Kopárok és fenyőerdők Budaörs határában

Itiner:

• A Z+ jelzésen indulunk nyugatnak a Normafától.
• Letérünk a S+ jelzésre a Katonasíroknál a Csacsi-rétig.
• A Csacsi-réttől röviden a S jelzést követjük, amiről Makkosmária irányába a Z+ jelzésre térünk.
• Makkosmáriától a P jelzésen folytatjuk dél felé a Végvári-sziklához.
• A Végvári-szikla felett visszacsatlakozunk a S jelzéshez, ami a Sorrento oldalában vezet keresztül a Csiki-hegyekhez.
• A Budaörs feletti kerteken a S+ jelzésen ereszkedünk alá a P+ jelzésig, amin visszakanyarodunk északnak a kopárok felé.
• A Kopárokon túl a P jelzéssel haladunk egy rövid szakaszon, amiről a S↺ jelzésre térünk a Piktortégla-üregek felé.
• A Budaörsi-hegy tetején csatlakozunk a P◼ jelzéshez, ami elvezet egészen utunk végéig, Gazdagrétre.

A túra részletes leírása:

A Budakeszi öreg erdő

Normafa buszvégállomásától indulunk nyugatnak, a Z+ jelzésen. Az egykori normafai síházzal szemben, az útkereszteződésbe állított székely kapun lépünk be a budakeszi erdőbe, és hagyjuk magunk mögött a zajos város forgalmát. Azonban a tömegközlekedésnek hála magaslati pontról indulunk, így kaptató helyett lankás ereszkedéssel kezdjük utunkat.

Hamar keresztezzük a Gyermekvasút vonalát, majd a Virág-völgy formálódó bevágásán, öreg tölgyek és bükkök között ereszkedünk. A főváros határában álló, meglepően öreg hagyásfák bizonyítják, hogy pont a főváros miatt már elég korán felismerték az erdő jótékony hatását a nagyváros kő- és aszfaltrengetegében élő lakosságára. Az addig csak kihasznált, faanyagnak nőni hagyott erdőt gondos kezelésbe vették, és a népszerű útvonalak mentén kikapcsolódás céljából meghagyták.

Bár a Z+ jelzéshez később csatlakozunk ismét, de pont egy ilyen hagyásfás öreg bükkös miatt letérünk a S+ jelzésre, ami előbb egy katonasírt érint, majd terebélyes bükkök között ereszkedik le a Csacsi-rét meghitt erdei tisztására. A hely népszerű kirándulócélpont, amit a jól felszerelt pihenőhely is mutat.

A tisztás túloldalán egyenesen folytatjuk utunkat, immár a S jelzést követve egy rövid szakaszon, majd az utunk elején követett Z+ jelzéssel a Budakeszihez tartozó Makkosmária felé lekanyarodunk. Tekintélyes öreg tölgyekkel díszített, ligetes erdőszéli réten érkezünk meg a település határában a patinás, masszív épületű kegytemplom elé. A legenda szerint egy szőlőmunkás a szenvedő Krisztus képét fedezte fel az egyik tölgyfán, aminek hatására régi betegségéből felgyógyult. Hálából szentképet helyezett a fára, amihez további gyógyulások reményében zarándokok érkeztek. A Mária-kép népszerűségét mutatja, hogy hamar kápolnát, majd kegytemplomot építettek mellé a 18. század közepére. A század végére azonban II. József feloszlatta a kezelő rendet, és bezáratta a kegytemplomot. A két világháború alatt megmentették a romokat, felvásárolták, majd újjáépítették a templomot. A kegyhely jelenkori küldetése a szenvedélybetegek rabságának felszabadítása.

A tölgyfás ligetet dél felé hagyjuk el a P jelzéssel, ami már fiatalos tölgyesben ereszkedik a Kavicsos-árokig. Innen nagy lendülettel átkapaszkodunk a Végvári-szikla mellett az árok túlfelére. A szikla monolitja meglepő méretekkel bukkan elő az erdőből; a hasonló tornyok, mészkőtömbök azonban viszonylag gyakoriak a Budai-hegységben. A sziklától egy meredek kaptatón érjük el a szintben haladó S jelzést, amivel visszaereszkedünk Nagyszénászug határába. A hullámvasutazást akár ki is hagyhatjuk, ha bevállaljuk, hogy a Végvári-sziklától dél felé szintben átvágunk az erdőn pár száz métert apró ösvényeken, amivel ugyanúgy a S jelzésre érkezünk. A S jelzés ugyanis nagyvonalúan ereszkedik Nagyszénászug határában, majd egy vadregényes ösvényen oldalazni kezd a Sorrento oldalában.

A Csíki-hegyekben

A hegyoldal meredeksége és vadsága fokozódik, ahogy a Sorrento gerincéhez közeledünk. Egy ponton az ösvény elkezd emelkedni, és előbb egy sziklás vállat keresztez, majd némi szintezés után megkerüli a ténylegesen vett sziklagerincet, a dolomittornyok vonulatát. Az 5-10 méter magas, szürreális alakban csavarodó sziklaképződmények hosszan sorakoznak a hegyoldalban, körülöttük a már leomlott anyag murvaszőnyeget alkot a felszínen. A talaj teljesen lehordódott az elmúlt évszázadok legeltetése során. Az ilyen dolomitgyepeket telepített feketefenyvesekkel próbálták meg beerdősíteni, megvédve a talajt a további eróziótól. A fenyves is hozzájárul a hely hangulatához, de az eredeti dolomit sziklagyep mindenképpen komoly veszteséget szenvedett.

A Kies-völgy katlanát keresztezve lankásan ereszkedünk tovább a hegyoldalban. Közel szintben kerüljük a Szállás-hegyet, ami után gyümölcsösök és hétvégi kertek között érkezünk Budaörs határába. A kertek között már a S+ jelzés navigál, ami az Út-hegy nyergéig vezet. Itt eldönthetjük, hogy leereszkedünk Budaörsre, vagy folytatjuk a túrázást felfelé a P+ jelzésen a budaörsi kopárokon és az erdős Kakukk-hegyen keresztül. Látványában biztosan ez a túra csúcspontja, így érdemes visszakanyarodni a kopárokra.

Hamar kiérünk a P+ jelzéssel a kertek közül, ahonnan széles murvaút kaptat a gyeppel fedett dombok között. A legmagasabb füves tetőre, a Farkas-hegyre érkezünk az úttal, ahol a kőrises karsztbokorerdő után kinyílik körülöttünk a vidék, belátjuk a hegység déli részét, de főként a budaörsi kopárok nagy részét. A legmagasabb sziklás ponton egy vitorlázó-repülőgép szárnyából furcsa, „V” betűt formázó emlékmű áll az első magyar Vitorlázórepülő Egyesület tiszteletére.

A füves plató után újra beérkezünk az erdőbe, ahol egy sorompó utáni útkereszteződésnél a P jelzésre térünk rövid szakaszon, ami visszakapaszkodik Csillebércre. Ez kézenfekvő befejezése lehet a túrának, ám innen már különösebb erőbefektetés nélkül elsétálhatunk Gazdagrét irányába a S és a P↺ jelzéseken.

A Budaörsi-hegy oldalában oldalazunk tovább a S↺ jelzésen, a piktortégla-üregek között. A hidrotermás oldatoktól átalakított, porló meszes agyagot festékek adalékanyagaként fejtették a repedések mentén. A délies tölgyesben egy rövid kapaszkodással felérkezünk a Budaörsi-hegy tetejére, ahol rövid szakaszon csatlakozunk a platót keresztező P◼ jelzéshez. Kellemes erdei ösvényen sétálunk át a Kakukk-hegy tölgyesének túloldalára a Frankhegyi turistaházhoz. Idáig kapaszkodott a város: az egykori szőlő- és gyümölcsöskertek helyén most nyaralók és lakóházak tekintenek le Budaörsre.

Labirintusszerű úthálózaton ereszkedünk alá a hegyről a P◼ jelzéssel, néhol megdöbbentő meredekséggel. Főként aszfalt és murvautak vezetnek a kertek között, felettünk a Széchenyi-hegy monumentális adótornya tűnik fel, míg alattunk a főváros házainak végtelenje vész a párás látóhatárba.

Még egy utolsó erdős foltot érintünk ereszkedésünk során. A Rupp-hegy legtetejét nem építették be, a gyepes déli oldallal kitekintő hegytető ugyanis természetvédelmi oltalmat kapott, így utolsó bástyaként megmaradt a Budaörsi-kopárok keleti végének. Ha maradt még kedvünk és energiánk, érdemes kilátogatni a rétre vezető tanösvénnyel a hegytetőre. Innen hamarosan megérkezünk hosszú túránk végéhez, a Gazdagréti út legtetejéhez, a Szomszédokból ismert lakótelep feletti körforgalomhoz, aminek túlsó felén van a buszmegálló.