Az Abaúji-Hegyalja tölgyeseiben

Itiner:

• Az első 150 m-t a Rákóczi úton tesszük meg a faluközpont felé, ahonnan már a jelzett turistautat követjük.
• Tállyáról a P jelzést követjük a Galambos-nyergen túlra.
• Jobbra váltunk a Z jelzésre, amelyen felkeressük a Hideg-kutat.
• A Hideg-kúttól visszafelé indulunk a Z jelzésen az első elágazásig.
• Jobbra fordulunk a P● jelzésre, amelyet észak felé követünk.
• Elmarad a jelzés, és jelzetlen úton folytatjuk a Dalosok kútjáig.
• A Dalosok kútjától a széles, murvás, jelzetlen dózerúton megyünk enyhén felfelé, észak-északnyugati irányban a Z jelzés becsatlakozásáig.
• A Z jelzést jobb felé követve, a Galambászon keresztül érkezünk Abaújszántóra.

A túra részletes leírása:

Tállyáról a Galambos-nyeregbe

Tállya központjából, a katolikus és a református templom közötti piactérről kezdjük túránkat. A település mind bortermelésének, mind a Hernád völgyén keresztül folytatott kereskedelmének, illetve közigazgatási szerepkörének köszönhetően fontos szerepet töltött be a Hegyalja életében az évszázadok során. Romos és mára már alig fellelhető vára a településtől keletre, az Óvár-tetőn állt már az Árpád-kortól kezdve. Magát Tállyát is kőfal védte a középkorban; több kapun keresztül lehetett csak a faluba bejutni. Rengeteg patinás épület maradt fenn az egykori gazdagság hírnökeként, mint pl. a Vincellérház, a Rákóczi-kúria, a Balogh-kúria vagy a Mailloth-kastély; emellett számos gazdagon díszített polgári házat találunk a főutcán is.

A piactérrel szembeni Y elágazás jobb ágáról fordulunk rá a faluból kivezető utcára. A P jelzést követjük a bormérések és régi házak között, míg kiérünk a települést övező szőlőkbe. Már innen, a falu határából jól látszik Tállya kettőssége, amely a szőlőkkel befuttatott lejtők és a kőbánya kopár, esővíz barázdálta meddőhányói között feszül. A 20. században ugyanis a község feletti Kopasz-hegyet építőkőnek bányászták el. A rendszerváltás után egy ideig szünetelt a termelés, de a 2000-es évek építkezéseinek hatására újranyitott. A bányából kitermelt követ egy több kilométeres szállítószalagon juttatják el a falu túlsó felén futó vasútvonalhoz.

A szőlőkön átvágva, egy szűk kilométeren belül mi is keresztezzük ezt a szállítószalagot, ami után merőben más világ tárul elénk. A bánya üzemi útján kerülgetjük a finom törmelékből és iszapból épült buckákat, miközben egyre meghatározóbb a tájseb sivár látványa. Belátunk a több szinten folyó kőfejtőbe, a bányagépek szorgos munkájától elvásott hegy belsejébe, a rozsdásszürke andezit egyre mélyebb rétegeibe. A tízmillió éves andezitfolyások itt különösen nagy vastagságban építik fel a terepet, így a tömör vulkáni kőzetet már száz éve útalapba, építkezésekhez használják.

Ahogy az út kapaszkodik a hegység belseje felé, a bányaterület szélén kialakított meddő sáncát kerüljük. Egy kilométer után, a bokros bányaterületet körbeölelő halmok végénél, a földbe bújó légvezeték mellett hagyjuk hátra a bolygatott vidéket. Ahogy a kábel eltűnik a föld alatt, úgy szűnik meg az emberi pusztítás nyoma. Markáns váltás következik, hiszen a mohával és zuzmóval vastagon benőtt, öreg tölgyek között belépünk a Tokaji-hegység ősi hangulatot őrző vidékére. Egy rövid ereszkedést követően, a völgy alján futó görgeteges vízmosás túloldalára érve folytatjuk kapaszkodásunkat a hegyre. A P jelzés egy felhagyott és erősen benőtt erdészeti úton halad az árok szélén. A ritkás tölgyes eredendő nyugalmat áraszt a bányagépek nyüzsgése után.

Az alig kivehető út pár száz méter erejéig átvált a vízmosás túloldalára, de a jelzés itt elhagyja a völgyet, és jobbra felkanyarodik a régi utak által barázdált lejtőn. A turistaút a legszélső, jobb oldali vájatban vezet, amely keresztezi az erdészeti dózerutat, és hamarosan megérkezik a Galambos-nyeregbe.

A hegységrész központi terepén

Öreg, göcsörtös, mohával és zuzmóval pettyezett tölgyek között, a Galambos-nyereg mohás aljú erdőjében lépünk be a Tokaji-hegység déli részének centrumába. A P jelzés a Csonkás-tetőről érkező dózerútba torkollik, és jobbra, kényelmesen ereszkedő murvaúton folytatódik. Hamarosan, egy sorompó után négyes elágazáshoz érünk, ahol a Hideg-kút felé mutató táblát követve jobbra kanyarodunk a feltárónyomot követő Z jelzésen. Nem sokkal hagyjuk el a kereszteződést, amikor balra kiágazik a P● jelzés, amely további utunkat kíséri majd a Dalosok kútjához. Most azonban még a (tállyai) Hideg-kutat látogatjuk meg, ez ugyanis egy rövid, alig kilométeres kitérőt jelent. A helyszínen patinás erdészházat, lovardát, öreg tölgyek szegélyezte rétet és egy kis tavat találunk, amit az andezit foglalatú forrásból szivárgó víz táplál. A csurgó melletti árnyas padoknál mi is szusszanhatunk, falatozhatunk egyet közel távunk feléhez.

Akár éltünk a hideg-kúti kitérővel, akár a négyes elágazás után egyből letértünk a P● jelzésre, a további útvonal sűrű tölgyesben vezet egy erdészeti úton. A vadban gazdag tölgyerdőket a vadászok is nagy becsben tartják, ezért több vadászházat is rejt a vidék. Egy magaslesnél jobbra váltunk a felfelé vezető útra, erről pedig nehezen észlelhetően, egy fenyőerdő szélénél, két öreg cseresznyefa alatt kanyarodik le az ösvény a Hideg-völgybe (jobbra).

Az alig járt, bokrokkal benőtt, korhadó fákkal teli völgytalpon követjük a már csak alig érzékelhető, természetbe simuló szekérutat. Eleinte a P● jelzés mutatja az irányt, majd jelzetlen nyomon érkezünk meg a Dalosok kútjához, a karbantartott erdőgazdasági út kanyarulatához. Fedett esőbeálló nyújt viszonylagos kényelmet, és a csordogáló forrásnál, padoknál alkalmunk adódik egy kényelmes, árnyas pihenőre.

Innentől a balra, felfelé vezető, jelzetlen dózerutat követjük észak-északnyugati irányban. Kényelmesen és hatékonyan vágunk át a hosszú, tölgyessel fedett lejtőn. Az eddigi zárt erdők után az útról végre lehetőségünk nyílik betekinteni a hegység központi részére: szemközt az Óvár és a Szokolya hatalmas, lekerekedett tömbjei uralják a tájat - a hegyek túloldalán pedig a rejtett erdőbényei medence található. Itt húzódnak a már alig kivehető Árpád-kori sáncok is.

Kb. 2 kilométer után keresztezi a dózerutat a Z jelzés, amin mi is letérünk jobbra, és egy fiatal erdő, valamint öreg tölgyes határán, kis hátat kerülve ereszkedünk be a Galambász-árokba. Az idilli, ligetes erdőből kilépve a már bántóan pázsitra nyírt, és rendben tartott, angolparkszerű Galambász-tisztás túloldalán találjuk az azonos nevű forrást és erdészházat. Ha a korábban felkeresett kutakból nem tudtunk vizet venni, a Galambász-forrásból megbízható hozammal tör elő a tiszta hasadékvíz. A rét aljánál keresztezzük az ellaposodó árkot, és az erdészeti utat követve, hangulatos tölgyesben folytatjuk a Csonkás tömbjének lassú, de kitartó kerülését.

Érkezés Abaújszántóra a Csipkés-oldalban

A Galambász-árkot elhagyva, egy szűk kilométer után átbukunk a hát nyugati oldalára, ahol az eddig látott, összefüggő tölgyeseket cserjés rétek és ligetes erdők váltják. Érdemes pár méterre hátra hagyni az erdőben vezető utat, és kinézni a rét szélére, ugyanis gyönyörű kilátás adódik a Hernád völgyére és a hegység nyugati peremére az abaújszántói Sátor-hegytől a Gönc feletti Borsó-hegyig. Jó időben a kassai kohó füstjét is felfedezhetjük északon, a Kárpáti vonulatok, pontosabban a Kojsói-havasok bércei előtt, a távolban.

Kicsivel lejjebb cserjés legelőre jutunk, ahol figyelmesen kell haladnunk, ugyanis egy nagyobb galagonyabokornál alig érzékelhetően letér az oldalazó ösvényről a Z jelzés, és célba veszi Abaújszántót a lefelé, nyugatnak tartó úton. A lankásan ereszkedő lejtőn búcsút intünk a néma óriásoknak, az erdős hátú, kerekded tetejű vulkánoknak, és a Kis-erdőben, akácos-tölgyes elegyében tartunk Cekeházára, Abaújszántó szélére. Alig észrevehető elágazásban tér le balra az ösvény a széles szekérútról egy alig használt csapásra, de mindkét útvonal elkalauzol az egykor szebb napokat megélt, jelenleg felújítás alatt álló Patay-kastélyhoz.

A romos, kísérteties kastélyépület mellett öreg gesztenyék ligetes parkját érintjük, majd elárvult, elhanyagolt városrészhez érkezünk. Innen már egyértelműen vezet Abaújszántóra a Z jelzés – a temető mellett jobbra, a patak völgyét követve hamarosan beérünk a járási központba. Balra a főutcán találjuk a település központját, a megújult piacteret és az evangélikus templomot.