Budai Kilátások 20

Itiner

• A Gyermekvasút Széchenyi-hegy állomásától a Z▲ jelzésen indulj délkeleti irányba, azaz az adótorony felé.
• Ahol az adótorony szomszédságában az ösvény kettéágazik, itt a Z+ jelzést kell kövesd egy rövid ideig, majd térj balra, egy jelzetlen útra. Az út egy sorompót követően a Farkasvölgyi út aszfaltcsíkjába torkollik. A Rege utat elérve fordulj jobbra, majd a következő sarkon rögtön balra, a Széchenyi-emlékmű érintésével visszakanyarodunk a Gyermekvasút végállomásához. 
• Már az emlékműtől a Z jelzést kell követned a Normafán át az Anna-rétig, ahol válts a K↺ jelzésre, amelyet a Libegő felső állomásáig vezet.
• A libegőtől egészen Szépjuhásznéig a P jelzést kell követni.
• Szépjuhásznétól a S jelzés vezet a Nagy-Hárs-hegyre, majd a S▲ a Kis-Hárs-hegyre.
• A Makovecz-kilátótól visszatérve előbb a Z↺, majd a Z+, a Szerb Antal utcától pedig a Z jelzést kell követni, egészen a Hármashatár-hegyre vezető aszfaltútig.
• Innen a K és a K↺ jelzés vezet a Guckler Károly-kilátóhoz, a kilátó után csak a K↺ jelzést kövessük.
• A Szépvölgyi útnál jobbra letérünk a S jelzést követve, ez vezet le Hűvösvölgybe, a túra végpontjához.

A túra részletes leírása

A túra a Gyermekvasút Széchenyi-hegy állomásától indul, itt kell indítanod a GeoGo oldalra beregisztrálva a teljesítést. Az első hazai úttörővasút (az első fecskét több is követte az országban később) 1948. július 31-én kezdte meg működését: a Széchenyi-hegyről Előre (a mai Virágvölgy) állomás irányába gördült ki az első szerelvény, melyen Rákosi, Rajk, Gerő és Kádár „pajtások” is vidáman utaztak a csillebérci Úttörővárosig a korabeli filmhíradók tanúsága szerint. A pályát később két ütemben építették tovább Hűvösvölgyig, ahol a Budai Kilátások 20 túrát teljesítve fogunk célba érni. Úttörők ugyan már nincsenek, de továbbra is gyerekek látják el a szolgálatot bizonyos munkakörökben, és az állomások is pont olyanok, mint építésük idején, így ha a célból a rajthoz valaki vissza szeretne térni, annak egy kis időutazásban is része lehet.

A Z▲ jelzésen elindulva kerüljük meg a Széchenyi-hegyi adótornyot. A műsorszóró berendezés szinte a kezdetektől része a magyar televíziózásnak: az első adást 1957-ben még egy közeli, ideiglenes acéltoronyból sugározták, de közben már készült az 53 méter magas vasbeton építmény is az Úttörővasút végállomása közelében, amely 1958-ban állt munkába. Sokáig ez volt az egyetlen adótorony hazánkban, így nem csoda, hogy gyakori volt az adáshiba. Az újabb, 192 méteres antennatornyot 1975-ben adták át, mára szerves része Budapest látképének.

A Z▲ jelzést rövid időre a Z+ kedvéért hagyjuk el, majd arról is balra térünk egy jelzetlen ösvényre, ami a Farkasvölgyi útra vezet a rétről – amely valaha golfpálya volt. 1911 és 1951 között működött itt a Budapesti Golf Club két és fél kilométer hosszú, kilenc lyukas pályája, amelyhez Angliából hozatták a fűmagot Kezdetben skót edzője volt, a labdákat pedig a környékbeli sváb gyerekek szedték össze. A klubélet 1948-ig virágzott – a pazar fekvésű pályán nemzetközi versenyeket is rendeztek –, de a fentebb már említett pajtások szívesebben láttak volna úttörőket a hegyen, mint az úri sportot űzőket, így nemes egyszerűséggel a pályára építették a kisvasút végállomását.

A Farkasvölgyi, majd a Rege úton érjük el az első ellenőrzőpontot, a Széchenyi-kilátót. Az Ybl Miklós tervezte építmény története meglehetősen érdekes, hiszen eredetileg a mai Hősök tere helyén állt, ahol a 970 méter mélyről feltörő hévíz kútházaként funkcionált 1884 és 1898 között. Mivel útban volt a millenniumi emlékmű építésekor, lebontották, és végül a Svábhegyen építették újjá. A fák kezdik körbe- és túlnőni, de azért szép panorámában lehet gyönyörködni innen.

A Z jelzésű turistautat kezdjük követni, érdemes alaposabban megfigyelni az út két oldalán hatalmas kertekben sorakozó épületeket. Egyes villák a századfordulóra emlékeztetnek, távolabb pedig olyan épületek tűnnek fel, mint például a Svábhegyi Szanatórium pusztuló tömbje. 1883-ban egy vízgyógyintézet nyitotta meg kapuit a hegyoldalban, majd pedig 1927-ben a ma álló épületben egy szanatórium kezdte meg működését, amely kicsivel később üdülőszálló lett, majd a háború után ismét tüdőszanatórium.

Hamarosan a fogaskerekű vasút végállomásához érünk, amely 1874 óta szolgálja a hegyvidék közlekedését. A kezdetben gőzüzemű vasutat 1929-re villamosították, a mai piros szerelvények pedig 1973 óta pendliznek fel s alá a Városmajor és a Széchenyi-hegy között. A végállomással szemben áll az egykori Golf szálló épülete (1937 és 1941 között tucatnyi szálloda épült a környéken), amely később Vörös Csillag, majd Panoráma néven várta a vendégeket. A Gyermekvasút végállomása felé a Golfpálya úton elsétálunk a Kő büfé előtt (kiváló lehetőség a frissítésre), majd a Normafa irányába fordulunk, a sínekkel párhuzamos murvás útra. A nevezetes (és általában meglehetősen zsúfolt) kirándulóhely a sípálya felett eltekintve remek kilátóhely, ráadásul a legendás Rétes büfé finomságai mellett lángos, hamburger, kürtőskalács, és minden egyéb étel (és a hozzá tartozó italok) is beszerezhetők.

A környék már az 1840-es években kedvelt kirándulóhely lehetett, hiszen mai neve ezekből az időkből származik (korábban Viharbükk – németül Wetterbaum – néven emlegették). A fáma szerint a Nemzeti Színház művészei ide jártak pihenni, és 1840-ben Schodelné Klein Rozália olyannyira megörült egy ajándéknak, amit Nyáry Pál itt adott át neki, hogy dalra fakadt, és elénekelte a Norma című opera Casta Diva nagyáriáját. Ma már nehezen elképzelhető, de hazánk egyik legjelentősebb síközpontja a Normafánál és környékén volt megtalálható – erre ma már jobbára csak a Normafa síház békebeli épülete emlékeztet. Napjainkban is Budapest egyik legkedveltebb kirándulóhelye, és mint ilyen, bizony hatalmas tömegeket vonz a környék.

A Normafához közel találjuk az Anna-rétet, ahol tűzrakóhelyek, menő játszótér, és egy kis kápolna várja a kirándulókat. A rét már a 18. században a budakeszi szőlőtermelő lakosság kedvelt kirándulóhelye volt, a Szent Anna kápolna pedig 1830 óta várja a zarándokokat, akik jellemzően Budakesziről és Zugligetről érkeztek. A következő érdekes hely – miután elhaladunk a síugrósáncok hűlt helye mellett – a Libegő felső végállomása. A turistacsalogató kötélpálya 1970 óta várja utasait, egy kilométernyi útján 262 méternyi szintet áthidalva. Külön érdekesség, hogy elnevezésére névpályázatot hirdettek, amire egészen furcsa ötletek is érkeztek: Hegyi-kopter, Űrbusz, János-hegyi Zümmögő, esetleg Huza-vona néven is ismerhetnénk a fővárosi lanovkát. A Libegő felső állomásán büfé várja az erejét vesztett turistát; az energiapótlást követően pedig – egy erős kaptató leküzdésével – irány a János-hegy 526 méter magas csúcsa, ahol az Erzsébet-kilátó tetejéről pompás körpanorámában gyönyörködhetünk. Az 1910-ben, egy fa építmény helyén átadott (természetesen büfével ellátott) csinos, 23,5 méter magas torony közelében található emléktábla tanúsága szerint Erzsébet királyné 1882-ben három alkalommal is megfordult a környéken. Ne felejts el becsekkolni az ellenőrzőponton!

A János-hegy és Nagy-hárs-hegy közötti nyeregben található Szépjuhásznéig – egy monda szerint Mátyás király itt ismerkedett egy szép juhásznéval – egy hosszabb ereszkedés következik a P jelzésen. A Budakeszi úton átkelve rögtön balra indulunk tovább, a kisvasút sínpárját keresztezve. Az úttörővasutas időkben egyébként Ságváriligetnek hívták az állomást, melynek épületében büfé is működik, és pár perc sétányira tőle található a budaszentlőrinci pálos kolostor romja.

A Nagy-Hárs-hegyre egy erősebb kaptató vezet fel (a S jelzést kell követni), cserébe a tetején álló Kaán Károly-kilátóból (ellenőrzőpont) pazar a kilátás a szélrózsa minden irányába. Lefelé is meglehetősen meredeken indul az ösvény, amely hamar elvezet a Bátori-barlang bejáratához. A 360 méter hosszú, változatos karsztformákat felvonultató, fokozottan védett járat a nevét Báthory (Bátori) Lászlóról, egy pálos rendi remetéről kapta, aki a fáma szerint 20 éven keresztül élt itt a világtól elvonulva a 15. század közepén, idejét pedig a Biblia fordításával töltötte. Korábban – az innen előkerült csontleletek legalábbis erről tanúskodnak – élt itt gyapjas orrszarvú is, de 15. századi ezüstérmék és Márai Terézia idején vert bronzpénz is került elő a barlangból. Innen könnyed sétaként folytatódik az út a közeli Kis-Hárs-hegyre (a S jelzésről a csúcsra vezető S▲ jelzésre kell váltani), amelyen egy Makovecz Imre tervezte kecses kis kilátóból lehet körültekinteni – és közben érinteni a soron következő ellenőrzőpontot. Az építmény a Makovecz-utaknak is része – ezeket végigjárva a magyar organikus építészet mesterének terveiből készült épületeket lehet megismerni.

A kilátótól egészen az Ördög-árokig ereszkedünk, elérve a túra legmélyebb pontját (előbb a Z↺, majd a Z+, a Szerb Antal utcától pedig a Z jelzést kell követni). Az erdőből a II. kerület Kurucles nevű részére érünk ki, majd a Szerb Antal utcán lesétálva érjük el a hűvösvölgyi villamos vonalát. A nemes egyszerűséggel Nagyhíd névre hallgató megálló alatt átkelve jobbra fordulunk, majd az első lehetőségnél balra, hogy aztán egy hídon átkeljünk az Ördög-árok felett. Itt érdemes egy kitérőt tenni a Napraforgó utcába, ahol egy 1931-ben Bauhaus stílusban épült kísérleti lakótelep remekbe szabott házait lehet megcsodálni. Persze a tucatnyi házat nem úgy kell elképzelni, mint egy mai lakótelepet, elegáns kertvárosi családi házakat láthatunk a kerítések túloldalán, amelyek nagyrészt ma is őrzik eredeti arcukat.

Az Ördög-ároktól a Gugger-hegyig ismét emelkedik az út, de közben útba ejtjük az Apáthy-sziklát is. A szirt nem más, mint egy előreugró dolomitrög, ahonnan a Nyéki árok felett a Nagy-Hárs-hegy, a Szépjuhászné és a János-hegy zárja le a kilátást, míg a másik irányba tekintve a főváros felett jóval messzebbre ellátni. (A kilátóhely egyben ellenőrzőpont is.) A Z jelzés egy keskeny ösvényen kanyarog tovább, hamarosan elhaladunk a Kőkapu sziklatömbje mellett, ami nem más, mint egy úgynevezett átjáróbalang (valóban át lehet rajta menni). Keresztezzük a Görgényi út aszfaltcsíkját, majd nekilendülünk az újabb mászásnak, a Gugger-hegy irányába. A Látó-hegy néven is emlegetett csúcson újabb kilátó (az Árpád-kilátó egyben ellenőrzőpont) vár: az 1929-ben emelt építmény kilóg a hagyományos kilátók sorából, hiszen nem emelkedik a fák csúcsa fölé, csak kihasználja azt, hogy a kétnevű magaslatnak van egy kiugrása, ami pont a város felé néz. Bár ma már bele-belelógnak a környékbeli lakóépületek a panorámába, azért így is a Gellérthegytől a Parlamentig belátni a várost.

A túra utolsó ellenőrzőpontja (de nem utolsó kilátópontja) felé indulunk tovább a Z jelzésen, ami szinte végigvezet a Hármashatár-hegyig. Elhaladunk egy erdészház mellett, majd a Szépvölgyi út felső szakaszával párhuzamosan haladunk az erdei ösvényen egészen egy vízműig, ahol egy meredek lépcsőn magunk mögött hagyjuk az ösvényt, hogy utána a Selyemakác utcáról kanyarodjunk be újra az erdőbe. Egy kellemesen, éppen csak emelkedő úton kezdjük a mászást az egykor Buda, Óbuda és Pesthidegkút határán álló csúcsra, majd néhány száz méter megtételét követően jobbra térünk – itt már komolyabbra fordulnak a dolgok, és sűrűn keresztezzük a szintvonalakat Guckler Károly-kilátóig, melyet a Hármashatárhegyi út keresztezésétől az Országos Kéktúra K jelzését követve érünk el egy utolsó, nagy rohammal a csúcsig.

A fura formájú kilátó nem túl magas, de a talajszinthez képest mért plusz négy méter pont elég ahhoz, hogy teljes körpanoráma táruljon a szemünk elé. Budapest szó szerint a lábunk előtt hever, tulajdonképpen a teljes pesti oldal belátható innen, mögötte a Gödöllői-dombság, még távolabb a Mátra csúcsai nyújtóznak az ég felé. Északabbra tekintve a Cserhát látszik, Vác felett a Naszály zárja a láthatárt, de a Pilis, a Visegrádi-hegység, a Budai-hegység és a Gerecse magasabb pontjai is jól látszanak. Utolsó ellenőrzőpontként igazi megkoronázása a túrának, bár még néhány kilométer azért hátravan.

Jórészt lefelé haladunk Hűvösvölgy irányába, előbb a K↺-ön a Hármashatárhegy déli oldalán egy kanyargós, sziklás, gyökeres ösvényen, majd – egy egykori határkövet megkerülve – a kezdetben meglehetősen meredek S jelzésen. Utóbbit már csak egy „nem hivatalos” kilátás kedvéért hagyjuk el: a Határ-nyereg után egy jelzetlen ösvényre térve a Homok-hegyről pompás kilátás nyílik a hűvösvölgyi vitorlázó repülőtérre. A csúcsra vezető ösvény mellett két II. világháborús lőszerfülke is található, visszatérve a S útra pedig újabb szomorú mementóként egy katonasír van az út mellett. A Budai-hegység katonasírjai egy teljesen értelmetlen és tragikus „hadműveletre” emlékeztetnek: 1945 februárjában a budai várban rekedt német és magyar katonák egy része megpróbálta áttörni a szovjet ostromgyűrűt, és elérni a saját vonalakat. A becslések szerint mindössze 700 katonának sikerült a vállalkozás, miközben körülbelül húszezren indultak el.

A S jelzés még egy kisebb magaslatot érint, hogy utána megkezdje az utolsó ereszkedést Hűvösvölgyig. Bármilyen csábító is a lángosos a Hűvösvölgyi út mellett, előbb át kell menni az úton, majd a villamossínek alatti aluljárón, és felkaptatni a lépcsőn a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásáig, hogy virtuálisan bejelentkezzünk a célba. Ha szeretnél visszajutni a túra kiindulópontjára, a Széchenyi-hegyre, a legjobb megoldás a kisvasút.