A Keserűs-hegy kísértése

Itiner

• A P+ jelzést követjük az Akasztó-hegy elágazásáig.
• A Prédikálószékig egyenesen haladunk a P▲ jelzésen.
• A Prédikálószékről visszafelé indulunk el a P▲ jelzésen, amit a Kolacskovszky-forrásig (Király-kútig) követünk.
• A forrástól balra, a P jelzésen haladunk a Kőrises-rétig.
• Ahol csatlakozik a K jelzés, azon balra fordulunk, és le sem térünk róla Pilisszentlászlóig.

A túra részletes leírása

Kalderaperemen

A Kis Rigó vendéglő Pilisszentlászló és az erdő határán áll, és a környéken barangolók fontos bázisa. Bár a faluba ezen a túrán nem szükséges beereszkednünk, érdemes megemlíteni, hogy annak története szorosan összefonódik a dús erdőségek főúri vadászataival: a középkorban a Budát és Visegrádot összekötő királyi utat szegélyezte a kékesi vadászlak, aminek helyén ma a falu templomát találjuk. Aztán a 13. századtól az erre nyargaló előkelőségek ugyanott már a pálosok monostorának vendégszeretetét élvezhették. Fekvéséből és nemesi ismertségéből fakadóan a falu politikai jelentőséggel is bírt, majd a török időkben elpusztult, eztán pedig a pálos szerzetesek szlovák telepesekkel népesítették be újra, immár Szentlászlónak keresztelve. (A pilisi és visegrádi-hegységi, máig jelentős méretű szlovákság, a „Pilíšania" központja egyébként a hegyeken túli Pilisszentkereszt, de például a különleges, szentlászlói „Jánošíkova Krčma" [kocsma] is a szép számú helyi szlovákokról árulkodik.)

Háttal a parkolónak, arccal az emelkedőnek kezdjük meg a vándorlást a P+ jelzésen északnyugati irányban. Egy széles erdei utat követünk; az évtizedekkel ezelőtt, nagy táblákban letermelt erdők azonos korú, többnyire viszonylag fiatal foltjai még sokáig nem tartogatnak különösebb élményeket. A környékbeli népek névadási gyakorlata összeér a hegyoldalon, melyet a faluhoz közelebb Gyertyánosnak, tőle távolodva Hrabinának hívnak - ezek ugyanazt jelentik. A táj akkor villan meg először, amikor a Tüskés-hegy ösvényén a lombok közt jobbra feltárul a meredek letörés, mögötte pedig a hegység belső vidéke. Mély völgyek, élénk domborzat jellemző a Visegrádi-hegyek e központi szeletére, amire a hajdan 1500 méterig nyújtózott Keserűs-hegyi tűzhányó roncsának kalderapereméről tekintünk. Utunk ugyanis pont ezen, a vulkáni felépítmény eróziósan bemélyült centrumának magas szegélyén vezet, mely a tektonikus mozgások által deformált félkört rajzol ki a Dunakanyar déli oldalán. Kis hullámvasutazással, egyre életerősebb erdőkben lendülünk át a Nyesett-bérc és a Hármashatár (Visegrád, Pilisszentlászló és Dömös határa) közti nyergen is, de a két tetőpontot elkerüljük. Egy kivágott erdőrész helyén növekvő újulatot kerítés védelmez; mellette csatlakozik balról a P▲ jelzés. Később ezen fogunk lemenni, de most kövessük a jeleket egyenesen, a hegyháton maradva.

Víztározó helyett kilátó

Ahogy közelítjük a Keserűs-hegy csúcspontját, a Prédikálószéket, olykor kilátni a Duna felé, és érzékelni a teret is. Lassan átlépjük a 600 méteres magasságot, és haladásunkat az erdő is jelzi: öreg bükkök jelennek meg az ösvény körül. Az erdő szebb formájában tündököl, mint túránkon eddig bármikor, ami nem is meglepő, hiszen a terület erdőrezervátum besorolású, azaz semmilyen emberi beavatkozás nem történhet a természet folyamataiba. Egy jókora sziklatömbön a Duna kör emléktáblája díszeleg - a rendszerváltás előtt indult tüntetésekre emlékeztetve, melyeknek fontos szerepe volt a nagymarosi vízlépcső építésének megakadályozásában. A terv részeként szivattyús energiatározó (víztároló) épült volna a Prédikálószékre, hogy a felszivattyúzott, majd leeresztett vízzel meghajtott turbinája olcsó áramot biztosítson. A súlyosan természetkárosító beruházás szerencsére nem készült el, a hegycsúcson pedig csupán a szószéket mintázó kilátó, egy pihenőhely és a fakereszt foglalnak helyet. (Hangzatos neve a korábbi, német Predigerstuhl elnevezés tükörfordítása, amit vélhetően a csúcs alakja miatt aggattak rá.)

A fedett (ezért bivakolásra is kiválóan alkalmas) épület legfelső szintjéről az ország talán legismertebb, ikonikus panorámája tárul fel: a Duna patkókanyarja a Szent Mihály-hegy sziklás, szabdalt tömbje körül. Nagy találkozás ez: a folyó és a Kárpátok ezen kívül csak a hegykoszorú két végpontján érintkeznek. Hátrébb a Börzsöny magasodik, tiszta idő esetén pedig a Felvidék hegyeinek sokasága is felfedezhető a horizonton (a Magas-Tátráig bezárólag). Honi oldalon azonosíthatjuk a Naszályt, a Szanda kettős csúcsát, de gyakorta kéklik a távolban a Mátra is. A kilátó jobb széléről pedig a Visegrádi-hegység völgyekkel szabdalt, mozgalmas domborzatú hegytömegében gyönyörködhetünk. Bár a Prédikálószék elsősorban a Duna kanyarjának látványáról nevezetes, a kelet felé kirajzolódó, sűrű hegyvilág képe önmagában is a hegység ékessége lehetne.

Le a völgybe

A hegy felépítésébe betekintést engedő andezitbreccsatömb hátáról is kileshetünk szemben a kilátóval (de a növényzet belelóg a panorámába), mielőtt búcsút intünk a lélegzetelállító látványnak. Visszafelé indulunk a megtett úton, és a P▲ elágazásánál jobbra, lefelé tartunk a hegyhátról. Sűrű, életerős tölgyes ösvényén ereszkedünk le a Király-patakhoz, hogy a Sikárosig mellészegődjünk. Meredek ösvényen jutunk a mély árokba, a túloldalán lépcsőkön mászunk ki belőle. Ahogy távolodunk tőle, jobbunkon a Kolacskovszky-forrás (avagy Király-kút) fakaszt vizet (névadója turisztikai szakíró volt). A közelben található a rendezett környezetű Király-kúti vadászház, mely nevét a hagyomány szerint ide járó királyokról kapta, akik az Árpádvár hegyében azonosított, valójában sosem létezett palotából érkeztek. A forrástól balra, enyhén lefelé tartó, kellemes erdei ösvényen folytatjuk a P jelzésen a Sikáros felé.

Sikárospuszta

Vadföldeknél csatlakozunk az Országos Kéktúra K jelzésébe egy jobbkanyar után, rövidesen pedig az új jelzéssel együtt balra térünk. Átszelünk egy keskeny erdősávot, melynek túloldalán már a Visegrádi-hegység egyik legszebb zugába, Sikárosra toppanunk. A facsoportokkal tűzdelt, hegyek keretezte medencében széles kaszáló terpeszkedik, gyepét facsoportok pettyezik. A vadvirágos Sikárosi-rét medencéjén keresztülfolynak a környező hegyekről érkező patakok, melyeknek hordaléka kitölti a teknőt, és nedvesen tartja a talajt - ráadásul egyik szegletében a Szilágyi Bernát-forrás fakad. Ez a környezet biztosított otthont egyes zsurlófajok sokaságának. Mivel a növény kovasavtartalmával tartja távol kártevőit (pl. a legelni vágyó állatokat), alkalmas edények „sikárlására", azaz súrolására - ezért aztán némelyik fajt népiesen sikárként ismerték. Innen eredhet tehát a Sikáros elnevezés. Átszeljük az elszigetelt, nyugodt hangulatú rétet, és ahogy haladunk, egyre közelebb kerülnek egymáshoz fenyőcsoportokkal is tűzdelt szélei.

Sikáros eleinte csak erdőőri laknak adott otthont, de jó fekvésű, vízzel ellátott medencéje lassan idevonzotta a gazdálkodni kívánó embert. Igaz, falu nem alakult ki, a hajdani Bükki-puszta majorságára pedig már csak néhány halomból következtethetünk - ott, ahol a K jelzés a rét sarkában derékszögű balkanyart tesz. Az apró telep szörnyű és valamelyest rejtélyes gyilkosság színhelyévé vált: 1947-ben 5 tizenéves fiú vigyázott az állatokra, amikor valaki lemészárolta őket. A tettes aznap a Lajos-forrás közelében 2 másik emberrel is végzett; kilétére sosem derült fény (a korabeli propaganda és a szóbeszéd próbálkozásai ellenére sem). A Bükki-puszta korábban egyébként a környéken jelentős területet birtokló (budapesti) Dreher család tulajdona volt, ők pedig a feljegyzések szerint igyekeztek távol tartani a természetjárókat a területüktől. A házakból talán valamikor az '50-es években egy hadgyakorlat miatt kiparancsolták a lakókat, akiknek visszatérniük már nem volt hová: az épületek súlyos találatokat kaptak. Hogy pontosan mi (és mikor) történt, arról semmi bizonyosat nem tudni.

A turistaút ismét fák alá tér, és néhány nagyobb kanyar után eléri a Szilágyi Bernát-forrást. (Nevét a Természetbarát Turista Egyesület alapítójáról és volt elnökéről kapta.) Hangulatos helyen fakad a víz (sajnos csak bőséges csapadék vagy hóolvadás után, nyáron ne számítsunk rá). Nyírfák és fenyők borulnak a kis pihenőhely fölé, a törzsek és lombok függönye mögött pedig a Sikárosi-rét füvét borzolja a szellő. A fák rejtekéből a napfényre (vagy épp a medencét bélelő ködbe) lépve vethetünk még néhány pillantást erre a sajátos hangulatú, békés tájra, majd az erdészházat kerülve a Bükkös-patak völgyének legigézőbb, természetes hangulatú szakasza vár ránk.

A Kárpátok könnye

Átkelünk egy gázlón, és érintjük a Lenkó-emlékmű obeliszkjét - Lenkó Ede, a TTE tagja e helyen hunyt el egy téli túrán 1917-ben. Bár mélyen befűrészelte magát az ellenálló hegytömbök közé, a patak széles medret épített magának. A völgy alját bélelő hordalékba kanyarokat rajzol a Visegrádi-hegység legmagasabb részének vizei által hizlalt vízfolyás, tomboló áradásainak nyomában komor kőgörgetegek hevernek. Békés időszakában a kidőlt fatörzsek alatt szivárog, egyik kanyarjában (ahol át is kelünk rajta) gyakorta el is tűnik a víz. Együtt kanyarodunk a párás, buja erdőjű völgy ívével. Az ösvény egy újabb gázlót követően a sáros talajú, de bő vizű Kárpát-forráshoz vezet. Az eredeti foglalást a Magyarországi Kárpát Egyesület készítette 1933-ban - a korszellembe illeszkedő módon névadásának célja az avatóbeszéd szerint az volt, hogy „olthatatlan vágyat ébresszen a Magyar Kárpátok visszaszerzésére", ugyanis „minden cseppje a rab Kárpátok könnye".

Fahídon keresztezzük az egyre vaskosabb, vérbeli középhegységi gúnyát öltő Bükkös-patakot, melyet még hosszan kísérünk. A Kárpát-forrás foglalásakor egyébként még Bucsinaként ismerték a vízfolyást, ami különféle szláv nyelveken jelentett zúgást, morajlást, de bükköst is. A hegyvidék bőséggel gondoskodik a szürke andezittömbök utánpótlásáról, helyenként lépcsőzetes, illetve eltorlaszolt medre pedig valóban nem csupán csobogástól, de zúgástól is lármás. (Előtte Apor-, később Malom-pataknak is hívták.)

A kör bezárul

Egy szűk, patakparti ösvényszakasz után érintünk egy mohos tetejű, méretes esőbeállóval is felszerelt pihenőhelyet (a hajdani ifjúsági tábort), kisvártatva pedig a felújított táborhely előtt balra kanyarodunk, továbbra is a K jelzést követve. Átkelünk az aszfaltburkolatú feltáróúton, és az Öreg-nyílás-völgy alján, patakgázlókon á, bükkök alatt kezdünk enyhe kaptatóba. Eltávolodunk az árok aljától, és fölülről kísérjük a mélyen bevágódott, kanyargó patakot. A turistaút egyesül az aszfalttal, ami nem sokáig fájdítja talpunkat, hiszen kisvártatva balra térünk le róla. Fahídon kelünk át; túlfelén szép gyertyánok és tölgyek színesítette, elegyes rengetegben lendülünk át a vízválasztón, aminek túlsó oldala már Pilisszentlászló medencéje. Peremén, a Kis Rigó vendéglő parkolójában zárul be a kör, ezzel túránk véget ér.