Körtúra Répáshutáról a Bükk-fennsík pereméhez

Itiner:

• Répáshuta, községházától délkeleti irányba indulunk a S jelek mentén.
• Balra a SΩ váltva a Balla-barlanghoz kapaszkodunk, majd ugyanerre visszajövünk.
• Balra a S jelzésen a Pazsag turistaházig sétálunk.
• A K jeleket követve a Gyökeres-tisztáshoz túrázunk.
• A Z jelzésen a Hármashatár elágazásáig menetelünk.
• A Z◼ jelzések irányításával visszat érünk Répáshutára.

A túráról részletesen:

Répáshuta 

A mély völgyek találkozásánál elterülő katlanba települt Répáshuta favágó telepként alakult az 1700-as évek második felében, Felvidékről érkező jobbágyok által. A ma is szlovák nemzetiségű község neve az üveggyártásra utal (a huta szó üvegolvasztó kemencét jelent), az üzem 1790-ben állt munkába.

A Bükkben a 18. század elejétől kezdve folyamatos volt az üvegkészítési tevékenység. Az első gyár Óhután (a mai Bükkszentlászlón) nyílt meg 1712-ben. A második Újhután (a mai Bükkszentkereszten) 1755-ben, aztán Répáshutára 1790-ben épült fel immáron a harmadik üvegcsűr. Az utolsó, negyedik üzem 1834-ben a közeli Gyertyánvölgybe települt, és 1897-ig készítette minőségi termékeit. A korabeli üveggyárak költözésének fő oka az volt, hogy a rengeteg fát igénylő tevékenység 2-3 emberöltő alatt teljesen felemésztette az adott környék erdőit. Az üzemek áttelepülésekor részben a munkások és családjaik is átköltöztek, ezért alakultak ki speciális kapcsolatok és kötődések a bükk szlovák ajkú községei között.

Az üvegkészítés leáldozása után Répáshuta lakói a favágás mellett főleg mész- és szénégetésből éltek, amelyek termékeit az alföldi piacokon gabonára és élelmiszerre cserélték - ezeket a hegyi környezetben nem tudtak megtermelni.

A Balla-barlang karsztürege 

Répáshuta központjából a S jeleket követve a Szabadság utcában indulunk körtúránkra. Elhagyjuk a tájházat, majd a temetőt, és a falu végét jelző tábla után az aszfaltról kövesútra lépünk. Hamarosan jobbra a hegyoldalba kanyarodunk, aztán balra a SΩ jelzésre váltva folytatjuk az emelkedőt. Fakorláttal biztosított ösvényen kanyargunk fel a Balla-barlang méretes szádájához.

A bejárati terem első része lámpa nélkül is megtekinthető, azonban ha beljebb is nézelődnénk, szükségünk lehet fényforrásra. Az 54 méter hosszú, egykori forrásbarlang fontos régészeti és őslénytani lelőhely, „mely tudományos jelentőségénél fogva bizonyos mértékben vetekszik a Szeletával” – áll az 1932-en kiadott útikalauzban. A 20. század eleji ásatások igazolták a kőkorszaki ember jelenlétét, valamint állatcsontokat és számos eszközmaradványt is feltártak. Igazi szenzációt jelentett, amikor a jégkorszakban élt kisgyermek koponyája került elő a törmelékből.

Ereszkedés Pazsagra

Visszaereszkedve, és folytatva utunkat a S jelzek mentén Répáshuta hegyre felfutó kertjeinek kerítése mentén gyalogolunk. Helyenként rálátunk a völgyek találkozásába települt falu idilli környezetére, és felette a Bükk-fennsík peremére. Szép bükkösben kelünk át a Balla-bércen, aztán lejtmenetben indulunk neki a Katalin-völgy szűkös árkának. Vegetációs időszakban ezen a részen jellemzően vendégmarasztaló bozótoson vágjuk át magunkat sziklás aljáig, ahonnan erdészeti úton folytatjuk. Keresztezzük a széles Pazsag-völgyet, majd a Kis-Pazsag-lápa árkába fordulunk. A lápa szó állandó vízfolyás nélküli völgyet jelent, ami általános a Bükkben, mert a karsztos kőzet repedései elnyelik a vizeket. A lápák medrei csak jelentősebb csapadék és hóolvadás után működnek ideiglenesen.

Murvás úton érkezünk a Pazsag turistaház épületcsoportjához, ahol a házak melletti padoknál megpihenhetünk. Az eredetileg erdész- és vadászházként működő kicsiny erdei telepet 2017-re újították meg, és alakították át színvonalas turistaszállássá. Az erdész kopjafa melletti aszfaltúton jobbra a K jelzésre váltunk. A következő csaknem 2 km-en a szilárd burkolaton ballagunk a régi szénégetőknek legjobb alapanyagot adó bükk- és gyertyánerdőn át.

Megyehetáron a Török úton 

A Gyökeres-tisztás túloldalától már a Z jelzést követjük. Kiérünk a miskolci műútra, átkelünk túloldalára, és a megyehatárt kijelölő gerincre kapaszkodunk. Innen egészen a Bánya-hegyig az ún. Török úton járunk. A hódoltság idejére utaló, középkori útvonal az egri várat kötötte össze a Bükk északi előterével, jellemzően gerinceken és hegyoldalakban vezetve. A hegységet észak-déli irányban átszelő, hadi és kereskedelmi útvonalként is jelentős egykori szekérút futása ma is jól rekonstruálható. Ez a szakasza egybe esik a hevesi és borsodi megyehatárral. A turistaösvény a Miskolc-Eger közötti országúttal párhuzamosan halad, egy darabig bántóan hallatszanak az alant elsuhanó járművek természetbe nem illő zajai.

Felnövekvő újulat mellett érkezünk túránk első kilátópontjához, ahonnan a Mátra tömbjét és a horizontig terpeszkedő Alföld síkját tanulmányozhatjuk, útirányunkban pedig megpillantjuk a Bükk-fennsík fölénk tornyosuló letörését, amelyből szemben a 950 méter magas Tar-kő fenséges mészkőcsúcsa nyúlik az ég felé. Az óriások asztalának is nevezett fennsík határait sok helyen kipreparálódott sziklás tetők, az ún. kövek jelölik ki. A hegység központi részének mészkőtömege a puhább agyapalarétegekkel érintkezik, ami az évmilliók alatt gyorsabban erodálódott. Így jött létre az a helyenként több száz méter magas, falként felmagasodó fennsíkperem, aminek koronái ezek a markáns ormok.

Egy következő pontról dél felé tárul fel a táj; innen a Lök-völgyre és az Eger feletti Vár-hegy tömbjére kapunk lenyűgöző panorámát. Hamarosan elvégződik a nyílt terület, és tölgyesben érintjük a Két víz közének hívott gerincszakaszt, ami a fennsíkról leszivárgó csapadékvizek táplálta kétoldali forrásokra utal. A Juhász-kút-nyak nyerge felé ereszkedve a Három-kő sziklái mutatják meg magukat. Ha vízvételre lenne szükségünk, jobbra egy jelzetlen csapáson tudunk a csupán 100 méter távolságban lévő Juhász-kúthoz leereszkedni, ami a műút túloldalán található.

A Bükk-fennsík kövei alatt

Sorompót kerülünk meg, aztán emelkedőbe váltva megindulunk a fennsík oldalába. Következő etapunkon a Déli-Bükk és a Bükk-fennsík határán járunk, az Alföld felé lefolyó patakok forrásvidékén. Ebben a sávban érintkeznek a mészköves összletek a palás formációval, és számos karsztüreget, illetve vízfakadást is találunk. A jelzett úttól jobbra mélyül az Ilus-kúti-barlang szája, némileg lejjebb pedig a Meander- és a Kőháti-barlangokra lelhetünk.

Tovább kapaszkodva a Kő-hát tereplépcsőjére jobbra kitérőt tehetünk az Alsó-Kőkapu kilátópontjához. Érdemes rövid távolságot megtenni, mert a sziklás peremről pompás a panoráma. A Déli-Bükk hullámzó gerinceire és völgyeire látunk, a hegység előterében Felsőtárkány és Eger házait is megpillantjuk. Jól kivehető a Hór-völgy kijárata, meg a Vár-hegyre vezető hosszú gerinc. A napsütötte perem jó pihenőhely is, leülve még kellemesebb a csodás bükki táj élményét magunkba szippantani.

Ösvényen megyünk át a Kőkapu sziklái között, idős bükkösben barangolva. A szürkés-ezüstös törzsű matuzsálemek ízelítőt adnak a vadon ízéből. Az erdőaljon több helyen felfedezhetjük az egykori mészégetők mélyedéseit. A hagyományos mesterséget évszázadokon át végezték a bükki falvak lakói. Terméke, az égetett mész jó cserealapja volt a hegyen hiányzó mezőgazdasági terményeknek. A fuvarosok rendszeresen felkeresték az alföldi vásárokat, ahol az értékes hegyi termékeket eladták és elcserélték.

A Bánya-hegyről a hutai katlanba

A Bánya-hegy alatt a megyehatárra utaló nevű Hármashatár erdőrésznél érkezünk a Z◼ jelzés elágazásába, amin túránk befejező részét tesszük meg. Mielőtt megindulnánk Répáshuta felé, jobbra egy jelzetlen úton 300 méternyi plusz távval a Bánya-hegy tetején meredező sziklaszirthez térhetünk ki, „honnan jutalmazó kilátás nyílik a Várhegy-Odorhegy-Hollós hegyek vonulata által határolt erdős hegyekre, völgyekre és a Bükk-fennsík letöréseire (Háromkő, Tarkő, Peskő)” – jelenti a 1932-es túrakalauz. Erdészeti aszfaltútra lépünk, majd rövidesen a szerpentin kanyarokat levágva ösvényen ereszkedünk. Kétszer keresztezzük még a szilárd burkolatot, és egy fenyvesen átvágva a János-rét pihenőhelyéhez jutunk.

Jelzésünk a Miskolc-Eger országút szélén vezet tovább. A János-kő és a Borostyán-tető megkerülése után a Répáshutára vezető völgybe térünk le, és bő fél km múlva a község szélső házainál járunk. Innen aszfalton érkezünk vissza a faluközpontba, ahol étkezhetünk, és akár meg is szállhatunk. Amennyiben több naposra tervezzük itt-tartózkodásunkat, bejárhatjuk a többi Répáshuta környéki túrát is.