Túra egy elfeledett várromba a Cserhát lankái között

• A csővári községházától a Mikszáth úton indulunk el.
• Jobbról, a Jókai úton becsatlakozik a S↺ jelzés. A Csővár romja alatti nyeregig ezt követjük.
• A nyeregből a SL jelzésen teszünk kitérőt a várba, majd térünk vissza.
• A nyeregből Nézsán át egészen a Kilián-forráshoz kiágazó S● jelzésig a S↺ jelzésen haladunk.
• A S● jelzésen teszünk kitérőt a Kilián-forráshoz, majd vissza.
• Vissza Csővárra megint csak a S↺ jelzéseken jutunk.

A túra részletes leírása

Toronyiránt a várhoz

Rázós cserháti utakon érkezünk meg Csővárra. Túránkat a polgármesteri hivatal közeléből, az épület előtti parkolóból vagy a szomszédos buszmegállóból kezdjük.

A Sinkár-patakon átkelve, majd jobbra, a Mikszáth úton indulunk el. Pár lépés után, egy játszótérnél jobbra, a patak mentén vezető ösvényre térünk. A tájékoztató-táblákon fényképeket láthatunk Csővár hagyományőrző programjairól; balra szabadtéri kondiparkot hagyunk el, majd rusztikus kandeláberek mellett érjük el a csővári vár történetét bemutató táblát.

Balra fordulunk, a kisbolt előtt visszaérünk a Mikszáth útra. Már innen látszanak a vár maradványai, amint nyílegyenesen haladunk felé. Egy régi, rozsdás nyomóskút és egy építőipari üzem mellett jobbról becsatlakozik a S↺ jelzés, amelyet túránkon végigkövetünk. Tornácos, hosszú parasztházak között kanyargunk, a kertekben kutakat, veteményeseket, néhol szőlőt vagy kukoricást látni. A település újabb részén, a Kádár-kockák között vezető Rákóczi utcán haladunk, mígnem az utolsó villanyoszlop után végleg elhagyjuk a falut. Noha a jelzések nem, a bozótban megbújó „vár” tábla egyértelműen mutatja, hogy utunkat egyenesen folytassuk. Itt, a várhoz vezető út parkolójában fordulunk jobbra, a dózerútra.

Átkelünk a Sinkár-patakon (száraz időben inkább csak a medrén), jobbra festői, magányosan álló erdészházat pillantunk meg, mögötte kaptárok sorakoznak, mellette egészen a csővári templomig ellátunk. Utunk egy bal kanyar után fiatal akácosban kezd emelkedni, iránya egyértelmű, így a jelzések hiánya sem zavaró. Az agyagos talaj nedves időben lassítja lépteinket, de hamarosan szintútra váltunk, majd egy T-elágazásban – követve a jelzést és a táblákat – balra fordulunk.

Az újra emelkedő úton nagyjából 300 métert teszünk meg, mire felérünk a nyeregbe, amely egyben turistaút-csomópont is: balra, a várromhoz a SL jelzés indul, amelyen mi is kitérőt teszünk a Csővárhoz. A földút sziklássá válik, a hegyvonulat jellemző kőzetei, a mészkő és a dolomit fehér, lekerekített darabjai dugják ki rétegfejeiket lábunk alatt. Gyorsan felérünk a Várhegy 320 m magas csúcsára.

Egy elfeledett, impozáns rom

Egy szép tisztás, a fák alatt megbújó tűzrakó hely és a vár történetét bemutató tájékoztató-tábla fogad fent. Az egykori erődítménybe a kapu romján át lépünk be. Balra a belső vár egykori háromemeletes tornyának impozáns, messziről jól látható csonkja mered az ég felé. Érdemes elmenni a romok között húzódó út végéig, a hegy keleti letöréséig, ahol – félreeső helyzetben – a palota boltíves oldalfalának maradványai állnak, illetve kitűnő kilátás tárul elénk Csővárra és környékére. Az egykori várat több kisebb ösvény szeli át, amennyiben ezeken is körülnézünk, legyünk nagyon óvatosak! Az Öregtorony mellett körbekerített, hatalmas ciszterna jelenthet veszélyforrást.

A várat a tatárjárás után IV. Béla építtette, és a nógrádi várrendszer legdélebbi erőssége lett. Később többször került a királyi hatalommal szembeszegülő nemesek kezébe: a 14. század elején Csák Máté foglalta el és rombolta le, majd újjáépítését követően, 1444-ben a helyi Csői-Nézsai család a Felvidékre be-betörő huszitákkal összefogva fosztogatásainak központjává tette. Később Mátyás király a fiának, Corvin Jánosnak adományozta, hogy annak elismertségét biztosítsa nemesi körökben. 1551-ben török csapatok kezére került, akik végül felgyújtották és magára hagyták. A vár többé nem épült újjá, sőt a helyiek építkezésre használták fel a köveit.

Újabb lankák, újabb kilátások

A SL jelzésen visszatérünk a nyeregbe, majd szemközt, az ismerős S↺ jelzésen folytatjuk utunkat, megkezdve a kapaszkodást a Vas-hegyre. Baloldalt páréves erdőkitermelés maradványai, farakások hevernek. Rövid emelkedő után elérjük a bérc déli, füves kúpját, majd megyünk tovább, mígnem feljutunk a 358 m magas Vas-hegyre, ahonnan észak felé tárul elénk kilátás: a szandai Vár-hegy, a távolban a Karancs–Medves-vidék, dél felé, a fenyők felett eltekintve pedig az imént meglátogatott csővári várrom mutatkozik.

Amint a csúcson átbukunk, meg is pillantjuk az alattunk elterülő Nézsát. Két, lefelé tartó csapás közül a jobb oldalit válasszuk, így kopasz, meredek, törmelékes lejtőn kezdünk ereszkedésbe, mire beérünk a fák közé. Ösvényünk nemsokára beletorkollik egy jobbról érkező szekérútba, ezen teszünk meg párszáz métert. Az elágazásban jobbra fordulunk, a következőben újfent, lábunk alatt vizenyőssé válik a talaj: a Nézsai-patak és az Ezersziget-horgásztó közelében vagyunk. Elhagyunk egy „Noé bárkája” feliratú kunyhót, majd a horgásztó kerítésénél balra fordulunk. Átkelünk a medren, és régi, de szemmel láthatóan még üzemelő gazdasági épületek mellett érünk be Nézsára.

A fordulópont

Jobbra, a szántóföldön régi kis tréler szomorkodik, még kivehetőek rajta a feliratok, miszerint itt egykor növényvédőszereket lehetett kapni. A S↺ jelzés az Alkotmány utcán balra fordul (túránkat egyenesen továbbhaladva rövidíthetjük, ezzel Nézsa nevezetességeit kihagyva), hosszan sétálunk rajta a falu központja felé. Balra, a Széchenyi út elágazásában felfedezhetünk egy rendszerváltás előttről itt maradt „Április 4. út” táblácskát. Az Ady úton jobbra térünk, szép, felújított házak váltják fel a szegényesebb látképet. Így érünk ki Nézsa főútjára, amelynek túloldalán szép liget, illetve egy járda fogad, amelyen jobbra folytatjuk a túrát. Pár lépés múlva elérkezünk a jelenleg iskolaként üzemelő, szépen felújított Reviczky-kastélyhoz és védett parkjához. A „rendszerellenes” épület – sok társához hasonlóan – kórházként működött a világháború alatt, majd a megszilárduló kommunista hatalom bontásra ítélte, végül a helyiek járták ki, hogy fennmaradjon, és iskolává alakíthassák át.

Az iskolától továbbra is a S↺ jelzésen folytatjuk utunkat. A legéndi elágazás útvillájában megtekinthetjük a település trianoni, illetve 56-os emlékművét is. A Szent Jakab-templom előtt jobbra térünk. Egy jobbkanyar és egy híd után balra fordulunk, és szántóföldek között, keményre döngölt földúton folytatjuk a túrát. Sajnos jelzésekkel megint ritkán találkozunk, ellenben a kanyargó út jól követhető. Megteszünk egy bő kilométert, majd rövidesen szekérút csatlakozik balról (ennek mentén fut Nógrád és Pest vármegye határa), és gyönyörű, nyílt lombkoronájú tölgyerdőbe érkezünk. Ne csodálkozzunk, ha néha elhúz mellettünk egy autó, mert a helyiek ezen a nem hivatalos kocsiúton közlekednek Nézsa és Csővár között, levágva egy közel 20 kilométeres hurkot. Kiérünk az erdőből; a szemben folytatódó út egyenesen vezet Csővárra, mi viszont balra, egy átkötő dűlőútra térünk. Felkapaszkodunk a felszántott domboldal hátára, majd a túloldalán leereszkedünk, és a Sinkár-patakot újra keresztezve az erdőbe érkezünk. A S● jelzések már messziről feltűnnek, balra fordulva ezek vezetnek el a Kilián-forrásig.

Átmeneti fellendülés, időszakos forrás

Az 1950-60-as években Csővár fejlődése, köszönhetően a javuló tömegközlekedésnek és az áram bevezetésének, felgyorsult. A jólét a helyi népviselet színesedését, díszesedését hozta magával. Ez, az ebben az időszakban restaurált várrom, a mészkővonulatban feltárt barlangok, illetve a szomszédos Pencen megépült turistaszálló megnövelte az érdeklődést, így az idegenforgalmat is. A budapesti Vörös Meteor Turista Egyesület rendszeres túrákat vezetett a környékre, és ők foglalták e forrást is. A csurgót Kilián Györgyről, a két világháború közötti illegális kommunista mozgalom egyik aktivistájáról nevezték el, akit kisebb kultusz övezett a Rákosi- és Kádár-rendszerek idején. A rendszerváltás után hivatalosan Mária-kútként hivatkoztak rá, de akár a felirat a foglalaton, az eredeti elnevezés is lassan kopik ki a köztudatból. A forrás csak időszakosan működik.

A forrástól visszafordulunk. Az előbbi kereszteződést elhagyjuk, rögtön utána jobbra, pázsitos, kanyargós ösvényre fordulunk. Balról kerítés szegélyezi utunkat, majd egy hatalmas tölgy után – amelyen még régi típusú, nem szabványos P● jelzéseket látunk – érkezünk meg Csővár első házaihoz. A Jókai utat követve érkezünk a főtérre, a buszmegállóhoz, a jelzések viszont még egy kitérőre csábítanak: a Dankó úton a település evangélikus templomát és csodálatosan gondozott temetőjét kereshetjük fel.

A temető kapuján kilépve balra fordulunk, és a Madách úton érünk vissza túránk kiindulópontjához.