Direkt csúcstúra a Magas-Tátra „belátópontjára”, a Kis-Viszokára

• Tátraszéplak (Tatranská Polianka) vasútállomástól egy rövid szakaszt jelzés nélkül teszünk meg a főutcáig.
• Tátraszéplak központjából a Z jelzést követve, a Sziléziai ház éréintésével jutunk a Lengyel-nyeregbe (Poľský hrebeň).
• A Lengyel-nyeregből a S jelzés vezet fel a Kis-Viszoka (Východná Vysoká) csúcsra és itt is ereszkedünk vissza.
• Tátraszéplak vasútállomásra a már megtett Z jelzésen illetve az utolsó száz méteren jelzés nélkül túrázunk vissza.

Útleírás:

A Felkai-völgy bemelegítő szakaszán, kapaszkodás az erdős patakparton

A Felkai-völgy (Velická doliná) lábától, Tátraszéplakról (Tatranská Polianka), az alig pár házat számláló üdülőtelepről startolunk Csorba-tó és Ótátrafüred között félúton. A szanatóriumnak is helyet adó települést 1888-ban üdülőtelepként alapították, a Tátra kedvező levegőjét, szélvédett déli lejtőjét kihasználva. A vasútállomásról direktben indulunk neki a hegynek, átkelve a Tátrát kerülő főúton, majd a szanatórium mellett kanyarodva. Szépen cseperedő sarjerdőben kezdjük kapaszkodásunkat, az aszfalton induló Z jelzésen. Az első kanyar után el is hagyjuk a Sziléziai-házhoz tartó utat, hogy kanyarjait levágva turistaösvényen haladjunk. A 2004-es erdőpusztulás jelentősen megtépázta a környező vidéket, aminek nyomában szinte mindenütt vegyes faállományú, ifjú, bokros erdő szegélyezi utunkat. Az egykori öreg fenyvesnek pár lábon maradt képviselőjét láthatjuk, így helyenként a katasztrófa idején lombkorona nélküli, lombhullató vörösfenyők tekintélyes törzse mellett haladunk el. Több helyről rálátunk a felettünk magasodó Nagyszalóki- és Gerlachfalvi-csúcsokra, a szomszédos Koncsisztára és visszafelé a Poprád folyó tágas medencéjére. Alig hagytuk el az utat, rögtön újból keresztezzük is, majd bekanyarodunk a Felkai-patak (Velický potok) meredek oldalú völgyébe. Az egykori gleccser hagyatékaként magasodó végmorénadomb lehetőséget adott a pataknak, hogy mélyre vágódjon a puha üledékben. Innen, 1200 méteres magasságtól további utunk nagy részén e vízfolyást követjük egészen eredetéig, a Gerlachfalvi-csúcs oldalának törmeléklejtőjéig.

Egy pihenőhellyel felszerelt, utolsó kereszteződésnél végleg eltávolodunk az aszfaltúttól, derékba tört fenyőfák mellett kapaszkodunk a nagyobb tömbök között bukfencező patakot követve. Lendületes lépésekkel hagyjuk magunk mögött az ösvényt is körbefolyó, a lépőköveken átbukó patakot. Az egyenletesen emelkedő völgyben nagyobb izgalmak nélkül tudjuk le a teljes szintemelkedés közel felét, bő 600 métert kiindulópontunktól. A lekerekedett patakárok tetejéhez közeledve egyre gyakrabban jelenik meg a törpefenyő a fák között, végül a fenyves végleg megritkul, és átadja a helyet az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló cserjéknek.

Ennek köszönhetően látványosan kinyílik körülöttünk a táj: pont előttünk magasodik a Gerlachfalvi-csúcs előoldalán strázsáló Virágoskert-torony (Kvetnicová veža), irdatlan sziklatömege uralja a Felkai-völgyet. Szemben vele, a völgy átellenes oldalán sorakoznak a Gránát-tornyok, illetve elsőként a Felkai-torony. Több száz méteres, közel függőleges gránitfalaikkal a völgyben járók fölé tornyosulva drámai hatást keltenek. A tekintélyes méretű felszökések kedvelt sziklamászócélpontok, így jó időben és kis szerencsével láthatjuk is a hegymászókat zord sziklavilágot ostromló, lehetetlennek tűnő küldetésük közben. Lassan újra feltűnik az aszfaltút szalagja is, amint a közeli monstrum, a felújított Sziléziai-ház (Horský Hotel Sliezsky Dom) irányába kanyarog. Amennyiben nem szeretnénk megszakítani a hegyi élményt, úgy pont a ház parkolója alatt halad el az ösvény, így a bámészkodó szállóvendégek alatt elkerülhetjük a hotelt. Bár praktikus inkább beiktatni a pár méternyi kitérőt, és megpihenni a kényelemmel és ellátással kecsegtető épületben.

Az első kőből épült kunyhót 1871-ben építették a tóparton, a Gerlachfalvi-csúcsra vezető út mellett. A Magyarországi Kárpát Egyesület 1878-ban fából emelt egy nagyobb menedékházat, amit Hunfalvy János magyar földrajztudósról neveztek el, ám sajnos ez leégett. A Hunfalvy-menedékház helyettesítésére 1895-ben építette meg az MKE névadó Sziléziai szakosztálya a Sziléziai-házat. A lelkes turistacsoport a Lengyel-nyeregbe is biztonságos sétautat épített, illetve a Gerlachfalvi-csúcsra vezető útvonal mentén láncokat, biztosítási pontokat helyeztek el. A házat népszerűsége miatt később tovább is bővítettek, azonban 1962. november 30-án leégett. Végül 1968-ra készült el a ma is látható betonépület, az újjáépített Sziléziai-ház rendeltetése azonban már hegyi szálló lett, ahova autóval érkezhettek a kikapcsolódni vágyók. Az épület 2010-ben komplett felújításon esett át, külsejét nagyrészt fával borították.

Kapaszkodás a Felkai-völgy gránitjárdás ösvényén a Lengyel-nyeregbe

A Felkai-tavat (Velické pleso) jobbról kerüljük, kényelmes, gránitlapokból kirakott sétányon. Az 1666 méter magasan fekvő, 11 méter mély hegyi tó tarka gránittömbökkel körbevett vízén tükröződik a környező sziklafalak sora, ezért idilli hely a pihenőre, ha kihagytuk a hotel nyújtotta kényelmet. Jól jön a relaxáció, ugyanis a rövid szintút után lendületet vesz az ösvény, nagy kanyart leírva kapaszkodik fel a törmeléklejtőn, és befordul az Örökeső fala (Večný dážď) alá. A völgy középpontjában kialakult sziklalépcsőn mindig csepeg a víz, a patak is a közelben zuhan alá a lankásabb gránitletörésen, innen a név. Némi szerpentint leírva érkezünk a tófal tetejére. A Felkai-tónál közel 150 méterrel feljebb gyönyörű távlatok bontakoznak ki körülöttünk a Sziléziai-házzal és a Poprád folyó völgyével a háttérben. Innen lehet először megpillantani a Gerlachfalvi-csúcs tetejét is, ahogy szemérmesen előbújik a Virágoskert-torony mögül. A Kárpátok legmagasabb ormára vezető normál út is innen indul, a jelzetlen ösvény a fő csapásból ágazik ki. Előttünk a Tátra egyik legszebb, vadvirágos rétje, a Virágoskert (Kvetnica) terül el tarka fennsíkot alkotva. Egykor sekély tó lehetett itt, ma havasi virágokban gazdag élőhely. A zászpa széles leveleit egész évben láthatjuk, de szezontól függően tárnics, zergevirág, margaréta és még rengeteg apróbb virág tarkállik a réten. Pár méteres, időszakos tavat láthatunk a rét szélén, ahova a legnagyobb vízfolyás érkezik a Gerlachfalvi-csúcs keleti oldalából, a Karcsmar-folyosóból, a csúcsra tartó, egyik klasszikus téli útvonalról.

Átvágunk a réten, és lépcsőzetesen kapaszkodunk tovább a széles törmelékhalmon. Hamarosan feltűnik a következő tó is, az elkeskenyedő Felkai-Hosszú-tó (Dlhé pleso velické), mely felett a puszta gránittömbök kaotikus halmai borítják csupán a hegyoldalt. Bő 200 métert kapaszkodunk még a rideg sziklavilágban, mígnem beérünk a Lengyel-nyereg (Poľský hrebeň) alá. Egy ilyen jeles helyszín nem adhatja könnyen magát: rövid sziklafelszökés állja utunkat, de a fémkapcsok és a lánc átsegítenek rajta. A tágas nyereg kényelmes lehetőséget nyújt a pihenésre és a szemlélődésre, innen ugyanis először látunk át a Magas-Tátra északi oldalára és a főgerinc nyugati folytatásában sorakozó csúcsokra. Jellegzetes sziklapiramis a kettős ormú Tátra-csúcs (Vysoká) és a Tengerszem-csúcs (Rysy), illetve alattunk kéklik a Fagyott-tó (Zamrznuté pleso), ahonnan a Litvorovi-völggyel (Litvorova dolina) induló, jég vájta, lekerekedett formavilágú Poduplaszki-völgy (Bielovodská dolina) nyújtózik észak felé.

Csúcstámadás a Kis-Viszokán és a diadalittas visszatérés

Egy utolsó nekirugaszkodással bő 200 méteres emelkedőn kapaszkodunk fel a Kis-Viszoka (Východná Vysoká) 2428 m-es csúcsára. A jellegzetesen piramis alakú hegy északi oldala hatalmas fallal zuhan alá, így figyelmesen kövessük a kitaposott ösvényt, amelyen a S jelzés navigál. Egyből a nyereg felett sziklás felszökéseken vezet keresztül az ösvény, pár vaskapocs és lánc segít leküzdeni a meredek sziklabevágást. Épp a gerinc vonalán haladunk, néhol balról vagy jobbról kerülve a gránitélt.

Pár száz méter után kiszélesedik a csúcslejtő, és az út is jobbra, az északi letöréstől eltávolodva folytatódik a kényelmesebb délnyugati oldalon. Végtelennek tűnő gránithalmon kapaszkodunk fel, és itt már nem ritka a nyári hófolt. Amennyiben a nyom a jegesedett havon (firn) vezet át, érdemesebb a stabilabb köveket választva kerülni, ha jól belátható, merre tartunk. Felfelé kapaszkodva a törmeléklejtő egyre keskenyebb lesz, végül egészen beszűkül és eléri a sziklás csúcsot. Kinyílik körülöttünk a tér, a csúcsról a hegység egyik legimpozánsabb panorámája nyílik.

A legmeghatározóbb látvány a hegység eddig takarásban levő keleti oldala: szinte elrugaszkodik tekintetünk, ahogy talpunknál a 400 méterrel alattunk lévő Nagy-Tarpataki-völgy tágas medencéjébe szakad a gránitcsúcs. Számos tavat is látni, de a legfeltűnőbb a keleti láthatárt kitöltő, csipkézett ormok sora a Jég-völgyi- és Lomnici-csúccsal koronázva. Balra tőlük a jellegzetesen piramis alakú, sávozottan mészkősziklás Bélai-Tátra különül el a Magas-Tátra gránittömegétől. Jobbra fordulva, a főgerincről lefűződve a Bibircs és a Nagyszalóki-csúcs alkot külön csúcscsoportot. Ellenkező irányban a Gerlachfalvi-csúcs irdatlan tömege uralja a Felkai-völgyet, és jól látszik a csúcskereszt alatti bemetszés, ami jellegzetesen töri meg a tarajosan boltozódó csúcsívet.

A visszavezető út ugyanazt a nyomvonalat követi, mint amin feljöttünk, de vigyázzunk a törmeléklejtőn, és különösen a havas foltokon (ha vannak)! A hágóhoz közeli sziklás felszökéseknél a legkönnyebb eltéveszteni az utat, így ha elbizonytalanodunk, inkább forduljunk vissza, és keressük meg a jelzett ösvényt. Egy eltévedés itt komoly következményekkel járhat. A Lengyel-nyeregből lehetőségünk nyílik végigjárni egy érdekesebb alternatívát is, ha maradt még elég erőnk és időnk. Ugyanis a Z jelzésen leereszkedve az északi oldalon a K jelzéshez kapcsolódhatunk, így megkerülve a Kis-Viszoka tömbjét, majd a Rovátka (Prielom) bevágásán át a Nagy-Tarpataki-völgybe (Veľká studená dolina) ereszkedhetünk le. Ezen a nagyobb körúton a Hosszútavi-menedékházban (Zbojnícka chata) éjszakázhatunk, és a Tátra egyik legnagyobb és legszebb völgyét is bejárhatjuk, ha Tarajkán (Hrebienok) keresztül Ótátrafüredre érkezünk.

Lefelé azonban a legkönnyebb út természetesen ugyanaz, amin feljöttünk. Ha nagyon kimerültünk a csúcsmászásban, vagy rosszra fordul az idő, ne feledjük, hogy a Sziléziai-ház mindig nyújt menedéket, étkezési lehetőséget és szállást is.