Felfedezőút a tőzegláptól a Törökasztalig

Itiner:

• A faluközpontból a K jelzésen indulunk déli irányba a Nyírjes úton.
• A Darnó-hegyet megkerülve jobbra az első házak előtt, a Nyírjesi-út buszmegállónál jobbra kanyarodunk az erdőbe a K+ jelzésre térve, ami a Nyírjes-tóhoz vezet.
• A K jelzésen visszatérünk a faluközpontba, és követjük egészen a siroki várig, ahova jelzetlen úton teszünk egy kitérőt.
• A K jelzésen továbbmegyünk a Törökasztalig - az utolsó szakaszon ismét jelzetlen ösvényen haladunk.
• Ugyanezen az úton, a K jelzést követve térünk vissza a faluközpontba.

A túráról részletesen:

A Nyírjes-tó tőzeglápjánál

A szépen megújult faluközpontból indulunk felfedezni Sirok különlegességeit a K jelzésen. A Mátra irányába, délnyugatra kerüljük meg a Darnó-hegy lábát, hogy a túloldali Nyírjes úti buszmegállótól induló K+ jelzésen felkapaszkodjunk a Nyírjes-tóhoz.

A Darnó-hegy a Mátra-vidék legöregebb tagja, kőzetei már a földtörténeti ókorban, 360-300 millió éve kialakultak, ellentétben a Mátra fő tömegét alkotó miocén, 15 millió év körüli vulkanitokkal. A "Mátra nagyapjának" ennek megfelelően jóval alacsonyabb, megkopott hátán kapaszkodunk a napfényes, fiatal tölgyesben egy tekervényes ösvényen. A felszín egyenetlenségeit szépen lekövető csapás hamarosan egy erdőgazdasági útba torkollik, amin bő száz métert haladva tovább követjük a vízfolyásnál haladó ösvényt, levágva a dózerút kanyarját. A piciny, időszakos vízfolyás a Nyírjes-tó lápvidékéről csordogál - feltéve, hogy van elég víz a tóban, azt ugyanis csak a felszíni vizek táplálják. Vízgyűjtője csekély, így gyorsan leköveti az időjárás változásait.

Az ösvényen egy laposabb térszínre érkezve elérjük a Nyírjes-tó információs tábláját. Meglepő a környezet, ugyanis tónak, azaz klasszikus vízfelületnek nyoma sincs: egy sűrű bokorerdő áthatolhatatlan szövevénye előtt állunk. A riolittufa lokális teknője már rég feltöltődött - minden megújulni képtelen vízfelületnek ez a sorsa: a benne élő növényi szervezetek maradéka idővel teljesen feltölti a mélyedést, és csak vizes, nyirkos tőzegláp marad az egykori tó emlékeként. A láp üledéke viszont megőrizte az évezredek lenyomatát, az elhalt növényzet rétegeiben felhalmozódott virágporból következtethetünk a környék egykori klímájára. Eszerint itt a jégkorszaktól sűrű fenyvesek uralták a tájat, amit a melegedéssel fokozatosan uralt vissza a bükk, majd a tölgy. A lápban megőrződtek a jégkorszakból visszamaradt, Észak-Európára jellemző fajok. Több sásféle, vízi lágyszárú és rovar csak itt található a Mátra területén. A tó a nevét is az itt megmaradt molyhos nyírről kapta, amely Izland fő erdőalkotó fája. A láp több méter vastagságban vízzel átitatott talaja extrém savas, 4,5 pH értékével és tápanyagszegény vizével olyan feltételeket teremt, melyet csak bizonyos fajok képesek elviselni.

Séta a siroki várba

A láppal való megismerkedés után visszafordulunk a K+ jelzésen, és az eddig megtett úton haladunk vissza a faluba. Ügyeljünk a dózerútnál lekanyarodó ösvényre: könnyű elnézni, és továbbmenni a széles szekérúton. A Nyírjesi úton a K jelzésen visszaérünk a faluközpontba, majd a Petőfi utcán északnyugatnak tartunk (balra). A Dózsa György utcába fordulunk, majd a Temető utcán visszakanyarodva érünk ki a faluból a temető mellett. (Ezt a közel egy kilométeres kanyart lefelezhetjük, ha a Széchenyi útról megyünk fel a templomhoz a kis ösvényen a takarékszövetkezet mögött.)

A falu feletti dombon a sziklás alapra épült vár meghatározza a hely hangulatát. Az egykor bevehetetlennek hitt sziklaerődöt valóban nem is ostromolták. Sirok vára oly sok magyarországi erősséggel egyetemben a Rákóczi-szabadság harc után, 1713-ban a Habsburg császári rendelkezésnek esett áldozatul. Szerencsére a falmaradványokat helyreállították, és még csonkán is régi méltóságukat mutatják a Tarna-vidék felett. A kövezett szekérút hátulról közelíti meg a várat, félkörívben megkerülve azt. Érdemes a romot belülről is felfedezni, ám a bejárat melletti kiszögellésről is jól érzékelhetjük annak stratégiai szerepét. Hosszan belátni a Tarna völgyét és a felette hullámzó dombokat. Délnyugatra a Mátra masszív tömbje uralja a tájat a Kékestető átjátszó adójában csúcsosodva, míg északnyugatra a Karancs-Medves kúp és koporsó alakú vulkánjai sorakoznak a látóhatáron. A palóc vidék központi területére látunk rá, ahol a dombos, girbegurba tájon megannyi rejtett falucska bújik meg a patakvölgyekben. Ez a hullámzó vidék köti össze az Északi-középhegység szigetszerű vonulatait a kárpáti rengetegekkel. Az utóbbi időben rendszeresen jelen van a területen a barnamedve, és feltehetően a Bükkbe visszatérő farkasok és hiúzok is ezen az ökológiai folyosón közlekednek.  

A Barát-sziklák és a Törökasztal dácittufa tornyai

A vár alatti nyeregből egy rövid kitérővel felfedezhetjük a térség vulkáni működésének egyik jellegzetes képződményét, a dácittufa kipreparált tömbjeit. Már a várból ereszkedve is vonzza tekintetünket a szemközti oldalból mutatóujj-szerűen kiálló toronycsoport. A vár alatti rét túloldalán folytatjuk a K jelzésen az utat, és a gyér erdőből megérkezünk a különös természeti képződményekhez. A népnyelven Apáca-sziklának és Barát-toronynak nevezett "kövek" valóban emberi alakra emlékeztetnek bizonyos szögből, és keletkezésük is a gondolatteremtő erejéből eredeztethető - bár nem olyan elvont értelemben, mint gondolnánk. A barát és az apáca feje ugyanis egy-egy nagyobb vulkáni lávatömb, ami a kitörést megelőző hamuszórásba zuhant. A vulkáni bomba a tufával összesülve egységet alkotott, majd évmilliókkal később, mikor a rétegek a felszínre kerültek, a keményebb lávadarab megvédte az alatta lévő puha tufaréteget. Innen adódik különös megjelenésük, mely a fej alatti alakot formázza.

Érdemes pár percet továbbgyalogolni az ösvényen a hegy tetejére a Törökasztal nevű sziklacsoporthoz, ahonnan a legszebb rálátásunk adódik a siroki várra és a mögötte húzódó Mátrára. A szintén tufa alkotta szikla a monda szerint a várban tanyázó török őrség egyik megfigyelőpontja volt, innen ered a neve. Különös mélyedés látható a lapos tömb közepén, melynek valószínűleg kivájt lefolyócsatornája is van. Feltételezik, hogy a történelem előtti időkben áldozati oltárként funkcionált a szikla, biztosat viszont erről nem tudhatunk. A K jelzés innen a Bükk felé folytatja útját, hogy a zegzugos vidéken átvágva megérkezzen a szomszédos Szarvaskő várához. Mi viszont visszatérünk Sirokra az eddig megtett úton, így zárva be a rövid, de tartalmas "Y" alakú körtúrát.