Télen sem érdemes beszorulni a négy fal közé. A bevitt kalóriák elégetésének kevés élvezetesebb módja van, mint a behavazott, csendes erdőben felsétálni hazánk legmagasabb csúcsára, és gyönyörködni a vakítóan fehér panorámában.
Két kilátót, egy bájos tavacskát, számtalan forrást, egy várromot, egy barlangot és Magyarország legmagasabb csúcsát is érintjük ezen a hazai viszonylatban tekintélyes szintkülönbséget magába foglaló, de pár óra alatt télen is kényelmesen teljesíthető izgalmas túrán.
A kiindulási pontunk, a Sás-tó, hivatalosan az ország legmagasabban lévő tavának számít, 508 méteren fekszik. A mellette álló, eredetileg fúrótoronynak készült, jellegzetes külsejű kilátó tetejéről megcsodálhatjuk a Mátra hegykoszorúját, sőt tiszta időben a Budai-hegységig is elláthatunk. A közeli Rákóczi-forrásnál ihatunk a környék egyik legegészségesebbnek tartott vizéből, röviddel később pedig egy régi búcsújáró hely, a Máriácska is utunkba esik, ahol eltölthetünk pár csendes percet meditációval.
Aki ezt a túrát választja, annak fel kell készülnie a kiadós kapaszkodásra, hiszen mégiscsak az 1014 méter magas Kékestető a cél. Az erőfeszítés azonban nem hiábavaló: a táj változatos, és a túra lefelé, Mátraháza alatt, a Remete-bérc és a Farkas-kő közötti völgyben kellemes sétává szelídül. Ide hajlamos beszorulni a hideg, ezért hiába nem járunk magasan, télen némi szerencsével akkor is fehér köpenyt viselő fák alatt bandukolhatunk, ha máshol már elolvadt a hó.
A Benevár-bérc mentén sok helyen kissé gyökeres, sziklás a terep, ezért legyünk óvatosak! Télen, amikor bárhol előfordulnak jeges foltok, különösen. Alapszabály, hogy a csúszásveszély miatt lefelé kell a legelővigyázatosabbnak lennünk.
Alapvető túrafelszerelés: bakancs, az évszaknak megfelelő öltözet, ivóvíz, élelem. A navigáláshoz Természetjáró app.
Itiner
A túra részletes leírása
A túránkat érdemes azzal kezdenünk, hogy felmászunk a fúrótoronyból újjászületett, 50 méter magas sástói kilátóra, ahonnan bámulatos körpanoráma nyílik a környező hegyekre és az alattunk elterülő Gyöngyösre. A felfelé egyre szűkebben tekergő vaslépcső tériszonyosnak nem ajánlott; aki nem érzi magát komfortosan a kitett helyeken, tavasszal vagy nyáron inkább csónakázhat egyet az alig 1 méter mély, esővíz által táplált Sás-tón, amely eredetileg mocsaras terület volt, az 1960-as években alakították a jelenlegi formájára.
Miután a büfében feltöltöttük a készleteinket, a 24-es autóutat átszelve megindulhatunk a S+ jelzésen nyugat-délnyugat felé. Egyelőre lefelé haladunk, az első utunkba eső látnivaló a különleges vizéről híres Rákóczi-forrás. Kicsit lejjebb, a patak mentén hamarosan elérjük a bájos nevű Máriácskát, ezt a háromszáz éves erdei kegyhelyet, ahol egy feszületet, valamint egy Mária és egy Szent Kristóf-szobrot is találunk. Szent Kristóf többek között az utazók védőszentje, úgyhogy biztos szívesen vigyázna ránk, ha nem egy ütött-kopott vasrács mögé zárva cipelné a a vállán a kisdedet szegény…
A Máriácska jó lehetőséget kínál, hogy pár percig magunkba mélyedve erőt gyűjtsünk az előttünk álló kihíváshoz. Innen ugyanis a K◼ jelzésre térünk át, amely átvezet minket a hosszú kaptató kezdetét jelző K+ jelzésre. Felfelé indulva nemsokára elérjük a Benevár romjait. A valószínűleg a XIII. század végén épült, okmányban először 1301-ben említett építmény magánvár lehetett, különösebb történelmi jelentősége nem volt. Mára csak néhány fala áll, illetve a ciszterna feltételezett helye fölé egy fa kútházat emeltek, de a várat már 1497-ben is romként említették. A falak közül még visszapillanthatunk a sástói kilátó csúcsára.
A K+ jelzést követve, a Benevár-bérc mentén felfelé kapaszkodva kitartóan gyűrjük le a Kékestetőig hátralévő szintkülönbséget. A KΩ jelzésen 90 méteres kitérőt téve kifújhatjuk magunkat a Remete-barlangnál, és télen megcsodálhatjuk a sziklafalról lógó, akár félméteresre is megnövő jégcsapokat. A környéken, főleg ilyenkor, amikor lombozat híján messzire ellátunk az erdőben, könnyen megpillanthatunk vadállatokat is; minket egy muflon anyajuh és a báránya kísért egészen sokáig. A K+ jelzésen még tovább sétálva elérjük a sajnos elég lehangoló állapotban lévő Ménescsapási fenyvest, amely mögött szinte égig érő falként magasodik előttünk a nagy magasságról árulkodó, impozáns bükkös szürke tömbje.
Itt már 850 méterrel vagyunk a tengerszint felett, úgyhogy közeledik a kaptató vége. A bükkök között rövidesen becsatlakozik balról a P+, majd jobbról a K▲ jelzés, amely a Kékestetőig már együtt halad a K+ jelzéssel. A Jávoros-forrásnál, hazánk egyik legmagasabban eredő forrásánál megtölthetjük a kulacsainkat, merthogy iható a vize, és a közeli, kőből épült esőházban akár meg is pihenhetünk. Igaz, most már közel a cél: a kékestetői parkoló, és azon túl az 1014 méteres pontot mutató nemzetiszínű kő csupán párszáz méterre van.
Odafent kipihenhetjük magunkat, és a régi sípálya feletti Tető Étteremben (amely december 24-ét leszámítva az ünnepek alatt is nyitva tart reggel 9-től délután 4 óráig) némi meleg élelemmel, akár a hegyi környezethez illő gőzgombóccal is pótolhatjuk az elégetett kalóriákat. Ha késztetést érzünk rá, érdemes fellifteznünk a kilátóként is működő adótoronyra - elvégre ennél nagyobb magasságból Magyarországon nem nézhetünk szét.
Innentől végig lefelé vezet az utunk. Először a K jelzést, az Országos Kéktúra nyomvonalát kell követnünk az új sípálya jobb oldalán: rövid távon jelentős szintet veszítünk – alig 2 km alatt 260 métert –, mielőtt megérkezünk a festői Mátraházára, ahol nyolc különböző jelzés halad át. Miután kereszteztük a 24-es utat, nekünk balra fordulva a S▲ jelzésre kell rátérnünk, amely a parkolón át az erdőbe visz.
Valamivel lejjebb aztán balról belecsatlakozik a S+ jelzés. Most erre kell váltanunk, de nem balra, hanem tovább lefelé. A Kis Rákóczi-turistaútként ismert ösvény mentén nemsokára elérjük a Farkas-kő aljában, egy bükkös árnyékában megbújó, 1961-ben foglalt Farkas-kutat, ezt a csekély vízhozamú forrást, amelynek a vízjárását az alapkőzet, az andezit gyenge vízáteresztő képessége miatt a Mátra többi forrásához hasonlóan a csapadékviszonyok határozzák meg. A patak túlpartján álló, fából készült esőbeállóhoz fahidacska vezet.
A Farkas-kút egyben a Sástói Tanösvény utolsó, 15. állomása is. Innen már csak 1100 méter, és a S+ jelzésen eljutunk a sástói parkolóig – ha maradt időnk, közben elolvashatjuk a kihelyezett, részben interaktív táblák szövegét, és megkerülhetjük a sástói tavat a tanösvény vonala mentén.
Tömegközlekedéssel elérhető
Erről a tartalomról még senki nem kérdezett.
Bea Nov
Tar Marcell
Rendné Pocsai Izabella