Tilosban az Eszterházyak nyomában

• A 24 fenyő tanösvénynek nincsenek turistajelzései, de táblák mutatják az utat, az útvonal jól követhető.

A túra részletes leírása

„Egy fürtben huszonnégy fenyő”

Túránk elkezdéséhez meg kell találnunk Rédén a 24 fenyő tanösvény elejét a Kinizsi utcában. Ezt a település központjától pár perces sétával érhetjük el, de ha kocsival érkezünk, közvetlenül a tanösvény elején, az utca szélén is megállhatunk. Az autósok dolgát jelentősen megkönnyíti, hogy mind a Waze, mind a Google Maps „ismeri” a helyet, így a Rédei 24 fenyő tanösvényt beírva egyszerűen odanavigálhatjuk magunkat a kezdőponthoz. Eltéveszteni garantáltan nem fogjuk, mert tábla is jelzi a tansövény elejét, ahol röviden összefoglalták, hogy mi vár ránk a következő bő két kilométeren. Bár a táv nem tűnhet soknak, a látnivalók miatt minimum fél napot szánjunk a túrára!

Az egykori kastélyparkot kerítés választja el az úttól, ezen áthaladva, majd kis fahídon átkelve érkezünk az első állomáshoz. Bár a környéken meglehetősen kevés a jelzett turistaút, ez ne szegje kedvünket, ugyanis a tanösvény útvonalát meglehetősen könnyű követni: a kritikus pontoknál kis méretű irányótáblák mutatják a helyes irányt.

Az első tábla az egykori uradalom növényvilágát mutatja be, megtudhatjuk, hogy a közel 8 hektáros növénygyűjtemény javát az eredeti erdőállomány adja, de a kastélypark kiépítésénél nem őshonos fajok is idekerültek. Ezt rögtön a saját szemünkkel is láthatjuk hatalmas platánok és vadgesztenyék formájában, de például a tanösvény névadó facsoportja sem az őshonos fajok képviselője. A kastélypark központi részén eredetileg 24 feketefenyő-csemetét ültettek egy csoportba, közülük mára csak 18 maradt talpon, de látványuk így is impozáns. Nem csoda, hogy még egy költőt is megihletett, Pap Ferenc Rédei fenyők c. verse így kezdődik:

„Rédén, a régi grófi parkban, egy fürtben huszonnégy fenyő,
Huszonnégy élet, büszke szálfa, de koronájuk egybenő.
És távolról egy fának látszik, huszonnégy törzs egy lombozat,
Millió tű a tiszta égben, ezer gyökér a föld alatt.” 

Griffmadár és teniszütő

Az arborétumokat idéző faritkaságok mellett egyéb látványosságok is sorakoznak a tanösvény mentén. Ilyen például az Eszterházyak egykori kastélya, pontosabban annak maradványa, ugyanis napjainkra csak a bejárati rész áll az 1760-as években épült főúri lakból. A tanösvény erre vonatkozó tábláján régi fotón láthatjuk, miként festett a hajdan 32 szobás épület, amely még a II. világháborút is átvészelte. Sorsát végül egy 1947-es padlástűz pecsételte meg. Innentől kezdve a szokásos történet játszódott le: az egykor győri mesterek által felhúzott épület minden elemét széthordták. Az utolsó hírmondónak megmaradt bejárat fölött még ott díszeleg az Eszterházyak címere, rajta egy kardot tartó griffmadár, amely állítólag a család férfitagjainak gyakori katonai szerepvállalására utal.

A tanösvény 3. állomásának tábláján látható képekből arra következtethetünk, hogy a kard mellett a vadászpuskát és a teniszütőt is jól forgathatták az Eszterházyak leszármazottai. A teniszpálya egykori helyét például most is könnyen kiszúrhatjuk, míg a sikeres vadászatokat számos emlékkő jelzi a környékbeli erdő különböző pontjain. Az Eszterházyak között az a hagyomány dívott, hogy emlékkövet állítottak azon a helyen, ahol a család egy férfitagja elejtette élete első gímbikáját.

A park legrégebbi lakói között

A tanösvény kacskaringós nyomvonalon vezet a park és a körülötte elterülő erdő legszebb részeire. Ilyen például a gyönyörű rét, amit Dobai-lapos néven találunk meg a térképeken, és ha szeptember-október környékén keressük fel, lépten-nyomon őszi kikericset láthatunk a fűszálak között virítani.

Természetesen akadnak komolyabb növények is tanösvény mentén: él itt kocsányos tölgy, csertölgy, kocsánytalan tölgy, sőt még molyhos tölgy is szép számban és meglehetősen magas átlagéletkorral, így a tölgyfák rajongói – és itt nem a vaddisznókra kell gondolni – meglehetősen elégedetten sétálhatnak a kapitális példányok között. A Szentélyerdő 190 évesnél idősebb példányaival a tanösvény 7. és 9. állomása között találkozhatunk nagy számban.

Az idő vasfoga és a természeti csapások természetesen őket sem kímélik: utunk során gyakran látni kidőlt óriásokat, amelyek táplálékként és búvóhelyként hasznosulnak megannyi kisebb-nagyobb erdei élőlény örömére. A holtfák látványa szokatlan lehet egy átlagos parkerdőhöz szokott szemnek, itt azonban nem folytat hagyományos erdőgazdálkodást a Vérteserdő Zrt.-hez tartozó Kisbéri Erdészet, így egyes részek már-már őserdei hangulatúak. Ebből azonban a tanösvény táblái és az Eszterházyak nyomai zökkentenek ki minket, miközben szép lassan körbeérünk az útvonalon.

Utolsó állomásként visszajutunk a kezdőponthoz, de előtte még elhaladunk az 1879-ben épült egykori intézőház előtt, ami szerencsésen túlélte a főépületet, olyannyira, hogy 2013-ban magántulajdonba került, és szépen felújíttatta új gazdája – aki nem mellesleg szintén a vadászat kedvelője. Ennek is köszönhető, hogy az épületben természetrajzi és vadászati kiállítást alakítottak ki, amely bárki számára megtekinthető előzetes bejelentkezés után. A természetrajzi gyűjtemény összeállítását Halász György biológiatanár és a Bakonyi Természettudományi Múzeum segítette, míg a vadászati gyűjtemény gerincét 45 db hatástalanított, régi vadászfegyver és részletes leírásuk alkotja.