Bánatos partokon a folyópatkó kapujában

Itiner

• A buszmegállótól a P+ jelzést követjük.
• A Kerek-tó elhagyása után egy elágazásban balra fordulunk a P jelzésre.
• A hegytetőn balra térünk a P▲ jelekre, amiket a Hideglelős-kereszt elágazásáig követünk.
• Kitérőt teszünk a Hideglelős-kereszt ösvényén (P▲+), majd visszatérünk.
• A P▲ jelzése vezet vissza (lent a főút mellé szegődve) a buszmegállóhoz.

A túra részletes leírása

A tófüzér mentén

A buszmegállótól a P+ jelzés vezet át a Búbánat-völgy torkán. A szűk völgyet meredek lejtők keretezik, alját ligetes környezetben sorakozó nyaralók bélelik, no meg a fő ékesség: a 4 tagú tórendszer. Érdemes a párhuzamos utcát, vagy a völgy túlfelén futó utat választani, hogy minden tavacskát szemügyre vehessünk.

A völgy mai arculatának formálása az 1960-as években vette kezdetét, amikor az esztergomi pecások által alapított Vasas Horgász Egyesület elkezdte kialakítani a tófüzért – a Dunából ugyanis eltűnt a jó és bő fogás a vízminőség romlása hatására, ezért a helyi horgászok új helyszín után néztek. A Búbánat-völgyben pedig már a 13. században is lehettek duzzasztott tavak – egyesek malmokat sejtenek a gyors folyású patakon, míg mások szerint rizst termeltek itt a törökök tartózkodása idején. A 20. század tavat álmodó horgászai azonban mocsaras, sásos zsombékkal szembesültek a területen – a felhalmozódott, kitermelhető tőzeg éppen kapóra jött, hiszen ez használható volt a megyei talajjavító mezőgazdasági munkálatokhoz. A réteg kiemelése után hosszú és nehéz munkával alakították ki a tórendszert, melyet a lencse-hegyi szénbánya vízszivattyúzásának hatásai is sújtottak, csökkentve a patak vízhozamát. A tófüzér ma is horgászati célokat szolgál, no meg persze pihenési lehetőséget az idelátogatóknak. 2021-ben a (szintén az egyesület által kialakított) látogatóközpont is megnyitja kapuit.

Jobbunkon a piciny Szamár-hegy magasodik, melyet eredetileg Zamárd-hegyként ismertek – legendája szerint az Esztergomot elhagyó törökök ennek a tetején, egy szamár alakú sziklában rejtették el kincsüket, melyért később vissza is tértek. Azonban nevét a hittérítőktől is kaphatta, akik a pogányokat gúnyolták szamárnak, és sok esetben pogány hangzású helyneveket is megváltoztattak.

A sorrendben először kialakított Mini-tó partján látunk először vizet, ha a turistaúton haladunk, és utolsóként érjük el a legnagyobb felületű Kerek-tavat. Partjáról a legszebb a Visegrádi-hegység peremén emelkedő, alacsony tetőszintű Maróti-hegyek vonulata. Kirajzolódik a hegyeket szegélyező, markáns (tektonikus eredetű) letörés is, melyet a Dobogó tömbjének oldalába ékelődött breccsaorom emel ki.

A horgászok által kedvelt, szép fekvésű tóparton büfé is működik. A kellemes hangulatú, népszerű völgy nevének eredete egyébként nem ismert, de nem lehet kizárni, hogy a Pilismaróthoz közeli Basaharc sokáig tévesen azonosított történelmi szerepe gyakorolt rá hatást: e szerint a mohácsi csatavesztés után itt mészárolt le a török sereg egy magyar szekértábort. A tragikus esemény valójában Pusztamaróton történt, de a közeli völgy elnevezése és az ott álló Dobozi-fák is arra engednek következtetni, hogy az 1920-as évekig elterjedt vélekedés nagy hatást gyakorolt a térség nevezéktanára.

Fel a Maróti-hegyekre

Murvás úton, a tavakat hátrahagyva baktatunk följebb a völgyben. Jobbunkon üdülőházak, balunkon a völgy eredeti képére emlékeztető vizenyős, zsombékos placc terül el. Egy elágazásnál a P jelzés balra hív; rálépve erdőszéli szakaszon egy terebélyes rét vezeti be a lankát – túlsó sarkánál belépünk a fák közé. Száraz vízmosást kerülget utunk, holtfában gazdag gyertyános-tölgyesben kaptatunk. A kanyarra kényszerített csapás egy horpadásban érinti a terméskőbe foglalt, jó hozamú Majális-forrást, majd ismét nekiveselkedik a hegyoldalnak. Sok kidőlt fán, leszakadt ágon átlépdelve, egy kisebb kőtengert is átszelve érkezünk fel a hegyhátra.

Az elkeskenyedő, kisebb púpok tagolta vonulatot nagyrészt ösvényen rójuk, miután egy elágazásban balra váltunk a P▲ jelzésre (néhol a lombok közt kilátunk a Prédikálószék felé). Kerüljük a lenti Basaharc nevéhez meglehetősen hasonlító Vasarc tetőpontját, mígnem elágazásba érkezünk. Innen a P▲ jelzést követjük egyenesen, de legyünk résen, mert az ösvény kisvártatva jobbra invitál. Alacsonyodó, görbülő erdő jelzi, hogy egyre sekélyebb a talaj. A Sas-hegy ligetes tetején aztán szétnyílik a lombfüggöny, és pazar kilátással szembesülünk: a Helembai-hegység és a Visegrádi- hegység közé érkező Duna a hegy lábánál hömpölyög. Mindez olyan közel és olyan mélyen van helyzetünkhöz képest, hogy a látvány kifejezetten hatásos. Mielőtt a folyó előtte álló, szűk szorosába lépne, még lerakja a nem sokkal feljebb felvett Garam által is hizlalt hordalékának egy részét, ami parányi szigetek képében ölt testet. A nagyobb a Helembai-sziget, melynek érdekessége, hogy a középkorban érseki nyaraló, templom és temető is volt egykoron.

A soron következő, meredek lejtővel meggyűlhet a bajunk, főként saras állapotában: helyenként lemosódott talajú, köves, csúszós és kényelmetlenül nagy szögben hajló ösvényen, fák törzsébe kapaszkodva csúszkálunk lefelé percekig. Aztán a lejtés megszelídül, és egy hosszú jobbkanyar végén elágazás vár.

Dunai szigetek fölött

Tegyünk kitérőt egyenesen, a P▲+ jelzésen a füves oldalú kiemelkedés hátára! Rövidesen sziklássá válik az ösvény, és kiérünk a Hideglelős-kereszt meredélyére. Útvonalunk legszebb panorámája feltárja a patkókanyar felé rohanó Dunát, a Maróti-hegyeket, melyek végét mintha elvágták volna, valamint a korábban már felbukkant Szamár-hegyet. Szemközt, az Ipoly torkolata mellett a Szlovákiához tartozó Helembai-hegység (Burda) magasodik, oldalában a Kovácspataki-sziklák fehérlenek. Az élénk domborzatú Börzsönyt egyedi szögből vehetjük szemügyre: mivel a Duna és a Magas-Börzsöny egyszerre, egymás mögött mutatkoznak, a hegység teljes, 800 métert meghaladó kiemelkedése hatásos látvány.

Kőfejtő peremén állunk, lent az országút mögött már a folyópart következik. Egykor a limes részét képező római őrtorony állt itt, egyes források a szikla tetején is erősség nyomait sejtik. Az ormot ékesítő, viharvert kereszt eredetijét 1784-ben emelte egy helyi polgár, az elterjedt magyarázat szerint azért, hogy a hajósok figyelmét felhívja az előttük álló, erős sodrású szakaszra, és ájtatosságra bírja őket. Reálisabbnak tűnik ugyanakkor az a változat, miszerint hálából állította, amiért családja túlélte a pestisjárványt – ezt támasztja alá, hogy elterjedt volt a „Járványkereszt” név is.

A régi néphiedelem szerint aki a keresztet háromszor, térden csúszva megkerüli, meggyógyul hidegleléséből. De a névadás hátterében állhat az a feljegyzés is, miszerint a kereszthez igyekező zarándokok sokasága izzadt meg fölfelé, így pedig az erős dunai széltől megfáztak.

A szigetekkel, zátonyokkal foltozott, hegyek szorította Duna látványát hátrahagyva visszatérünk a P▲ jelzésre, és rajta jobb felé, a sötét Hideglelős-völgy alján ereszkedünk le. Érintjük még a Hideg-kutat – érdekessége, hogy 1929-ben ugyanaz az Encián Turisták egyesület foglalta, amely a Duna túloldalán található Szent Mihály-hegy turisztikai kiépítését is elvégezte. Rövidesen leérünk a főútra, mellette baktatva pedig visszaérkezünk a Búbánatvölgy bejáratához, előrébb pedig a buszmegállóhoz.