Források, bányák, vonatok bűvöletében

Itiner

• A buszmegállótól nyugat felé indulunk a Béke utcán a Z jelzésen.
• Lajosházánál a S◼ jelzésen először balra kanyarodunk a vasútállomásra, majd visszafordulunk rajta és követjük a Tölgyfa-laposi kereszteződésig.
• Jobbra térünk a bicikliúttal párhuzamosan kanyargó S● jelzésre.
• A Farkas-kútnál jobbra fordulunk a S+ jelzésen.
• A Sás-tónál átkelünk a hídon a nyugati parton álló Sástó-kilátóhoz (jelzetlen szakasz).
• A tavat dél felé kerülve a S▲ jelzést követjük a Z jelzésig.
• A Z jelzésen balra fordulva érünk vissza a buszmegállóhoz.

  A túráról részletesen

Mátrafüredről Lajosházára

A buszmegállótól nyugat felé indulunk a Béke utcán a Z jelzésen, amit egészen Lajosházáig fogunk követni. Egy kis parkon át érünk be az erdőbe, ahol a betonlapos útról hamarosan jobbra kanyarodunk, majd kicsivel odébb keresztezzük az egykori Varsa-folyás medrét. A melegkedvelő tölgyesből a Tarma egykori fáslegelőjének szélére érünk ki, melynek túlsó végénél egy elhagyott ház áll az erdő szélén. Ez alatt egy kis pihenőt és a Gárdony-folyás forrását fedezhetjük fel. A következő, Haluskás nevű réten egy magasles áll, amiből szép kilátást kapunk a Sár-hegyre és Gyöngyös keleti részére. Nem sokkal előtte jobbra találjuk a kis kitérővel elérhető Tarma-kúthoz vezető ösvényt. A gyér vízhozamú, 1956-ban foglalt forrást 2000-ben a Tarma-kút Baráti Kör újította fel. A Sástó-folyás után a Z+ becsatlakozásánál jobbra fordulunk a dózerúton, amin kb. 100 m múlva érünk a Gyöngyös Sástói-bánya helyett 1980-ban nyitott Cserkő-bányához. A ma is működő, több szintes kőbányában miocén andezitet, vörös andezittufát és riolitot fejtenek.

Az alattunk lévő látványos, színes bányafalak élménye után széles földúton térünk vissza az erdőbe, és a gyertyános-kocsánytalan tölgyesben haladva átkelünk a Kis-Hidas-folyáson. A Bárdos-hegy oldalában hosszan, egyenesen sétálunk a friss vizű Ilona-kútig, amelynek környéke fokozottan védett terület. A forrás után kis tisztásra érünk, amit szeptemberben az őszi kikerics rózsaszín virágtengerré változtat. Az erdőből egy meredekebb balos kanyarral ereszkedünk le a Nagy-patakhoz, melynek partján találkozik a Z és a S◼ jelzés. Mielőtt azonban az utóbbin továbbmennénk, érdemes átkelni a meder túlpartjára, és megnézni a csak 200 m-re levő vasútállomást.

 Lajosháza

 A Mátravasútnak ezen a vonalán először 1906-ban létesült egy lóvontatású, 600 mm nyomtávolságú, nyírjesi vonalnak nevezett gazdasági vasút, amely Gyöngyössolymostól Lajosházán át északkeletre, a Nagy-völgyön keresztül vezetett. Ma ezen az útvonalon halad a Z+ jelzés jelentős szakasza. 1907-ben Lajosháza elágazó állomása lett. Ekkor épültek ki a Szén-patak völgyéből szétágazó Blokkházi- és Cseternási vonalak. 1917-ben Gyöngyös és Gyöngyössolymos között is új szakasz épült. Ekkor a lovakat gőzmozdonyok váltották fel, és pár éven belül a gyöngyössolymosi erdőket 15,4 km vasútvonal kötötte össze a gyöngyösi MÁV állomással.

A nyírjesi vonalat a mai 760 mm nyomtávúra 1925-ben építették át. Az általános személyforgalmat 1968-ban vezették be; ezután a mátrai kisvasút idegenforgalmi szerepe igen jelentős lett. Legsikeresebb időszaka az 1970-es évekre tehető, amikor sokszor előfordult, hogy egy év alatt több mint félmillió fő személyforgalmat bonyolítottak le a Mátravasút vonalai. Ezzel párhuzamosan a teherforgalom csökkenni kezdett, és 1978-tól a fa, 1980-tól pedig a kő szállítása is megszűnt, így a nyomvonal Lajosházáig rövidült vissza. A kisvasúti teherfuvarozást végül teljes egészében felváltotta a tehergépkocsival történő szállítás. 2009-ben a Szalajkaház megállóig ismét visszaépült vasúti pálya, de a 2010-es árvizek miatt a Lajosháza - Szalajka-ház közötti vonalszakaszon hamarosan vágányzár volt érvényben. A károk rendezése után 2012 szeptembere óta érhető el újra a Szalajka-ház vonattal. Legutóbb 2018-ban kezdték meg a vonal felújítását. Jelenleg csak időszakos személyszállítás folyik a tavaszi üzemindítástól az őszi üzemzárásig. A Gyöngyös–Lajosháza–Szalajkaház vonalat az Egererdő Zrt. vasútüzeme üzemelteti.

Lajosházáról a Farkas-kútig

Visszatérve a Nagy-patakhoz a meredeken induló S◼ jelzésen folytatjuk utunkat, majd a kőtenger után, a Tölgyfa-laposnál jobbra fordulunk a bicikliúttal párhuzamosan kanyargó S● jelzésre. Ezt követjük a száraz tölgyesben egészen a S+ jelzés mellett fakadó a Farkas-kútig. Az 1961-ben foglalt forrás két ágon lép felszínre. Kedveltségét mutatja, hogy a Gyöngyös Város Óvodái 2013-ben örökbe fogadták. A pihenőben esőbeálló és tűzrakó hely is szolgálja a kényelmünket. A Farkas-kút vízjárása a Mátra legtöbb forrásához hasonlóan ciklikus, hóolvadás és hosszabb csapadékos időszakokat követően élénkül meg. Mivel az andezit, mint tározókőzet vízoldhatósága nagyon kicsi, a víz ásványianyag-tartalma csekély. A forrás a Sástói tanösvény utolsó állomása, amivel együtt haladunk a S+ jelzésen Mátrafüred felé. Az út mellett információs táblák és különböző szabadtéri játékok mutatják be a Mátra természeti értékeit és érdekességeit. Az erdőből kiérve egy szépen kialakított játszótérrel és tűzrakó helyekkel felszerelt, családi programokhoz kiváló rétre érünk.

A Sás-tó és Mátrafüred

Innen már csak egy-két percre van hazánk legmagasabban, 507 m-en fekvő állóvize, a Sás-tó. A közel 2 hektár nagyságú, erősen feltöltődött tavat 1953-ban lecsapolták és kitisztították. Egybenyitották a korábbi medreket, valamint kialakították benne a jelenlegi szigeteket. Az erős bolygatás miatt az addig itt honos életközösségek egy része sérült, illetve eltűnt. A tó átlagos mélysége 1 méter. Nyáron csónakázni, télen korcsolyázni lehet a vizén, fürödni viszont nem szabad benne. Hazánk első hegyvidéki kempingje is itt létesült 1961-ben.

A tó nyugati partján áll az Romániában gyártott, és eredetileg Algyő mellé olajfúró toronynak szánt 53 m magas Sástó-kilátó, melyről Galyatető, a Kékes és a Mátra déli lankái, a Sár-hegy, az adrenalin park és a visontai erőmű kéményei vonzzák a tekintetet. Tiszta időben akár a Budai-hegység is látható. Az első emeleti teraszon madárfelismerést segítő rajzok és faragott madarak, a felsőbb szinteken a látnivalók beazonosítását megkönnyítendő feliratos tájképek és távcső található.

A Sás-tóhoz visszatérve dél felé indulunk tovább a S▲ jelzésen az aszfaltozott Farkas úton. Mielőtt kiérnénk a 24. sz. főútra, jobbra kanyarodik a jelzés, és egy fejlett cserjeszintű kocsánytalan tölgyesen át vezet a keskeny ösvény. Az egyik kis tisztáson egy panorámás padon pihenhetünk meg. A Kékesre és a Sástó-kilátóra lehet rálátni innen, közöttük az adrenalin parkkal. Hamarosan egy kereszteződéshez érünk, ahol balra kell fordulni. A szánkópálya, az esőbeálló és Kun Miklós Széchenyi-díjas történész, egyetemi tanár kopjafája után már csak 100 m-re van a Z jelzés, amelyen balra fordulva érünk vissza Mátrafüredre.