A kisvasúttól a Kékesig

  Itiner

• Lajosházáról a Z+ jelzésen indulunk északkelet felé a 24. sz. főútig.
• A főúton északkeleti irányban átkelve a Vörösmarty turistaháznál a S◼ jelzésen indulunk tovább.
• A Sombokor alja elágazónál egyenesen rácsatlakozunk a S jelzésre.
• A Sombokor benőtt tisztásánál balra kitérőt teszünk a S▲ jelzésen a Sárkányos-kilátóhelyre.
• Visszatérve, a S jelzést követjük a Kékes csúcsáig.
• A Kékesről a K, majd a K▲ jelzésen megyünk le Mátrafüreden a főútra.
• A S jelzésen délkeleti irányba tartva érjük el a Mátravasút végállomását.  

A túráról részletesen

Lajosháza

 A Mátravasútnak ezen a vonalán először 1906-ban létesült egy lóvontatású, 600 mm nyomtávolságú, nyírjesi vonalnak nevezett gazdasági vasút, amely Gyöngyössolymostól Lajosházán át északkeletre, a Nagy-völgyön keresztül vezetett. Ma ezen az útvonalon halad a Z+ jelzés jelentős szakasza. 1907-ben Lajosháza elágazó állomása lett. Ekkor épültek ki a Szén-patak völgyéből szétágazó Blokkházi- és Cseternási vonalak. 1917-ben Gyöngyös és Gyöngyössolymos között is új szakasz épült. Ekkor a lovakat gőzmozdonyok váltották fel, és pár éven belül a gyöngyössolymosi erdőket 15,4 km vasútvonal kötötte össze a gyöngyösi MÁV állomással.

A nyírjesi vonalat a mai 760 mm nyomtávúra 1925-ben építették át. Az általános személyforgalmat 1968-ban vezették be; ezután a mátrai kisvasút idegenforgalmi szerepe igen jelentős lett. Legsikeresebb időszaka az 1970-es évekre tehető, amikor sokszor előfordult, hogy egy év alatt több mint félmillió fő személyforgalmat bonyolítottak le a Mátravasút vonalai. Ezzel párhuzamosan a teherforgalom csökkenni kezdett, és 1978-tól a fa, 1980-tól pedig a kő szállítása is megszűnt, így a nyomvonal Lajosházáig rövidült vissza. A kisvasúti teherfuvarozást végül teljes egészében felváltotta a tehergépkocsival történő szállítás. 2009-ben a Szalajkaházig ismét visszaépült vasúti pálya, de a 2010-es árvizek miatt a Lajosháza - Szalajka-ház közötti vonalszakaszon hamarosan vágányzár volt érvényben. A károk rendezése után 2012 szeptembere óta érhető el újra a Szalajka-ház vonattal. Legutóbb 2018-ban kezdték meg a vonal felújítását. Jelenleg csak időszakos személyszállítás folyik a tavaszi üzemindítástól az őszi üzemzárásig. A Gyöngyös–Lajosháza–Szalajkaház vonalat az Egererdő Zrt. vasútüzeme üzemelteti.

Lajosházáról a Hidasi erdész-vendégházig

A túra a lajosházai vasútállomásról indul. A Z+ jelzést követjük északkeleti irányba a Nagy-patak hangulatos völgyén át, az egykori vasúti nyomvonal mentén. Az enyves égerek övezte vízfolyás egykori erejét a medrében görgetett, gömbölyűre csiszolt hatalmas kövek mutatják igazán. Fái között többször felbukkannak a kisvasút hídjainak maradványai, sőt néhány szakaszon még a korhadó talpfákkal is találkozhatunk.

Röviddel a Z▲ jelzés leágazása után összeszűkül a Nagy-völgy, és egy vadregényes, patakátkelésekkel tarkított szakasz következik mohás törmeléklejtőkkel tarkítva az oldalban. A Görgői úthoz egy rövid, fiatal gyertyánok és mogyoróbokrok alatt bujkálós szakasz után érkezünk meg. Innen hamarosan elérjük a Z◼ kereszteződését, ahonnan a széles úton kissé meredeken megyünk felfelé a Hatökör urán egészen a Vörösmarty Mihály egyik 1829. évi kirándulásakor kelt levelében említett, azóta vízművé alakított Vargák kútjáig. A közeli Vörösmarty turistaháznál északkeleti irányban átkelünk a 24. sz. főúton, és a Hidasi erdész-vendégház előtt a S◼ jelzésen folytatjuk a túrát. 

A legkeményebb szakasz: Sombokor

A Hidasi erdészházi elágazónál a ʍ jelzéssel együtt jobbra kanyarodunk. Laposabb és meredekebb szakaszok váltják egymást a széles úton, majd a Sombokor aljánál csatlakozik be a S jelzés, ami innét már meredekebb lesz. Figyeljünk a kiálló kövekre és gyökerekre! A Sombokor-oldali padnál érdemes kicsit megpihenni, mert a túra legmeredekebb része itt jön, ami egészen az első kis tisztásig tart. A sziklagyepről szép kilátás nyílik a Mátra nyugati részének csúcsaira, Gyöngyösre és az Alföldre, valamint a déli sípályára.

Innen már lankásodik az út, és közel sík, valamint kevésbé meredek szakaszok váltják egymást a Sombokor benőtt tisztásáig. az útjelző táblánál érdemes először balra menni, és a S▲ jelzésen kis kitérőt tenni a Sárkányos kilátóhelyére, ami rejtélyes hangzású nevét az itt található nagy, lapos sziklának köszönheti. Régen erről startoltak az innen felszálló sárkányrepülősök. A kilátóhelyről a Mátra keleti és északi részeire, a Bükkre és a Heves-Borsodi-dombságra látunk rá; tiszta időben a Tátra csúcsai is kivehetők. Visszatérünk a S jelzésre, és az utolsó 60 m szintet az Angyalok-rétjéig már sokkal lankásabban tesszük meg.

A TV-toronytól lefelé

A Kékes-tetőn álló TV torony 42 m magasságban kialakított körpresszójába már csak a kilátásért is érdemes felmenni. Az innen nyíló lenyűgöző körpanoráma mindenden évszakban tartogat meglepetéseket. Körülöttünk a Mátra hegyei, dél felé az Alföld, keleten a Bükk, nyugaton a Karancs látszik. Északon Szlovákiába látunk át, ahol tiszta időben a Magas-Tátra is feltűnik. A nézelődés után Kányai János itt kiállított minipalack-gyűjteményét is érdemes megtekinteni. A torony alatt áll a Kékes jellegzetes, nemzeti színű csúcsköve, mellette pedig a minden elhunyt motoros emlékét őrző hely.

A Kékes-tetőt néhány lépés erejéig a K, majd a K▲ jelzésen hagyjuk el. A parkolók alatt gyorsan a Jávoros-forráshoz érünk, ami az egykor itt tenyésző hegyi juharos után kapta a nevét. A pihenőhöz egy kőből épült menedékház és két szalonnasütő is tartozik. Ismét átkelve az aszfaltos út újabb kanyarulatán és a négyeshatári erdészeti úton a vízmű mellett haladunk el. Itt válik szét az idáig együtt haladó K+ és K▲ jelzés. Balra tartva az utóbbin megyünk tovább. A Nagy-nyak meredek S-kanyarja után a széles és mély Csatorna-völgyben megyünk lefelé, melynek mindkét oldalát törmeléklejtők borítják. A rejtélyes hangulatú mélyedésben olyan érzésünk támadhat, hogy a sziklai bükkös bármelyik fája vagy mohos sziklája mögül előléphet a Hétszűnyű Kapanyányimonyók, vagy más, nem evilági lény. Lejjebb méretes andezitagglomerátum-sziklák hevernek az út mellett, melyek a vulkán robbanásos kitörései során keletkeztek. Jól látható rétegzettségük mutatja a vulkán egymás utáni kitöréseit. A Jugó-kő alatt egy szép andezittömb mellett keresztezzük az erdészeti utat, melytől kb. 400 m-re fakad a jobb oldalon a Meleg-forrás.

Az ellaposodó völgyben közvetlenül a patakparton megy a jelzés, majd a vízmű előtt átkelünk a patakból kiálló köveken. A fiatal gyertyánoson át egy S kanyarral érünk az aszfaltos útra, amin az esőbeálló előtt kell jobbra kanyarodni. A fahíd túlsó végénél fakad az Ördög-forrás. A szépen kiépített pihenőnél tűzrakó hely és egy kis vízesés is színesíti a túrát. A K▲ jelzésen a malomárok mellett haladunk tovább, majd elérve az ötös elágazást egyenesen követjük tovább a jelzést. A szálkőzetig taposott út egy kis tisztás után meredeken ér le a Csatorna- és a Somor-patak összefolyásánál, melyek innen a Bene-patakban egyesülnek. Hamarosan patakparti pihenők és tűzrakó helyek következnek. A 24. sz. főútra érünk ki, ahol a S jelzésen délkelet felé haladva hamarosan elérjük a vasútállomást.