Márévárséta

Itiner

• A parkolóból a Vár-völgy aszfaltútján induljunk el a Szent Márton turistaút sárga jelzését (StM) követve.
• A Máré-forrásnál forduljunk jobbra, és a StM és S+ jelzések közös szakaszára, majd a StM jelzésen sétáljunk el a vár alá.
• A PL jelzésen, az aszfaltutat követve menjünk fel a Márévárba.
• A vártól a P jelzésű turistaúton délnyugati irányban induljunk vissza, és kövessük ezt egészen a parkolóig.

A túra részletes leírása

Túránkat a Vár-völgy bejáratánál kiépített parkolóból indítjuk. Itt kemping és csárda, valamint büfé is üzemel, ahol a kirándulás után ehetünk is egy jót. Az aszfaltúton induljunk el a P jelzés és a Szent Márton zarándokút közös szakaszán, de a P jelzés nemsokára leválik. Itt térünk majd vissza a Márévár felől.

Az aszfaltút mentén több geológiai infótáblát is elhelyeztek, ezeken elsősorban a Mecseket alkotó üledékes kőzetekről és az ezekből előkerült leletekről olvashatunk. A burkolt úton 1,1 km-t haladunk, majd megérkezünk a Kadarka kulcsosházhoz és a nagyon ritka megoldással a patakmederben foglalt Máré-forráshoz. Itt a Szent Márton út jelzése jobbra fordul, és csatlakozik hozzá a S+ jelzésű út is. A kereszteződésben rövid pihenőt tehetünk, sajnos a forrás nem mindig ad vizet, jobb nem számolni vele! A 20. század elején rönkből épített menedékkunyhó is állt a csurgó közelében, ezt az akkori megyéspüspök emeltette. De eddig megtett utunk mentén több malom is forgott a patakon.

Irány a vár!

Folytassuk utunkat a Szent Márton út és a S+ közös szakaszán Máré vára felé. A következő fél kilométeren csaknem 100 m szintkülönbséget küzdünk le, és a hajtűkanyarhoz érve két választásunk is van. Vagy maradunk a kiépített úton, vagy levágjuk a kanyart az erdei ösvényen át – utóbbi nagyon meredek, és a száraz törmelékes talaj igen csúszós lehet! Még a hajtűkanyar előtt, az út mellett közvetlenül fakad a Vár-kút forrás, aminek mindig jó a vízhozama, érdemes itt frissítenünk egyet!

Már csak egy rövid kaptató van hátra, hogy megérkezzünk a Márévárba. A vár előtti területen pihenőhelyeket alakítottak ki, ahol szusszanhatunk egyet. A várfal alatt végig ösvény fut, amin körbe lehet sétálni a jó állapotú romot, és ha ezzel is megvagyunk, nézzünk is be a falak közé! A kapuhoz vezető lépcsőt érdekes installáció őrzi: használt gumiból készítettek ide egy háromfejű sárkányt. A várba belépve folytatódnak a látnivalók: a beltér és a várfal is szolgál érdekességekkel, kilátással.

A várat ismeretlen építtető emelte a tatárjárás után, a legelső ismert említése 1316-ból való. Az erősséget, amelynek különösebb harci jelentősége sosem volt, a 16. században tűzvész pusztította el, a megmaradt belső vár azonban remek állapotban várja a látogatókat. (Érdekes módon még a 20. század is tartogatott számára egy kisebb „ostromot": 1956 késő őszén egy szovjet tank lőtt rá a falai között bujkáló szabadságharcosokat, a „Mecseki láthatatlanokat" célozva - közülük kettő életét kioltva.) A várba belépve nemcsak falakat látunk: akad néhány interaktív játék, amik a környékbeli iskolákból rendszeresen idekiránduló gyerekcsoportokat ideig-óráig jól lekötik, egy moziteremben filmet vetítenek a vár történetéről, mellette pedig az információk el is olvashatók. A kicsi épület emeleti részén szintén a gyerekeknek érdekes kiállítást és egy rémületes koboldtanyát rendeztek be a vár felújítói.

De nemcsak belül érdemes körülnézni. A várfal teteje mentén, annak néhány méteres szakaszán pallót építettek ki, ahonnan kellemes kilátás nyílik a Mecsek lankáira. Máré várát nem a legnagyobb hegyek ormain, hanem völgyoldalban építették fel, a közeli Zengő például takarásban van, nem is látszik innen.

Vissza a hangulatos piroson

A szomszédban állt Miklós vára is. A legendák szerint a király hadba szólította Máré várának ifjú vitézét, aki teljesítette is kötelességét, otthonhagyva szép feleségét. Az évek teltek, és a vitéz csak nem tért haza a háborúból, nem lehetett tudni, mi van vele. A Miklósvár ura ezt kihasználva udvarolni kezdett az asszonynak, oly sikeresen, hogy közös lányuk is született. Évekkel később aztán csak hazatért Máré vitéz, aki e rút áruláson éktelen haragra gerjedt, és mindkét várat lerombolta ágyúval. A romokban odaveszett a felesége is, utolsó szavaival megátkozva Miklóssal közös lányát, aki azóta is a hegy mélyében lakik. Ha épp piros pünkösd napján járunk arra, keressük a patakban fürdő és haját fésülő lányt, mert 77 évente megjelenik ott. Az átoktól való megváltására a következőkre van még szükség a legendákban leírt recept szerint: megcsókolni egy varangyot, egy kígyót és egy medvét (egyes források szerint szarvasbikát). Medvére ma nincs esély a Mecsekben, de hüllőkben és kétéltűekben szerencsére gazdag a Márévár környéke. A mesés kincsekért meg kell dolgozni!

Ha a várnézést befejeztük, a visszaúton a vár előtti réten áthaladó P jelzésű útra térjünk, rá és nyugati irányban induljunk el rajta. Mivel az út a domborzatot követi, a visszaút egy kicsit kanyargósabb, ezért hosszabb lesz, de a hangulatos ösvényért ez bőven megéri! Óriási fák alatt, sötét erdőben haladunk, ahova még nyáron sem süt be a nap. Az út olykor szűk ívekkel tér át a következő lejtőre, már messziről kivehető az ösvény sok száz méterrel távolabbi vonala. A kanyargó csapás helyenként csúszós, a hegyoldal pedig meredek, óvatosan mozogjunk rajta! 1,7 km megtétele után érkezünk vissza az aszfaltútra, előtte, jobbra kis terméskő bástyából tör elő a Textiles-forrás (nevét a közelben táborozó szegedi textilgyári dolgozókról kapta). Ez valójában egy mesterséges vízfakadás, mely a kb. 100 méterrel odébb, az üledékes kőzetek repedéshálózatából előtörő valódi forrás túlfolyója – hozama elég arra, hogy ellássa a közeli faházat, és a völgy végében található strand medencéit is az 1980-as évek óta. Csapadékbő időszakban a környékén időszakos források is működésbe lépnek. Újra az aszfaltra lépve a parkoló már látótávolságban van.