Keresztül az esztergomi Vaskapun

Itiner

• A vasútállomástól a S jelzést követjük a Hegymeg medencéjének sarkáig.
• A Hegymeg sarkánál balra fordulunk a S▲ jelzésre, amin a Vaskapu menedékházig menetelünk.
• A menedékháztól a P jelzésen indulunk visszafelé, és ezen is maradunk a Fári-kút előtti elágazásig.
• Balra, a Z jelzésre váltunk, amin érintjük a Fári-kutat, majd a hegytetőn álló Mária-szoborig követjük.
• Jobbra fordulunk a P jelzésre, amely a Kis-Kúria-hegyen át levezet a városba, vissza a vasútállomáshoz.

A túra részletes leírása

Város a tanúhegy alatt

Esztergom kapuját, a vasútállomást és a szomszédos buszpályaudvart a S jelzésen hagyjuk magunk mögött. Az Áchim András utcát róva szemközt feltűnik a Vaskapu hegy nagyjából 400 méter magas tetőszintje, amit aztán kitakarnak egy park fái. A turistajelzés nem szokványos közparkon vezet át: a környező városrész neve után „Csalamádéként” is ismert zöldterület a századelőn a szegények Szent Anna temetője volt (néhány sírkő fellelhető a fák tövében), és elhanyagoltságáról volt híres. Aztán az 1930-as években fásították, majd az első és második világháborúban elesett katonákat tömegsírjaként hasznosították. A 2010-es években szobrot avattak és emlékművet újítottak fel, melyek az Esztergom határában működött, I. világháborús hadifogolytáborban elhunytakra, és a „második világháború harcaiban hősi halált halt szovjet katonákra” emlékeztetnek.

A parkot elhagyva jobbra fordulunk, elhagyunk egy körforgalmat, és fölfelé tartunk a hegy szoknyáján. Újra feltűnik a hegytető pereme, ami lehetőséget ad, hogy szemügyre vegyük a tömb lapos hátát: a Vaskapu lényegében egy alacsony tanúhegy, melynek kemény, vulkanikus (törmelékből felépülő breccsa) sapkája őrzi maga alatt az idősebb felszín magasságát. Az ellenálló fedőt nélkülöző szomszédsága gyorsabban pusztult, így „nőtt” környezete fölé a hegy. Idelent még a miocén tűzhányó születése előtt, tengerparti környezetben lerakódott kőzetek közt járunk; az utca több helyen is feltárja a homokköves, illetve a vulkanizmus elcsendesülése után lerakódott löszös rétegeket. Látható is néhány pince vagy egykori pinceépület, melyeket ezekbe vágtak – így már érthető is, hogyan kerül ide a szőlő védőszentjéről elnevezett Szent Orbán-kápolna, mely utunkat szegélyezi. Akárcsak a karnyújtásnyira lévő Csurgó-kút, mely támfalával és pihenőhelyével szembetűnő látvány – a helyben ismert elbeszélés szerint már a rómaiak idején is foglalt forrás volt.

Irány a páholy!

Innentől elmaradnak a házak, és a fölfelé ívelő mélyúton jutunk ki a Hegymeg bércekkel keretezett, „megbillent” medencéjének sarkába, ahonnan festői a kilátás az alant terpeszkedő farmra, illetve a Visegrádi-hegység és a Pilis kirajzolta magas szegélyre. (Vélhetően a név is a „hegyek mögötti", védett fekvésre utal.) Kerülünk egy romos házat, és a sarkán túl balra, legelő szélére kanyarodunk – innentől a S▲ jelzést követjük. Igaz, eleinte hiába is keresnénk, nincs felfestve, ám elég csak a rétperemi bozót mellé szegődnünk, és a nyílt terület túlsó sarkában megtaláljuk az erdőbe fúródó ösvényt.

Szűk csapáson harántolunk a meredek hegyoldalban, és enyhén kaptatunk is, végül elágazásba érünk. Először is élvezzük ki a hegy nyújtotta lehetőségeket, és mielőtt továbbindulnánk, térjünk ki a Vaskapu menedékházához: ehhez válasszuk a bal irányt, és ne váltsunk jeleket. Szintben tekereg az ösvény, majd vesz egy erős balkanyart, és a hegyperembe mar: kicsit metsszük, és balra már kilátunk a lombok közt, de a panoráma teljes valójában csak valamivel előrébb, a Vaskapu sziklakilátójánál tárul fel.

A Vaskapu útjain

A komor sziklateraszt keretező korlátok miatt itt nem túlzó hangulatfestés a „páholy” kifejezés használata. Szemben a Gerecse hegyei domborulnak, illetve a Pilis legészakibb rögei emelkednek, köztük az Esztergom – Dorogi-medence terül el. A Duna szalagja hosszan követhető a Kisalföld szegélyén, a háttérben tiszta időben feltűnik néhány szlovákiai hegység, például a Pozsonyra hajló Kis-Kárpátok vagy a Tribecs és Madaras. A látvány további elemeit a közeli turistaház panorámateraszáról zavartalanul csodálhatjuk, ezért sétáljunk is át az épület elé. Az étterem meredély fölé kinyúló balkonja vérbeli hütteélmény, és az építők helyválasztását dicséri (akik eredetileg egyébként kilátót terveztek ide). A Magyar Turista Egyesület Esztergom Osztálya 1914-ben kezdte kiépíteni, majd pár hónappal később át is adta, és vezetője, Brilli Gyula után nevezte el – a későbbiekben többször bővítették. Történelme során többször váltott tulajdonost, tönkre is ment, de legutóbbi felújítása óta fogadja a turistákat.

A teraszról csaknem teljes Esztergom feltárul, kirajzolódik a bazilika, illetve a Vaskapu hegy füves nyúlványai. Ha továbbindulunk, tartsunk visszafelé a kilátóhely irányába, vagy a párhuzamos ösvényen, az erdőben. Elérjük az elágazást, melynél a hegytetőre érkeztünk, és ezúttal egyenesen, a P jelzésen túrázunk tovább. Balra hajlik az ösvény, és kivezet a hegyperemre, ahol fel-felnyílik az erdő. Egy kopárosról kitekinthetünk a Hegymeg védett medencéjére, ismét láthatjuk a Gerecsét és a Pilist is. A hangulatos hársas-tölgyest átszelő csapás nagy hurokkal, enyhén lejtve követi a hegyoldalt, mert a nagy meredekség miatt kanyargásra kényszerül. Erdei útba csatlakozunk, és jobbra tartva ismét a Hegymeg szélére érkezünk, ám azonnal visszafelé is fordít a jelzés. Megkerüljük a Bari-hegyet, és a hegylábon elágazásba jutunk: balra, a Z jeleken elérjük a Fári-kút ölelő karokként kanyarodó támfalát. A forrás a Vaskapu tömbje által elnyelt vizet ontja, legendája szerint pedig a hegyen állt kastély ura megölte és ide temette a pásztort, aki beleszeretett Fári nevű lányába. A sírból azután víz serkent, melyen véres buborékok úsztak – erre a gyilkos szíve megszakadt, a véres buborékok pedig minden évben megjelennek a pásztor halálának napján.

A kúttól balra, a Z jelzésen kezdjük meg túránk második, egyben utolsó kaptatóját. Szinte azonnal elhagyjuk a Vaskapu oldalába maró árkot, és jobb felé, dózerútra térünk. Rövidesen ezt azonban balra hagyjuk el, és ismét szép, szűk ösvényt taposunk. A meredekség mérsékelt, miközben a csapás a hegy leszakadását keresztezi. Egy jobbkanyarban néhány lépés csupán a balunkon egy kilátópont, ahonnan a Búbánat-völgyre és peremi hegyeire, valamint a háttérben komoran magasodó Börzsönyre pillanthatunk ki. Ösvényünk rövidesen keréknyomhoz csatlakozik, és néhány kanyar után irányba áll: célba veszi a menedékházat, mely felé nagyjából szintben, célratörően vezet. Hosszabb szakasz végén érjük el az aszfaltutat, aminek túloldalán hatalmas vulkanikus sziklák tárják fel a hegy tetejét védő fedőanyagot. A közéjük szorult ösvény végre kiér a hegyperemre (balra találjuk a menedékházat), ahol jobbra fordulunk (innentől a P jeleket követjük).

Üdvözlet a Kárpátokból és búcsú a hegyektől

Elhagyunk egy Mária-szobrot (melyet 1921-ben avattak abból a célból, hogy a trianoni határ túloldalára került honfitársakra tekintsen), kétszer keresztezzük az aszfaltcsíkot, és amikor kilépünk az erdőből, vándorlásunk legszebb szakasza áll előttünk. A ligetes hegyhát füves-árvalányhajas foltjairól már a Helembai-hegység sziklasora (Kovácspataki-sziklák) és a Börzsöny sincsenek takarásban. A látvány sejteti a hegy nevének eredetét, hiszen a Dunát és a partjára épült Esztergomot vaskapuként zárja össze hegyünk és a Helembai-rög párosa. Utóbbi lábánál feltűnik a Garam torkolata, mely egy nagy utazás végét jelöli, és a Kárpátok üdvözletét küldi: a vízfolyás az Alacsony-Tátra keleti bástyája, a Király-hegy (Kral’ova Hol’a) oldalából indul. Jobb kéz felől esik a Sípoló-hegy kiemelkedése, mely egy erődítmény részét képező sáncmű maradványa. (A keresztény seregek építették az 1595. évi városi ostrom idején.)

Bal felé is van mit szemlélni, ismét előtűnik a Gerecse. Egy ponton sűrűbe lépünk, és a Hármas-szikla hatalmas kőtornyai közé – a breccsa „tűk” nem teljesen természetes képződmények, kőfejtő maradványai. Legyünk résen, mert a bozótban előretörő ösvény kisvártatva elágazik, és nekünk továbbra is a P jelzést, azaz a balra letérő ágat kell választanunk. A Kis-Kúria-hegynek ma már leginkább a neve emlékeztet rá, hogy egykor előkelő nyaralók épültek a lejtőre (például Babits Mihályé, amely múzeumként látogatható).

Benőtt, nehezen követhető, de nyílegyenes szakaszon ereszkedünk; idővel szerencsére szétnyílik a növényzet. Érdekes kialakítású utcába érünk: a kanyargós, erősen lejtő allét szűken fogják közre a házak, némelyikük kialakításában még tetten érhető, hogy hajdanán pinceként is hasznosították. Kisvártatva megérkezünk a Dobogókői útra, amiről a jelzés néhány kanyarral visszavezet a Szent Anna-temető parkjába, onnan pedig a már ismert úton sétálunk be a vasútállomáshoz.