Minden, ami Bihar

• A Varasó (Vărăşoaia) alatti elágazástól a kék sáv jelzést követjük a Kopott csapás nyergén (Şaua Cumpănăţelul) át a gerincre, majd ott jobbra fordulva, egészen a Tolvajos-kőig (Piatra Tâlharului).
• A Tolvajos-kőnél (Piatra Tâlharului) jobbra térünk a GPS-szel követhető sárga sáv jelzésre, amit az Oncsásza-rét (Poiana Onceasa) szélén lévő elágazásig követünk.
• Az Oncsásza-rét (Poiana Onceasa) szélén jobbra térünk a piros pont jelzésre, amit a Meleg-Szamos (Someșul Cald) völgyébe követünk.
• A Meleg-szamos (Someșul Cald) völgyéből jobbra, fölfelé kapaszkodunk ki a hivatalosan megszűnt, valójában nehezen, de járható, GPS-szel végig követhető piros pont jelzésen, ami az Aragyásza-barlang (Cetățile Rădesei) túlsó végéig vezet.
• Az Aragyásza-barlang (Cetățile Rădesei) végén a piros pont jelzés bal ágán maradunk, ez vezet el a végpontig, ahonnan a túra indult.

A túra részletes leírása

Fenyőtemető a havasok alatt

A Varasó-nyergen (Şaua Vărasoaia) átbukva némiképp archaikus kárpáti hangulat lengi be tájat: a fenyvesek keretezte legelők egyikét pásztorkunyhók sokasága pöttyözi, kolompoló nyájak és csaholó pásztorkutyák szolgáltatják a hangaláfestést, egy-egy barázdált arcú, idős pásztor int oda a kevéske leparkoló autónak. A széles földút kanyarjából indul a Szamos-bazár rövid körtúrája, ám a mindössze 1-2 óra hosszú kirándulásra igyekvők jellemzően később érkeznek, így aki a gerincre igyekszik, az jó eséllyel csak a pásztorokkal találkozhat a fennsík e szegletében.

A jelzőtáblán és a fákon jelzések garmadája sorakozik, a jókora, így távolról is könnyen kiszúrható piktogramok közül ezúttal a kék sávra kell bíznunk magunkat, ugyanis ez egészen gerincutunk végéig mutatja a helyes irányt. A túra erdős „hullámvasutazással", többnyire emelkedéssel melegíti be izmainkat a gerincútra – a rövid kaptatók közben észrevétlenül küzdjük le a szintemelkedés jelentős részét. Rövidesen széles legelőrétre érünk, amelyről szemben már a gyephavast hordozó gerincrégió meredeken leszakadó oldalára látunk rá, hátra fordulva pedig a Pádist keretező hegyek töltik ki a látképet. A távolban a hegység főcsúcsa, a Nagy-Bihar is feltűnik, jobbra tekintgetve az Erdélyi-szigethegység párába vesző gerincei simulnak egymás mögé. Egy elhagyott esztena után fokozódik a meredekség, borókás-fenyveses szakaszon kanyarodunk az Égett-kő (Piatra Arsă) széles legelőrétjre, egyre magasabbról szemlélve a kilátást.

A tájat tüzetesebben megvizsgálva feltűnhet, hogy a Meleg-Szamos völgye felett és a Pádist határoló, annak karsztvízrendszerét meghatározó Magura-gerincen jókora „fenyőtemető" terül el: itt tömegesen, kiterjedt zónában száradt el a fenyves. Ebben a magasságban a monokultúrás fenyves a korábbi kitermelés és az azt követő erdőtelepítés eredménye, a melegedő és szárazodó éghajlat pedig annak ellenére is tömegesen pusztítja, hogy a Bihar (fekvése és a nyugat felől érkező nedves légtömegek miatt) Erdély legcsapadékosabb tájegysége.

Legelőtaposás a magasban

A köves szekérút balkanyart vesz, és a Boga-katlan völgyekkel szabdalt erdőrengetegére és a benne eltörpülő, zord mészkőszirtekre nyíló panoráma kíséretében vezet fel a Kopott csapás nyergébe (Şaua Cumpănăţelul). A nevében is regényes hágó lényegében új világ kapuja: a pádisi karszt vízgyűjtőjének határát hordozó gerinc látványában, hangulatában és terepi viszonyaiban is a túra csúcspontja. A kristályos kőzetekből felépülő, széles, fennsíkszerűen szétterülő hegyhátból lankás lejtőjű tetőpontok emelkednek ki, peremén a jégkörnyéki folyamatok által felszabdalt sziklatornyok meredeznek. Északra tekintve már a Vlegyásza hegyei tapadnak a Bihar bérceihez, délen az erdős hegytenger hátterében a Déli-Kárpátok vonulatai is felderengenek a horizonton.

A lapos gerinc gyepszőnyegébe a nyergek körül számos keréknyom hasít bele, máskülönben a Kárpátok legelhagyatottabb hegységeit idéző nyugalom honol a környező hegyek fölé emelkedő, lakatlan tájon. Egy-egy magányos fenyő, a kőtengerek és csúcspontok körül sötétlő borókafolt színezi a terepet, a nyári félévben pedig gyakran találkozhatunk a nyájukat vagy marháikat hajtó pásztorokkal és serényen dolgozó kutyáikkal. A legeltetés tavasztól október közepéig zajlik, és évszázadok óta jelen van ezeken a gerinceken – ennek köszönhető, hogy se fenyőerdő, se törpefenyes nincs a gerincen. A leszorított erdőhatár viszont szüntelen panorámát biztosít, és a kék sáv jelzést követve csak enyhe emelkedőket kell legyűrnünk, így juthat figyelem a nézelődésre is.

A Sík-havas (Varful Briţei) kúpját elhagyva borókás és áfonyaszőnyeg béleli az út menti lejtőket, és fenyők is gazdagítják a terepet. A lejtő felett, körülbelül 1700 méteres magasságban (a túra csúcspontján) állva, jobbra feltűnik a Tolvajos-kő (Piatra Tâlharului) nevében és látványában is vadregényes, bástáykra szabdalódott orma. A turistaút a szikla alá kanyarodik, de ne álljunk meg itt: a repedésekben megfagyó víz által bontogatott sziklaalakzat tetejére a jobbra induló, nehezen járható, köves ösvény vezet föl. Érdemes utat találni a kőpáholyba, mert egyrészt a folyamatosan omló déli oldal kőtengerére, másrészt az Erdélyi-szigethegység hatalmas szeletére láthatunk ki. Jobbra, a távolban a Magura-gerinc jelzi túránk végpontját, a Szamos-bazár túlsó zárlatát, szemközt következő célpontunk, az Oncsásza-rét (Poiana Onceasa) szakítja meg a hatalmas – és sajnos közel teljesen elszáradt – fenyvest. Észak felé is kilátunk, a Bocsásza és a Néma-havas kúpjai finoman emelkednek a többé-kevésbé egységes tetőszint fölé. A szikla közelében 2025-ben épített, jól felszerelt bivakház áll, amelyben nagyobb csoportok is elférnek. Mindig nyitva áll, éjszakára kiváló menedék.

A Tolvajos-kő neve eredhet a tolvajvárra emlékeztető kőalakzatból is, de nem nehéz ideképzelni a védett, a törvény szemétől távol eső zugban évszázadokkal ezelőtt tanyát verő betyárokat sem. A szikla tövében indul az Oncsásza-rétre vezető turistaút, térjünk is át a sárga sáv jelzésre, jobbra, és az összezáródó, öreg, sötét fenyvesben, majd a felszakadozó, hangulatos fenyőligetben ereszkedjünk le. A turistatút jelzettsége csak a felső szakaszon folytonos, a ligetes területen követhetetlen, ezért a Természetjáró app és a mobiltelefon GPS-ének használata itt elengedhetetlen a sikeres tájékozódáshoz. A botanikai ritkaságokban gazdag, vizenyős talajú, egykor legelőként használt Oncsásza-rétnek (Poiana Onceasa) épp csak a szélét érintjük, de az elszigetelt tisztásra érdemes kilesni – a túra végéig már bekebelez az erdő.

Fejesugrás a vadonba

Ismét jobbra kanyarodunk, amint a túra visszafelé vezető, völgyi ágára, ezzel a piros pont jelzésre lépünk. Az erdő mindössze egy évtized alatt száradt el teljesen, a lábon elhalt fák erős szélben könnyen dőlnek, amint azt a rengeteg fekvő törzs tanúsítja. Az egykori ösvény nincs már meg, használjunk tehát GPS-t, és figyeljük a térképet, különben elveszhetünk a bihari vadonban. A völgy alján jó állapotú, de rég nem használt erdészeti szállítóútra lépünk, amit patak mentén követünk, mígnem beletorkollik a szemből érkező Meleg-Szamosba (Someșul Cald). Itt sem változtatunk irányt, régi, benőtt úton követjük a folyót egy tábláig. Az ösvény elvileg kettéválik, a bal ága gyakorlatilag megsemmisült, a jobbat megszüntették, de némi küzdelem árán végigjárható.

A piros pont jelzés jobb ágán kerüljük ki a Meleg-Szamos mély, csak a vízben járható szurdokát. Ehhez azonban a folyót szegélyező, hatalmas sziklatömbök fölé kell kapaszkodnunk. Az ösvény köves, lépcsőszerű emelkedővel indul, és a Baltazár palotája (Peştera Honu) nevű barlang torkába vezet. A kiemelkedett, hosszan követhető (egyébként 75 méteres) forrásbarlangba csak látszólag tér be a turistaút, valójában éppen előtte elkanyarodik balra, és a bejárati üreg felső nyílása fölé kerül. Itt veszi kezdetét a túra legnehezebb szakasza, mivel innentől a Meleg-Szamos határoló sziklafalak széles párkányán, a mélységbe szakadó meredélyek és a másik oldalt ég felé törő, sima mészkőtáblák között túrázunk, elhagyatott, köves-sziklás terepen. Az ösvény a kidőlt fákon kívül más technikai nehézséget nem tartalmaz, de legyünk észnél: balra végzetes mélységeket rejt az erdő, egy botlás helyenként végzetes lehet. 

Egy ponton sziklafal tetejéről nézhetünk le: több mint 200 méterrel a völgytalp felett, függőleges fal tetején állunk, alant a patak zúg, szemközt a Moloch-vízesés (Cascada Moloch) bucskázik le a töredezett katlanban. Ez a „Moloch torka", egyesek szerint a legvadabb hasadék a hegységben, a karsztot elsőként feltáró Czárán Gyulának azonban ez sem jelentett akadályt, hidakat és lépcsőket ácsolt a falaira, hogy átjárhatóvá tegye. Ezek már régen nincsenek meg, viszont a Bábel-sziklák elhasadt toronycsoportja, a Három arkangyal balra még jó sokáig kivehető lesz. Az ösvény enyhén föl-le hullámozva kerülgeti a lefelé szakadó és fölfelé törő sziklaidomokat a völgy oldalában, és bár a szakasz nem hosszú, a rengeteg kidőlt fa és az el-elvesző csapás keresése miatt végigjárása időigényes és fárasztó. A legnehezebb kihívás a végére marad: ereszkedés közben át kell kelnünk egy teljesen kidőlt erdőrészleten – legyünk óvatosak a fenyőtörzsekből kiálló csonkokkal és a növényzet takarásában maradó meredéllyel! A völgybe leérve végül át kell kelnünk egy aprócska patakon.

Séta a karszt gyomrában

Az ösvény nem a mederben folytatódik, hanem azonnal a túloldalra vezet, és a partfalra kapaszkodik, majd újabb gázlón át éri el a Fortuna-ligetet (Poiana Rădesei), a Szamos-bazár (Cheile Someşului Cald) alsó végét. Hogy a Meleg-Szamos szurdoka Czárán Gyulát a természet szépségeit tömény sűrűségben kínáló bazárra emlékeztette, arra rögvest magyarázatot nyújt a völgy. A fölfelé vezető (és Czárán által robbantott), lánccal biztosított lépcsők helyett kövessük a piros pont jelzés bal ágát a mederben. A partfalak az első kanyar után látszólag összezáródnak, az út szűk, alig méteres szélességű hasadékban folytatódik. A mészkőfalak alsó néhány méterét az áramló víz faragta, ívelt formák, hatalmas üstök határozzák meg, láncokba kapaszkodva és bezuhant törzseket kerülgetve juthatunk előrébb és egyre följebb. A Medúza-zug nevet viselő kanyon teteje barlangszerűen hajol össze a magasban, és valóban barlangjárat volt egykor – csak felszakadt. A felső része még mindig igazi barlang, ezen át vezet a turistaút.

Az Aragyásza-barlangon (Cetățile Rădesei) átkelni kifejezetten izgalmas, szokatlan élmény, mégsem mindennapos, hogy az ember 20-30 percig egy barlangban sétál előre. Ráadásul az Aragyásza-barlang grandiózus méreteit a turistaút kalandos vonalvezetésének köszönhetően nem csupán láthatjuk, hanem meg is tapasztalhatjuk: több ponton is láncokba kapaszkodva kell felkapaszkodnunk a 4-6 m magas sziklaküszöbökre, majd túloldalt leereszkedni azokról. Eredetileg, Czárán keze nyomán hidak és létrák segítették a mozgást a járatban. A Pádist 650 kilométernyi turistaúttal feltáró geológus 3 hónap alatt, 12 (a környéken összegyűjtött) munkás segítségével építette ki a Szamos-bazárt. Miután az elsőt 1897-ben befejezte, ez volt a 2. útvonala.

A patak végig mellettünk zúg a sötétben, a fejlámpa sugarát 6 felszakadt ablakon keresztül, némely ponton egészíti ki a felszínről érkező, természetes fény. A barlang szűkebb, kanyarodó járatokból és tágas csarnokokból áll, ezek legnagyobbika a (czáráni elnevezéssel) Dóm, méreteinek érzékeltetése végett íme a paraméterei: 60 m hosszú, 38 m széles, 25 m magas. Az Aragyásza-barlang egyébként 212 m hosszú, eltévedni benne nem lehet, de a szokatlan látképek miatt készüljünk lassú előrehaladásra.

A barlangból a Babilon kapuja nevű, hatalmas (15 m magas, 7 m széles), ovális száda enged ki, egy víz által ívesre erodált sziklajárdán érkezünk meg ide. A patak itt ömlik be a felszínről, a kőzettömb kiemelkedése és a víz fokozatos mélyebbre vágódása egyszerre formálták az óriási portált és a barlangjáratot. A turistaút a szádával szemben kettéágazik, nekünk a forrás előtt balra kell kanyarodnunk, majd a völgyfő mentén egyenesen emelkedő, pár méterrel előrébb jobbra hajló ösvényt követnünk. Mintegy 10-15 perc sétával, fenyőligetben érkezünk vissza a fenyőkoronás, zöld legelős palástú Varasó-havas (Vărasoaia) alá, ahonnan a túra indult.