Kisinóci turistaház – Nógrád (OKT 37. napi túra)

Túránkat a Kisinóci turistaház elől indítjuk, a Kéktúra bélyegzője a kerthelyiség kerítésén található. A Kóspallagtól másfél kilométerre álló turistaház a hegység legrégebbi, több mint 85 éves múltra visszatekintő, kempingként és erdei iskolaként is funkcionáló létesítménye. Az OKT pecsétjén is a kastélyszerű, kétszintes épület látható. 1929-ben építtette a Természetimádók Egyesülete (később felvették a Turisták Inóci Társasága nevet – emléktáblájuk a ház falán megtekinthető), és azóta is folyamatosan a kirándulók rendelkezésére áll. „Izléses, villaszerű kivitelben, 60 ággyal (ezenkivül 40 szükségférőhely), nagy verandaszerű étteremmel, külön őrlakással. Télen-nyáron nyitva. Hideg-meleg ételek.” – jelenti az 1931-es túrakalauz. 

A ház 320 méteres tengerszint feletti magasságon áll, így a túra első szakaszán, a 864 méteres Nagy-Hideg-hegyig tartó 5,7 km-es távon 530 méternyi szintkülönbséget fogunk leküzdeni. A turistaház mögötti rét mellett fordulunk rá a K jelzésekkel ellátott szállítóútra, mely a Kisinóci-rétnél kel át a Pokol-völgyi-patakon. Itt egy pihenőhelyet találunk néhány asztallal és paddal, a közelünkben pedig még a turistaházhoz tartozó füves placc fekszik, ahol akár focizni is lehet.

A patakátkelés után kezdődik a monoton emelkedés, ráadásul a turistaút vonalvezetése is szinte nyílegyenes az Inóci-vágásban. Az inóc kifejezés a szlovákból eredeztethető, jelentése: dér, zúzmara, és a Nagy-, illetve Kis-Inóc csúcsok téli látképére utal. A Hálás-bérc szelíd taraján át emelkedünk a Magas-Börzsöny felé, e hely neve is beszédes: jól járható ösvényen törünk előre.

A 600-as szintvonalhoz közeledve az út jobb oldalán áll Barna Ferenc emlékköve és kőkeresztje, amit az 1935-ben síbalesetben elhunyt Barna Ferenc emlékére állították. A méteres sziklán levő márványtábla manapság már alig olvasható. Miközben a gyertyános-tölgyes erdőben egyre több a magas kőris és a bükk, a lábunk elé is néznünk kell, mert az ösvényt sok helyen kimosta a záporok után lezúduló víz, kisebb-nagyobb köveket kipreparálva a talajból.

Az Etel-pihenőhöz közeledve nyílik némi panoráma nyugati irányba, a fák között a törökmezői szántók tűnnek fel, a háttérben pedig a Visegrádi-hegység vonulata emelkedik. Maga az Etel-pihenő nem egy klasszikus erdei pihenőhely, a név történelmi: az 1930-as években padot is építettek itt a megfáradt turisták számára. Ezen a helyen röviden ellaposodik a hegyoldal, érdemes szusszanni egyet a maradék 150 méternyi szint legyűrése előtt.

Az erdő itt már kifejezetten szép oldalát mutatja, a magasabb hegységeinkre jellemző sűrű bükkösön is áthaladunk. Ez a szakasz a Luczenbacher út nevet viseli, utalva a környék fejlődését a múltban meghatározó családra. A Luczenbacherek a 18. században települtek Szobra Németalföldről, és hamar birtokos nagyvállalkozókká váltak. A Börzsöny területén kőbányákat, építő- és faipari üzemeket működtettek, de kivették részüket a folyami szállítás és a vasútépítés (köztük a börzsönyi kisvasúthálózat) munkálataiból is. Családi kastélyuk Szobon megtekinthető.

A Gács-nyeregbe érkezve újra szellősebbé válik az erdő, ezúttal jobbra nézve jutunk szép panorámához. A fák között az ellankásodó vulkáni kúpok, a Szokolyai-medence és a Duna sávja látszik, tiszta időben Vác városa is mutatkozik. Ösvényünk előbb még keresztezi, majd rá is csatlakozik a Nagy-hideg-hegyi turistaházat ellátó bekötőútra, az egyik hajtűkanyarban senyvedő néhai síbusz már jelzi, hogy karnyújtásnyira vagyunk a háztól.

A 864 méter magas Nagy-Hideg-hegy csúcsán álló turistaház a Börzsöny egyik legismertebb menedékháza. Megépítését 1936-ban határozta el a Természet Imádók Társasága, de a II. világháború miatt félbeszakadt munkát csak 1947-ben sikerült befejeznie az Újpesti Természetbarátoknak. A ház hamar a Magas-Börzsöny legfontosabb turistaközpontjává vált, melyben a hegy kiváló hóviszonyai is szerepet játszottak: az 1950-es évektől sípályák, az ország mai területének első (300 méteres) sífelvonója és országos síversenyek tették ismertté. A melegedő telek miatt a síközpont mára megszűnt, a turistaház azonban továbbra is a Börzsöny egyik legnépszerűbb célpontja. A 2024–2025-ben felújított épület ma szálláshellyel és étteremmel fogadja a túrázókat.

A bélyegző a turistaház melletti tábla rúdján van.

Nagy-Hideg-hegy – Csóványos

A Nagy-hideg-hegyi feltöltődés után kelet felé fordít a Kéktúra. Az ösvény nem érinti a hegy réttel borított csúcsát, melyet rövid, jelzetlen, de teljesen egyértelmű csapáson lehet meghódítani. A csúcsot faragott kő jelzi, ahonnan a turistaházra, a rétre, távolabb pedig a Börzsöny déli és nyugati kúpjaira, valamint a Visegrádi-hegységre és a Naszályra látunk rá. Érdemes a keleti sípálya tetejére is kisétálni, innen a Csóványos belső oldala látszik.

A néhai síugrósánc mellett ereszkedünk a Nagy-Hideg-hegyről, az olykor meredek turistaúton 70 méter szintet vesztünk. Az utat nem csak a meredekség teszi nehézzé, de a 2020-as évek közepén a kőrispusztulás miatt a magasan fekvő erdőkben nagyon sok hatalmas fa dőlt ki, egy részük a turistautakra. Ezek átmászása, kerülgetése további erőfeszítést igényel.

Következő állomásunk a Rakodó nyereg, amely a Magas-Börzsöny egyik legnagyobb turistaút-csomópontja. A 20. század első felében a Magas-Börzsöny erdőségében kitermelt rönkök jelentős részét itt gyűjtötték össze, majd innen juttatták le a Királyrétre vezető gazdasági kisvasúthoz. A lejtőkön egy ember által irányított farönkszállító szánnal, az úgynevezett román szánkóval eresztették le a fákat. Ez rendkívül veszélyes munka volt: a 4-500 kilónyi rönkkel megrakott szán könnyen elszabadulhatott, súlyos, akár halálos balesetet okozva. Miután a szállítmány leért a völgybe, a több tíz kilogrammos szánokat kézben kellett visszacipelni a hegyre. Ezt a munkamódszert az Másfélmillió lépés Magyarországon Börzsönyről szóló epizódja is bemutatja. A Rakodón álló, nagy méretű fakeresztet Szent István emlékére emelték.

A Kéktúra kaptatón folytatódik, a következő hegyünk a vulkáni kaldera peremén az Égés-tető 833 méteres magasságban. A Nagy-Hideg-hegy–Égés-tető–Hangyás-bérc–Szabó-kövek–Csóványos vonulat a hatalmas vulkáni beszakadás megmaradt pereme: az egykori tűzhányó felépítménye egy ponton túl meredekké és instabillá vált, és beroskadva lesuvadt, roncsát pedig a későbbiekben patakok pusztították tovább. Így alakult ki a gyűrűs szerkezet, mely a Csarna-patak völgyét zárja körül. A gerincen egymást érik a sziklakibúvások és meredek letörések.

Kellemesebb emelkedő végén érkezünk meg a Hangyás-bérc nem kifejezetten látványos csúcsára. Rövid kitérőt téve azonban újszerű látványban lehet részünk: a hivatalosan nem jelölt ösvényen balra fordulva tördezett sziklataréjra érkezünk, ahonnan szép kilátást kapunk a kaldera belső udvarára – már amennyire a fák engedik. Velünk szemben a Jancsi-hegy és a Holló-kő ismerhető fel, mögöttük pedig a Börzsönyön túli síkvidék is kibukkan. Az óriási erdőség közepén ez a hangulatos, nyugalmas, eldugott kis sziklasziget egyben jó pihenőhely is – mindenféle építmény nélkül.

A Kéktúrára visszatérve a börzsönyi szakasz talán legszebb kilométere következik. Az összeszűkülő sziklagerincen, szél tépte, girbegurba fák között kanyargó ösvény a Szabó-kövekhez érkezve helyenként nagy odafigyelést igénylő, bokatörő úttá változik, de nemcsak emiatt kell a lábunk elé nézni: a sziklába vájva tátong az ember méretű Haramia-lyuk, melyben a legenda szerint a hírhedt börzsönyi betyár, Sisa Pista bújt el üldözői elől. Ha pedig megállunk és felnézünk, a Csóványos csúcsa mutatkozik karnyújtásnyira. Szintén itt találjuk a Tóth Tamás-emlékhelyet. A diszkrét, faragott követ egy fiatalon elhunyt börzsönyi természetjáró emlékére állították.

A Kéktúra mentén sorakozó, magas kőtornyok anyaga a tűzhányó kitörései után a lejtőkön mozgott lefelé, fokozatosan széttöredezve. Az eltérő szemcse- és tömbméretű, izzó blokkok, valamint ezek finomabb-durvább törmeléke összekeveredve, egy tömegmozgásban áramlott, aztán lehűlve osztályozatlanul sült egybe. Ez az oka, hogy egymás mellett látjuk az akár több méter átmérőjű darabokat és a kavics méretű köveket, valamint a finom hamuszemcséket. Az évmilliókon át tartó erózió, majd a pleisztocén jégkorszakok intenzív fagyhatása preparálta ki az időjárásnak a környezetüknél ellenállóbb képződményeket, amelyek ma is mutatják az eredeti vulkáni szerkezetet.

A Csóványos csúcsának közelségét jelzi, hogy a turistaút egyre meredekebben tör fölfelé. Bal kezünkre esik az egész gerinc legmagasabb kipreparálódott vulkáni tornya, a 21 m magas Korona-kő, másik nevén a Vilma-pihenő. Utóbbi nevet a Spartacus természetjárói adták neki 1967-ben Torma Lajosné emlékére, aki 69 évesen, egy héttel a halála előtt is még túrát vezetett a Börzsönyben.

A csúcson először a geodéziai toronyból átépített, hatalmas kilátó fogja meg a tekintetet, a nehéz kapaszkodás után a többség mégis inkább a padok felé gravitál.

A Börzsöny legmagasabb csúcsa, a Csóványos 938 m magas, ehhez tesz még hozzá a kilátó, melyre 133 lépcsőfokon lehet felmászni. A kilátás tízpontos: a szomszédos Magosfa csúcsa mellett a kaldera völgyekkel szabdalt központja és túlsó oldala, a Holló-kő vonulata rajzolódik ki, míg visszanézve eddigi túránk útvonala, a Hangyás-bérc és a Nagy-Hideg-hegy ismerhető fel. A vulkáni szerkezet központi részén ma rendkívül értékes erdő, a Csarna-patak vadregényes völgyrendszere terül el. Távolabbra nézve tiszta időben Budapesttől a Magas-Tátráig látjuk át a vidéket, de a Visegrádi-hegység, a Pilis-tető és a Nagy-Gerecse is felbukkan a horizonton.

Az Országos Kéktúra bélyegzőjét az OKT infótábláján találjuk a kilátó mellett.

Csóványos – Nógrád

A csóványosi pihenő és nézelődés után megkezdjük a Nógrádig tartó ereszkedést a Három-hárs gerincén. Újabb kidőlt kőrisek jelzik a fákat pusztító gomba jelenlétét, és miközben a bedőlt törzseket kerülgetjük, a sűrű bükkös egyre jobban szétnyílik, és szórványos kilátást kapunk a déli, délnyugati irányra. A Szén-patak völgyén túl az Égés-bércet, távolabb pedig a Szokolyai-medencét látjuk, a hátteret a Dunakanyar hegyei alkotják.

A Kéktúra a gerincen megkapóan szép környezetben vezet: balra tőlünk még kitart a sűrű bükkös, jobbra pedig az irtásnövényzet engedi be a napfényt. Ereszkedésünket a Fultán-keresztig folytatjuk, mely a Kéktúra börzsönyi szakaszának egyik fontos pihenőhelye. A réten padokat, asztalokat találunk, a hely a nevét Foltán János erdészről kapta, akit orvvadászok gyilkolták meg ezen a helyen. Emlékét 1890-ben állított kőkereszt őrzi.

A Fultán-kereszt alatt már a Saj-kút-bérc gyertyános-tölgyes erdőjében ereszkedünk a hegység lába felé. Sűrű zöld alagútban vezetnek a K jelzések, a víz mosta turistaút helyenként már-már kezdetleges mélyútra hasonlít. Egy meredekebb szakasz végén éles jobb fordulat után érkezünk meg a Semmelweis-forráshoz, amely a pár méter hosszú K● jelzésű turistaúton érhető el. A forrás vízhozama változó, de még aszályos időszakban is csordogál valamennyire. Eredeti neve Saj-kút volt, mai foglalatát a Semmelweis Egészségügyi Szakközépiskola KISZ-szervezete építette 1971-ben – a névváltozás is ekkorra datálható. A forrás háza egyszerű kőépítmény, de a kifolyócsövet nem itt találjuk, hanem két méterrel jobbra, mert a víz új utat talált magának a kétezres években, és ezt 2024-ben lekövették a Semmelweis Egyetem önkéntesei.

A forrás alatti Cseresnyés-patakon átkelve néhány kilométert még gyertyános-tölgyesben teszünk meg, aztán a táj egy csapásra megváltozik. Kaszálók és szántóföldek mellett haladunk Nógrád felé, a cél pedig már a szemünk előtt magasodik: a nógrádi vár romja felé tartunk toronyiránt. A fátlan tájról visszanézve a Börzsöny peremi vonulatát látjuk, míg előttünk a jóval lankásabb Cserhát hullámzik. Alig 240 méteren vagyunk, leértünk a Börzsönyből, de még mielőtt befutnánk Nógrádba, elsétálunk a régi zsidó temető és a kálvária mellett is. A vár egyre közelebb kerül, a kálvária alatt pedig a falu szélső utcájába érkezünk.

Itt kapásból egy szuper pihenőhely vár minket: a Természetvédők forrása már nem, de mellette a Csurgó-kút a nyári kánikulában is hűvösen csordogál, mellette pedig több padot és asztalt is találunk. A forrást 1703-ban alapították, jelenlegi formáját 1930-ban kapta. A két forrás egymás mellett fakad egy kőfal mögött, melynek széleit strandkorlátkék színűre festették.

A túra végén elsétálunk a vasútállomásig, ahol a Kéktúra bélyegzőjét az OKT információs tábláján találjuk. Ha van időnk a vonatig, érdemes körbejárni a vasútállomás melletti halastavat, de vár is megéri a kitérőt.