Naszály menti körtúra a Csattogó-völgyből

Itiner 

•  A Csattogó-völgyi kempinget a Gyöngyök útja jelzéseivel keleti irányba hagyjuk el.
• Miután a széles földúton elértük a P jelzést, balra fordulunk. Ezen az úton hétvégi házak közt kanyargunk északi irányban, majd elérve egy kereszteződést és a K ◼ jelzést,
• A K ◼  jelzésen jobbra fordulunk, és a Magyarkútról kivezető aszfaltcsíkon az erdő felé vesszük az irányt.
• Miután elhagytuk az Irma-forrást, az Országos Kéktúra K jelzését követjük a továbbra is északra tartó utunkon. A völgyben vezető széles földút érinti az Aranyos-kutat és a Szentháromság kápolnát, mielőtt beérünk Szendehely házai közé. Átkelve a településen továbbra is a K jeleket követjük egészen Katalinpusztáig.
• A kirándulóközponttól a P jelzésen haladunk. Út közben elhaladunk a Rockenbauer Pál kopjafa, illetve a szebb napokat is látott Czettler-kúria mellett. Kiérve az országútra továbbra is a P jelzést követjük, ami a Fenyves-hegyre visz fel minket.
• A hegytetőn kis kitérőt tehetünk a látványos panorámáért a P▲ jelzésen. Köves, kavicsos, helyenként saras szekérúton érünk le Verőce hétvégi házas övezetéből a település központjába. A P jel gyakorlatilag a kiindulópontunkig navigál minket. A Csattogó-völgyben már ugyanazon az úton haladunk vissza, mellyen túránk elején elindultunk.

Részletes leírás

A Börzsöny lábánál megbújó Csattogó-völgyből egy széles földúton vágunk neki a nem túl nehéz, közel 20 km-t és 334 méter szintemelkedést tartogató túrának. Magyarkút irányában, keletnek követjük a Gyöngyök útja (zarándokút) egyedi, rózsafüzért stilizáló sárga jeleit, mígnem kiérünk a Verőcéről kivezető P jelzésű turistaútra. Ezen balra fordulva, hétvégi házas övezetben tartunk északi irányba, majd két kilométert megtéve balra fordulunk a K ◼ jelzésen. Egy kőhídon kelünk át a Gimpli-patakon, aztán kisvártatva – és még mindig házak mentén – elérjük a hűsítő vizéről híres Irma-forrást, vagy másik nevén a Magyar-kutat. A forrás foglalását 1889-ben építették, vize ma is iható. Minőségét jelzi, hogy a környék üdülőtelek tulajdonosai közül is sokan innen fedezik ivóvíz szükségletüket, és nem csak a nyári kánikulában. Felfrissülést azonban nem csupán a forrás vize adhat. A közvetlen szomszédságában álló, "Kocsma a pipáshoz" nevű vendéglőben minden földi jót megtalálunk, akár éhesek, vagy szomjasak vagyunk.

Magunk mögött hagyva az Irma-forrást, a továbbiakban az Országos Kéktúra K jelzéseit követjük északi irányába. Gyakorlatilag egyenesen haladunk tovább az árnyas völgyben, ahol széles erdészeti úton érjük el a szintén felfrissülést adó Aranyos-kutat. A hangulatos erdei pihenőtől még több mint 3 km-t kell megtennünk Szendehelyig, melynek rendezett utcáin át is kelünk. A települést nyugati irányból, egy panorámás kaszáló mentén közelítjük meg, elhaladva a szélén álló kis kápolna mellett.

Szendehely és környéke

Eredetileg a környék neve Szenthely volt - bizonyára a földbirtokos püspökség után -, ám az idők során Szendehelyre módosult. Az itt letelepedő németek 1717-ben a bajorországi Franken vidékéről érkeztek Magyarországra, és kezdetben a közeli Berkenyén alapítottak falut, de 1753-ban a túlnépesedés miatt a lakosság egy része átköltözött ide, a Vác és a nagymarosi rév felé vezető út mellé. A helyiek régebben főként erdő-, illetve szőlőműveléssel foglalkoztak. A környező lankákon a mai napig kiterjedt szőlőskertek vannak, éltetve a vincellérség helyi hagyományát.

A község egykoron a váci püspök uradalmához tartozott, amit valószínűleg még Szent István adományozott az egyháznak. Az 1848-as szabadságharc idején tűzvész pusztított a településen, és a házak csaknem fele a lángok martalékává vált. Szerencsére ezzel együtt is sok régi lakóház megmaradt, és számos helyütt még őrzik a jellegzetes, pirosra festett népi bútorokat is. Ezeket a fenyőfából készült berendezési tárgyakat „fláderos" festéssel színezték. Az ófalu boltíves hídjának mellvédjén Nepomuki Szent János 1830-ban faragott kőszobra áll, amely műemlék mellett a mi túránk is elhalad, követve a K jelzéseket.

Az erdőn keresztül épphogy elhagyjuk Szendehelyet, pár száz métert követően a településhez tartozó Katalinpusztára lyukadunk ki, amit a Börzsöny kapujaként is szoktak emlegetni. Az itt található kirándulóközpont egyszerre szolgál erdei pihenőhelyként, valamint kiránduló családok, baráti társaságok programpontjaként. Az erdei iskolától, illetve a modern szálláshelytől indul a látványos útvonalú Gyadai tanösvény, a gyerekek kedvence: a Hangyavasút, de többek között találunk itt hangulatos tavacskát és büfét is. A kéktúrázók innen kezdik meg, vagy fejezik be az Országos Kéktúra börzsönyi szakaszát, miután bepecsételtek az igazolófüzetbe.

Katalinpusztát a P jelzésen hagyjuk el, felkapaszkodva a Naszály oldalába. A kezdeti meredek kaptatón vezető utunkat rövid idő után oldalazó ösvény váltja, és később sem kell attól tartanunk, hogy megmásszuk a 652 méter magas hegyet. Hullámvasutazó keskeny ösvényünk elhalad a hazai természetjárás egyik ikonjának, Rockenbauer Pálnak emléket állító kopjafája mellett is.

Rockenbauer Pálról és emlékéről

Aligha akad olyan túrázó, aki ne tudná, ki volt Rockenbauer Pál, vagy ne ismerné az általa rendezett Másfélmillió lépés Magyarországon című országjáró sorozatot. A film szimbolikussá vált főcímdalát („Indulj el egy úton, én is egy másikon...”) hallva azoknak az embereknek is beugrik az a bizonyos keréktoló vándorcsapat, akik különösebben nem érdeklődnek a természet vagy az ismeretterjesztő műsorok iránt. Kétségtelenül ez volt Rockenbauernek és csapatának a legismertebb és legnagyobb hatású filmje, amely 14 részen keresztül mutatta be Magyarország tájait és a benne élő embereket, és amely a turistavénájú nézőkön kívül is bőven toborzott magának lelkes közönséget.

Viszont Rockenbauer páratlan munkássága nem csupán e több szempontból is értékes alkotásban testesült meg. A 60-as évektől kezdődően számos nagy sikerű filmet forgatott világjáró útjairól, amelyeken keresztül a televíziónézők bepillantást nyerhettek többek között a Déli-sark eladdig ritkán látott, fagyos világába, a magashegyi túrázás szépségeibe és kihívásaiba, illetve a kubai vizek színes élővilágába. Rockenbauer Pál szellemisége és üzenete ma is érékes útravaló azok számára, akik a dolgokat szeretik felfedezni, megismerni és megélni.

Az emlékhelyet követően a P jelzésű út elhalad a szebb napokat is látott Czettler kúria mellett, majd egy benőtt ösvényen leereszkedik a 2-es főútra. A forgalmas út szélén szerencsére csak pár métert kell megtennünk, de az aszfaltot még ezt követően sem hagyjuk el. Egy kereszteződés után a Verőcére vezető országúton folytatjuk a pirost, majd csak 500 métert megtéve kanyarodunk vissza az erdőbe. A balra letörő ösvény gyakorlatilag folyamatos emelkedésben, és közel két kilométeren át visz fel minket a 294 méter magas Fenyves-hegyre. A P▲jelzésen csupán pár méteres kitérőt kell tennünk, hogy megcsodálhassuk a Dunakanyar megunhatatlan panorámáját.

Egy kevésbé ismert, de páratlan panoráma

A Fenyves-hegy kilátópontjától tökéletesen rálátunk a szemközti Visegrádi-hegységre, a Szentendrei-szigetre, a Dél-börzsönyi táj jellegzetes hegyeire, és persze a Dunára is, hogy csak a legfőbbeket említsük. Miután kigyönyörködtük magunkat a páratlan kilátásban, továbbra is a P jelzést követjük Verőce irányába. A lefutó, lankás hegygerincen, murvás úton ereszkedünk le a településre. Ezt a kb. 2,5 km-es utat kis kertek és hétvégi házikók közt kanyarogva tesszük meg, több alkalommal is kilátással a Naszályra, vagy éppen a Dunakanyarra.

Miután leértünk Verőcére, a P jelzés visszavisz minket a Csattogó-völgy bejáratához, ahonnan pedig a már jól ismert murvás úton visszatérünk a túránk kiindulópontjára, azaz a csattogó-völgyi kempinghez.