A Csattogó-völgyből Katalinpusztára

Itiner

• A Csattogó-völgyből kelet felé indulunk
• Északi irányba balra térve a P jelzéseket kövessük, amik a Les-völgy mentén egészen Magyarkútig vezetnek bennünket. 
• A K ◼  jelzésen jobbra fordulunk, és a Magyarkútról kivezető aszfaltcsíkon az erdő felé vesszük az irányt.
• Miután elhagytuk az Irma-forrást, az Országos Kéktúra K jeleit követjük a továbbra is északra tartó utunkon. A völgyben vezető széles földút érinti az Aranyos-kutat és a Szentháromság kápolnát, mielőtt beérünk Szendehely házai közé. Átkelve a településen továbbra is a K jeleket követjük egészen Katalinpusztáig, a kirándulóközpontig.

Részletes leírás

A Börzsöny lábánál megbújó Csattogó-völgyből vágunk neki a nem túl nehéz, 10 km-es túrának. Az üdülőterületet kelet felé hagyjuk el, majd hamarosan észak felé vesszük az irány (balra) a P jelzésű turistaúton. Hétvégi házas övezetben hagyjuk el északi irányba, majd két kilométert megtéve jobbra fordulunk a K ◼ jelzésen. Egy kőhídon kelünk át a Gimpli-patakon, aztán kisvártatva – és még mindig házak mentén – elérjük a hűsítő vizéről híres Irma-forrást, vagy másik nevén a Magyar-kutat. A forrás foglalását 1889-ben építették, vize ma is iható. Minőségét jelzi, hogy a környék üdülőtelek tulajdonosai közül is sokan innen fedezik ivóvíz szükségletüket, és nem csak a nyári kánikulában. Felfrissülést azonban nem csupán a forrás vize adhat. A közvetlen szomszédságában álló, "Kocsma a pipáshoz" nevű vendéglőben minden földi jót megtalálunk, akár éhesek, akárszomjasak vagyunk.

Magunk mögött hagyva az Irma-forrást, a továbbiakban az Országos Kéktúra K jelzéseit követjük északi irányába. Gyakorlatilag egyenesen haladunk tovább az árnyas völgyben, ahol széles erdészeti úton érjük el a szintén felfrissülést adó Aranyos-kutat. A hangulatos erdei pihenőtől még több mint 3 km-t kell megtennünk Szendehelyig, melynek rendezett utcáin át is kelünk. A települést nyugati irányból, egy panorámás kaszáló mentén közelítjük meg, elhaladva a szélén álló kis kápolna mellett.

Szendehely és környéke

Eredetileg a környék neve Szenthely volt - bizonyára a földbirtokos püspökség után -, ám az idők során Szendehelyre módosult. Az itt letelepedő németek 1717-ben a bajorországi Franken vidékéről érkeztek Magyarországra, és kezdetben a közeli Berkenyén alapítottak falut, de 1753-ban a túlnépesedés miatt a lakosság egy része átköltözött ide, a Vác és a nagymarosi rév felé vezető út mellé. A helyiek régebben főként erdő-, illetve szőlőműveléssel foglalkoztak. A környező lankákon a mai napig kiterjedt szőlőskertek vannak, éltetve a vincellérség helyi hagyományát.

A község egykoron a váci püspök uradalmához tartozott, amit valószínűleg még Szent István adományozott az egyháznak. Az 1848-as szabadságharc idején tűzvész pusztított a településen, és a házak csaknem fele a lángok martalékává vált. Szerencsére ezzel együtt is sok régi lakóház megmaradt, és számos helyütt még őrzik a jellegzetes, pirosra festett népi bútorokat is. Ezeket a fenyőfából készült berendezési tárgyakat „fláderos" festéssel színezték. Az ófalu boltíves hídjának mellvédjén Nepomuki Szent János 1830-ban faragott kőszobra áll, amely műemlék mellett a mi túránk is elhalad, követve a K jelzéseket.

Az erdőn keresztül épphogy elhagyjuk Szendehelyet, pár száz métert követően a településhez tartozó Katalinpusztára lyukadunk ki, amit a Börzsöny kapujaként is szoktak emlegetni. Az itt található kirándulóközpont egyszerre szolgál erdei pihenőhelyként, valamint kiránduló családok, baráti társaságok programpontjaként. Az erdei iskolától, illetve a modern szálláshelytől indul a látványos útvonalú Gyadai tanösvény, a gyerekek kedvence: a Hangyavasút, de többek között találunk itt hangulatos tavacskát és büfét is. A kéktúrázók innen kezdik meg, vagy fejezik be az Országos Kéktúra börzsönyi szakaszát, miután bepecsételtek az igazolófüzetbe.