Kohászok útja (Kohász kéktúra), 4. szakasz: Sáta – Mályinka

• Sátáról a K+ jelzést követjük az Upponyi-szoros bejáratáig (Uppony széléig).
• Upponytól a K jelzést követjük a mályinkai Sanyi italboltig.

A túra részletes leírása

Sáta – Uppony: gázlózás a egy félreeső szurdokban

Sátáról a K+ jelzésen távozunk – mivel a Kohász kék a következő faluban csatlakozik az Országos Kéktúrához, ezért szükséges volt a kettő megkülönböztetése. A pecsétet a Gól-presszóban találjuk. A K+ jelzés kivezet a házak közül, és újra panorámás dombsági terepen sétálhatunk. Tágas a kilátás a völgybe zárt falura és dombjaira, a zöld (vagy nyáron sárga) fűszőnyeget fenyőcsoportok pettyezik. Erdeifenyvesbe kanyarodunk, majd természetes megjelenésű bükkösben, a Halatvén-kút érintésével ereszkedünk be a Kohászok útjának egyik legszebb, de egyértelműen legkalandosabb szakaszára, a Csernely-patak völgyébe.

A Bükk előterében kígyózó vízfolyás az Upponyi-hegységet töri át, majd mielőtt a Sajóba tartó Bán-patakba ömölhetne, víztározóvá duzzasztják. Itt azonban mély völgyet fűrészelt a hegység kiemelkedése közben, és mivel nem szabályozták, valamint a terepet se építették át, szélesen terül el, nehezen járható gázlókat képezve az erdei úton. A szájhagyomány szerint maga Vidróczki nevezte el a patakot, mivel a zárt völgyben hosszan bujkált a törvény elől társaival együtt.

Elnézve a tájat, nem is elrugaszkodott a történet, hiszen a völgy számos kanyarja, meredek domborzata és magas falai miatt valóban félreeső, zegzugos hely. A nyári aszályos időkön kívül pedig a pataktól nehezen járható, számítsunk is rá, hogy le kell vennünk a túracipőt az ismétlődő átkelésekhez. A szép, egyedi hangulatú völgyből Upponyba érkezünk, amelynek szélén, egy információs táblán találjuk a következő pecsétet.

Uppony – Dédestapolcsány – Mályinka: tóparti idill

A falut gyorsan átszeljük, a vége előtt már a Kalica-tető karsztbokorerdős, mészkősziklás gerincnyúlványa határozza meg a látványt. Ezt a „sziklacsápot” megkerülve lépünk az ország legmélyebb szurdokába, a fokozottan védett Upponyi-szorosba, immár ismét a K jelzést taposva, hiszen itt egyesül az Országos Kéktúra és a Kohászok útja. (Érdemes vállalni a közepes hosszúságú kitérőt a Kalica-tetőre: róla a Lázbérci-víztározó egésze, az Upponyi-szoros mélysége és a háttérben derengő, innen már kifejezetten hatalmas Bükk tömege látszik.)

Az egyik oldalon száraz, a másikon zöld lejtők falként magasodnak fölénk, az aszfaltút ezek között áttörve ér ki a Lázbérci-víztározó partjára. A tavat 1967-től, két éven keresztül duzzasztották, „elnyelve” a völgyben futó országutat. A festői fekvésű víztömegre minden oldaláról ráhajol az erdő, körülötte fedett pihenőhelyek sorakoznak, mellette aszfaltút vezet. A fokozottan védett területen költ fekete gólya, de nagy bukó, északi búvár és halászsas is előfordul, a sziklás falakon pedig vándorsólyom és uhu is él.

Az andalító tóparti szakasz végén beérünk Dédestapolcsányba, ahol bolt és kocsma is üzemel. A faluból kisétálva következik a túra leghosszabb aszfaltos szakaszának második fele: Mályinkára az országúton „csalogat be" a Bükk szemközt magasodó tömege. A pecsétet a Sanyi kocsmában kérhetjük ki a pultból, ahol rá is készülhetünk az előttünk álló megpróbáltatásra: a Kis-fennsíkon történő átkelésre.