A Normafa mindenestül

Itiner

• A buszmegállótól a Normafa Síház mellett, a Z+ jelzésen sétálunk ki a Normafa kilátópontjára.
• A kilátóhelytől balra, a János-hegy felé indulnuk a K↺ jelzésen, amit a volt Budai Sport Hotel kerítése utáni elágazásig követünk.
• Az elágazásban balra, az aszfaltúttal párhuzamos, piros szív jelzésre, a kardioösvényre térünk, amit a Libegőig követünk.
• A Libegő előtt a P jelzésre térünk (jobbra), amely lépcsőn vezet föl a János-hegyre.
• A kilátótól a túloldalon a P jelzésen teszünk meg pár métert, de rögtön az aszfaltutat elhagyva le is kanyarodunk.
• Jobbra, a P⩍ jelzés szerpentinjén ereszkedünk le a János-hegyi-átjáróbarlanghoz.
• A barlangtól fölfelé indulnuk a jelzetlen aszfaltúton.
• Ahol az aszfalt barla kanyarodik, jobbra letérünk a P jelzésre, amit a következő aszfaltkeresztezésig követünk csupán.
• Balra fordulunk az aszfalton (jelzetlen), de csak pár métert teszünk meg rajta.
• Balra térünk a Kᵯ jelzésre, amelyet a Libegő előtti játszótérig követünk.
• A Libegő játszóterénél, mielőtt kiérnénk az aszfaltra, jobbra fordulunk a P jelzésre, amelyen egy jobbra kiágazó lépcsősorig ereszkedünk.
• A jelzetlen lépcsősoron leereszkedünk a Béka-tóhoz, majd onnan a másik lépcsősoron visszakapacskodunk a jelzett sétányra.
• Balra fordulunk a P jelzésre, amit a korábban érintett játszótérig követünk.
• A Libegő játszótérnél jobbra fordulunk a Kᵯ jelzésre, amit az Erzsébet-térdeplő melletti elágazásig követünk.
• Az Erzsébet-térdeplőnél tartjuk az egyenes irányt a K↺ jelzésen, amely a túra végpontjára vezet.

A túra részletes leírása

Örökerdő a Normafánál

 A buszmegállót a Normafa Síház felé hagyjuk el a Z+ jelzésen. Az épület ma vendéglátóhely, de 1927-ben vámőrségi funkcióval épült, majd fővárosi javaslatra részben menedékházzá alakították. Mögötte, a rétesezőt elhagyva jutunk ki a főváros és az ország egyik legismertebb kilátópontjára. Szemközt a Budai-hegység erdős oldalai hullámoznak Budapestbe ékelődve, a Pilis-tető hatalmas tömbje mellett pedig a Börzsöny legmagasabb csúcsai is kibukkannak. A Hármashatár-hegy mögül kikandikál a cserháti Szanda kettős bérce, északkeleten a Mátra hátai derengenek fel. A panorámának sajátos hangulatot kölcsönöz, ahogy a főváros folyamatos zaja találkozik az erdős hegyvidék mozdulatlan nyugalmával. A fontosabb pontokat fémből öntött dombortérkép segít azonosítani. A helyszín nevét a hajdani évszázados famatuzsálemtől, a „Viharbükktől" örökölte, mely Schodelné Klein Róza színésznőt Bellini Norma című operájának díszletére emlékeztette. Ezért a Nemzeti Színház társulatának tagja elénekelte alatta a Norma-áriát, ezzel tudtán kívül megihletve az új elnevezést, mely hamarosan átragadt a környező rétre is.

Innen a K↺ jelzésen, szintet tartó, erdő- és rétszéli sétányon indulunk a János-hegy felé az egykori sípályák mentén. Már csak pár rozsdás berendezés emlékeztet a régi felvonókra, pedig a Normafa sokáig pezsgő télisport-életnek adott otthont; az 1920-as évektől síugrósáncok, sípályák, szánkópályák hasznosították az ideális domborzati viszonyokat. Az Örökerdő tanösvény ismertetőtábláin a környéken szálalással létrejött örökerdőről olvashatunk, miközben hatalmas és terebélyes, öreg tölgyek és bükkök alatt sétálunk. Ha alaposabban megnézzük az ösvény mentén sorakozó fákat, láthatjuk, hogy kicsit más is ez az erdő, mint amit megszoktunk: nem azonos életkorú fákból áll.   

Sok helyen az egyéves csemetéktől kezdve a matuzsálemekig mindenféle korú fa megfigyelhető. De nem csupán a kor, a fajok tekintetében is nagy a változatosság: a tölgy mellett találunk itt hegyi és mezei juhart, hársat és bükköt. Kidőlt fákat is láthatunk a talajon, a korhadt fa ugyanis sok élőlénynek ad otthont. Itt egyszerre mindig csak néhány fát vágnak ki, ezek helyén pedig a megjelenő magoncok törekednek a fény felé. Ennek köszönhetően folyamatos az erdőborítás, ezért is hívják ezt örökerdőknek. 

Az Egyetemi-lejtő és pazar panorámája

A Normafa egyik régi sípályájáról, az Egyetemi-lejtőről pompás kilátás nyílik Budapestre. Kevesen tudják, hogy a tágas rétet évtizedekig sípályaként használták, és az egykori sífelvonó nyomai ma is láthatóak. A legjobb, amit tavasszal és nyáron itt tehetünk, hogy leterítünk egy pokrócot, hanyatt fekve a bárányfelhőket bámuljuk, és piknikezünk. 

A Normafa Park területén két játszótér található köteles mászókákkal, várral, csúszdákkal és hintákkal, az egyik az Anna-réten, a másik a Libegő felső állomásánál várja a kicsiket. A játszótér közelében a vécé és az ivókút is ingyenesen használható. A piknikkertben a rétesezőnél, a lángososnál és a kiülős vendéglátóegységeknél zöld környezetben, szép kilátás mellett ejtőzhetünk.

Az Anna-rét kápolnái

Az Anna-rétnél a K↺ jelzésen érintjük a Szent Anna-kápolnát, amelyet 1992-ben építettek újjá. Az eredeti kegyhely 1825 és 1830 között, a rét szélén épült fel Szent Anna tiszteletére, és gyorsan népszerű zarándokhellyé vált. A kápolnát egy, az 1950-es években tartott munkásmozgalmi gyűlést követően lerombolták. A rendszerváltás után, a Budapest-Zugliget Egyesület megalakulásának 100. évfordulójára az egyesület aktivistája és családja újraépítette, és ekkor állították mellette a nagy, vörösfenyőből készült fakeresztet is. Ma padok, asztalok és tűzrakó hely várja a kirándulókat az épület mellett. 

Innen kis kitérővel elsétálhatunk a Szent Anna-kápolna mögött található Engesztelő-kápolnához, amit 2023 decemberében adtak át. A puritán, minimalista Engesztelő-kápolna mellett stílusában rímelő harangláb emeli a hely szakrális jellegét.

Sissi emlékezete a hegytetőn

A K↺ jelzésen folytatjuk az utunkat, rövidesen már az aszfaltút közelében, attól az öles fák és az örökerdő sűrűje miatt elszeparálva. Egy elágazásban eddig jelzésünk jobbra tér, mi válasszuk a kardioösvény piros szív jelzéseit, amelyek az autóúthoz közelebbi sétányon vezetnek el a Libegőig. A zugligeti Libegő az ország első személyszállító drótkötélpályája, és 1970 óta működik. Közel egy kilométer hosszú útvonalon, kétüléses függőszékeken 262 méteres szintkülönbséget áthidalva, a Zugligeti-katlanból a János-hegyre viszi fel az utasait körülbelül negyedóra alatt. A büféket elhagyva, a szemköz lépcsősorra vezető P jelzésen, meredek, fárasztó kaptató végén érkezünk meg a főváros csúcspontjára, az Erzsébet-kilátóhoz.

A Budapest legmagasabb pontján álló, neoromán stílusban épült torony Erzsébet királynéról kapta a nevét, akinek egyik kedvenc kirándulóhelye volt a János-hegyen. A kilátó története 1885-re nyúlik vissza, ekkor fogalmazódott meg az építés szándéka. Akkoriban egy alacsony fatorony állt itt. A düledező építmény kőkilátóra való lecserélését a Magyar Turista Egyesület már 1896-ban javasolta, és az idegenforgalom érdekében elkészítését többek között Glück Frigyes is sürgette, aki a szállodatulajdonosok Budapesten tartott nemzetközi kongresszusán jótékonysági gyűjtést is szervezett. 

A végső tervet, amelyet Klunzinger Pál, a főváros mérnöke készített Schulek Frigyes vezetésével, 1907-ben fogadták el, és megszavazták a megvalósításához szükséges összeget. Az építkezés 1908 júniusában kezdődött, a 23,5 méter magas, négyteraszos kilátót 1910-ben adták át. Az Erzsébet-kilátó nagyrészt édesvízi mészkőből készült, anyagát a mai Libegő felső végállomásáig közúton, onnan ideiglenes vágányon juttatták el a hegytetőre. Jelenleg az alsó szinten kávézó működik, eggyel feljebb kiállítás mutatja be a torony történetét. 

A kör alakú kilátót formás külalakja és remek panorámája miatt is érdemes felkeresni. Tiszta időben a Pilis és a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, valamint a Mátra legmagasabb csúcsai is feltűnnek a távolban. Rálátunk innen a Gerecse szétterülő rögvidékére, a Vértes és a Velencei-hegység tömbjére, és persze számos budai magaslatra és környező településre is. 

A főváros egyik legrégebben keletkezett hévizes barlangja

Az Erzsébet-kilátót elhagyva lejtmenetben indulunk tovább a P jelzésen, és amint a a lefele kanyarodó aszfaltot elhagyjuk, derékszögben jobbra a PΩ jelzésre váltunk. Meredeken, szerpentinen ereszkedünk a  Jánoshegyi út mellett nyíló János-hegyi-átjáróbarlangig. 

A barlang kb. 18 méter hosszú, és különlegessége, hogy részben természetes eredetű, részben pedig mesterségesen bővített. Falain a legsötétebb, középső részen csákánynyomokat és fúrási lyukakat is felfedezhetünk, míg két végénél, a természetes eredetű üregekben a termálvíz oldotta gömbüstök rajzolódnak ki. Hogy miért vágták át, nem tudni biztosan, de a környékbeli vasércbányászat során folytatott érckeresés magyarázattal szolgálhat.

Ezután fölfelé indulunk, és a jelzetlen Jánoshegyi úton addig gyalogolunk, amíg a P jelzés keresztez. Ezen röviden lefelé haladunk, és perceken belül ismét metsszük a Jánoshegyi utat. Ezen balra, majd méterekkel előrébb ismét balra, a Kᵯ jelzésre fordulunk, amin enyhén emelkedve visszatérünk a Libegő felső állomása melletti játszótérig.

Budapest egyetlen (és nem igazi) „tengerszeme”

A Libegő felső állomásától rövid kitérőt teszünk a P jelzést követve (jobbra) az apró Béka-tóhoz, amely a „Budapest legnagyobb természetes eredetű felszíni tava” címmel is büszkélkedhet. Az utolsó métereket a sétányról jobbra letérve, egy jelzetlen lépcsősoron tesszük meg. A tavacska népszerű a családok körében is, mert idilli környezetével, padokkal, asztalokkal, tűzrakóval felszerelt placcával jó pihenő- és piknikhely. A Béka-tó, bár nem túl nagy, különleges: a Budai-hegység üledékes kőzetein ritkák az állóvizek, viszont itt a meder alatt húzódó agyagréteg megtartja a vizet. 

Visszatérve a Libegőhöz, ezúttal jobbra, de ismét a Kᵯ jelzésen folytatjuk utunkat, amelyhez a Telekom-torony után csatlakozik a K↺ jelzés. A tévétornyot elhagyva, az Erzsébet-térdeplőnél padokon pihenhetünk meg. A Jánoshegyi út mentén található Erzsébet királyné-emlékhelyen imazsámoly és Mária-kép található, eredetileg az utóbbi egy korábbi verziója lógott itt a fán. A királyné tiszteletére később Stróbl Alajos Erzsébet-mellszobrát és térdeplőt is helyeztek ide, ezek azonban idővel eltűntek.

Az Erzsébet-térdeplőtől a K↺ jelzést követjük a túra végéig. Útközben a Gyermekvasút Virágvölgy megállójának közelében elhaladunk egy erdei tanterem mellett, ahol tábla, asztalok és padok várják a tanulókat és oktatóikat. A kirándulásnak ez a szakasza a környékhez képest békés, a tömegek által elkerült erdőben, hatalmas bükkmatuzsálemek és a közéjük vegyülő, áthatolhatatlan zöldparavánt alkotó növendékek között vezet. A szintemelkedés elenyésző, az erdei székelykapu pedig már a túra végpontját jelzi.