Gyadai tanösvény

Itiner

• A tanösvényen végig a ZT jelzést követjük (ami időnként más jelzésekkel együtt halad).

A túra részletes leírása

A „nulladik állomástól” a patak medréhez

A startponton a kirándulóközpont látnivalóit felsorakoztató irányítótábla mutatja a tanösvény kezdőpontját. Az útvonalat átfogóan bemutató megálló után átkelünk a patak feletti hidacskán, ahol a fejünk felett Hangya Dani integet nekünk, jelezve, hogy ő fog végigkalauzolni az útvonalon.

(Habár nem a tanösvény része, induláskor megéri (sőt gyerekekkel mondhatni kötelező) bemelegítésként végigkalandozni a közös kezdőpontról induló, a vízpart felé kanyarodó élményösvényen. A rövidke, kifejezetten a gyerekekre szabott körút játékos feladatokkal, fejtörőkkel, rejtvényekkel, élmények és tevékenységek során mutatja be az erdő világát és az erdészek munkáját, miközben megkerüli a békalencsével borított apró tavacskát, majd egy cölöpsétányon és egy hidacskán keresztül, a patak másik oldalán visszavezet a kiindulópontra.)

A Gyadai tanösvény első néhány métere falépcsőkkel könnyített emelkedőn kapaszkodik felfelé a K, P és ZT jelzésen az erdőbe lépve. Az Y-elágazásban tábla hívja fel a figyelmet az ajánlott bejárási irányra – így a bal oldali ágon megyünk tovább a P és ZT jelzésen.

A túra során először a bennünket körülvevő erdőt vesszük górcső alá. Megismerkedünk a jellemző fafajokkal, és bepillantást nyerünk a közöttük lakó madarak világába. Séta közben felfedezhetjük a nekik épített odúk különféle típusait, és megtudhatjuk, melyik madár melyikbe fészkel szívesen, de akár olyan trükkökkre is fény derül, hogyan csempészi be a kakukk a tojásait más madarak fészkébe.

Jelzésünk a Lósi-patakhoz invitál, át is kelünk rajta egy hídon. A tanösvény következő állomását „visszafelé” érjük el a széles murvaúton. Nem érdemes kihagyni, ha meg akarjuk tudni, hogyan lesz a kemény kőzetből élő talaj. A folyamatot a helyszínen a fagyökerekkel átfont, málló, puha kőzet elsőrangúan szemlélteti. És ha már a kőzetekről esik szó, a Naszályt alkotó dachsteini mészkő kialakulásával, valamint a mészégetéssel is megismerkedhetünk.

A széles murvaútról a ZT jelzés hamarosan újra az erdőbe fúródik egy hidas patakátkelés után. A tűlevelűekkel ismerkedünk tovább, majd végigkövetjük egy fa életét és működésének folyamatát.

A réti virágoktól a mocsaras cölöpökig

Hamarosan élesen megváltozik a táj: a fák közül kilépve a Gyadai-rét szélén találjuk magunkat. Ha tavasztól őszig érkezünk ide, közelről is szemügyre vehetjük az érintetlen részeken a színes pompájú virágkavalkádot (lásd galériánkat). A tanösvény a hegyi kaszálórétek világát és a gyep szintezettségét mutatja be, ismerteti a kaszálás és legeltetés folyamatát, majd kicsit arrébb a rét madarait is sorra veszi.

Hosszan átszeljük a füves területet, majd a balra invitáló táblánál az erdőbe lépve kalandos szakasz veszi kezdetét: girbegurba cölöpsétányon kanyarog tovább az út. A farönkökön lépdelve a Lósi-patak mentén „született” mocsaras fűzfaligetet járhatjuk be – a kialakításnak köszönhetően száraz lábbal. Ez a szakasz jó példa arra, hogy ha az emberek felhagynak a legeltetéssel és a kaszálással, akkor az erdő meglepően hamar visszafoglalja a területet. Képet kapunk arról, hogy a visszavaduló területen micsoda „csihipuhi” megy a növények között az érvényesülésért.

A girbegurba, kanyargós, zsákutcás kitérővel is megbolondított cölöpsétány végén találkozunk először a földbe szúrt „egyensúlyozó-cölöpökkel”, amik száraz időben mindössze jó mókának bizonyulnak, de az esős, olvadásos, vizenyős időszakban igen hasznosak is, ha nem akarunk bokáig merülni a sárban.

A nyomvadászattól az óriásokig

Csendes közlekedésre és némi szerencsére is szükség van, ha erdei vadakkal szeretnénk összefutni, ám minden jellemző fajt megismerhetünk a táblák segítségével. Azt is megtudjuk, mi az a vadgazdálkodás, és miért van rá szükség. (Gyerekekkel érdemes nyomvadászatra indulni a közeli tisztásra a Nőtincsre vezető P◼ jelzés leágazásánál.)

Innen az Óriások pihenőjéhez jutunk: a fákkal övezett, tágas réten fedett esőbeállót, asztalokat, padokat, tűzrakó helyeket találunk. A tanösvény ehhez kapcsolódva az erdőben található, ehető terméseket, valamint a gyógynövényeket mutatja be.

Kalandpark a javából

A pihenő után nem sokkal a K+ jelzés szegődik mellénk. Az elágazásban álló tábla a Naszályba harapó tájsebről mesél, ami a nagyüzemi mészkőbányászat eredménye. Ahogy ismét leereszkedünk a patakvölgybe, izgalmas szakasz következik: lépegetőcölöpök, egyensúlyozó-gerendák segítségével jutunk át a mocsaras-dagonyás részeken. Átkelünk az időszakos patak felett átívelő hintahídon is, majd újabb akadálypálya következik a fák alatt.

A patakpartról a Naszály oldalára kapaszkodunk, és a hosszan elnyúló Gyadai-rétet újból keresztezve megismerkedünk a terület nevét kölcsönző Gyada településsel, sőt a középkori lakosság életébe is betekintést nyerhetünk. A leírásból arra is fény derül, mit jelölnek az út mentén látható határkövek, és miért éppen VP felirat van mindegyiken.

A rét és az erdő peremén a tanösvény táblája bemutatja, hogyan terjeszkedik az erdő nagyjából 30 méter/20 éves sebességgel a rét felé kaszálás és legeltetés hiányában, valamint megismerkedünk az erdőszegély védőfunkciójával is.

Erős kaptatás veszi kezdetét a függőhídig. Az előttünk behorpadó árok felső peremén, a következő táblán az erózióval, vagyis a lejtős talajon mozgó törmelék-és talajszemcsék tájformáló munkájával ismerkedünk. Képet kapunk arról is, hogyan „küzd” ez ellen a növényzet.

A meredek oldalfalú völgy felett 25 méter hosszú függőhíd ível át, ami Magyarországon szinte kuriózum, alig akad belőle néhány. Ez már az Országos Kéktúra útvonalának része, amiről a csatlakozó K jelzés árulkodik. A 6 méterrel a völgy fölé feszített, minimális kilengésű, kicsi gyerekeknek is biztonságos hídon átkelve a kiindulópont felé vesszük az irányt.

A soron következő tábla az erdészek munkáját, azon belül is a természetszerű erdőgazdálkodást, az erdőbe vágott lékeket mutatja be. Egy újabb mélybe horpadó völgyet keresztezünk, immár függőhíd nélkül, majd az erdő talaján heverő holtfákról tudhatunk meg többet: ezek az egysejtűek, a gombák, a rovarok, a madarak és az emlősök életének szerves, sokszor nélkülözhetetlen részei.

A következő tábla az erdők felosztásáról és a nyiladékokról mesél, az utolsó állomás pedig a faszénégetést és a boksák működését mutatja be. A tábla mellett álló „bemutatóboksa" az eredeti kicsinyített mása. Innen 1 km-es, kényelmesen ereszkedő sétával érünk vissza a kiindulópontra, ahol Hangya Dani alatt, majd a Lósi-patak felett jutunk a végcélhoz.