Magyar Természetjáró Szövetség weboldalai MTSZ MTSZ térképportál Turista Magazin TuristaShop TEKA-kártya Kéktúra Gerecse50 A kéktúrázás napja
nyelv kiválasztása
Túra tervezése ide A túra másolása
Gyalogtúra ajánlott túra

Tátrai anzix

Gyalogtúra · Magas-Tátra
A tartalmat készítette:
Magyar Természetjáró Szövetség igazolt partner  A felfedezők választása 
  • A Nagy-Tarpataki-völgy falai még kirajzolják az egykori gleccser vastagságát
    A Nagy-Tarpataki-völgy falai még kirajzolják az egykori gleccser vastagságát
    Fénykép: Dömsödi Áron, Magyar Természetjáró Szövetség
m 1400 1300 1200 6 5 4 3 2 1 km

Rövid kirándulásunk amolyan képeslap a Magas-Tátra világából, hiszen ezen az útvonalon a távoli szemlélő kényelméből csodáljuk meg a hegység festői sziklavilágát, az annak tövében zúgó vízeséseket, a romantikus hangulatú menedékházakat, valamint a hajdan áthatolhatatlan lucfenyves maradékát. Könnyű séta a vad sziklahavasok árnyékában, ízelítő a „Kárpátok koronájának" díszeiből.

könnyű
Hossz 6,8 km
2:15 óra
276 m
275 m
1 475 m
1 153 m

Ezen a félnapos, könnyed kiránduláson komolyabb kihívások nélkül szemlélődhetünk az égbetörő csúcsok tövében, útközben pedig meglátogatunk hármat a tátrai turizmus hőskorát idéző, mára elsősorban inkább vendéglátó-, mint szálláshelyként működő menedékházakból. A Kis- és a Nagy-Tarpataki-völgy (Malá és Veľká Studená dolina) találkozásában kiöblösödő „teraszon" ugyanis hamar megvetették lábukat a hegyek mélyét fürkésző turisták, akik a két gleccservölgyet, vagy éppen az azokat szegélyező sziklafalakat indultak felfedezni. A 20. században felfejlesztett, siklóval elérhető, jól kiépített terep ma a tömegturizmus övezete, ahol ennek megfelelően kényelmesen túrázhatunk, és jelentős megpróbáltatások nélkül kóstolhatunk bele a Kárpátok legmagasabb és legvadabb hegységének világába.

Bár a sziklavilág kikezdhetetlen állandóságot sugároz, a menedékházak jellege mellett a természet is megváltozott: az ember által kialakított, egyveretű lucfenyves sokáig romantikus kárpáti erdőségként terpeszkedett a Tátraalján, mára azonban megviselt, haldokló torzója csupán egykori önmagának. A gyönge ellenállóképességű rengeteg fáit gyufaszálakként fektette egymás mellé egy vihar 2004-ben, átformálva a hegység képét. A mesterséges erdők törékenységét és a klímaváltozás kihívásait felismerve született az a döntés a Tátrai Nemzeti Park (Tatranský národný park) e részén, hogy a természetre bízzák a változást: míg lejjebb tekintélyes méretű területen cseperedik az ültetett vegyeserdő, melyben a fenyő színezőelem csupán, addig itt a kiszáradt, szú által pusztított lucok lábon halnak el, és a természetes körforgás jegyében a sérülékeny talajréteget gazdagítják anyagukkal, előkészítve az élőhelyet a jövő életerősebb erdőségének.

A Csontváry Kosztka Tivadar által megfestett fürdőépületek nem állnak már, de a völgytalálkozás látványa változatlanul monumentális és lehengerlő, a felkeresett hegyi házak pedig őrzik még a régi képeslapok miliőjét. A Tarajka (Hrebienok) körüli terep a gleccservölgyek kinyíló végének ellaposodó zónája erős sodrású, sziklalépcsőkön kisebb vízeséseket formáló patakokkal, amiket a hegység legnagyobb zuhatagrendszerénél, a Tarpataki-vízeséseknél (Vodopády Studeného potoka) tekintünk meg. A túra fordulópontján a Magas-Tátra (Vysoké Tatry) szlovákiai oldalának egyik legszebb turistaházát, a Zamkovszky-menedékházat (Zamkovského chata) érintjük, ahol ehetünk-ihatunk, ahogy a Rainer-kunyhó (Rainerova útulňa) büféjében, a Bilík menedékházban (Bilíková chata) vagy az útvonal kezdő- és végpontján, a Tarajkán is felfrissülhetünk. A kirándulás rövidsége okán nem csak a térség megismerésének ideális ízelítője, hanem akár egy tátrai hétvége bemelegítő vagy levezető programja is lehet, ráadásul hóban is biztonságosan járható - akár családdal, bármely évszakban.

Ajánlott időszak a túrához: a legszerencsésebb a május végétől októberig tartó nyári időszakban érkezni. Az útvonal jól kiépített és könnyen járható, ezért télen is bevállalható, de ilyenkor (is) fokozottan figyeljük az időjárási előrejelzéseket, hófúvásban és vihar idején a magashegyi terep komoly kihívásokat okozhat. Télen a lavinaveszélyről a Hegyimentő Szolgálat (HZS) honlapján tájékozódhatunk, a lavinaveszélynek kitett szakaszokat táblák jelzik a helyszínen.

A szerző tippje

  • A túra kezdőpontjára Ótátrafüredről (Starý Smokovec) a siklóval lehet feljutni, és ezzel is távozhatunk a kirándulás végén. Ennek működési rendjéről ezen a honlapon érdemes tájékozódni.
  • Ha a túra végén lekésnénk a siklót, a pályájával párhuzamos Z jelzésen vagy az üzemi úton ereszkedhetünk le a faluba mintegy 30-45 perc alatt. Fölfelé ugyanez az út mintegy 1 órát vesz igénybe.
  • A Rainer-kunyhó (Rainerova útulňa) leginkább büféként üzemel, a Bilík-menedékház (Bilíková chata) vagy a Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata), esetleg a túra végén a Tarajka (Hrebienok) étterme rendes melegételeket kínál.
  • A két érintett menedékházban szállás is bérelhető, de érdemes jó előre megpróbálkozni a foglalással.
  • A Tarajkáról (Hrebienok) télen bérelhető szánkóval is lecsúszhatunk Ótátrafüredre, illetve ilyenkor kereshető fel ugyanitt a jégszobor-kiállítás is.
  • Az egyes hegységek turistaútjainak járhatóságát, aktuális veszélyforrásait a Hegyimentő Szolgálat weboldala részletesen és naprakészen mutatja be. A szlovák nyelvű szöveg a Google Chrome böngésző fordítás funkciójával megbízhatóan lefordítható magyar vagy angol nyelvre.
  • Tematikus oldalunkon még több szlovákiai túra közül válogathatsz.
Dömsödi Áron profilképe
Szerző
Dömsödi Áron
frissítve: 2022-10-25
Nehézség
könnyű
Technika
Állóképesség
Élmény
Táj
Legmagasabb pont
Zamkovszky-menedékház (Zamkovsého chata), 1 475 m
Legalacsonyabb pont
Hosszú-vízesés (Dlhý vodopád), 1 153 m
Ajánlott időszak
jan.
febr.
márc.
ápr.
máj.
jún.
júl.
aug.
szept.
okt.
nov.
dec.

Úttípusok

Aszfalt 2,84%Murvás út 1,02%Földút 16,95%Ösvény 79,17%
Aszfalt
0,2 km
Murvás út
0,1 km
Földút
1,1 km
Ösvény
5,4 km
Szintprofil megjelenítése

Biztonsági előírások

Hasznos linkek és ötletek

  • Az Ótátrafüredet Tarajkával (Hrebienok) összekötő siklóvasút menetrendjéről itt érdemes tájékozódni.
  • A Bilík-menedékház (Bilíková chata) honlapja itt található.
  • A Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata) honlapja itt található.
  • Indulás előtt érdemes a részletes időjárási előrejelzést is csekkolni valamelyik szlovák nyelvű oldalon. Ehhez a szlovákul időjárás-előrejelzést jelentő predpoveď počasia (vagy predpoved pocasia) kifejezést és a felkeresni kívánt terület vagy csúcs szlovák nevét kell beírnunk a keresőbe. (A fordításhoz használjunk Google Chrome böngészőt.)
  • Jól használható és megbízható az angol nyelvű mountain-forecast.com oldal is, amelyen csúcsok időjárásáról tájékozódhatunk néhány órás, folyamatosan frissülő bontásban.
  • A túrát legegyszerűbben a Kárpátok egészét és annak turistaútjait is tartalmazó Természetjáró appban követhetjük.

Kezdés

Tarajka (Hrebienok), az ótátrafüredi sikló hegyállomása (1 269 m)
Koordináták:
DD
49.158274, 20.224980
DMS
49°09'29.8"N 20°13'29.9"E
UTM
34U 443493 5445339
w3w 
///vezeték.sűrűség.állatkák
Mutasd a térképen

Végpont

Tarajka (Hrebienok), az ótátrafüredi sikló hegyállomása

Útleírás

Itiner

  • Tarajkáról (Hrebienok) a Z jelzést követjük a Bilík-menedékház (Bilíková chata) érintésével a patakhoz közeli elágazáshoz (Rázcestie nad Dlhým vodopádom).
  • Az elágazástól rövid kitérőt teszünk lefelé a S jelzésen a Hosszú-vízeséshez (Dlhý vodopád), majd visszakapaszkodunk az elágazásba.
  • A Z jelzést követjük a Tarpataki-vízesések melletti elágazásig (Vodopády Studeného potoka).
  • Az elágazásból egyenesen tartunk a K jelzéssel a Rainer-kunyhó (Rainerova útulňa) mögötti elágazásig (Rázcestie nad Rainerovou chatou).
  • Ebből az elágazásból a P jelzésen kapaszkodunk fel a Zamkovszky-menedékházhoz (Zamkovského chata), majd a megtett úton visszaereszkedünk, és a P jelzésen maradva sétálunk vissza a Tarajkára (Hrebienok).

A túra részletes leírása

A Nagyszalóki-csúcs taraja

A siklóvasút hegyállomásáról kilépve a szállást nem, de ételt adó egykori Sport-szálló szögletes épülete tűnik fel, a közelébe sétálva pedig Kubo, a 350 kg-os, fotózásra termett fémmaci fogadja a turistákat. Kubo szépsége véleményes ugyan, ám a háttérben feltűnő sziklavilág pompájához nem férhet kétség – a Lomnici-csúcs köszönt a Magas-Tátra vidékén. A Tarajka (Hrebienok) egyébként a balra fönt magasodó, kopasz „fejéről” felismerhető, lekeredett Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) lefutó gerincének teraszszerű kiszögellése, ahol az 1870-es években vetette meg lábát az idegenforgalom, s vele az ember. Pontosabban a Magyarországi Kárpát Egyesület épített menedékházat (Rózsamenház) az akkor Szószék néven ismert terasztól keletre, a mai Bilík-menedékház (Bilíkova chata) környékén.

Túránk is erre indul, lefelé tartva a Z jelzéssel. Cikkcakkozik a széles turistaút, és a 2004-es szélviharban elpusztult fenyves helyén felcseperedő vegyeserdő függönyének hézagain elénk tárul a Csontváry által (vázlat nélkül) megfestett, drámai látvány: a Lomnici-csúcs (jobbra) és a Gánt (balra) letörése, a Kis- és a Nagy-Tarpataki-völgy gleccservájta folyosójának találkozása. Bár a hegység széléről szemlélődünk csupán, mégis a Magas-Tátra egyik legigézőbb látképében gyönyörködhetünk, amelyben a zord sziklavilág szinte leveti magáról az erdő zöld palástját. Nem sokkal előrébb áll a Bilík-menedékház (Bilíkova chata), a közelében táblán tekinthetjük meg az egykor itt felépített Tarpatakfüred fürdőépületeit. A kis üdülőtelep 1927-ben „túlfűtés következtében” leégett. A felkapott környék egy kis teraszának szűk viszonyait kihasználva az 1930-as években épült meg a hosszúkás (és a tátraszéplaki főorvos által megálmodott, róla elnevezett) Guhr-menedékház, ami a II. világháború után Pavol Bilík síversenyző és partizán nevét kapta meg. A romantikus fekvésű, faburkolatú épület ma szállást és étkezési lehetőséget is nyújt.

A ház mellett elsétálva az ösvény összeszűkül, és erdei környezetben, köves terepen kanyarog egyre lejjebb. Lentről hallani a Tar-patak (Studený potok) zúgását, ám hogy a sziklalépcsőn átbukó vizet is megpillanthassuk, ahhoz a soron következő elágazástól rövidke kitérőt kell tennünk jobb felé, a S jelzésen. Méterekkel előrébb és lejjebb már látszik a fenyők alatt tajtékzó vízbe nyúló sziklapad, amelyre lesétálva láncos korlát mögül csodálhatjuk meg a találó nevű Hosszú-vízesést (Dlhý vodopád). A jókora zúgó szebb látvány lehetett a fenyves fénykorában, a sűrű lucos paravánjából kibomolva, ám a 2004-ben érkezett, drasztikus szélvihar nyomában elszaporodott kártevők (főleg a szú) óriási foltokban pusztították el a fákat, amelyek ma kiszáradt csonkokként meredeznek a meder túloldalán. (Tövükben már nő az utánpótlás, a pusztulás történetét, a katasztrófához vezető folyamatok ismertetését lásd a túraleírás vége felé).

Vízesésfüzér a hegyek tövében

A Tarpataki-vízesések (Vodopády Studeného potoka) néven ismert zuhatagrendszer a Magas-Tátra legnagyobbja, az erős sodrású vízfolyás hevében dübörgő füzérnek pedig több tagját is megtekintjük túránk során. Visszatérve az elágazáshoz, ezúttal egyenesen, csupán enyhén emelkedő úton, a Z jelzésen folytatjuk a menetelést. A korábbiaknál életerősebb erdőfoltból bukkanunk ki egy ritkásabb területre, amitől balra a természet erőinek összjátéka nyomán megfordult a növényzet függőleges övezetessége: egy nagyobb területen a máshol magasabban elterjedt törpefenyők foglalják el az erdő helyét. Ennek oka, hogy az egykor völgyet vájó gleccser itt alávéste a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) oldalát, majd miután 8-10 ezer éve elolvadt, a repedezett, támasztékát vesztett sziklatömeg aláhullott, és ezen az ellaposodó terepen állapodott meg. A kőmező sekély talajrétege pedig nem elegendő a magasabb törzsű, nagyobb gyökérzetű fák térhódításához.

Rövidesen érdemes a jobbra kiágazó, lefelé tartó ösvényen pár méteres kitérőt tenni a zuhatagrendszer legillusztrisabb tagjához, a Nagy- vagy másnéven Középső-vízeséshez (Veľký vodopád). Különösen hóolvadás vagy a vízgyűjtőre lehulló, kiadósabb csapadék után lehengerlő látvány, ahogy a 13 méteres sziklalépcsőn átbukó víz átrobog a széttöredezett kőmezőn. Mindezt egy hídról tekinthetjük meg, a háttérben a száradt facsonkok közt a sziklás gerincek kontúrjai sejlenek fel.

Visszasétálva az ösvényre, magasabbról követjük a patakot az átalakuló erdőben, immár a K jelzésen. A fölfelé tartó balkanyar előtt sziklahátról csodálhatjuk meg a következő „vízlépcsőt”, a gránitcsúszdába szorult Kis-vízesést (Malý vodopád). Egy rövid kaptató végén pedig a Rainer-kunyhó (Rainerova útulňa) takaros és mindig felkapott kőépületével kerülünk szembe. Az elpusztult erdőfolt közepén álló házikó ma egyszerű büféként működik, benne gazdag tárgyi gyűjtemény mutatja be a tátrai teherhordás és mászás történetét. A ház nagy idők tanúja, hiszen a Magas-Tátra déli oldalának első menedékháza volt: Rainer János György, Tátrafüred akkori bérlője építtette 1865-ben, és főként a Lomnici-csúcsra tartó csúcshódításoknak volt fontos bázisa. Közel húsz évvel később mellette épült fel a Zerge Szálló (Chata Kamzík), ettől fogva a kunyhó ennek szén- és faraktáraként működött. (A turistaházat 1980-ban rossz állapota miatt elbontották.) Az épület körül egykor rét terült el, amelyet korábban pásztorkodásra használtak - a legeltetés mára természetvédelmi okokból teljesen megszűnt a Tátrai Nemzeti Parkban.

A K jelzés métereken belül csatlakozik a Tarpataki-völgy két felső ágába tartó, éppen itt elágazó turistaúthoz. Aki kihagyna egy nem nehéz, de azért jelentős kapaszkodót, az innen forduljon vissza Tarajkára (Hrebienok) a P jelzéssel visszafelé tartva. Túránk a P jelzést fölfelé, a patak túloldalára vezető hídon át követi. A teljesen kipusztult, szú rágta fenyvesmaradvány kilátást enged, amint a kövekkel kirakott ösvény élesen visszafordul, és a Gánt (Zadný Oštep) tövében fölfelé tart. Itt a Felső-turistaút, a Tatranská Magistrála ösvényén járunk, amelyet az 1930-as években alakítottak ki korábbi csapások felújításával, illetve összekötésével. Az útvonal a teljes tátrai hegyvidék déli oldalának szélső lejtőit és völgytorkolatait fűzi fel.

Gleccservölgynézőben

Az utat fedő, rendezett kőtömböket kézi és mechanikus erővel forgatták a helyükre, hogy az ösvény a turizmus megkönnyítése érdekében időtállóan dacolhasson az elemekkel. Egyre magasabbra hatolunk, és sokszor kilátunk az elpusztult rengetegre, benne a Rainer-kunyhóval, de feltűnnek Tarajka épületei is, a Poprádi-medence túloldalán pedig Szlovákia központi hegyvidéke domborodik. Egy hídon keresztezzük a Kis-Tar-patakot (Malý Studený potok), amely itt éppen a sziklaereszéhez alkalmazkodva ferdén aláhulló Óriás-vízesés (Obrovský vodopád) 20 méteres lépcsőjében zubog alá. Nem sokkal följebb éles erdei kanyarral fordulunk rá a Kis-Tarpataki-völgyre (Malá Studená dolina), és nagyjából szintet tartó sétányon, hatalmas gránitsziklákat mellőzve tartunk a hegység mélye felé. És ezzel megérkezik a kilátás is: mélyen belátunk a fenséges, szabdalt sziklafal alatt U-alakban szétnyíló Nagy-Tarpataki-völgybe (Veľká Studená dolina), amelyből fokozatosan elfogy az erdő, és a távolban szürke törmeléklejtők váltják fel a törpefenyvesek zöldjét.

Két gleccser találkozásának szintjében járunk, hiszen a Nagy-Tarpataki-völgy hosszabb és erőteljesebb jégára az utolsó jégkorszak során mélyebbre vájt, míg a Kis-Tarpataki-völgy gleccsere e ponton csatlakozott hozzá. A fővölgyet (szemközt) és függővölgyét (ebbe tartunk) tehát vastag jégfolyam véste és tágította, a Nagy-Tarpataki-völgyben a mozgó jég vastagsága fénykorában a 200 métert is meghaladhatta - tetejének vonalát a völgyoldal függőleges sziklafelületei rajzolják ki. Az azóta eltelt időben persze a klíma felmelegedésével eltűnt a jég, és megjelent a dús növényzet, ezen a magasságon szinte minden sziklarepedésben megvetve gyökereit.

Hamarosan összezáródik az erdő, és egy rövid fenyvesfolt után kicsiny, általában túrázóktól nyüzsgő tisztásra érünk. Túloldalán, festői díszletek között, kétezer méterig nyújtózó ormok alatt áll a kellemes megjelenésű Zamkovszky-menedékház (Zamkovského chata). A kívül-belül hangulatos, faburkolatú épület küllemével és erdős környezetével egyedi a szlovák oldalon. 1943-ban építette Zamkovszky István hegyivezető és hegymászó, aki korábban a Téry-menedékház teherhordója, majd társbérlője volt. Bár a szocializmus sötét évtizedeiben a névadót kiköltöztették a házból, és később még a Magas-Tátrából is száműzték, miközben az épületet átnevezték, a túrázók továbbra is „Zamka” néven emlegették azt. A rendszerváltás idejében Zamkovszky leszármazottai visszakapták tulajdonukat, ami máig is az övék, és más szlovákiai menedékházakhoz hasonlóan bérlői rendszerben működik a gondnok kezei között (aki 1996 óta irányítja a csapatot). A Tátrában elterjedt ételeket készítenek a konyhán - a visszaindulás előtt mindenképpen érdemes itt enni-inni egy jót.

Letarolt romantika

1475 méteres magasságból indulunk vissza a P jelzésen, és a megtett utat követjük egészen a Nagy-Tarpataki-völgy (Veľká Studená dolina) elágazásáig, a Rainer-kunyhó közelében lévő hídig. Innen viszont maradunk a P jelű turistaúton, és a völgyoldalhoz szegődve, széles, akadálymentesített sétányon kanyargunk. A tátraalji erdőséget 2004. november 19-én egy 150-200 km/h-ás sebességű lökésekkel érkező szélvihar (ún. halny) tarolta le. A kifejezés nem túlzás: 12000 hektáron semmisült meg a fenyves, azaz gyakorlatilag a szlovák oldal alsó szegmensében nem maradt belőle semmi. A monokultúrás lucfenyves ebben a magasságban ember kreálta erdő, hiszen a 19. századi kizárólagos ültetése előtt egyéb fajok (bükk, gyertyán, kőris) is tarkították a rengeteget. A lucfenyő tányérgyökérzete nem nyúlik mélyre a talajban, ezért nem is kapaszkodik túl erősen, így az erős szél viszonylag könnyen kidöntheti. A brutális erdőpusztulás után, tanulva a múlt hibáiból, a Tátraaljára elsősorban vegyeserdőt telepítettek, amely összetétele miatt ellenállóbb a viharokkal és kártevőkkel szemben, igaz, lassabban nő, mint a fenyves.

A hatalmas erdőpusztulás után elszaporodott szúállomány viszont idővel új táplálékforrás után kellett nézzen: az egészséges fákat is megtámadta, amint azt körbenézve láthatjuk az egyesült Tarpataki-völgyben. Az elszáradt, lábon elhalt fenyőerdő nem szép látvány, de idővel magától felújul, addig pedig a kidőlt fák óvják a talajt a lemosódástól (sőt, gazdagítják is azt), valamint élőhelyet nyújtanak számtalan rovar- és madárfajnak is. A türelem pedig erdőt terem: Ótátrafüred körül a 2020-as évek elejére látványosan kezd megerősödni a vegyes rengeteg.

A Magas-Tátra nagyját felépítő, szürkés színű granodioritot is megfigyelhetjük a visszaúton. Néhány kanyar és szép kilátás mellett érkezünk meg a Tarajkára, ahol még ehetünk is egyet, télen pedig megtekinthetjük a jégszobrokat, mielőtt a siklóval, vagy hóban szánkóval Ótátrafüredre ereszkedünk.

Tipp


Minden tájékoztatás a védett területekről

Tömegközlekedéssel

Tömegközlekedéssel elérhető

Amennyiben Szlovákiában tömegközlekedünk, az itt elérhető oldalon kereshetünk utazási lehetőségeket és menetrendeket. A menetrendi oldal angolul is használható app formájában Cestovné poriadky CP néven tölthető le okostelefonra.

  • Tarajka (Hrebienok) az Ótátrafüredről (Starý Smokovec) közlekedő siklóvasúttal (Pozemná lanovka) érhető és hagyható el, amelynek üzemkezdete és -zárása a turisztikai szezonokhoz van igazítva. Menetrendjéről ezen a honlapon találunk friss információkat.
  • Ótátrafüred (Starý Smokovec) busszal (Starý Smokovec/Vysoké Tatry buszállomás) és a Tátrai villamosvasúttal (Tatranská elektrická železnica; TEŽ) (Starý Smokovec vasútállomás) közelíthető meg Poprád (Poprad-Tatry vasútállomás) vagy Csorbató (Štrbské Pleso), esetleg a hegység északi oldalán helyet foglaló Lysá Poľana irányából.

Megközelítés

  • A túra kezdő- és végpontja az Ótátrafüred - Tarajka (Starý Smokovec - Hrebienok) siklóvasút hegyállomása.
  • Amennyiben lekésnénk a siklót, vagy nem járna karbantartás miatt, az ótátrafüredi vasútállomástól a K, majd a sikló lenti állomásától a Z jelzésen kapaszkodhatunk föl a Tarajkára (Hrebienok) (2,5 km, 280 m szintemelkedés).

Parkolás

  • Ótátrafüreden (Starý Smokovec) több parkolót is találunk, a sikló állomása mellett is van egy kisebb.

Koordináták

DD
49.158274, 20.224980
DMS
49°09'29.8"N 20°13'29.9"E
UTM
34U 443493 5445339
w3w 
///vezeték.sűrűség.állatkák
Navigáció Google Térképpel

A szerző által javasolt térképek:

A túra nyomvonalát a VKÚ Harmanec kiadó 2. és 113. számú térképe (Vysoké Tatry, 1:25000 és 1:50000 felbontásban) tartalmazza. A kiadó térképei több magyarországi térképboltban is kaphatók.

A régióról szóló kiadványok:

Mutass többet!

Felszerelés

Alapvető túrafelszerelés: bejáratott túracipő, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz a Természetjáró app, amelyben ez a túra pár gombnyomással megnyitható.


Kérdések és válaszok

Tedd fel az első kérdést!

Kérdeznél a szerzőtől?


Értékelések

Írd meg az első hozzászólást!

Legyél te az első hozzászóló!


A közösség fényképei


Nehézség
könnyű
Hossz
6,8 km
Időtartam
2:15 óra
Szintemelkedés
276 m
Szintcsökkenés
275 m
Legmagasabb pont
1 475 m
Legalacsonyabb pont
1 153 m
Tömegközlekedéssel elérhető Körtúra Szakaszosan teljesíthető túra Szép kilátás Evés-ivás lehetőség Család- és gyerekbarát Kulturális/történelmi értékek Földtani érdekességek Növénytani érdekességek Flóra, fauna Hegyi vasút, kötélpálya megállóhely Tipp Egészséges környezet

Statisztika

  • Tartalmak
  • mutasd a képeket képek elrejtése
Funkciók
2D 3D
Utak és térképek
Hossz  km
Időtartam : óra
Szintemelkedés  m
Szintcsökkenés  m
Legmagasabb pont  m
Legalacsonyabb pont  m
Nagyításhoz vagy kicsinyítéshez húzd össze a nyilakat!
Logo hm Logo agrar Logo bethlen Logo mol Logo otp