A pákozdi ingókövek nyomában

Itiner :

• Pákozd főútjáról a Kultúrház melletti Templom soron indulunk el, jobbra átszeljük a Bella-patakot
• Elhaladunk a Bella-tó mellett, követjük a Z+ jelzést.
• Egy elágazásban a jobb oldali Z jelzésre térünk rá.
• A Kocka kő után a S▲ jelzésen haladunk.
• Egy elágazásnál balról érkezik a S , mi ott jobbra tartva megyünk tovább a S jelzésen.
• A település határában a S becsatlakozik a P+ jelzésbe, innen ez utóbbit kövessük a körtúra végéig.

A túráról részletesen :

Föl a kopár tetőre

Pákozdon a Hősök terével szemközt, a harangláb és a Kultúrház között indul körtúránk. Rögtön a Művelődési ház után, egy kopár-füves területen jobbra fordulunk, és átkelünk a Bella-patak feletti kis hídon. Az Ady Endre utcában jobbról hangulatos kertesházak, balról a patak övezi az utat. Az utolsó ház után az utca jobbra fordul, de mi letérünk balra, egy vadvirágos rét felé.   

Tölgyfák kisebb csoportja jelzi az útirányt, majd megérkezünk az egykori Bella-fürdőhöz, mai nevén Bella-tóhoz. A mesterséges tó partján meghagyott vaslépcsők utalnak a tó egykori funkciójára, ma „csak" az árnyékot adó fák karéjában gyönyörködhetünk a tópartról. Bár a környék így is hangulatos, tervek szerint rendeznék a tó környékét, és sétányokkal, szabadtéri színpaddal, sütögetőhelyekkel kedveznének a kirándulóknak. 

A Z+ jelzést követjük a tó után, de nem sokáig, csak a Pákozd felől érkező, utunkat keresztező Rákóczi Ferenc utcáig. Itt figyeljünk, mert az útról rögtön letérünk jobbra egy szűk ösvényen, ahol a Z jelzést látjuk a fára festve. Enyhén emelkedő szekérúton haladunk tovább, majd egy drótkerítés mellett vezet az út. Felérünk a Sár-hegy kies, kopár platójára, amelyet néhol csipkebogyó- és szederbokrok színeznek.  Egy kereszteződésben jobbra fordulunk - itt ne keressünk jelzést, a füves-bokros fennsíkon nem akadt tereptárgy, ahova fel lehetne festeni. Később persze rálelünk a Z sávra, de akkor sincs nagy baj, ha egyenesen megyünk: ugyanúgy az ingókövekhez vezet az az út is. Újabb turistaút-kereszteződéshez érünk, jobbról csatlakozik be a P+ jelzés: érdemes megjegyezni, mert tökéletes menekülőút a körtúra levágására.

Kő kő hátán

Balra kanyarodunk, innen már látszódik az a kis dombocska, ahol bemelegítésképpen a sűrű bokrok közé rejtőzött első nagyobb kőhalmot megmászhatjuk. Visszatekintve a tetejéről, a cserjék és az erdősáv szélén magasodó fenyők mögött láthatjuk megcsillanni a Velencei-tó víztükrét. Menjünk tovább a következő dombra, a száraz időben igencsak poros út közepén egy nagyobbacska kövön láthatjuk, hogy a Z és a P+ jelzés párhuzamosan halad itt. A kimagasláson, túránk legmagasabb pontján (241 m) találjuk az első nevesített sziklaformációt, a Pogány-követ. Itt már megfigyelhetjük az ingókövekre jellemző alakzatot: a gömbölyded gránitkövek mintha véletlenszerűen lennének egymásra halmozva, és csak a véletlennek köszönhetnék, hogy nem mozdulnak el. Ez persze nem így van, a Pogány-kő szikláira óvatosan, de fel lehet mászni. Ha már felmásztunk, kinyílik előttünk a panoráma: belátjuk a Sár-hegy dimbes-dombos platóját, a Velencei-tavat, valamint a Velencei-hegység egy részét, beleértve a hegység legmagasabb pontját, az adótoronnyal koronázott Meleg-hegyet is. A Pogány-kő nem csak geológiai érdekesség, hanem bizonyos szempontból társadalmi emlék is: a cirill betűs graffitik arról az időkről tanúskodnak, amikor a területet a szovjet katonák lőtérként használták.

Továbbsétálunk, és nagyjából ötven méter után jobbra egy szűkebb ösvényre térünk a Z jelzést követve. Az út mentén, bokrokkal körbenőve áll méltóságteljesen az Oroszlán-szikla. Bizonyos szögből valóban mintha oroszlán formája lenne a három-négy kisebb kődarabnak, de magunktól nem biztos, hogy erre asszociálnánk. Még egy kicsit továbbhaladva, egy turistaút-csomóponthoz érkezünk, ahol a pákozdi ingókövek talán legismertebb darabját, a Kockát pillantjuk meg. A név eredetén most nem kell gondolkoznunk, magától értetődő: a két alsó szikladarab fölött egy, az élén egyensúlyozó kockához hasonlatos gránitdarab áll, látszólag dacolva a gravitációval. A látványos alakzatot körbejárva minden oldalról kicsit más képet mutat. A Kockánál jelzést váltunk, és az eddigi haladási irányunkhoz képest jobbra fordulunk a S▲ jelzésre. Néhány száz métert ereszkedünk a cserjésben az ismét szűkebbé váló ösvényen, majd egyszer csak megpillantjuk a völgyoldalban a legnagyobb ingókő-formációt, a Pandúr-követ. A részben a fák takarásában lévő hatalmas, impozáns kőrakásokat érdemes körbejárni, és felmászni egy-egy kiszögellésre, hogy gyönyörködhessünk az alattunk elterülő, erdők borította hegyek és völgyek látványában. Persze csak óvatosan másszunk, mivel egyes kövek már nagyon magasan vannak, és a sík, gömbölyded formákon nem nagyon akad kapaszkodó.

Völgymenet

Utunk a hatalmas szikla oldalában folytatódik, keressük a köre festett S▲-et. Itt egy igen kellemetlen, de szerencsére rövid szakasz vár ránk: meredek, köves-kavicsos, csúszós ösvény vezet le a völgy aljára. Árnyékos, ligetes elegyes-gyertyános erdőben megyünk tovább, itt találkozunk először az 1994-ben kialakított Gránit földtani tanösvény zöld tölgyfalevél jelzésével. A leírások szerint ez a jelzés végigvezet az ingókövekek között, de 2018 őszi helyzet szerint eléggé hiányos a felfestés, a hegytetőn lévő köveknél ne keressük. Négyszáz méter múlva az elágazásnál az egyenesen, kicsit jobbra tartó S sávot kövessük.

Szűk egy kilométer múlva a turistaútról a tanösvény egy hurok formájú kitérőt tesz - érdemes ezt követnünk, ha megtaláljuk a néha szégyenlősen megbúvó jelzéseket. A kitérő nem több, mint négyszáz méter, de nagyon hangulatos útvonalon vezet el minket a Kis cipó nevű sziklához. A S sávhoz való visszatérés előtt pedig egy bájos minifenyveserdőt is átszelünk.

Keveset haladunk ismét a széles földúton, majd ismét letérünk a zöld tölgyfalevél jelzés mutatta útra, ami hamarosan találkozik a Sár-hegy platójától idevezető P+ jelzéssel. (Ez az az összekötő útvonal, amin le lehet rövidíteni körtúránkat.) Puha gyepszőnyegen keresztül átvágva közeledünk a településhez, a Velencei-tó is kibukkan a lejtős utca horizontján. Stílusosan az Ingókő utcán sétálunk le a főútig, ahol jobbra fordulva hatszáz méter múlva érünk vissza indulópontunkhoz, a Hősök terére.