Sástó–Kékes körtúra

Itiner

• Sástótól a 24-es utat átszelve a S+ jelzésen induljunk el kelet, majd délkelet felé egészen a Rákóczi-forrásig, és azon is túl. A S+ jelzés innentől egy darabon együtt halad a P● jelzéssel.
• A Máriácskánál, egy erdei Mária-kegyhelynél keljünk át a patakon, forduljunk balra, azaz észak felé a P jelzés mentén, amelyről szinte rögtön leágazik jobbra a K◼ jelzés. Kövessük ezt dél-délkeleti irányban, amíg bele nem torkollik a K+ és a K▲ jelzésbe!
• Bár az utóbbi is közvetlenül a Kékestetőre visz, most a K+ jelzést válasszuk! Ezen balra, azaz észak felé gyalogolva elhaladunk a Benevár mellett. Az út innentől kitartóan visz minket felfelé.
• Már jóval feljebb, a Remete-barlang után, balról becsatlakozik a P+, majd jobbról a K▲ jelzés. Még mindig követhetjük a K+ jelzést, amely innentől az aszfaltutat többször átvágva tör a Kékestető felé a Jávoros-forrás érintésével.
• A sípálya tetején becsatlakozunk a K jelzésbe. Ezt először felfelé követve azonnal elérjük a Kékestető csúcsát, de a pihenő után lefelé kell mennünk rajta a sípálya mentén, elsétálva Mátraházáig,
• Mátraházán a 24-es autóutat elérve és átszelve balra kell fordulnunk a S▲ jelzésen, és a parkolót az erdő felé elhagyva ezt kell követnünk délnyugati irányba. Amikor balról becsatlakozik az S+, azon kell folytatnunk a túrát, de az irányon nem változtatva, azaz továbbra is délnyugat felé. A S+ a Farkas-kút érintésével már visszavisz minket közvetlenül Sástóra.

A túra részletes leírása

A túránkat érdemes azzal kezdenünk, hogy felmászunk a fúrótoronyból újjászületett, 50 méter magas sástói kilátóra, ahonnan bámulatos körpanoráma nyílik a környező hegyekre és az alattunk elterülő Gyöngyösre. A felfelé egyre szűkebben tekergő vaslépcső tériszonyosnak nem ajánlott; aki nem érzi magát komfortosan a kitett helyeken, tavasszal vagy nyáron inkább csónakázhat egyet az alig 1 méter mély, esővíz által táplált Sás-tón, amely eredetileg mocsaras terület volt, az 1960-as években alakították a jelenlegi formájára.

 Miután a büfében feltöltöttük a készleteinket, a 24-es autóutat átszelve megindulhatunk a S+ jelzésen nyugat-délnyugat felé. Egyelőre lefelé haladunk, az első utunkba eső látnivaló a különleges vizéről híres Rákóczi-forrás. Kicsit lejjebb, a patak mentén hamarosan elérjük a bájos nevű Máriácskát, ezt a háromszáz éves erdei kegyhelyet, ahol egy feszületet, valamint egy Mária és egy Szent Kristóf-szobrot is találunk. Szent Kristóf többek között az utazók védőszentje, úgyhogy biztos szívesen vigyázna ránk, ha nem egy ütött-kopott vasrács mögé zárva cipelné a a vállán a kisdedet szegény…

 A Máriácska jó lehetőséget kínál, hogy pár percig magunkba mélyedve erőt gyűjtsünk az előttünk álló kihíváshoz. Innen ugyanis a K◼ jelzésre térünk át, amely átvezet minket a hosszú kaptató kezdetét jelző K+ jelzésre. Felfelé indulva nemsokára elérjük a Benevár romjait. A valószínűleg a XIII. század végén épült, okmányban először 1301-ben említett építmény magánvár lehetett, különösebb történelmi jelentősége nem volt. Mára csak néhány fala áll, illetve a ciszterna feltételezett helye fölé egy fa kútházat emeltek, de a várat már 1497-ben is romként említették. A falak közül még visszapillanthatunk a sástói kilátó csúcsára.

 A K+ jelzést követve, a Benevár-bérc mentén felfelé kapaszkodva kitartóan gyűrjük le a Kékestetőig hátralévő szintkülönbséget. A KΩ jelzésen 90 méteres kitérőt téve kifújhatjuk magunkat a Remete-barlangnál, és télen megcsodálhatjuk a sziklafalról lógó, akár félméteresre is megnövő jégcsapokat. A környéken, főleg ilyenkor, amikor lombozat híján messzire ellátunk az erdőben, könnyen megpillanthatunk vadállatokat is; minket egy muflon anyajuh és a báránya kísért egészen sokáig. A K+ jelzésen még tovább sétálva elérjük a sajnos elég lehangoló állapotban lévő Ménescsapási fenyvest, amely mögött szinte égig érő falként magasodik előttünk a nagy magasságról árulkodó, impozáns bükkös szürke tömbje.

 Itt már 850 méterrel vagyunk a tengerszint felett, úgyhogy közeledik a kaptató vége. A bükkök között rövidesen becsatlakozik balról a P+, majd jobbról a K▲ jelzés, amely a Kékestetőig már együtt halad a K+ jelzéssel. A Jávoros-forrásnál, hazánk egyik legmagasabban eredő forrásánál megtölthetjük a kulacsainkat, merthogy iható a vize, és a közeli, kőből épült esőházban akár meg is pihenhetünk. Igaz, most már közel a cél: a kékestetői parkoló, és azon túl az 1014 méteres pontot mutató nemzetiszínű kő csupán párszáz méterre van.

 Odafent kipihenhetjük magunkat, és a régi sípálya feletti Tető Étteremben (amely december 24-ét leszámítva az ünnepek alatt is nyitva tart reggel 9-től délután 4 óráig) némi meleg élelemmel, akár a hegyi környezethez illő gőzgombóccal is pótolhatjuk az elégetett kalóriákat. Ha  késztetést érzünk rá, érdemes fellifteznünk a kilátóként is működő adótoronyra - elvégre ennél nagyobb magasságból Magyarországon nem nézhetünk szét.

 Innentől végig lefelé vezet az utunk. Először a K jelzést, az Országos Kéktúra nyomvonalát kell követnünk az új sípálya jobb oldalán: rövid távon jelentős szintet veszítünk – alig 2 km alatt 260 métert –, mielőtt megérkezünk a festői Mátraházára, ahol nyolc különböző jelzés halad át. Miután kereszteztük a 24-es utat, nekünk balra fordulva a S▲ jelzésre kell rátérnünk, amely a parkolón át az erdőbe visz.

 Valamivel lejjebb aztán balról belecsatlakozik a S+ jelzés.  Most erre kell váltanunk, de nem balra, hanem tovább lefelé. A Kis Rákóczi-turistaútként ismert ösvény mentén nemsokára elérjük a Farkas-kő aljában, egy bükkös árnyékában megbújó, 1961-ben foglalt Farkas-kutat, ezt a csekély vízhozamú forrást, amelynek a vízjárását az alapkőzet, az andezit gyenge vízáteresztő képessége miatt a Mátra többi forrásához hasonlóan a csapadékviszonyok határozzák meg. A patak túlpartján álló, fából készült esőbeállóhoz fahidacska vezet.

 A Farkas-kút egyben a Sástói Tanösvény utolsó, 15. állomása is. Innen már csak 1100 méter, és a S+ jelzésen eljutunk a sástói parkolóig – ha maradt időnk, közben elolvashatjuk a kihelyezett, részben interaktív táblák szövegét, és megkerülhetjük a sástói tavat a tanösvény vonala mentén.