Földtani séta a palóc dombvidéken

Itiner

• A Parádfürdő, Kórház buszmegállóból először rövid kitérőt teszünk a Rákóczi-fához a S jelzésen.
• Visszatérve Parádfürdő központjába, a S jelzésen haladunk tovább a Kristály út elágazásáig, ahol a kórház mögé kanyarodó útra térünk.
• A kórházat északról kerülve a S▲ jelű ösvényen kapaszkodunk a Fehér-kői-kilátóig.
• A Fehér-kői-kilátótól a Z▲ jelzésen ereszkedünk a gerincen a Z jelzés elágazásáig.
• A Z jelzést követve Mátraderecskére túrázunk át a Lahóca-hegyet kerülve a Kanázsvár utca elágazásáig.
• A Kanázsvári utcán, a ZL jelzésen rövid kitérőt teszünk a csevicekúthoz, a Büdös-vízhez.
• A Z jelzésre visszatérve folytatjuk utunkat a Kürti-patak völgyébe, a Lángos-lakótelepig.
• A Lángos-lakóteleptől a Recskre vezető aszfaltúton, a Z↺ jelzésen érkezünk a Recsk, Mátraderecskei alágazás buszmegállóhoz. 

A túra részletes leírása

Parádfürdő békebeli hangulata a vulkáni hegyek lábánál

A parádfürdői kórház buszmegállójából startolunk, először rövid kitérőt téve a S jelzésen a Rákóczi-fa hatalmas törzsének megmaradt részéhez. A 300 évesre becsült kocsánytalan tölgy közel 5 és fél méter kerületű törzsét 2016-ban döntötte ki egy vihar, gyökérzetének megmaradt részei magasan a föld felett tekeregnek az ég felé. A néphagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc ehhez a fához kötötte lovát a parádi birtokaihoz tartván. A földön heverő óriás esővédő tetőt kapott, hogy megóvják a korhadástól, pusztulástól.

A Rákóczi-fához tett kitérő után a S jelzésen indulunk el Parádfürdő központjának felfedezésére. A település békebeli hangulatú fürdőépületeit és kastélyát a Károlyiak idején, a 19. században építettek ki a fürdőélet fellendítésére, a felfedezett gyógyvizek kihasználására. A fürdővendégek gyógyulását a természetben eltöltött idővel, a mozgás örömével próbálták teljessé tenni, így sok sétaút létesült Parádfürdő körül, ám ezek nagy része mára elhagyatottá vált.

A fürdőkórház parkja mellett a gyógyvíz eredetének számító Fehér-kő felé haladunk a S▲ jelzésű Kossuth úton. A helyiek régóta „Sós-víznek" hívták a Parád mellett fakadó forrást, amit Markhót Ferenc 1763-ban vizsgált meg először, kimutatva belőle a timsót. A bükki vasgyártás atyja, Fazola Henrik ezüst- és réztartalmú kőzeteket talált a forrás mellett, később ezeknek meg is indult a bányászata. 1770-ben timsót is termeltek, illetve később lepárlással nyerték a gyógyászati és bőrcserzési célra előállított alapanyagot. A 18. század végétől a timsót fürdésre is használták, ami végül az egyedüli hasznosítás maradt a bányászat végeztével. A fürdőkórházban jelenleg is a helyi timsóval kezelik a nőgyógyászati problémákkal vagy kimerültséggel küzdő betegeket.

A kórház épülete mögött tölgyesbefordul a S▲ jelzés, itt az elhanyagolt alsó timsós medence látványa fogad. Az információs táblán még láthatunk képeket a világháború előtti állapotokról, illetve az út mellett pár erdészeti ismeretterjesztő táblát is találunk, amikről a helyi erdők élővilágát, a növénytársulásokat, és a fakitermelési módokat ismerhetjük meg. A tölgyessel körbevett sekély völgyben felkapaszkodunk a felső tó üres medencéjéhez is, ahol a bányatárnák nyíltak egykor. Meddőhányójuk még jól kivehető a meredek hegyoldalban. A medence mögött, a tárnák nyílásai mellett felkanyarodunk a lejtőre, és a gerincre érünk.

A hegyháton tekergő út kanyarja felett a tölgyes lomboronáját átütő kilátó magaslik. A Fehér-kő-kilátó csigalépcsőjét érdemes megmászni, kilátószintjéről ugyanis teljes körpanoráma nyílik a környező hegyekre az észak felé meredeken letörő Kékes tömbjével a középpontban. A Mátra-bérc hullámzó vonulatát a szemközti Hegyes-hegy kelet felé kitakarja, nyugaton viszont a Galya-tetőben csúcsosodó tömbig követhetjük a hegység főgerincét. Körülöttünk a Mátralába erdős hátai sorakoznak egymás sarkára „lépve", míg a távolban a Bükk tömbje és a Karancs-Medves-vidék hegyei is kivehetőek.

A gerincen a Z▲ jelzésen ereszkedünk tovább, majd a Z jelzésen tölgyesben gyalogolva hagyjuk magunk mögött az üdülőfalu zaját, és a Baláta-patak völgyét követve kerüljük a Lahóca-hegyet, ahol az előbbieknél is értékesebb ásványi vagyont rejtett és rejt a mai napig a vulkán mélye. A 20. században felfedezett rézércet és nemesfémeket is tartalmazó telérek átszőtték a szemközti hegyeket, de a nagy mélységbe hatoló bányajáratok miatt egy idő után túl költséges volt a kitermelés, így felhagytak a bányászattal. 

Parádfürdő és Mátraderecske között, a Lahóca-hegy lábánál

A Recsk és Parád között dombvidékké alacsonyodó Mátralába utolsó meredekebb kiemelkedése vulkáni kőzetek alkotta hegyben ölt testet. Ez a harmadidőszaki andezittömb volt a centruma az újkori Magyarország réztermelésének. Az egész hegyet behálózó járatok közel egykilométeres mélységbe is lehatoltak. Az ércesedés nem csak rezet, de mellékesen aranyat is tartalmaz. A 19. század legvégén évi kb. 20 tonna rezet termeltek itt, amihez kb. fél mázsa ezüst és pár kilogram arany is társult. A tengerentúli rézbányászat fellendülésével gazdaságtalanná vált kitermelés miatt a bányákat végül bezárták. Ma csak az elhagyatott utakat, táróbejáratokat, a kiszolgáló létesítmények kísérteties vázait láthatjuk.

A turistaút a Baláta-patak mentén haladó aszfaltutat követi. A mocsaras patakvölgyet keresztezve láthatjuk, hogy a szinte zavartalan környezetet hódok vették birtokba, amit rágásnyomok jeleznek a patakparti fűzfákon. Egy rétnél lekanyarodunk az aszfaltról, és dombtetőre hágva keletnek fordulunk Mátraderecske irányába. A magaslati tisztáson 2023-ban esőbeállónak is használható kilátót építettek a panoráma kiteljesítésének érdekében. Jól rálátunk a Mátrára: a Galya-tetőben csúcsosodó rétegvulkán tömbje impozáns méretekkel terpeszkedik a nyugati láthatáron, míg a Kékes hosszanti hátat formáz a Mátra északi előhegyei mögött. Keleten feltűnik a falu határában felkiáltójelként az égre „mutató" Kanázsvár karcsú toronymaradványa.

A domb füves rétjén végigsétálva, a Baláta-patakon átkelve elérjük Mátraderecske üdülőfaluját, a Tóvölgy falurészt, ahol hangulatos hétvégi házak között ereszkedünk a Balla-patak völgyébe a téglagyár és az egykori Kincses termálfürdő között. A fürdő termálvizét szolgáltató kút vize sajnos eliszaposodott, ezért már évek óta zárva van a strand, ellenben a több mint egy évszázada álló cserépgyár a szomszédos agyagbánya alapanyagából állítja elő a cserepet.

A vasutat keresztezve a völgy túloldalán kitérőt teszünk a ZL jelzésen, ami a faluszéli Büdös-kúthoz és a szomszédos Kanázsvárhoz vezet. Érdemes ezt a párszáz métert megtenni az egyébként elhanyagolt falurészen keresztül, ugyanis annak végében fedett faácsolat alatt fakad a Büdös-kút valóban kellemetlen szagú vize. Magas szulfáttartalma kénes záptojásszagot áraszt, ám a természetes csevicekút vizének fogyasztása gyomorbántalmakra javallott. (A közeli parádsasvári csevicére palackozót is építettek, melyet már régóta parádi vízként árulnak. A másik hasznosított helybeli gyógyvíz a parádfürdői timsós gyógyvíz, melyet csak az erre berendezkedett kórházban találhatunk meg. Található még szén-dioxidos ásványvízforrás Recsken a Csevice-patak partján, a vasútállomás mögött is.)

A forrásház mögött ismeretterjesztő tábla regél a közeli Kanázsvárról, ami az utca folytatásában vezető földúton, némi kapaszkodással érhető el. A szomszédos dombról már megfigyelt várat feltehetően az Árpád-korban építtette a környéket uraló Aba nemzetség. Nagy szerepet nem játszott az erődítés, feltehetően Sirok előretolt őrbástyájaként funkcionált. A nehezen elérhető magaslatról kiválóan rálátni az alatta húzódó patakvölgyre és a Mátra északkeleti oldalára. 

Mátraderecskén túl, ahol a gulya és a csend honol

A Z jelzésen vágunk át a falun, a temető mellett elkerülve a központot. Ha elfogyott a lendületünk, ez a legjobb hely a túra megszakítására, ugyanis Recsk alig pár perc buszútra található, Mátraderecske központjában pedig boltot és vendéglőt is találunk.

A falu kacskaringós szélén rózsaszínre festett, többszintes épület hívja fel magára a figyelmet, a Z jelzés melletti információs tábla pedig be is mutatja a Magyarországon kuriózumnak számító helyszínt. Az épület alatt található hazánk egyetlen természetes széndioxidgáz-kigőzölgése, szakkifejezéssel élve mofettája. Az Olaszországban, Izlandon, de még a Hargitában is jól ismert szén-dioxidos ülőfürdővel szív-és érrendszeri, keringési betegségeket, reumatikus panaszokat gyógyítanak az 1990-es években épült kezelőben. A levegőnél nehezebb szén-dioxid láthatatlanul tölti meg a fából készült ülőmedencét, ahova a betegek 5-10 perces kezelésre foglalnak helyet. A gáz serkentő hatása mellett az előírt kis mennyiségben a járulékos radongáz is jótékony hatású.

A mofetta gyógykezelő épülete után átbukunk a falu feletti gerincen, és a túloldal legelőkkel foltozott, tágas dombvidékét látjuk be egészen a szomszédos Bükkig és a Vajdavár-vidékig. A települések itt mind a patakvölgyekbe szorultak, így szinte lakatlannak, érintetlennek tűnik a szelíden hullámzó dombvidék. Egy áram nélküli villanypásztorral körbevett, fedett pihenőt is találunk a rét szélén, ahol a palócokról és a helyi állattartásról tudhatunk meg többet a jól megérdemelt pihenő közben.

A környező legelőket benépesítő gulyák tekintetétől kísérve ereszkedünk a Kürti-patak völgyébe, ami már a Parádi-Tarna, így a Tarna és a Tisza vízgyűjtője. Hídon jutunk át a túlpart dózerútjára, ami erdők és mocsaras rétek mentén vezet le a Mátraderecskei útra és Recskre, a Z↺ jelzéshez csatlakozva (egyenes irányt tartva). A kényszermunkatáboráról hírhedt faluba a romosodó Barkóczy-kastély mellett érkezünk. A 19. század végén Barkóczy báró által épített kastélyban az ÁVH tanyázott az 1950-es évek elején, a helyszínen elkövetett tettekről a szemközti hegyek közt található munkatábor kiállításán tudhatunk meg többet.

A Szent István király templom magasra nyújtózó tornya alatt érkezünk Recsk központjába, a Sirok és Parád közti főútra, ahol a buszközlekedés és a vendéglátás is történik, így lehetőségünk van túránkat kellemesen lezárni.