Nógrád – Katalinpuszta (OKT 38. napi túra)

Ha vonattal érkezünk Nógrádra, egy romantikus tó partján szállunk le. A Morgó-patak vizéből felduzzasztott, apró tavacskát „versenyen kívül” érdemes körbejárni, igazán hangulatos hely, a rendezett, igényes környezetből pedig hívogató kilátás is nyílik a nógrádi várromra.

A várat egy jó félórás kitérővel látogathatjuk meg a KL jelzéseket követve. Első verzióját már a 11. században elkezdték építeni a 286 m magas andezitkúp tetején, de a ma is látható öregtorony- és falrészeket a 15. században emelték. A megye nevét is kölcsönző vár nem sokáig tündökölt: 1685-ben villám csapott az udvaron tárolt puskaporba, és az erősség megsemmisült. 1997-ben részben felújították, jelenleg ingyenesen járhatjuk be a terület nyitott részeit (az öregtorony környéke le van zárva): kimehetünk a falakra és az északi bástya kilátójába is. A vár érdekes történelmi érték, de a túrázók többsége panorámapontként teszi el magának, hiszen különlegesen szép és ritka kilátás nyílik innen a Magas-Börzsönyre, a másik irányban pedig a Naszályra. Tiszta időben a Cserhát és a Mátra hullámai is felismerhetőek.

Kéktúránk első bélyegzője a nógrádi vasúti megállóhely parkolójában álló táblán található. A pecsét benyomása után nyugat felé indulva a retró, csapórudas sorompóval fedezett vasúti átjáróig, majd a sínen átkelve újabb rövid kitérőt tehetünk a K jelzéseket követve a Vasút soron az 1985-ben foglalt Természetvédők forrásához. Mellette fakad a Csurgó-kút is, így jó eséllyel töltekezhetünk fel friss vízzel az útra.

Ideje azonban rátérni a napi szakaszra. A vasúti átkelőnél a K jelzéseket a Kossuth utcán kell követnünk délnyugati irányban. Nógrádról kiérve, a Fekete-patak hídja után a Kéktúra élesen kitér balra, ahol még elsétálunk a pálinkafőzde és egy-két tanya mellett, majd pár méter szintemelkedés után szép mezőre jutunk. Innen még érdemes visszanézni, mert szép kilátás nyílik Nógrádra, főleg a várra.

Rövid erdei szakasz következik, ahol ösvényünk kisebb dombon vezet át, összesen 50 m szintemelkedést hozzáadva a túrához. A domb meredek déli oldalán már a Morgó-patak völgyébe ereszkedünk le. A patakot hosszan kíséri egy idilli legelősáv, és a vasútvonal is itt kanyarog. A síneken óvatosan átkelve a Nagy-Kő-hegy lábához érkezünk, ahol neki is eshetünk a szakasz egyetlen nagyobb mászásának. A hegy északi, árnyékos oldalán sűrű tölgyesben kapkodjuk a levegőt a rövid, de meredek lejtőn, erőfeszítéseinknek pedig a Kis-Kő-hegy nyergében, a domborzat szelídülésével van vége. A Kis- és a Nagy-Kő-hegy csúcsa között járunk félúton, a Kéktúra az utóbbi felé vezet tovább (a két csúcs között csak 6 m a magasságkülönbség egyébként).

A még mindig emelkedő út hamarosan a Nagy-Kő-hegy 383 m magas csúcsához érkezik, ahol a Lokó-pihenő mellett vezet el a Kéktúra. A minimális kitérőt két okból is meg kell tennünk: egyrészt a pihenő sátortetős esőbeállójában található az OKT következő bélyegzőhelye, másrészt a túra legszebb kilátása nyílik innen.

A pihenőhelyhez a csupán pár méter hosszú K▲ jelzésű ösvény vezet a Kéktúráról, de van más, jelzetlen ösvény is, azt is követhetjük. A Lokó-pihenőből bámulatos kilátás tárul elénk: a meredeken leszakadó Nagy-Kő-hegy alatt 150 méteres mélység tátong. Jobbra a Magas-Börzsöny csúcsait azonosíthatjuk, jól kivehető a Csóványos csúcsán álló kilátó is. A börzsönyi vonulatokat nyugat felé követve a Dunakanyar tűnik fel a Dunával és Visegráddal, míg alattunk, közelebb a Szokolyai-medence dombjai hullámoznak. Délnyugat felé már a Visegrádi-hegység, a Pilis és a Gerecse hegyei látszanak.

Az izgalmas formájú esőbeálló 2009-ben épült, alatta padokat és asztalt is találunk, bár a megkopott tetőszerkezet az eső ellen már nem nyújt teljes védelmet. Az esőbeállót több emléktábla is díszíti, amelyek a Lokomotív Turista Egyesület neves tagjairól, köztük Dr. Vizkelety Lászlóról szólnak – őt az Országos Kéktúra egyik megálmodójaként ismerjük. A Magyarkút felé következő szakaszt a tiszteletére nevezték el Vizkelety László útjának.

Lokó-pihenő – Magyarkút

Magyarkút felé továbbindulva a hegy peremén újabb kilátópontot találunk, melyet rövid, jelzetlen ösvényen érhetünk el. Ez talán a Börzsöny premének egyik leglátványosabb kilátópontja, a panoráma a Lokó-pihenőéhez hasonló, csak még tágabb, alattunk pedig meredek, magas biodiverzitású gyepből érkezik a rovarok kórusa. A kilátópont egyben emlékhely is: két kopjafát, egy fakeresztet és több festett kavicsot is találunk a környéken, amelyek egy-egy túrázóra emlékeztetnek.

A következő 3,5 kilométeren fokozatos ereszkedésbe kezdünk Magyarkút felé. A poros, köves erdészeti utak követése némi odefigyelést igényel, könnyen egy párhuzamos útvonalon találhatjuk magunkat! A Nagy-Kő-hegy fennsíkszerű háta csak Magyarkút közelében kezd meredek lejtésbe, itt a Kéktúra is keskeny, sűrű erdővel, tarvágással és aljnövényzettel határolt ösvényen halad. A hegyről egy fatelep mellett érünk le a Keskeny-bükki-patakon való átkelés pillanatában. Az OKT balra kanyarodva folytatódik, azonban a magyarkúti pecsét és az Irma-forrás miatt rövid kitérőt kell tennünk az ellenkező irányba. Szűk 300 métert kell sétálnunk Magyarkút felé, ahol a grandiózus kőfoglalású Irma-forrás melletti étterem kifüggesztett étlapja alatt találjuk meg az OKT következő bélyegzőhelyét.

Az Irma-forrást, másik nevén a Magyar-kutat 1889-ben építtette Swadló Ferenc vasgyáros a lánya, Irma gyógyulásáért érzett hálájából. A forrás vízhozama nem túl nagy, szárazságban előfordulhat, hogy csak csöpög belőle a víz, de a szomszédos étteremben ekkor is van lehetőség utánpótlásra. A forrás mellett erdei pihenőhely áll számos paddal, asztalokkal, esőbeállóval, játszótérrel és tűzrakóval felvértezve.

Magyarkút – Katalinpuszta

A magyarkúti pecsételés után széles makadámúton folytatjuk a túrát Szendehely felé. A Keskeny-bükki-patakot követjük, a Kéktúra csak egy 150 méteres szakaszon különül el tőle, amikor hangulatos ösvényre tér, az erdészeti feltáróúttal párhuzamosan. Az Irma-forrástól 1,6 km távolságra újabb forrást találunk, az Aranyos-kutat. A hangulatos, kőfoglalású víznyerő mellett fából készült asztalt és padokat is építettek – a kút aranyos, a pihenőhely hangulatos.

A Keskeny-bükk-hegyet északról kerülve rétpásztát követünk a kiszélesedő patakvölgyben, majd hamarosan elhagyjuk a vízfolyást. Egy fahídon átkelve kaptató tornyosul elénk, a következő fél kilométeren 50 m szintemelkedést kell leküzdenünk Szendehely felé. Az emelkedő végén, az erdőből kiérve szuper kilátás nyílik Szendehelyre és a környező dombokra a réttel borított dombtetőről. A K jelzések a 19. században épült Szentháromság-kápolna mellett vezetnek el. A hangulatos épület előtt néhány rozoga padon pihenhetünk le, de Szendehelyre megérkezve, a játszótér mellett esőbeállóval és sokkal jobb bútorokkal felszerelt pihenőhelyet is találunk. A falun átkelve a Kéktúra egyik bélyegzőjét a 2-es főút túloldalán álló étterem parkolójában, az információs táblán lelhetjük meg. A második bélyegzőhelyért a Katalinpusztai Kirándulóközpontba kell elsétálnunk a burkolt utakon, részben a kerékpárutat használva.

A kirándulóközpontnak erdei iskola, étterem, játszótér, kerti vasút, pihenőhely és egy kilátótorony is része, aki pedig meg szeretne szállni éjszakára, turistaszállást is talál. Szintén innen indul ki több népszerű tanösvény.