Kerekesszékkel a Sástói tanösvényen

Itiner:

• A Turisztikai Központtól a S▲ jelzésen indulunk el a tó irányába.
• A jelzésről letérve megkerüljük a tavat.
• A tó északi végétől a S+ jelzést kövessük a Farkas-kútig, majd vissza.
• A réten átvágva érkezünk vissza a Turisztikai Központhoz.

A túra részletes leírása:

A tó keleti részén található Turisztikai Központtól indul a túránk. Érdemes szétnézni az itt található vendéglátó egységek között, a kirándulás után jól fogni esni az egyiket igénybe venni.

Hamar elérjük az észak-déli irányban elterülő tavat, amelyet középtájon egy fahíd szel át. Erre is kezdhetjük utunkat, vagy egy kis oda-vissza úttal melegítünk be. A tavat az óra járásával megegyező irányban, balra kezdjük megkerülni. A kisebb szigetekkel tagolt vízfelületet délről megkerülve a parttól kb. 150 méterre találjuk az 53 méter magas Sástói kilátót. Ha olajfúrótoronyra emlékeztetne a kinézete, az nem véletlen: Algyőre szánták, de végül soha nem üzemelt fúrótoronyként, így némi átalakítás után került ide 1973-ban. Tetejéről tiszta időben a Tisza vonaláig vagy a budai hegyekig is ellátni, de mivel a toronyban nincs lift, így sajnos kerekesszékkel nem látogatható. Kárpótol bennünket a tó szelíd, kedves környezete, a hűs ligetek és a vízi állatokban gazdag fauna. Több pihenőhely is található a tó körül, a tiszta, jól karbantartott, romantikus környezetben akár a nagyon nehezen mozgók is megtalálják a természetközeli élményt. A változó felszín többségében jól járható a kiálló kövek, gyökerek ellenére. 

A tó északnyugati partjára érve már nehezebben járható szakaszok várnak ránk. Az emberek által kevésbé látogatott, mesebeli részen girbe-gurba tölgyfák és hatalmas fűzek állnak a nádassal és sásfélékkel vastagon benőtt tópart mellett. Kisebb-nagyobb kövek közt kievickélünk a tágas gyepszőnyegével hívogató tisztásra, amelynek erdővel határolt szélein szalonnasütők és pihenők állnak a kirándulók rendelkezésére. Az információs táblák a táj jellegzetességeiről mesélnek; a tó melletti kezdőpontunktól induló Sástói tanösvény játékosan ismerteti a szűkebb és tágabb környezet állat- és növényvilágát.

Enyhén emelkedve érünk az erdőbe, tölgyesek, égerek, elszórtan bükkfák árnyékai alatt haladunk a S+ jelzésen. Egy rövid burkolt szakaszt követően távolodunk a Sás-tó miliőjétől, nagy ívű kanyarok és erősen kőzúzalékos, köves, murvás erdei úton haladunk. Bal oldalunkon egyre mélyülő, sűrűn benőtt szurdok jelzi, hogy csalókán, folyamatosan emelkedünk. Az erdő csendje és békéje megejtő és megnyugtató. A fák egészséges színe és lombozata a közelben eredő, több száz forrás éltető erejének is köszönhető. A Mátra alapkőzete, az andezit gyenge vízáteresztő képessége miatt a források vízhozamát a csapadékviszonyok határozzák meg.

Gyakorlatilag irányváltás nélkül törekszünk célunk felé, de a terep rövid szakaszokon kerekesszékkel szinte járhatatlan, ilyenkor lesz szükségünk a jó erőben lévő segítőnkre. A Farkas-kút viszont az utolsó 100 méter miatt nem megközelíthető, bár az azt megelőző 200 méter is csak az extrém kerekesszékes túrázóknak ajánlott. Immár távol minden városi zajtól, mélyeket szippantva a friss erdei levegőből, elkezdhetjük ugyanazon az útvonalon az ereszkedést. Néhány rövid, meredek vagy nagyon döcögős szakaszt leszámítva, ahol háttal ajánlatos ereszkedni, érdemes lassú tempóban, fokozatosan haladni. A gyönyörű erdő kárpótol a fizikai nehézségekért. Visszaérkezve a hosszúkás rétre, a tisztás közepén húzódó fövenyen érhetünk vissza kiinduló pontunkhoz.