Kapaszkodás a „palóc Olimposzra"

 Itiner

• Somoskőújfalu vasútállomásáról az erdős hegyoldal felé induljunk, hogy rátaláljunk a S jelzésre. (A turistautak a sínek fölötti hídon kelnek át.) Délnyugat felé, a Szigligeti Ede utcán, majd a Bányász körúton haladva jutunk az erdőbe.
• A S jelzés északnyugat felé fordul, majd csatlakozik a határt követő Z jelzéshez. A két turistaút elválik, de mindegy, melyiket választjuk, mert egymástól néhány méterre, párhuzamosan haladnak. Rövidesen újabb csomópontjukhoz érkezünk, itt válasszuk a S jelzést!
• A S jelű turistaút hamarosan nyugat felé hajlik: egyelőre ne kanyarodjunk vele, hanem térjünk rá az egyenesen (délnyugati irányban) tovább haladó ösvényre, hogy kilátogathassunk a panorámás kőbányaudvarba. Nézelődés után térjünk vissza a S jelzésre!
• A S egy völgyfőbe érve a Margit-forrás melletti turistaút-csomóponthoz érkezik: innen a P egyenesen a csúcsra vezet, de mi kövessük tovább a S jelet egészen a S▲ jelzés elágazásáig!
• Ez rövidesen beletorkollik a P és Z+ jelzésű turistaútba, melyen balra fordulva hamarosan a Karancs kilátója előtt állunk.
• A kilátót elhagyva térjünk vissza a S▲ jelzésen a S elágazásához. Itt azonban abba az irányba kövessük a S turistautat, amerre még nem jártunk rajta a nap folyamán: dél felé.
• A S jelzés egészen Salgótarján határáig kalauzol, ahol a nemzetiszín lobogóval ékesített kilátóteraszig kövessük! A teraszról térjünk vissza a már érintett kálváriához (akár jobb felé, a fenyvesen szintben átvágó jelzetlen csapáson), melynek cikk-cakkozó ösvényén lejutunk a Trianon-emlékmű elől induló lépcsőre.
• A lépcső aljából egyenesen a vasútállomáshoz jutunk.

A túra részletes leírása

A vasúti végállomásról a magasba emelve tekintetünket kiszúrhatjuk elsődleges célpontunkat, a Karancs kilátóját, és ezzel szembesülhetünk a kihívás komolyságával is. Az előttünk álló táv rövidsége senkit se tévesszen meg! 400 métert kell emelkednünk 2 verítékes kilométeren.

A település éppen csak elfér a szűk völgyben, ennek megfelelően a turistaút is gyorsan beér az erdőbe. Egy éles jobbkanyar után elcsendesül mögöttünk a falu autóútja, és nekivágunk a határhoz vezető erdei útnak. Hátra pillantva, a fák mögött kirajzolódik a Salgó sziluettje a várrommal. A határkövek megjelenése és a rendszerint telefonunkra érkező hálózati értesítés mellett a Z jelzés is megjelenik. A sűrű erdő aljára még télen is alig-alig ér le a napfény, bár a határsáv szűk léniája beenged valamennyit a napsugarakból. A Z, illetve a P és S nem együtt halad, de mindegy, melyiket választjuk, mert rövidesen újra összefutnak.

Találkozásuk után a P és S balra hajlanak, és ahol hamarosan nekivágnának a hegyoldalnak, ott érdemes egyenesen tovább mennünk a közeli kőfejtő tetejére. Az ösvény jelzetlen ugyan, de jól követhető, és a fák mögött nem is nehéz kiszúrni a napsütésben fürdőző kőbányát. Tetejéről széles panoráma nyílik Észak-Magyarország dombvidékére, melyet a távolban a Mátra határol. Bal felé a Medves fennsíkja és a belőle égnek törő Salgóvár hegyének vulkáni kúpja uralja a látképet, dél felé, a völgy mélyén feltűnnek Salgótarján paneltömbjei. Keleten, a Karancs nyúlványai mögött a Cserhát dombsorai hullámoznak egészen a Börzsönyig.

Visszatérve az ösvényre a Kis-Karancs oldalában harántolunk. A kellemes hangulatú hegyi ösvény egy mély völgy fejezetében találkozik a csúcsra hágó turistautakkal, itt esőbeállót is találunk. Nyári túrák esetén jól jöhet a lejjebb található Katalin-forrás, ehhez azonban ereszkednünk kell egy keveset a P▲ jelzésen.

A hegyoldalnak nekivágó P jelű ösvény a leggyorsabb megoldás a csúcs felé, érdemes inkább a kis kitérőt jelentő, de könnyebben teljesíthető, és szebb alternatívát nyújtó S▲ jelet választani. Ehhez tovább kell mennünk a hegyoldalban szintező S sávon, majd a Kápolna-hegy előtti nyeregben éles visszafordulással rátérnünk a Karancs éles, délnyugati gerincére.

A fél kilométeres szakasz a legszebb, néma bükkösön vezet keresztül, hogy végül egy vékonyka gerincen megérkezzen a csúcs déli nyúlványának végén emelt rádiótoronyhoz. A következő kanyar végén elénk kerülő kilátótorony általában is népszerű célpont, gyakran találkozunk erre más turistákkal.

Az acélszerkezetes éptímény tetőszintjéről a Börzsönytől a Mátrán át a Bükkig szemlélődhetünk. Északon a Nógrádi-medence és az Ipolymente síkja mögött a Polyána és a Jávoros emelkednek, szerencsés esetben pedig még a Magas-Tátra sziklafogai is kirajzolódnak. A Karancs tömbje szigetként magasodik környezete fölé, az éles elkülönülés oka a földtörténeti múltban keresendő. A tájegység területét sekélytengeri üledékek töltötték föl, majd a felhalmozódott agyag- és homokkőbe andezites magma nyomult a mélyből. A felszínt már nem sikerült elérnie, mindössze kissé megemelte azt. A magma közben behatolt minden repedésbe, végül kihűlve megszilárdult, ezzel egy hatalmas mélységi kőzetlencsét (lakkolitot) formált. A későbbiekben az erózió lepusztította a gyengébb ellenállóképességű üledékes fedőkőzetet, így kerülhetett a felszínre, és magasodhatott lealacsonyodó környezete fölé a Karancs tömbje, a „palóc Olimposz”.

A kilátótól vissza kell ereszkednünk a S elágazásához. A jelzés egészen Salgótarjánig vezet. Eleinte mérsékelten ereszkedik, majd nehezen járható, csúszós, meredek lejtőn fordul le a Cseberna-völgybe. A Karancs egy tipikus völgyében járunk: magas gerincoldalak fognak közre egy szurdokszerű, általában száraz völgyet. Ennek végén, a Cseberna-tisztáson érjük el a hegytömb lábát. A bájos, tágas rét déli oldalán már a Sátoraljaújhely melléki dombok közé térünk, hogy nagyjából 5 kilométer gyaloglást követően megérkezzünk a Pipis-hegy kálváriadombjára.

Elég hirtelen a változás, ami a szemünk elé tárul: az erdő eddig szemérmesen eltakarta az ipartelepítés miatt átalakított város panelsorait. Egyelőre a legfölső emeletek fölött állunk, így lehetőségünk nyílik megszemlélni az érdekes, hazánkban ritkán látható városszerkezetet. A szűk völgy elsősorban az egyutcás települések kialakulásának kedvez, de egy ponton túl már csak fölfelé volt érdemes terjeszkedni, számolatlanul épültek a panelépületek.

A S jelzésen tovább talpalva elérkezünk a zászlóval ékesített kilátóteraszra, ahonnan hosszában szemlélhetjük Salgótarjánt. A háttérben a Galya-tető zárja a látóhatárt. Visszafordulva válasszuk a jobbra induló, fenyvesbe fúródó, jelzetlen ösvényt, melyet követve ismét a kálvária stációi közé jutunk. Itt jobbra, lefelé térve először egy Trianon-emlékművet érintünk, majd egy hosszú lépcsősoron érkezünk meg a városközpont szélére. Egyenesen haladva perceken belül végpontunk, a salgótarjáni vasútállomás aluljárójának torkában találjuk magunkat.