Kallók és források nyomában

Itiner

• Mátrafüredről a P jelzést követjük a Négyeshatárig.
• A Z▲ jelzésen rövid kitérőt teszünk a Kis-kőhöz.
• Visszatérve a P jelzésre a P● leágazásáig követjük azt a Disznó-forrásig.
• A P jelzésen érjük el a Kékes csúcsát.
• Lefelé a K jelzésen indulunk.
• A K és a P jelzés találkozásánál észak felé haladva pár száz méterre találjuk Szent László-forráshoz vezető K● jelzést.
• A P jelzést dél felé követve jutunk le Mátrafüredre. A Gyökeres-forráshoz a S● jelzésen teszünk rövid kitérőt.

A túráról részletesen

Mátrafüred eredeti neve Benepuszta volt a közelében épült Benevár és a hozzá kapcsolódó kis település nyomán. Mai nevét az 1892-ben épült hideg vizű fürdőhely miatt 1930-ban kapta Tátrafüred analógiájára. 

Mátrafüredről a Csepegő-forrásig

A buszmegállóból északnyugati irányba indulunk a 24. sz. főúton a P jelzésen, ami kb. 50 m-re jobbra tér a Vízimalom utcába. A zöld korlátos beton hídon átkelünk a Bene-patakon, ami egykor vízimalmok tucatját működtette. A jelzést követve hamarosan egy esőbeállóhoz érünk, ahonnan utunk meredekebbé válik. Az erdőből egy nyiladékra érünk ki, ahol a szálkőzeten sétálva villanyvezetékek alatt folytatjuk felfelé a Kőporos-tető nyergéig. Itt állt egykor Bene, vagy másik nevén Beneváralja középkori települése. Utcái a Lászlósora, a Dávidsora és a Samusora árkok formájában ma is fellelhetőek. Találkozásuk az egykori Kis-Sás-tó partján volt, melynek kiszáradt medrében található a mára felnőtt erdei fenyves csemetekert.

Fiatal, elegyes tölgyerdőben haladunk tovább. Az ösvény egy gyepes aljú, rudas korú kocsánytalan tölgyesben futó erdészeti útra ér ki, amin hamarosan elérjük a 400 méteres magasságban fakadó Csepegő-forrás hangulatos pihenőhelyét.

A Peres-bércen át a Négyeshatárig

Átkelve a Csurgó-patakon a jobb oldali ösvényen emelkedünk tovább. Hamarosan a jelzés hirtelen jobbra kanyarodva egy föld utat keresztez, majd meredek, köves ösvényen kapaszkodik a beszédes nevű Peres-bérc oldalában. A molyhos tölgyes erdőfoltokkal mozaikoló kiterjedt szilikát sziklagyepről szép kilátás nyílik a Sár-hegyre.

A gyep után kefesűrű újulatban megyünk tovább a következő tisztásig, ahonnan a száraz fák mögött a Sár-hegy és a Sástói-kilátó is feltűnik. Rövidesen újabb gyepes aljú kocsánytalan tölgyesbe érünk, amin újabb széles földutat, majd a kerékpárutat keresztezve, egy hosszabb sétával a Négyeshatár pihenőjéhez jutunk. Itt találkoznak Gyöngyös, Pálosvörösmart, Abasár és Markaz közigazgatási határvonalai. Érdemes kis kitérőt tenni a Z▲ jelzésen a Kis-kő panorámás tetejű, 18 m magas réteglávatornyához, melyről a Keleti-Mátra főgerincét és déli bérceit, Markazt és a környező településeket láthatjuk. A tetejére csak akkor másszunk fel, ha biztosan mozgunk a sziklán! 

Fel Kékesre

Visszatérve a Négyeshatárhoz a P jelzésen folytatjuk utunkat a Hidas-bérc sziklája felé, ahol egy tarvágásnak köszönhetően szép kilátás nyílik Gyöngyösre és a fölé magasodó Sár-hegyre. A kilátóponttól szálbükkösben haladunk. A Kékes-laposi részen kb. 7-800 m méter múlva a gerinc keleti oldalában kis ösvényen vezet a P● jelzés hazánk második legmagasabban fakadó forrásához, a Disznó-kúthoz. A forrásházon álló Disznós-kút névváltozat jobban mutatja a név eredetét, ami a terület egykori erős vaddisznóállományára utal. Visszatérünk a P jelzésre, amibe hamarosan becsatlakozik a Z jelzés.

A bükkök, majd idős lucfenyők között kanyargó ösvény a szanatórium déli kerítésénél ér ki egy aszfaltos útra, amin balra indulunk tovább. Hamarosan megpillantjuk a kerítésen belül hazánk legmagasabban fakadó forrását, a Kékes-forrást. A jelzést követve megkerüljük a gyógyintézetet, és pár száz méter múlva már a Kékes csúcskövénél állunk. Érdemes itt egy kis pihenőt tartani, és felmenni a tévétorony körpresszójába. Az innen nyíló lenyűgöző körpanoráma mindenden évszakban tartogat meglepetéseket. Körülöttünk a Mátra hegyei, dél felé az Alföld, keleten a Bükk, nyugaton a Karancs látszik. Északon Szlovákiába pillanthatunk át, ahol tiszta időben a Magas-Tátra is feltűnik. A nézelődés után Kányai János itt kiállított minipalack-gyűjteményét is érdemes megtekinteni.

Elindulunk lefelé

A K jelzésen indulunk lefelé. A parkoló alatt érünk hazánk harmadik legmagasabban fakadó forrásához, a Jávoros-forráshoz, mely nevét az egykor itt tenyésző hegyi juharos után kapta. A tűzrakó hellyel és esőházzal felszerelt pihenő után még egyszer átvágjuk a műutat, majd a vízmű kerítése mellett elhaladva a Somor-patak völgyében ereszkedünk lefelé. Az egyre meredekebbé váló oldalon szép szálbükkös ad hűs árnyékot, majd a patakon átkelve már lankásabban, a Tölgyes-bérc letermelt oldala alatt megyünk tovább. 

A hegyet megkerülve élesen észak felé fordul az út. A K és a P jelzés találkozásánál észak felé haladva pár száz méterre találjuk Szent László-forráshoz vezető K● jelzést. Ez a Központi-Mátra legismertebb forrása a Rákóczi-forrás után. Vizét a Kékes oldalára lehulló csapadék táplálja. A Csór-réti-víztározó mellett ez a forrás biztosítja Mátraháza és a Mátrai Gyógyintézet vízellátását. A forrás körül pihenőt és tűzrakó helyet építettek ki. Egy legenda szerint egyszer, amikor Szent László király a Mátrában a kunok ellen harcolt, akkora szárazság volt, hogy az összes patak és kút kiszáradt. Nagy királyunk az akkori Bene település környékén táborozott seregével, míg a kunok Viszeknél. Mikor a katonák már nem bírták tovább a vízhiányt, László néhány bizalmas hadvezérével elindult a Kallók völgyén felfelé vizet keresni. Mivel sehol nem leltek rá, ájtatos imádságba kezdtek, melynek végén szent királyunk felkiáltott. „A magyarok Istene nem hagyhat el bennünket!” Kardját egy sziklába döfte, amelyből forrás fakadt, ami a Bene-patakot táplálva oltotta harcosai szomját.

A hangulatos Kalló-völgy

A P jelzésre visszatérve balra fordulunk. Ez a Mátra első jelzett, 1888-ban kialakított turistaútja, a Széky István út. Széky tanár, turistaíró volt, aki sokat dolgozott a Mátra turisztikai feltárásáért, de ő volt hazánkban az iskolai kirándulások egyik első kezdeményezője is. A Mátrai Gyógyintézet kerítését elhagyva nemsokára átkelünk a patakon, majd keresztezzük az erdészeti utat. Innen kb. 200 m múlva jobbról becsatlakozik a S● jelzés, ami a következő kanyarban egy nagy bükk mellett tér balra a Somor-patak partjától nem messze fakadó Gyökeres-forráshoz.

A P jelzés mellett találhatóak a Mátra első gerenda menedékházának, az 1889-ben épített Nékámszállás romjai. Kora mellett további érdekessége a háznak, hogy Nékám Ede Gyöngyös köztiszteletben álló rendőrkapitánya a városi fogda fogvatartottjaival építtette azt. A hely valahai népszerűségét jelzi, hogy 1898-ban már tornácos kőház állt itt, előtte zenés mulatságokhoz készült tánctérrel. A Gyökeres-forrás eredetileg nem sokkal a ház mellett fakadt, melynek a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztálya által 1888-ban készített foglalása még fellelhető. Tetejére a Budapesti Sport Egyesület 1927-ben egy szobrot ajándékozott: egy turista fiút, aki kulacsából kínálja a forráshoz érkezőket. Az épület és a szobor a második világháború alatt pusztult el.

Mátrafüred felé haladva bő fél km múlva pillanthatjuk meg a patak partján álló egykori Kalló-kereszt kőtalapzatát és a régi helyett állított új fakeresztet. A völgyet is az egykor itt működő tucatnál több kallómalomról nevezték el Kalló-völgynek. A kallózás során az előre nedvesített kártolt gyapjút kallókádakba rakták, ahol nagy fakalapácsokkal ütötték, amiket a malomkerék forgása hozott működésbe. A folyamat során a végtermék a híres abaposztó volt. Ebből a vízhatlan nemezzé vert gyapjúból készült többek között a cifraszűr.

Máriácskától vissza Mátrafüredre

A kényelmes ösvény lassan közelít a patak szintjéhez, végül teljesen a partján halad kipreparálódott gyökerű gyertyánok között. Hamarosan elérjük a Máriácska nevű erdei kegyhelyet, ami régen a Bene-búcsú egyik állomása volt. Az első ilyen alkalmat 1713-ban tartották, és 1947-ig minden évben sor került rá. A néphit szerint a patakok összefolyása olyan energiákat szabadít fel, melyek az Szűzanya áldásával gyógyító erővel hatnak. A sziklabarlangot az orvosok szerint gyógyíthatatlan gyomorbajából kigyógyult gyöngyösi adótiszt, Kossa József és családja vájatta 1903-ban. A legenda szerint az orvosok csak pár hetet jósoltak neki, amikor itteni imádsága után egyik napról a másikra elmúltak a panaszai. A barlang felett álló kőfeszületet 1911-ben Gyöngyös városának önkormányzata állíttatta. Balra Szent Kristóf, az utazók és zarándokok védőszentjének szobrát találjuk.

A malomárok mellett kellemes sétaúton érünk vissza Mátrafüredre. Az Akadémia utcán érjük el a 24. sz. főutat, amin délkelet felé haladva érjük el a buszmegállót.