A klasszikus Spartacus-kör (extrával)

• Pilisszentlászlótól a Z jelzést követjük a Spartacus-ösvényen át egészen a Jenő-kunyhóig.
• A Jenő-kunyhó mögött jelzetlen erdei úton, majd ösvényen teszünk kitérőt az Alsó-Pap-hegy kilátópontjára. Innen visszatérünk a kunyhóhoz.
• A kunyhótól a Z● jelzésen ereszkedünk az Apát-kúti-völgybe.
• A Szent László- (alsó szakaszán Apát-kúti-)völgyben a P jelzést követjük felfelé, amely elvezet Pilisszentlászló központjáig.

A túra részletes leírása

Egyensúlyozás a Lepence-völgy fölött

Pilisszentlászló központjában bolt és étterem is működik, és ritka az a hétvégi pillanat, amikor nem sétálnak át rajta valamelyik irányba túrázók. Utunkat a Z jelzésen, északnyugati irányban kezdjük meg, és hamarosan elsétálunk a feltűnő megjelenésű Jánošíkova Krčma előtt. Nevét a falu jelentős szlovák lakossága miatt kapta, amely a 18. században érkezett a török időkben elpusztult faluba, hogy elsősorban erdőgazdálkodással foglalkozzon. Korábban a pálosok monostora állt a közelben - erről kaphatta nevét az Apát-kúti-patak is.

A faluból kiérve, a focipálya mellől feltárul az egész medence, majd az erdőbe lépve hamarosan elhagyjuk az eddig taposott földutat. Helyette jobbra, másik dózerútra váltunk, ami a faluszéli házakat megkerülve vezet be a formálódó völgybe. Itt öreg bükkösben, gyökérfonatos mélyúton ereszkedünk a tábláig, ami felhívja rá a figyelmet, hogy jobb kéz felé indul a Spartacus-ösvény. A rajta szereplő feliratok ellenére az útvonalon nincs mitől tartani, bár tériszonyosoknak kényelmetlen lehet 1-2 kitettebb, nyílt szakaszon átkelni. 

Eleinte az ösvényt egyre jobban szorongató fiataloson vágunk át, aminek túloldalán végre „rendes" erdőben folytatódik az ösvény. Átfordulunk egy keskeny bércorr túloldalára, és ezzel megkezdődik a Spartacus-vadászösvény szintben vezető, az Öreg-Pap-hegy rendkívül meredek oldalát átszelő része. A csapást az 1930-as években vadászati céllal alakították ki, és északi részén több ágra szakad. Elnevezése valószínűleg az 1960-as évekből származik, amikor a Spartacus Turista Egyesület természetjárói jelzett turistaúttá szerették volna nyilváníttatni. Ez akkor nem sikerült, a természetjáró közönség csak 2015 óta léphet rá.

A keskeny ösvény hamarosan eléri a Szarvas-bérc letörését, ahol szétnyílik az erdő, ezért ráláthatunk a szemközti Ágas-hegy meglepően éles kontúrjaira, valamint a Duna fölé magasodó hegyekre. Alattunk a fokozottan védett és hosszú ideje háborítatlan erdőségű Lepence-völgy kanyarodik. Innentől egyre meredekebb lejtőt szelünk át, néhol a hegységet felépítő kőzet is kibukkan a talaj alól, majd rövidesen befordulunk a Szarvas-lyuk sötét, zárt árkába. Az időszakos patak medrét átlépve hamarosan suvadás nyomát keresztezzük, ahol földbe és sziklába vájt, rövidke lépcső könnyíti az előrehaladást.

Pillantás a Dunakanyarra

Elsétálunk egy jókora andezitbreccsa-torony mellett is, amelyet kisebb-nagyobb kövek mozaikja épít fel – az egykori vulkán kitörései során lehullott, eltérő méretű blokkok a forró hamuval keveredve sültek össze. A kemény sziklatest azóta jobban ellenállt az eróziónak, mint környezete, így lassan kimagasodott belőle. Újabb kanyar után a Spartacus-ösvény legszebb szakasza következik: a hegyoldal kopáros letörésén átvágó csapásról pazar kilátás nyílik a Dunakanyart ölelő hegyvidékre, a folyó szalagján túl emelkedő Szent Mihály-hegyre, az Ágas-hegy erdős tömbjére, valamint a Lepence-völgy túlvége fölött húzódó keserűs-hegyi gerincre. A panorámának sajátos hangulatot kölcsönöz a megbontatlan erdőtakaró látványa, valamint a települések teljes hiánya, amitől a hegység valódi méreteinél nagyobbnak, komolyabbnak hat. A látvány eleme a Spartacus ikonikus élőlénye, a sziklafal repedéséből derékszögben kinövő, gyakran fotózott fa is.

Az ösvény itt valóban kitetté, ráadásul kövessé válik, figyelni kell a lépésekre. Lefutó bércorrok és kőgörgeteges vízmosások között szlalomozva, öreg szálbükkösben végződik az ösvény hosszú, népszerű szakasza. Egy nyeregponton, erdészeti utak találkozásában pihenőhely és fedett teraszos faépület áll: utóbbi a felújítása óta négyévszakos pihenőhelyként működő Jenő-kunyhó, amit az erdészettől kibérelve nappali tartózkodásra, sütögetésre lehet csak igénybe venni. Előtte évtizedeken át fűthető, szabadon használható erdei menedékként szolgálta a természetjárókat, igaz, az utolsó időszakra meglehetősen leromlott állapotban. Eredetileg egyébként vadászháznak készült az ösvény kialakításakor, nevét a szóbeszéd szerint Horthy Miklós, akkori kormányzó öccséről kapta. A szenvedélyes vadász és sportember Horthy Jenő a korszak legismertebb szakíróival, köztük Széchenyi Zsigmonddal és Kittenberger Kálmánnal is cserkelt. 

A kunyhó mögött, a vécé mellett jelzetlen erdei út kezdődik. Érdemes ezt követni egyenesen, mígnem kb. 300 méter után jól látható ösvény ágazik ki belőle bal felé. Ezen 1 perc sétával érhető el az Alsó-Pap-hegy kopárfoltos letörése, amelyről pazar kilátás nyílik az erdős Lepence-völgy környékére és a Prédikálószék körül a Dunára hajló bércekre, valamint az Öreg-Pap-hegy korábban átszelt oldalára. A panoráma a hegység egyik legjobbja, amelyben az Északi-középhegység enyhe kárpáti jellege is kiteljesedik. A csúcsponton kövekből összehordott tűzrakót, valamint egy erdésznek emléket állító kopjafát találunk.

A balra emelkedő Öreg-Pap-hegyet fedő erdő magas természetességű, öreg erdő, ezért a WWF a Szentélyerdők közé sorolta. A száraz hegyoldalak melegkedvelő tölgyesei koros fákból állnak, girbegurba törzsük, sziklákba kapaszkodó gyökérzetük sokat hozzáad a vadregényes tájképhez. A 150 évnél idősebb fákból álló erdők összterülete mintegy 30 hektár, fokozottan védettek, fakitermelés nem folyik bennük, csupán a bükkösöket kezelik szálalással.

Völgyi vadonon át

A kunyhóval szemközti elágazásban jobbra, a Z● jelzésre térünk, és felhagyott erdei utat taposunk röviden, a lombhézagokon ki-kilátva a közeli visegrádi Fellegvárra. Az utat rövidesen elhagyjuk balra egy ösvény kedvéért, ami a Spartacus völgybe vezető leágazása. A vadregényes, fokozatosan ereszkedő csapás nem kínál kilátást, ellenben buja, természetközeli állapotú rengetegben kanyarodik be az Apát-kúti-völgybe. Lent oldalról érkező patakágon, majd gázlót keresztezve a szélesebb főágon kelünk át. (Hóolvadás vagy komolyabb esőzések után ez a gázló járhatatlanná válik.)

A völgy legkomorabb, egyben leglátványosabb része áll előttünk, amikor jobbra fordulva a P jelzést kezdjük követni. A kemény lávakőzet-kordon miatt a pataknak esélye sincs szétterülni, ezért bármekkora vízmennyiséget is kell magával cipelnie, mindössze keskeny folyosó áll rendelkezésére. A víz szűk pásztába koncentrálódott, megnövekedett ereje néhány méteren már falakat fűrészelt ki, amikről futónövények indái csüngnek alá, a támasztékukat vesztett kőtömbök pedig a mederben nyugszanak. Ahogy haladunk előre, sötét és tekintélyes méretű andezitbércek strázsálnak az ösvény körül, sziklakiszögellést hagyunk el, mögötte fakad az Alpár-forrás. Idáig tart a széles út, ami eredetileg az 1920-as években Visegrádról épített kisvasúti sínpár alapja volt: a pálya az eredeti tervek szerint Pilisszentlászlóig ért volna, hogy fát és embereket szállítson a nehezen megközelíthető falu felől. Ám a meredek, forrásoktól vizes lejtő ezen a ponton megcsúszott, és elsodorta a földművet. Még szerencse, máskülönben a festői, kiépítetlen völgyszoros nem létezne mai formájában.

A hűs, páradús völgyet (kezdetben az Öreg-Pap-hegy „személyében") a kalderaív külső oldala, illetve az Urak asztalának tömbje préseli össze; lábuknál igen mélyre fűrészelte magát a bő vizű patak. Két kis fahíd segít át a nedves, megcsúszott szakaszokon, majd a Budapest környéki hegyvidék talán legszebb völgyi ösvényszakasza veszi kezdetét: a csapás újra és újra átszeli a hordaléka körül tekergőző patakot, és kocsiút sem tolakodik a képbe. A meredek lejtőkre bükkös sötétje borul, amit csak följebb tör meg egy tarvágás táblája. Itt a vízfolyás a terepviszonyokhoz igazodva kiegyenesedik, majd ahol ismét összezárul az erdő, ismét kanyarogni kezd. Lent feltűnik egy pihenőhely, jobbra mohos kőtenger fedi a talajt, mielőtt egy fahídon átkelve búcsú intünk a pataknak. Rövid erdei séta után érünk vissza Pilisszentlászlóra, amelynek utcáját követve elérjük a faluközpontot.