Duna menti dombokon

Itiner

A túra során végig a P jelzést kell követnünk.

• Kövessük a főutcát az árpádkori templomig Nagybörzsönyben! Itt a P jelzés dél felé tér, és lekanyarodik a horgásztóhoz.
• A horgásztó után a P jelzés átvág egy legelőn, melynek déli végén belép az erdőbe, és hosszú emelkedésbe kezd a földúton, mígnem eléri a Gömbölyű-kőt.
• A Gömbölyű-kő után enyhe ereszkedésbe kezdünk, a rosszul jelzett földút-elágazásnál válasszuk a bal oldali ágat, az lesz a P jelzés, mely átvezet a Kis-Koppányon. Onnan meredeken leereszkedünk a Koppány-nyeregbe.
• A nyeregben Y-alakú elágazást találunk, nekünk ismét a bal ág a megfelelő megoldás. 150 méterrel előrébb újabb csomóponthoz érünk, itt táblák segítik a tájékozódást: a P előre, egyenesen dél felé tér, befúrja magát az erdőbe, és lefelé tart.
• Többször keresztezzük a patakot, míg végül az jobbra, az ösvény balra fordul. A Márianosztrát övező szántóföldek földútjain érkezünk meg a falu határába.
• A P jelzés a Kossuth Lajos utcán keresztezi a falut nyugat-keleti irányban, de még annak vége előtt, a Dózsa György utcán balra fordul. A Dózsa György utca a 3. sarkon irányt vált jobbra. Elágazások nélkül, egyenes irányt tartva hatol át az erdőn a turistaút.
• Kóspallagon újfent a Kossuth utcán sétálunk be a faluközpontba - itt kanyarodjunk jobbra, a Váci útra! Az utca végén a Malom-völgyi-patak mellé szegődünk.
• 1,6 km-rel a faluhatár után elágazáshoz érünk: a P jelű turistaút vesz egy éles jobbkanyart, elhalad a Torony-alja-horgásztó partján, átvág a kóspallagi autóúton, majd ismét délnek fordul.
• Egy hosszú irtásréten vágunk át, aztán elérjük a törökmezői aszfaltutat. A turistaút erről jobb felé lekanyarodik, és csinál egy hurkot Törökmező turistaházához, de később visszatér a betonra. Bár letér róla jobbra, végig mellette marad, majd keresztezi azt, és bal felől kíséri az erdőben.
• Hamarosan újra a burkolt útra váltunk. Ahol megérkezünk a parkolóhoz, a P átvág azon, és a fák közé hatol. Innen kanyarogva ereszkedünk le Nagymarosra.
• A Rákóczi Ferenc utcába csatlakozunk, és jó 30-40 percen keresztül követjük azt, míg megérkezünk a Magyar utcához, melyen balra fordulva érhetjük el a vasútállomást, további 5 perces sétával a kompot.

A túráról részletesen

Nagybörzsöny főteréről a főutcát követve kapaszkodunk föl a falu legmagasabb pontján álló árpádkori templomhoz. Innen először a faluszéli horgásztó mellé ereszkedünk, majd rákanyarodunk egy végeláthatatlannak tűnő, egyhangúságában is fárasztó emelkedőre a Gömbölyű-kőig. Kezdetnek átvágunk egy legelőn, hogy aztán hosszas, monoton erdei sétába kezdjünk. A dózerút többnyire egyenesen, kevés elágazást érintve vezet föl a tisztásra. Nehéz ugyan eltévedni, de legyünk figyelmesek, mert a jelzést nem mindenhol lehet könnyen követni. (Az erdei földút egy ponton patakmosást keresztez, és élesen jobbra fordul. Itt, a Csörge-kútnál, néhány méterrel a kanyar után balra fordulhatunk, és egy jól kijárt ösvényt követve a Bizmet-rét hosszanti tisztásán gyalogolhatunk fel a hegyperemi Gömbölyű-kőig. A rétről hátrafelé tekintve szép a kilátás az Ipolymentére, a síkból a leállított mochovcei atomerőmű hűtőtornyai emelkednek ki. A turistautat a tisztás fölső pontján, jobbra fordulva érjük el a fák között.)

A félreeső, kevesek által felkeresett Gömbölyű-kő szokatlan, meglepő látványt nyújt. Ameddig a szem ellát, kisebb-nagyobb vonulatok sorjáznak egymás mögött, a hátteret pedig a Csóványos-Magosfa vonulat szolgáltatja. A kilátás a hegység legjobbjai közé tartozik; rendhagyó és izgalmas szögből, hosszában tárja fel a Börzsönyt. Az erdőszéli, bércperemen lévő tisztás egyébként önmagában is hangulatos, kellemes hely.

A kilátóhelyről hosszas ereszkedésbe kezdünk. A turistaút egy rövid szakaszon szintezni kezd, ekkor haladunk át a Kis-Koppány apró csúcsán, melynek déli lejtőjéről a gömbölyű-kőihez hasonló, de korlátozottabb kilátásban lehet részünk. Leereszkedünk egy nyeregbe, ahonnan rövid, mégis fárasztó kaptatóval kitérőt tehetünk a Nagy-Koppány panorámatisztásos tetejére. Ezzel meg is érkeztünk a Börzsöny délnyugati vulkanikus kúpjainak világába. A hegyvidék központi részénél alacsonyabb teületen járunk: több kisebb kitörési központ dómjai emelkednek itt (ilyen a már említett Nagy-Koppány, a Só-hegy, a Kopasz-hegy, a Nagy-Galla stb.) Szinte mindegyikük pazar kilátásal hálálja meg a meredek lejtők leküzdését.

Márianosztra felé egy szűk, élénken kanyargó, helyenként ligetes patakvölgyben folytatjuk utunkat. Végül kikapaszkodunk a szurdokszerűvé váló vájúból a falu földjei szélén futó földútra, mely esős időben kellemetlenül sáros, barázdált talajával igencsak megkeserítheti a dolgunkat.

Alighanem mindenki számára a Márianosztra és Kóspallag környéki etap a Holló-kőtől Vörös-kőig tartó vándorlás legkevésbé maradandó szakasza. A két falu közt egyszerű erdei sétát teszünk, de nagyjából 1 óra alatt meg is érkezünk Kóspallagra. A falu után kellemes hangulatú patakvölgyet követünk, közben a barátságos Torony-alja-horgásztó erdős partján is végigsétálunk. Ugyan folyamatosan a Börzsöny körüli dombkoszorú erdőiben hullámvasutazunk, igazából mégis csak Törökmező előtt, a távoli magas-börzsönyi vonulatok látványa emlékeztet ismét arra, hogy hegyvidéken járunk.

A Törökmezőt követő kilométeren érdemes hátrapillantani időnként, figyelmesebbek ugyanis kiszúrhatják a Nagy-Hideg-hegy tisztását és rajta a turistaházat. A törökmezői házhoz nem muszáj kitérőt tennünk, de érdemes feltöltekeznünk a következő kb. 2,5 km-re, amit aszfaltút mentén teszünk meg (az ösvény az erdőben követi az út futását). Fel-felbukkannak időnként a Visegrádi-hegység vonulatai, a Duna azonban rejtve marad a szemünk elől. Ha látni szeretnénk, érdemes meglátogatnunk a Gubacsi-hálás nevű tisztást. Rövid kis séta ez a P jelzésről, de megtérülő befektetés: egy meredek hegyoldalról elénk tárul az egész Dunakanyar Váctól a Prédikálószékig. Szemben a visegrádi vár, előttünk pedig a túlpart hegyei, a Holló-kőtől Vörös-kőig túra következő tájegysége.

A P jelen maradva a faluszéli házak közé kanyarodunk, és hosszas utcai gyaloglás végén érjük el a vasútállomást, később a kompkikötőt.