Körtúra a Mátra hátsó kertjében

Itiner

• Terpesről a második patakhíd túloldaláig a Z jelzést követjük.
• Az elágazásnál jobbra térünk a Z+ jelzésre, amit a tó előtti elágazásig követünk.
• A Búzás-völgyi-tó keleti partján a Z↺ jelzést követjük (az elágazásban balra fordulva) a tó túlsó vége előtti elágazásig.
• Balra fordulunk a Z jelzésre, amit a dombhátig követünk.
• A dombháton jobbra, a széles erdészeti utat követő K+ jelzésre váltunk, amin oda-vissza kitérőt teszünk egy kilátóponthoz.
• Visszatérve ismét a Z jelzést követjük (jobbra), ami Szajlán át visszavezet Terpesre.

A túra részletes leírása

A Tarna mentén

Terpest a Z jelzésen hagyjuk el, és rögtön a Tarna mentén húzódó földekre érünk, amiket szerencsére aszfaltúton keresztezünk. A falu eredetileg itt állt, mígnem a 19. század második felében a folyó árvize elmosta, és jelenlegi helyén épült újjá. Keresztezzük a Tarnát, majd annak lefűződött, feltöltődött ágát is, és rögtön ezután sárosodásra hajlamos, a mezők szegélyét követő földútra lépünk – immár a Z+ jelzést követve. A dombok alatt, telepített fenyves szélén haladva rá-rálátunk a Vajdavár-vidék legmagasabb csúcsaira, az Ökör-hegy szemközt emelkedő csoportjára, illetve a folyóvölgy túloldalán hullámzó, fás legelőkkel tarkított magaslatokra.

Egy patakkeresztezés után balra hajlik az út, és szűkebb völgyben fordul Kisfüzes felé. Útközben tábla hívja fel a figyelmet a Pusztatemplom helyére: itt állt a falu a törökdúlás előtt, így nem is meglepő, hogy egy 13. századi templom köveit tárták fel a helyszínen. A turistaút hamarosan eléri Kisfüzest, ahol balra fordulunk az utcán. A pici, rendezett völgyi palóc falu máig magán viseli ún. hadas településszerkezetét: a rokonságban állók egymás mellé építették házaikat, és a hosszú, közös udvarok alakultak utcává.

A trianoni emlékműnél fedett turistapihenőt alakítottak ki, de egy elágazás után érintjük a falu igazi attrakcióját, a 2023-ban elkészült turistaközpontot (Barka rendezvényporta). A szállást és rendezvénytereket tartalmazó épület mellett játszótér is található, a domboldalon kígyózó, interaktív infótáblákkal felszerelt ösvényen pedig a fentről nyíló kilátásért érdemes felkapaszkodni. Egyik irányban Kisfüzesre, a másikon a szemközti, lejtőcsuszamlások által formált, íves horpákkal tagolt dombokra látni rá.

Elhagyatott dombok és eltűnt települések vidékén

A turistaútra visszatérve, nyírfái miatt enyhén skandináv hangulatú lólegelő mellett hagyjuk el a falut, és völgyben, kanyarodó domboldal alatt lépünk az erdőbe, ahol közepes meredekségű, sokáig kitartó emelkedő, a túra legnehezebb része következik. Egy gerincszakasz melletti, lapos tetőn terült el a középkori eredetű palánkvár, amelyből mára semmi sem maradt, és sokáig rossz helyen, innen délre jelölték a térképek. Előrébb egy útkanyarban esőház és pihenőhely áll, amit elhagyva előbb mélyúton, majd keskeny gerincen vezet a turistaút. Az agyagos, homokköves felszínű hegycsoportot élénken formálja az erózió, ezért jellemzőek rá a szűk gerincek és meredek lejtők. Hamarosan éles jobbkanyart vesz az út, és egy fenyvescsoport szélén érjük el a beerdősült, de azért még részben kivehető Vámház-rétet, avagy Vámkaput (ahol padok és asztal találhatók). Amint a kihelyezett táblán is olvasható, erre hajtották egykor nyájaikat a pásztorok, és betyárok (többek közt Vidróczki Márton) is gyakran megfordultak a környéken, hiszen a két szomszédos vármegye között élénk volt a kereskedelmi forgalom.

Az út néhány szűk kanyar után fenyves mellett emelkedik, majd a dombháton átbukva fokozatos lejtésbe kezd. Tarvágás foltján érkezünk Kürt-pusztára, ahol hajdanán Kürt település, később majorság állt. Az irtás túlsó végén kerítés mellé szegődünk, és hosszú erdei szakaszon jutunk az elágazásba, amelyben balra, lefelé indulva kezdjük meg ereszkedésünket a Búzás-völgybe. Az Epres-fenék keskeny, zárt rétjének végében balra fordulva átlépjük a Búzás-patakot. A völgy tájgazdálkodása igen sokrétű volt: legeltetésre, makkoltatásra és növénytermesztésre is használták, szegélyező erdőivel gazdálkodtak, a rétek alján tanyák álltak, az Ó-lucernás nevű völgyfőben duzzasztógát feltárt maradványai jelzik egy régi tó helyét.

Tóparti idill mátrai festménnyel

Legelőt kerülve, erdőszélen érkezünk szélesebb erdészeti útra, ami már a víztározó felé vezet. Tábla jelzi az elágazást; innen balra, a Z↺ jelzésen folytatjuk utunkat, amelynek legszebb szakasza következik. Kiérünk ugyanis a Búzás-patakon 1972-ben felduzzasztott Búzás-völgyi-tó partjára, amit széles földúton követünk. Az út mentén több helyen árnyas pihenőhelyeket találni, a tóparti idillt a dombok mögött markánsan felszökő Mátra látványa színesíti: a hegység keleti gerince, az innen nézve hatalmas Kékes tömbje, odább pedig a Galya-tető foglalják keretbe a tájat. A hosszú kanyargás végén, de még a tó völgyzáró gátja előtt balra fordulunk, és csatlakozunk egy erdészeti úthoz. Rajta balra fordulunk, és enyhe emelkedőn kezdjük követni a Z jelzést.

Rövidesen, a dombtetőre érve jobbra fordulunk a K+ jelzésre, ami mintegy 5-10 perces kitérővel vezet el a következő dombtetőn található kilátópontig: innen rálátunk a tó tükrére, Recsk üdülőtelepére, és a hullámzó dombvidék mögötti Mátrára. Ellenkező irányban pazar látvány a Tarna völgye és a hátterében magasodó, alig ismert hegység, a Vajdavár-vidék középen legmagasabb tömbjével, az Ökör-heggyel.

Vissza a Tarna mellé

Visszatérünk a Z jelzésre, amin jobb felé ereszkedünk, egyenesen a Vajdavár-vidék csúcsai felé, a Tarna lapályára. Rétek szélén érünk be az apró Szajlára; a jobbunkon emelkedő, fenyves által takart domb a helyi legenda szerint Attila hun király sírját rejti. A 20. század elején még tudományos akarat is volt a természetes eredetű, de a tetején mesterséges kialakítású bérc átvizsgálására, a szükséges költségeket is sikerült biztosítani, ám a világháború meghiúsította a kutatást. A falu déli szomszédjában emelkedő Darnó hegy legendája is az Attila-mondakört gazdagítja: eszerint Darnó király feleségét, Ildikót Attila kincsekkel csábította magához.

A templomdomb alatt elsétálva, a temető mellett hagyjuk el a falut, és a bekötőút a Tarna-völgy peremén kanyarodik Terpes felé. A hídon átkelve a már ismert úton érkezünk vissza kiindulópontunkra.