Cserhát-geotúra extrákkal (teljesítménytúra)

A BTHE csapat által szervezett túrára sosem lehetett panaszunk: kiváló szervezéssel és a tematikával kalauzoltak el bennünket a Cserhátba. A túra egyetlen szépséghibája a logisztika: ugyanis a kezdő és végpont nem azonos, ezért a tömegközlekedést azoknak is igénybe kell venni, akik autóval érkeztek a rajtba. Ha valaki nem túl kényelmes, akkor még élvezni is fogja a „kis piroskával” való vonatozást a dimbes-dombos, terepasztalra emlékeztető vidéken.

Galgagutáról indulunk neki az ismeretlen táj felderítésének. Kezdetben a Cserhátra jellemző fiatal akácosban sétálunk, mely a tavasz beköszöntével és a lombosodás előrehaladtával kezdi az ösvényeket zöldellő alagúttá változtatni. Nem sokkal később mezőkön és szántókon haladva élvezzük a virágok illatát és a friss tavaszi szellőt. 

A természet ébredező színkavalkádját nemcsak az erdőben és a földeken, hanem Vanyarc utcáin is megcsodálhatjuk. Sőt, itt még harsányabb is a kikelet a kertek száz színben pompázó gyümölcsfáival és virágaival, pedig alig pár napja ezek a növények még csak szürkén aludták téli álmukat. Ebből a ragyogó tavaszi rengetegből csak a túránk első állomása zökkenthet ki minket egy kis időre. Ugyanis Vanyarcon, a Sziráki utca 12-es szám alatt nemcsak frissítővel kínálnak minket a szervezők, hanem egy kisebb magánkiállításba, kőzet- és ősmaradványok tárlatába is betekinthettünk, amely a környék sokmillió éves kincseit mutatja be.

A számunkra felfoghatatlan hosszúságú idő alatt létrejött ásványleletek mellett egykor élt állatok lenyomatait, ősemberek által használt eszközöket, és egy megkövült fát is megcsodálhatunk a kis bemutatóteremben, melyet a házigazda több éves lelkes kutatómunkája töltött meg szinte zsúfolásig. 

A falut elhagyva visszatérünk a zöldellő szántóföldekre, ahol már délelőtti napsütésben és ismét tavaszi hangulatban folytattuk az utat túránk egyik fő attrakciójához és a környék nevezetességéhez, a Nagy-hegy oldalában található andezitömléshez.

Az egyedülálló látványosságnál a túra minden résztvevője gyakran hosszabban is elidőzik, hiszen nemcsak az kőömléssel, hanem a hajlott orgonasípokra emlékeztető andezitoszlopokkal sem lehet egy pillantással betelni. Az Európában és világviszonylatban is kuriózumnak számító, kőcsúszdára is hasonlító oszlopsorok specialitása, hogy nemcsak hajlott, hanem egyenes kőformák is fellelhetők köztük. Ez a 15 millió éves földtörténeti ritkaság 2010-ben vált tagjává az Európai és a Globális Geopark Hálózatnak. Kicsivel később, 2014 tavaszán hozták létre itt a kőtárat, mely a környékre jellemző kőzettípusokat mutatja be egy jellegzetes betonépítmény alatt.

A Nagy-hegyről leereszkedve kiérünk az erdőből, és újból nyílt terepen haladtunk az eldugott kis majorság, Ordaspuszta felé. Széles földúton kanyarogtunk a környék 3-400 méteres „hegyei” között, ahol a tavasz ekkor tájt még csak foltokat fest a tájba. De a napsütés még a télben kifulladt erdők fakó színébe is életet tud lehelni, megmutatva, hogy a szürkének és a barnának hányféle árnyalata is van valójában.

Átkelünk a csörgedező Ordas-patakon, majd újból zöldellő mezők mentén érünk be ordaspusztai ellenőrzőpontunkra. A jóleső frissítés után az alig pár házból álló hangulatos kis majorságot Szandavár irányába hagyjuk el. A Várhegy és a Szanda-hegy jellegzetes andezitkúpjai már messziről uralják a tájat, jelezve utunk irányát és következő látványosságunk helyszínét.

Sűrű akácosokkal övezet erdészeti utakon és ösvényeken közelítetjük meg a Szandavárat, melynek 527 méteres magasságát kevés szintkülönbséggel, de meredek, sziklás terepen mászva gyűrünk le. Az egyébként anno nem nagy jelentőséggel bíró várat már 1551-ben felrobbantották, hogy falai közé többet be ne fészkelje magát a török vagy más ellenség. Napjainkra alig egy-két falmaradvány jelzi csak, hogy egykoron itt erősség állt, de ennek ellenére mindenféleképpen érdemes ide felkapaszkodnunk, mert a meredek sziklákról páratlan, a környéket uraló panorámát csodálhatunk meg. 

Itt a várhegyen is érdemes elidőzni, élvezve a végtelen kilátást, mielőtt a kék jelzésen a Mária-forrás érintésével leereszkedünk Szandaváraljára. Átgyalogolva a három utcás kis falut, az igazolópecsét begyűjtése után Becske felé vesszük az irányt. 

Jelzett és jelzetlen utak végén bukkan fel előttünk a fák között Becske nevezetessége, vagy mondhatnám úgy is, hogy a Csiga-hegy ékes dísze, a sztúpa. A buddhista szentély és a tetején meditáló Buddha-szobor 2008 óta hirdeti némán a megvilágosodás filozófiáját. Innen már csak pár száz méter van a célig.