Történelmi alámerülés a Márévár körül

Itiner:

• A Márévárig a P jelzést követjük.
• A Márévárhoz a PL jelzésen teszünk kitérőt.
• A vártól a P jelzésen röviden, a völgykeresztezésig sétálunk vissza.
• A völgyhajlatban a S+ jelzésen kapaszkodunk át a Köves-tetőn.
• A Sín-gödörbe leérve jobb felé átváltunk a P● jelzésre, és azt követjük az országútig.
• A főút keresztezésével a a Z jelzésre térünk.
• A hegytetőn egyenes irányt tartva a P+ jelzésre váltunk.
• Egy elágazástól jobbra, a P jelzést követve térünk vissza a kiindulópontra.

A túra részletes leírása

Kapaszkodás a Márévárhoz

A túrát a Magyaregregy, Várvölgy buszmegállóból indítjuk a P jelzésen. Az elágazásban fatábla jelzi a Márévár felé vezető, aszfaltozott utat, amelynek bal oldalán a Márévár kemping, jobb oldalán erdei fürdő található, utóbbi minden nap 10-18 óra között tart nyitva a szezonban. A kezdőpont környékén többféle étkezési lehetőség is van a strand és a kemping éttermeiben, illetve a kereszteződésben lévő büfében. A kempingben bolt is üzemel.

Az eleinte gyengén emelkedő aszfaltozott úton melegítünk be a P jelzésen. Elhaladunk a Vár-völgyi földtani tanösvény első állomásának táblája mellett, amelyről megtudhatjuk, hogy kréta időszaki vulkanikus és üledékes kőzetek váltakoznak itt jura időszaki üledékes kőzetekkel. Túránk útvonala csak ezt az egy táblát érinti, de az érdeklődők az erdészeti úton 3,5 km hosszan követhetik a tanösvényt a völgy végén található Pásztor-forrásig. Az út végigjárása akár remek kerékpáros program is lehet az aszfaltnak köszönhetően.

A P jelzés hamarosan jobbra kanyarodik a Textiles-forrás felé. Keskeny ösvény vág keresztül az éger és fűz „galériaerdőn”. Az éger (hazánkban leggyakrabban mézgás éger) kizárólag nedves élőhelyeken fordul elő, oxigéndús patakok mellett fejlődik a legjobban, de bírja a pangó vizeket is. Gyökérgümőiben nitrogénkötő baktériumok élnek. A nyírfafélék családjába tartozik, termései apró áltobozkák. Fájának színe sárgás-vöröses, jellegzetes rajzolatú bélfoltokkal, amelyek érdekes mintázatot alakítanak ki. A frissen döntött fa hús-vörös színű. A finomszövetű éger manapság kedvelt tömörfa bútor alapanyag, megmunkáláskor fájának és a belőle készült tárgyaknak kellemes az illata, emiatt a felfutó grill-BBQ kultúra is használja füstölésre. A fák körüli vizes élőhelyen érdemes megnézni a többi növényt is. Az árvacsalánok közül a ritkább, értékes termőhelyeket jelző sárga árvacsalánnal is találkozhatunk.

A mészégető boksára emlékeztető foglalású, bővizű Textiles-forrás (mely valójában csak az igazi fakadás túlfolyója) mellett fahíd keresztezi a patakot. Innen indul egy oldalvölgy, amelyet követve szép, öreg bükkösben emelkedik a gyalogút, és jobb felé, egy laposon a Textiles ház látható, melynek szegedi gazdái a felújítását ígérik. Közepes meredekségű emelkedőn, idős bükkösben vezet az ösvény, majd átvág egy kis völgy alján, és közel szintben kanyarog az oldalvölgyek bevágásaiban. A hatalmas bükkökkel csak a Mecsekre jellemző, sudárra nőtt ezüst hársak veszik fel a versenyt. A túra során több alkalommal fogunk áthaladni igen szép szerkezetű erdőn, ahol az öreg fák közé embermagasságú, vegyes bükk és hárs újulat, valamint fiatal fák keverednek. A szocialista erdőgazdálkodásban az egykorú, könnyen művelhető, szálegyenes fákból álló erdő kialakítása volt jellemző. Ez a szemlélet lassan, de változik - a biológus szemében a vegyes korú és összetételű erdő a szép, hiszen abban jól érzi magát az állatvilág, és a fák alatt sok lágyszárú is megél, mert változatos élőhelyet kínál. Az újulatban el tudnak bújni, a felnőtt fákon fészkelni tudnak a madarak, a halott törzsekben felszaporodó rovarlárvák pedig eleséget jelentenek számukra. Európában és még inkább Magyarországon az utóbbi évtizedek során szinte teljesen eltűntek az ilyen vegyes erdők, mindenhol inkább az erdőgazdálkodásban kívánatos, egyfajú, egykorú rengetegek a jellemzőek (ezekben sok helyütt még tájidegen fajokat is ültetnek, mint amilyen pl a vörös tölgy és feketefenyő). A közelmúlt havasesői által okozott fakidőlések és törések ugyan hatalmas károkat okoztak az erdőgazdálkodásnak, és megnehezítették a vadászatot is, de cserébe gazdagabb, a természeteshez közelebbi állapotú erdőket hoztak létre.

Ahol a hegyoldal délebbi kitettségűre vált, az eddigi bükkös-hársast a szárazságot jobban tűrő, idősebb tölgyes váltja fel. Eddig kb. 2 kilométert tettünk meg, innen bal felé már látszik a völgyben a Márévárhoz vezető aszfaltút. Mi közel szintben haladunk a csapáson, amelyet a szúrós csodabogyó sötétzöld, térdmagasságú bokrai szegélyeznek. Ez onnan kapta a nevét, hogy a rajta látható, körömnagyságú „levélkék” valójában ellapult szárszakaszok, amelyeken piros bogyók nőnek. Ezért csak úgy néz ki, mintha a termések a levelek közepén ülnének. A levél elvesztése a száraz élőhelyhez való alkalmazkodás egy módja – helyette a vizet jobban megtartó, ellaposodott szárat használja fotoszintetizálásra a növény. Nem véletlen, hogy jól érzi magát a napos, kitett, déli oldalakon.

A P jelzést követve, nem sokkal az alattunk balra kanyarodó aszfaltút felett átvágunk a völgyön, amelyen majd a várhoz tett kitérő után fogunk felfelé haladni. A jelzéshez itt egy keresztbe tett kalapácsokkal jelzett bányászútvonal és a Szent Márton-út is csatlakozik. Az útkanyarnál a térképeken jelölt forrást a vízművek műtárgya takarja, ezért nem lehet vizet venni belőle.

A Márévár

A PL jelzés vezet a vár kapujába, ahol a mese és a valóság találkozik, és ahol ki-ki kedve szerint választhatja meg, hogy inkább a valós események, a történelmi tudás nyomait keresi, vagy a mondák világában érzi jól magát. Az első csoportba tartozók kedvtelve tanulmányozhatják a vár fejlődését kor szerint rekonstruált képek alapján, vagy megtekinthetik a várépület helytörténeti gyűjteményét, míg a mesék szerelmeseit a 15. századi kaputorony háromfejű, ércnyelő sárkánya fogja elvarázsolni. A Baráth Gábor mohácsi busóálarc-faragó mester által készített sárkány igazán megtermett példány: fémvázára 8 mázsányi újrahasznosított autógumiból épült rá a teste. Ha a gyerekek vitézi fantáziájának a sárkány nem lett volna elegendő, akkor a várba belépve további ihletet meríthetnek a jó és rossz közötti örök küzdelem újrajátszásához a Keleti-Mecsek legendáriumából.

A tatárjárás utáni nagy várépítések idejére tehetjük a Márévár építését is. Első fennmaradt írásos említése a 12. században történt, egy oklevél szerint Károly Róbert király adományaként került Bogár István tulajdonába, majd szinte folyamatosan vándorolt kézről-kézre: elzálogosítás, kihalás, belháborúk, adás-vétel tárgya volt. A 16. században reneszánsz stílusú átépítésen esett át, ami főleg a palotaszárnyat érintette, illetve ekkor építették ki a kapuvédőművet is. A magyar történelemben ezt a várat ostromolták meg utoljára: az 1956-os forradalom leverése után ugyanis egy csapat helyi forradalmár (a „mecseki láthatatlanok") a falak között húzták meg magukat, közülük pedig ketten november 11-én hősi halált haltak a szovjet harckocsik ágyútüzében. Nevüket az épület falán emléktábla őrzi. A helyi legendárium összekapcsolódott a valósággal: a vélt kincs utáni kutatás mentette meg a falakat a páncélosok pusztításától. A vár udvarát több méter mélyen felásták, a kiásott földet pedig a fal mellé hányták, így megvédve azokat a detonációk hatásától.

A vár előtt esőtetővel ellátott kiülő és szabadon használható tűzrakóhely áll rendelkezésünkre, a tűzifát a várlépcső alatt találjuk felhalmozva. A Magyaregregy kezelésében lévő építmény igazi kirándulóparadicsommá vált.

A kitérő után a P jelzésen visszasétálunk a korábbi völgykeresztezéshez, és balra felfelé indulunk a S+ jelzésen. Viszonylag meredek kaptató következik egy széles gyalogúton a szép, öreg tölgyekkel vegyes bükkösben, amelynek alját tavasszal illatos medvehagyma-mező borítja. Hamarosan keresztezzük a Z jelzést, ezzel majd a Sín-gödör végén, a komlói útnál fogunk újra találkozni. Lejjebb ereszkedve jobb felé földút tér le a térképen szereplő Tető-forráshoz, ez azonban egy kerítés miatt megközelíthetetlen, úgyhogy vizet nem vehetünk belőle.

A Sín-gödörben

Hosszabb ereszkedés után érjük el a Sín-gödört, ahol több patak fut össze, hogy egy festői, gyertyánosban meanderező, lapos, viszonylag széles patakvölgyet alkossanak. Itt érdemes megpihenni, vagy akár piknikezni, bár kiépített pihenőt nem találunk. Ettől a ponttól a P● jelzésen, a patak folyásirányát követve haladunk tovább a Sín-gödörben, ahol a történészek szerint a Márévárhoz tartozó több falu is elhelyezkedett.

A patakmederben sok helyen embermagasságú bükkcsemeték között tör át a viszonylag keskeny, de jól járható ösvény. A kullancsokra érdemes odafigyelni! A patakon számtalanszor át kell kelnünk, gyakran süppedő, sáros talajon, felhalmozódott törmelékek között. Itt jól jön a zárt cipő és egy pár túrabot - az útvonal e szakasz miatt inkább a gyakorlottabb túrázóknak ajánlott. Néhány száz méter után az üde völgy kezd bezáródni, szűkülni, eltűnnek a fiatal fák, és kiegyenesedik a patak. Az utat egy helyen jobbra, a fiatalossal borított hegyoldalba terelik kb. 150 m hosszan, de érdemes a patakmederben maradnunk, mert följebb sok a keresztbe dőlt fa, és egy 4 méter mély oldalvölgy is átvágja az utat. Hacsak nem nagyon magas a vízállás, azért is maradjunk a patak mellett, mert szép, lépcsős csobogók is kialakultak benne.

A völgybejáratnál tágas területre érkezünk, ahol számtalan autó parkolására elegendő hely van, igaz, tűzrakóhely és infrastruktúra nincs. Ide érkezik be a Márévár felől, jobb oldalról a korábban keresztezett Z jelzés, melyen tovább haladunk a komlói autóutat keresztezve. Ezt óvatosan tegyük, mert sok autós és motoros jár errefelé.

A Barna-kőtől a célig

Az útkeresztezés után szilárdan álló, lerakott köveken tudunk átkelni az acsalapuval szegélyezett, viszonylag széles Völgységi-patakon, amely a Barna-kő lábánál folyik. Az Egri csillagokban Gergő innen figyelte a törökök vonulását - ma már nehéz dolga lenne, mert a hegy tetejét sűrűn benőtték a fák.

A patak keresztezése után a gyalogúton vezető Z jelzés balra tér a szikla alatt, és a Barna-követ délről kerülve megindul felfelé. Már mészkőfelszínen járunk, és kb. 90 méter szintemelkedés vár ránk. Az út mentén rengeteg a gyöngyvirág, amelynek a levelét nem szabad összekeverni a medvehagymáéval, ugyanis erősen mérgező. Előbbi levelei szerencsére kisebbek, később bújnak ki, illetve nem olyan fényesek, mint a medvehagymáé, és persze nincs jellegzetes hagymaszaguk sem.

Egy emelkedő végén keresztezzük a P+ jelzést, és át is térünk rá jobb felé, majd később a P jelzésen folytatjuk. Egy kiadósabb ereszkedést követően egy letermelt területen érjük el a Völgységi-patakot. A jelzés keresztezi is a meglepően tiszta vizű vízfolyást. Érdemes elbóklászni egy kicsit, mert a folyás irányában óriászsurló és más mutatós növények nőnek a parton.

A túra legkellemetlenebb, veszélyes szakasza az utolsó 600 méter, ahol az autóút mellett kell követni a jelzést. A forgalom miatt legyünk elővigyázatosak! Túránk a Vár-völgy bejáratásánál, a büfével szemben lévő buszmegállóban ér véget.