Velencei hegyek piros útján, avagy a gránittájról a tópartra

• Pázmándról végig a P jelzést követjük a pákozdi hajóállomásig két rövid kitérővel:
  • A Csúcsos-hegyre a P▲jelzésen teszünk kitérőt.
  • A Likas-kő látványos képződményéhez a S jelzésen teszünk kitérőt. 

A túra részletes leírása

A Velencei-hegység keleti lábánál fekvő Pázmánd a Velencei-tótól mindössze hat kilométerre található. Innen indul, avagy itt ér véget az a piros turistaút, amely kényelmes, egy napi távval szeli át a tó északi partján húzódó, szigetszerű hegyhátat. Pázmándon működő vízimalom és tájház kínál látnivalót, mielőtt a P jelzéseket követve a település jellegzetes és panorámás kvarcitszikláit is megcsodálnánk.

A pazar sziklaalakzatok az utóvulkáni tevékenység során (30-40 millió éve) alakultak ki; a legszebb példányok a Zsidó-, illetve a Kálvária-hegyen figyelhetők meg, melyet turistautunk is „megmászik”. Látni itt sziklahasadékot, kőfülkéhez hasonló képződményt és szálban álló sziklaalakzatokat, valamint a népnyelv által csak rókaitatónak nevezett lyukakat, melyek csapadékos időben megtelnek vízzel. A terület felszíni formái mellett a környező sziklagyep és jellemző növénytársulásai is védettséget élveznek botanikai különlegességeik miatt, de a Zsidó-hegyről a kilátás sem utolsó. A mindössze 205 m magas, ugyanakkor meredek sziklafalakat hordozó hegy neve egy legenda szerint az egykoron itt élt jezsuita szerzeteshez köthető, aki meggyógyított egy zsidó lányt. A lány hálából keresztet állított, ennek utódja áll a hegytetőn.

A kaptatós kezdést fenyvesben vezető, kényelmes lejtmenet követi, majd némi kanyargással a pázmándi szőlők mentén tartunk a velencei hegyek fő tömege felé. Hídon kelünk át a dűlőt és a Cseket-hegyet szétválasztó Cibulka-patakon, és aszfaltcsíkot követve vesszük célba a közeli Nadapot. Már látni a mutatós templomot, amikor az utunkból kiágazó P▲ jelzés a közeli Csúcsos-hegy panorámájához invitál.

Kilátás a Csúcsos-hegyről

A 268 m magas Csúcsos-hegy Nadap szőlőhegye. Szoknyáján szőlők, zártkertek sorakoznak, feljebb bozótos, alacsony tölgyes borítja. A csúcson csodás panorámát élvezhetünk a környékre: rálátunk a Velencei-tó víztükrére, a jellegzetes kilátóval koronázott Bence-hegyre, nyugat felé a Templom-, illetve a hegység legmagasabbja, a Meleg-hegy magasodik. Kelet felé fordulva Pázmánd látszik, a távolban a budai hegyek sorakoznak.

A Csúcsos-hegyen kereszt is áll, történetét ráerősített kis tábla regéli el: a II. világháború idején Nadapot egy magyar katona a Csúcsos-hegyről védte a Velence felől támadó oroszokkal szemben. Mindennapi betevőjéről a nadapi családok gondoskodtak, és fogadalmat tett, hogy ha túléli a háborút, Isten dicsőségére keresztet állít a hegytetőn. A háború elmúltával a katona megtartotta fogadalmát, és a hegytetőt – kisebb megszakításokkal – azóta is kereszt díszíti.

Megéri az oda-vissza másfél kilométeres csúcskitérő, ugyanis hasonló kilátásban már csupán pákozdi végállomásunkon lesz részünk. Folytatva az utat, betérünk Nadapra. A messziről látszó Palermói Szent Rozália-templom irányába vezetnek a jelzések, de alig pár méterre a tekintélyes méretű neogótikus szentély előtt utunk elfordul Nadap talán legismertebb nevezetességéhez.

Országos szintezési alappont

Sokak számára ismert tény, hogy Nadapon található Magyarország legfőbb térképészeti és építészeti viszonyítópontja, az 1888-ban létrehozott nadapi szintezési ősjegy. A tengerszint feletti magasság meghatározására használt alappont (173,16 m) nem véletlenül ide került, ugyanis hazánk geológiai értelemben egyik legidősebb és egyben legstabilabb területe a Velencei-hegység. A közel 300 millió éves múltra visszatekintő kőzet a vulkanikus tevékenység során gránittá szilárdult, szilícium-dioxidban gazdag magmának köszönheti létrejöttét.

Jellegzetes gránittömböket már Pázmánd határában is megfigyelhetünk, de Nadaptól kezdődően egyre több alkalommal találkozunk a helyenként látványos alakban felszínre bukkanó kőzettel.

A szintezési ősjegytől a János-hegy oldalában követjük az ösvényt. Rövid időre újfent aszfalton, illetve kertek mentén gyalogolunk, mígnem befordulunk a Kövecses-hegy fenyvesébe. Néhol a szálkőzetig kikopott széles utunk enyhe emelkedéssel tör a hegység platójára. Nemsokára elhaladunk a mindössze 352 méteres Meleg-hegy oldalában, amely a Velencei-hegység legmagasabb pontja. Ettől a magaslattól nem messze, nyugati irányban találjuk a Likas-kőt, amelynek látványos, valóban likas képződményét a S jelzésen lehet elérni.

Síkok és szurdokok

Miután visszatértünk a Likas-kőtől, nyugatnak tartó utunk átkel a Nagy-legelőnek nevezett, főként elegyes csalitossal, fiatalossal, olykor öreg tölgyekkel szegélyezett, hangulatos, sík szakaszon. Elérjük az Angelika-forrás leharcolt pihenőjét, ahol ma aligha tudjuk megtölteni a kulacsunkat. (A forrás foglalása már ledőlt.) Innentől gyökeresen megváltozik a környezet: az eddig szelídnek ható táj vadregényes formát ölt, és mélyen bevágódott, sziklafalas kanyonban folytatjuk az utat. Persze, ez nem egy Rám-szakadék, de az eddig látott velencei tájhoz képest mindenképp vadonszerűnek hat.

Ez már a Bodza-völgy, melynek mohos-sziklás hangulatát később a Hurka-völgyben láthatjuk viszont. A partfalon oldalazó ösvény kényelmes haladást biztosít, és rálátást enged az alattunk csörgedező patakra, illetve a völgyet övező sziklamonstrumokra. Az enyhe ereszkedés közben egy PΩ jelzésre figyelhetünk fel, amely pár méteres, meredek letérővel a Pákozdvári-barlanghoz, a hegység egyetlen barlangjához vezet. Az igazság az, hogy ez egy mesterséges üreg, aminek feltehetően egy bronzkori földvárhoz lehetett köze, de keletkezésével kapcsolatban semmi biztosat nem tudunk. A kutatók mázas cseréptöredékeket találtak a bejárat mögött több ágra szétváló alagútban, melyet csak kúszva lehet megtekinteni. Ezt természetesen a balesetveszély miatt senkinek sem ajánljuk.

A barlangjelzéssel (Ω) együtt egy várjelzés (L) is kiágazik a P jelzésből. Ez a Pákozdvár földsáncaihoz vezet, melyek legfőképp a történelem szerelmeseinek nyújtanak felfedezőélményt, a többségnek azonban csak egyszerű földhalmoknak tűnhetnek az egykori erősség nyomai.

Látszólag ugyanabban a kanyonban haladunk tovább, mint eddig, de az alsó részt már Hurka-völgynek nevezik, patakmedres árka voltaképpen jobbról érkezve szegődik hozzánk. Ezen a szakaszon is viszonylag tagoltnak hat az egyébként szelíd terep. Pompás sziklák, kőszobrok magasodnak körülöttünk, egyik-másik formája könnyen beindítja az ember fantáziáját.

Évszaktól függetlenül utunk legszebb szakaszán járunk, amelynek bájáértt nem csupán a mohától zöldre színezett komor kőtömbök, hanem a patak kanyargása, a buja aljnövényzet és a változatos faállomány is felelnek.

Idővel véget ér a „szurdoktúra”, és kiérünk a Kulcsár-dűlő elnyúló lapályára. Egyik oldalon akácos, a másikon szántók szegélyezik Pákozd felé tartó földutunkat, és immáron teljesen más hangulatú vidéken járunk, mint eddig. Elhaladunk a Külső-hegy lábánál fekvő Lics Pincészet szőlőbirodalma mellett, és innentől már szinte egyenesen a Velencei-tó felé baktatunk. Korábban sem volt messze a civilizáció, de itt már a közeli autópálya morajlása végleg szertefoszlatja a velencei hegyek „vadonillúzióját”.

Pákozdi látnivalók

Először a Sukorót Pákozddal összekötő országutat keresztezzük, majd az M7-es alatt is átkelünk. Túránk záróakkordja a Pákozdhoz tartozó Szúnyog-sziget lesz, de még mielőtt elérnénk a tavat, a Mészeg-hegy oldalában kialakított Pákozdi Pagony Vadaspark és Arborétum hívogat kitérőre. A tanösvényt, kilátót, interaktív kiállítást, játszóteret, állat- és növényritkaságokat felvonultató hely meglátogatása jószerével egész napos családi program, de gyakorlatilag ugyanez elmondható az utunk által is érintett nemzeti emlékhelyről, a Pákozdi Katonai Emlékparkról is.

Pákozd neve hallatán az 1848–49-es szabadságharc egyik legfontosabb csatája juthat eszünkbe, azonban a Mészeg-hegyen kialakított park nem csak e fontos történelmi eseménynek állít emléket. A csata helyszínén emelt obeliszk környezetében létesült a Katonai Emlékpark, amely az 1848-as eseményektől napjainkig mutatja be nemzetünk hadtörténelmét. Láthatunk itt tankot, löveget, berendezett I. világháborús barakkot, eredeti, II. világháborús lövészárkot, egy barikád pedig felidézi az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Megismerkedhetünk a sorkatonaság tárgyi emlékeivel, továbbá a magyar békefenntartás történetével is.

A kiállítóterek belépő ellenében látogathatók, de a parkon áthaladó turistautat követve ingyen kapunk ízelítőt a szabadtéri részek látnivalóiból, valamint a Mészeg-hegy tóra nyíló panorámáját is élvezhetjük. Innen ereszkedünk le a Szúnyog-szigetre vezető aszfaltcsíkra, amely mentén (szezonban) gyakorta látni a Pákozd múltját idéző nádkévéket.

A Velencei-tó nádi világa

A pákozdi embereknek hajdanán a halászat és a nád biztosított megélhetést, a tetőfedésre szánt növény ma viszont elsősorban az itt található védett élővilágot szolgálja. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó madárrezervátum páratlan fészkelőmadár-faunával bír. Rendszeresen jelen van az öreg nádasban a nagykócsag és a kanalasgém, de a barna rétihéja is itt költ. A nyílt víz lakója a búbosvöcsök, a sekély vizeknek a kis vöcsök, de szép számmal vannak jelen nyári ludak is. A védett területen ma is fellelhetők az eredeti lápi vegetáció maradványai, az úgynevezett úszólápok, melyek különlegességei közt megtaláljuk az Európa-szerte ritka hagymaburok nevű lápi orchideafajt, valamint a szintén nem mindennapi tengermelléki káka példányait.

Néhány száz métert követően elérjük a Szúnyog-sziget hajóállomását, ezzel együtt a Velencei-tó nádasokkal tarkított víztükrét. Itt a márciustól októberig tartó szezonban csárda és a Gárdonyba tartó menetrend szerinti hajójárat várja a turistákat. Akkor is érdemes ide kijönni, amikor a szolgáltatások épp szünetelnek, mert a tó csendes környezete önmagában is kellemes élmény.

Túránk a Szúnyog-szigetig kb. 20 km hosszú, de innen további 2,5 kilométert kell még visszagyalogolnunk a legközelebbi buszjárathoz, amennyiben nem tudjuk vagy akarjuk hajóval folytatni az utat. A buszra a korábban már érintett (Pákozd, Honvéd Emlékmű) megállónál tudunk felszállni a Sukorót Pákozddal összekötő országúton. A megálló a Szúnyog-szigetre tartó bekötőút tőszomszédságában található.