el is hagyunk, hogy újabb gerincre hágjunk egy tarvágás mentén. A Fagyos-kúttól karnyújtásnyira, éppen csak fölötte állunk, de ha nem akarjuk körtúraként visszazárni a nyomvonalat, forduljunk jobbra a K◼ jelzésen!

Egy alig ismert panoráma

Tölgyeses, néhol sziklás hegyoldalban, kissé monoton szakaszon kanyargunk (kezdetben egy régi kisvasút csúcsfordítójának nyomvonalán), mígnem egy elágazásnál balra hív a K▲ ösvénye. Perceken belül napsütötte lejtőgyepre lyukadunk ki. Csodálatos a panoráma a Nagy-Inóc tömbjére, az alattunk ívelő, mélyen bevágódott völgy túlsó oldalára (Hegyes-hegy-orom), de a messzeségben a Nagy-Hideg-hegyet, illetve kicsit lentebbről a Csóványost is megkereshetjük szemünkkel. Az erdőtakarót innen nézve semmi sem bontja meg, az összefüggő, zárt rengeteg varázslatos, megigéző látvány. Mindezt a sárga fűben szétszórva heverő, sötétbarna andezittömbök színesítik. A kilátóhelyet csak elvétve keresik fel turisták, ezért forgalomra sem kell számítanunk.

Geológiailag érdekes terület kerül a szemünk elé: a szemben magasodó, csúcsos Hegyes-hegy-orom valószínűleg a háttérben húzódó Magas-Börzsöny elmozdult darabkája. A Börzsöny vulkáni vidékén különböző működési szakaszok, típusok váltották egymást az évmilliók során. A Nagybörzsöny környéki bányászatot éltető ércesedésért a kőzettömeg repedéseit átjáró oldatok voltak felelősek, melyek erős mállasztó hatással is bírtak. A Magas-Börzsöny roppant tűzhányó-struktúrája délnyugati oldalán e mállott kőzetekre épült, és súlyát egy idő után a meggyengült talapzat nem bírta el: a vulkáni dóm ebben az irányban óriási erővel lecsuszamlott. Az elmozdulás hegytömbnyi hírmondója lehet a Hegyes-hegy-orom kúpja is, mely nem került nagyon távol eredeti helyétől. A gyorsan pusztuló, mállott kőzetek ekkor felszínre kerültek, őket pedig a folyóvízi erózió viszonylag könnyen vágta át - ez magyarázza a terület mély, sűrű völgyhálózatát.

Visszatérünk a K◼ jelekre, és egyre szelídülő erdőben, meleg mikroklímájú tölgyesben ereszkedünk Nagybörzsöny határáig. Mielőtt kilépnénk az aszfaltútra, át kell verekednünk magunkat egy sűrűn benőtt, kellemetlenül bozótos szakaszon. A K jelzést bal felé követve végül besétálunk a hegység nyugati kaputelepülésére, Nagybörzsönybe.