Fővárosi kalandozás a Normafától a Hármashatár-hegyig

A kiindulási ponttól nem messze a sűrű erdőben egy kisebb, nem olyan régen felújított, lelakatolt épület áll, amiről sajnos nem lehet tudni, pontosan mi célt szolgálhatott. Tippre talán valamiféle zarándokszállás lehetett, mindenesetre a fa ablaktáblára firkált Pedomaci + Hajni felirat nem teremt kimondottan vallásos miliőt.

A túra első igazi látványosságának a Tündér-szikla bizonyul, ami a 383 méter magas, nem meglepő módon az ugyanezt a nevet viselő hegyen található. Kiépített úton lehet felkapaszkodni rá, pontosabban mellé (mivel konkrétan rá egyébként tilos felmászni, állítólag több súlyos baleset is történt itt), egy másik nagy sziklára.

Ez egy kiváló hely a nézelődésre, relaxálásra, és innen több kilátót is ki lehet szúrni, például az Erzsébetről és a Kaán Károlyról elnevezett építményeket a János-, illetve a Nagy-Hárs-hegyen. Ha van egy kis időd, a szemben zakatoló Gyermekvasút szerelvényét is elkaphatod, vagy akár le is fotózhatod ebből a szokványosnak nem mondható szögből.

Kiérve az erdőből átevickélünk a libegő alatt, rövid ideig koptatjuk az aszfaltot, aztán ha benézünk kicsit a Napraforgó utcába, érdekes látványban lesz részünk. Annak idején, 1931-ben a modern kor építészeti törekvéseinek bemutatása céljából emelték az itteni házakat, és még ma is van mit csodálni rajtuk.

A Szabó Lőrincről elnevezett iskola mellett egy jó hosszú lépcsősor következik, aztán meg se álljunk a terület hajdani tulajdonosáról elnevezett, 242 méter magas Apáthy-szikláig. Útközben találkozhatunk lábatlan gyíkkal, ami a védett terület egyik prominens lakója, vagy éppen imádkozó sáskával és halálfejes lepkével.

Az Apáthy-szikla egy dolomitrög, ahol általában ellentmondásos érzések kerítik hatalmába a túrázót, a panoráma ugyanis nagyon szép, az eldobált cigarettacsikk- és söröskupakhalmok viszont inkább lehangolóak. Úgy mondják, az Apáthy-sziklát körülvevő erdőkben még ma is felfedezhetőek Mátyás király egykori Vadaskertjének romjai; a négy kilométer átmérőjű terület magában foglalta a XII. kerület néhány részét, Zugligetet és a Budakeszierdőt is.

Néhány lépés után elérkezünk a Kőkapuhoz, ami valójában egy barlang, ahol a talajt vasoxidok festik kísértetiesen vöröses színűre. A közeli, kis barlangszerű bemélyedésért pedig a hajléktalanok vívnak élet-halál harcot az önkormányzattal.

A Látó-hegyen megfelelő évszakban hangos avar- és bozótcsörgésre számíthatunk, de ne ijedjünk meg, a lármát nem termetes ragadozó állatok, hanem csupán madarak okozzák. Rövidesen elérjük a 376 méter magasan trónoló Árpád-kilátót. A népies stílusú, néhány részletében műromra hajazó épületet néhány éve újították fel; a Budai-hegységet és a Dunát csodálhatjuk meg róla.

Ezután egy kis erdőmenet következik, majd a Szépvölgyi út nagy villákkal, aztán újabb hegymenet. Itt elhagyjuk a zöld sáv jelzést, és irány a Hármashatár-hegy! 2016 tavaszától látogatható az érdekes formájú Guckler Károly-kilátó, melynek 4 méter magas kilátószintje – 499 méter magasból – gyönyörű körpanorámát biztosít Budapestre és a Dunára.

Végezetül a városba a Hedvig utcán érdemes lesétálni.