Bátor tanösvény

Itiner : 

Végig a kék T jelzést kell követnünk

• Kiindulópontunk a Bátor közepén található Turisztikai Központ, innen a Nagy-oldal felé indulunk
• A falu végén jobbra, majd az erdő alatt balra a Muszka-gödréig
• Itt jobbra fel a szurdokvölgy oldalán, majd a 4. állomáspont után jobbra fel a hegytetőre
• Az 5. állomáspont után lejutunk a Jófia-völgybe, majd a Víz-völgyén folytatjuk tovább utunkat
• Becsatlakozunk az Országos Kéktúra (K) nyomvonalába
• Az erdészeti csemetekert után a műúton balra fordulunk
• A Laskó-patak hídja után lecsatlakozunk az OKT-ről, élesen jobbra befordulunk az erdőbe a patak mentén
• A falu határában kétfelé ágazik az út: jobbra egy rövid, 10 perces kitérővel megközelíthető egy földtani feltárás, illetve a Nagy-kő sziklatömbje (9. és 10. állomáspont) 
• Visszatérünk patakhídon keresztül, és a falu irányába megyünk tovább
• Beérve a faluba a temető mellett haladunk, majd elhagyva a kápolnát a jelzés átvisz az út túloldalára, fel a templomhoz
• A jelzés mentén érünk vissza a Turisztikai Központba

Az útvonal részletes leírása :

A kék T jelzésű tanösvény a Bátor közepén található turisztikai információs központtól indul, ahol tájékozódhatunk a tanösvényről, és információs kiadványokat is találunk. A falu keleti felén, a Nagy-oldal erdős hegyoldala alatt az út egy romos magtárépület mellett a Mogyorós-kúthoz vezet. A kút valójában egy forrás, amelyre egy nyomókaros kútházat építettek, és amelynek vize iható, sőt, igen finom, magas ásványianyag-tartalommal. Itt található egy esőbeálló épület, amelyben a tanösvény indítótábláját és egy átnézeti térképet találunk. Mellette, a felhagyott kőbányában pedig tűzrakó- és pihenőhelyet alakítottak ki. Az út a faluból kiérve az erdő alatt, a kaszálórét szélén kanyarog. A 2. állomásponton – ahonnan szép panoráma nyílik a településre – megismerkedhetünk a kaszálórétek különleges madárvilágával. Ezután az út bekanyarodik egy szűk szurdokvölgybe, a Muszka-gödrébe, ahol a 3. állomáspont található. Itt különleges földtani képződményeket, a 160 millió éve a tenger mélyén beinduló vulkanizmus során kialakult párnalávákat szemlélhetünk meg. Nem sokkal később, egy fenyves alatt megpillantjuk a 4. állomáspont tábláját,ahol a vidék történelmi kereskedelmi útjaival – jelenleg is egy ilyenen állunk –, és a vidék egykori betyárvilágának emlékeivel ismerkedhetünk meg. Az út jobbra kanyarodik, majd a hegytetőre érve gyönyörű kilátás tárul elénk: északnyugaton a Medves, a Karancs és Salgó vára az Ajnácskő feletti hegyekkel, a távolban a Vepor tömbje, északon  pedig a Vajdavár-vidék (Ó-Bükk) meredek homokkő hegyeit láthatjuk. Itt áll még néhány öreg, évszázados cserfa; sajnos ennyi maradt az egykor több hektáron át nyújtózó fás legelőből, melyeknek történetét, gazdasági jelentőségét, valamint az erdőgazdálkodás változását mutatja be az 5. állomáspont táblája. 

Lesétálunk a Víz-völgyébe, ahol a csordogáló erecske egy különleges életközösségnek ad otthont: ez a völgytalpon kialakult enyves égerek világa. A hűs völgyben számos ritka növényfaj él, és az öreg fák több ritka madárfajnak adnak otthont. Ezt az életközösséget mutatja be a 6. állomáspont táblája. 

Rövid séta után egy időre becsatlakozunk az Országos Kéktúra (K) Sirok és Szarvaskő közti szakaszának (OKT-22) nyomvonalába. A völgy alján – ahol átkelünk a patakon – egy homokkő fal fogad. 16 millió éve tenger hullámzott itt, partvidékét pedig mocsarak borították. A lerakódott, változó színű és szemcseméretű homok, amely gyakran elborította a mocsárvilág korhadó növényi maradványait is, az évmilliók során barnaszénné alakult. Ezt a kőszenet bányászták először Bátor és Szarvaskő határában, majd a 19. század második felétől a bányászat súlypontja áthelyeződött a szomszédos Egercsehibe. Ezt mutatja be a 7. állomáspont itt elhelyezett információs táblája. 

A völgy végén az egykori erdészeti csemetekert mellett, gesztenyefák tövében egy újonnan kialakított pihenőhely fogad minket rönkasztalokkal és rönkpadokkal. Ahogy kiér a turistaút az országútra, a tanösvény az OKT nyomvonalát követi déli irányba még kb. 100 m-en keresztül, majd átsétálva a Lakó-patak hídján, elhagyjuk a Kéktúrát, és egy éles jobbkanyarral a patak mentén folytatjuk tovább utunkat. Innen a tanösvény jelzése végig a patak mentén halad. A 8. állomáspont táblájánál az 1940-es években elpusztult vízimalom romjaihoz érünk. Az egykori építményt – mint a környék egyetlen vízimalmát – mutatja be a tanösvény információs táblája. 

A hajdani malomárok partján vezet tovább a turistajelzés. A patakvölgy egyszer csak összeszűkül, és beérünk a bátori Nagy-kő kvarcit sziklái által keretezett szorosba. Kiérve az út kétfelé ágazik: a bal oldali ága megy vissza a faluba, de nekünk érdemes jobbra kitérni, átmenni a patak hídján, és újfent jobbra kanyarodni. Egy felhagyott kőbányában a 9. állomáspont mutatja be a Nagy-oldal mozgalmas földtörténeti múltját, míg onnan nem messze a Nagy-kő sziklatornya alatt található 10. állomáspont a hegyoldal ritka növényeivel foglalkozik. Ezeken a sziklákon él a bennszülött magyar kőhúr legnagyobb állománya, melynek sokezer apró fehér virágja tavasszal fehérre festi a vörös sziklát. 

E rövid, 10 perces kitérő után megfordulunk, és visszasétálunk a Laskó-patak hídjáig, melynek túloldalán folytatódik utunk vissza a faluba. A temető mellett érkezünk be a településre, ahol egy 1700-as években épült műemlék kápolna mellett haladunk el (11. állomáspont). Innen a falu közepén egy dombon magasodó neobarokk Szent Imre-templom (12. állomáspont) előtt vezet vissza az utunk a falu központjába, kiindulópontunkra.