Bükki libegőzés panorámás sziklaszirttel és vízesésekkel

Itiner

• A lillafüredi Erzsébet sétányon található parkolótól indulunk egy kis utcában az S jelzésen hegynek felfelé, majd jobbra. Egészen a Szinva-patak előtti szerpentinkanyarig követjük.
• A Szinva-pataknál letérünk a turistajelzésről és a patak melletti kis, jelzetlen ösvényen megyünk jobbra, a libegő alsó állomásáig.
• Libegővel megyünk fel a Jávor-hegy hátára.
• A libegő felső állomásától az Oxigén sétaút O2 jelzésén sétálunk át (röviden) a Jávor-hegyi rétre,
• A réten a P jelzésre csatlakozva balra folytatjuk az utat a Fehérkőlápa turistaházig.
• A Fehérkőlápa turistaháznál balra fordulunk a Z jelzésre, amit a következő elágazásig követünk.
• Az elágazásból a Z▲ jelzésen sétálunk ki a Fehér-kőre.
• A Fehér-kőtől a Z▲ jelzésen sétálunk vissza a lyukas szikláig.
• A szikla melletti elágazásnál a Z+ jelzésen folytatjuk az utat jobbra lefelé.
• Csatlakozunk a Z jelzéshez lefelé, amely szerpentinen követünk a Mária sétányig.
• A Mária sétányhoz érve a P haladunk a Lillafüredi Állami Erdei Vasút állomásáig.
• A kisvasút állomásánál átkelünk az aluljárón, majd jobbra haladunk tovább a Fazola sétányon a Palotaszálló függőkertjéig.
• A függőkerten keresztül, érintve a Nagy-vízesést, lemegyünk az Anna-barlang bejáratáig.
• Az Anna-barlang bejáratától a K+ jelzésen megyünk fel a függőkert szélén a Kosztolányi Dezső sétányon a Tókert étteremig.
• A Tókert Étteremtől a Z jelzésen sétálunk vissza a parkoló feletti elágazásig a Mária sétányon.
• A Mária sétányon jobbra fordulunk a S jelzésre, amely a parkolóba vezet.

A túra részletes leírása

Séta a hegy oldalában

A S jelzésen kezdjük a túrát a lillafüredi Erzsébet sétányon található parkolótól, célunk a libegő alsó állomása, ahonnan a Jávor-hegy tetejére libegünk majd fel, megspórolva ezzel 250 méter szintemelkedést, aminek a túra gyerekek is örülni fognak, ha velünk tartottak. Egy kicsit azért kapaszkodnunk kell az elején, hiszen a kis utcában a S jelzés hegynek felfelé tart, de 200 méter után már el is érjük a Mária sétányt, amely szintet tartva kanyarog. Továbbra is a S jelzést követve (jobbra) két kegyhelyet és egyben pihenőhelyet érintünk, az egyik a Limpiászi kereszt, amit alig 500 méter múlva érünk el. A sétányon magas kőrisek és hegyi juharok által tarkított bükkösben haladunk, amelybe itt-ott hárs, kocsánytalan tölgy és néhány ültetett fenyő is vegyül.

A „Tábori oltárnak” is nevezett Limpiászi kereszt az 1920-as évek végén, a Palotaszállóval egy időben épült, amikor a Mária sétányt is kialakították. Nevét a kegyhely a feszületen lévő korpusz miatt kapta, amely másolata az észak-spanyolországi Limpias település templomában található, fából faragott korpusznak. A bükki feszület 2014-ben megrongálódott egy vihar miatt rádőlt fenyőfától, és a fémből készült korpusz is megsérült. Az Északerdő Zrt. egy közelben nevelkedett tölgyfából készíttette újra a keresztet, amit acélkerettel erősítettek meg; a Krisztus-alak pedig adományokból született újjá 2015-re. Az alatta álló oltárnál egy régi hagyományt felelevenítve, évente kétszer mutatnak be szentmisét. 

A kegyhely után hamarosan átsétálunk a libegő alatt, ám ahhoz, hogy felpattanhassunk rá, tovább kell mennünk a turistaúton, amíg az le nem kanyarog a Szinva-patakhoz. Nem szükséges az autóútra kimennünk, mert a patak innenső oldalán maradva egy keskeny ösvényen is eljuthatunk az alsó állomásig.

Lebegés a fák felett és egy gyógyító vízű forrás

A belépőjegy megváltása után nincs is más dolgunk, mint felülni a libegőre, és élvezni az utazást a Jávor-hegy lapos hátára. Az alsó állomástól távolodva a drótkötelet hajtó motor zúgása egyszer csak megszűnik, és a negyedórás út alatt a lombok között és felett haladva élvezhetjük a csendet és az erdő neszeit. Felérkezve a hegy tetejére, lepattanunk a lebegő ülésekről és már mehetünk is tovább a pazar kilátást ígérő Fehér-kő felé. A libegő felső állomásától számos turistaút vezet tovább, amiket egy nagy táblán át is tekinthetünk, ezek közül az Oxigén sétaút O2 jelzését követve bukkanunk ki a Jávor-hegyi rétre. Itt a P jelzésre rácsatlakozva, barla megyünk tovább. Ha esetleg már most megéheztünk volna, a rét szélén kialakított pihenőhelyen megehetjük az otthonról hozott elemózsiát, a gyerekek pedig hintázhatnak egyet, mert az is van itt.

A rét után gyönyörű bükkerdőben, jó széles erdészeti úton haladunk a Fehérkőlápa turistaház felé. A turistaház mellett találjuk a Szent István-forrást és a körülötte kialakított pihenőhelyet, ahol kulacsainkat megtölthetjük gyógyhatású ivóvízzel, amely gyomor-és bélpanaszokra is kiváló. Ha esetleg nem hoztunk magunkkal semmilyen harapnivalót, a turistaházban is csillapíthatjuk éhségünket, hiszen a szállás mellett étterem is üzemel benne, de érdemes megnézni a nyitvatartást indulás előtt, mert hétköznap nem mindig üzemel. Mindenképpen érdemes elsétálni a fenyvesben megbújó turistaház bejáratához, amely előtt törpék és apró béka- és mesefigurák várják a látogatókat, és legfőképp a gyerekeket. A ház maga 1930-ban épült a maival megegyező funkcióval, és története során kétszer is megsemmisült: egyszer a II. világháborúban, másodszor pedig egy tűzvészben 1997-ben. Ezután új, (egyben mai) tulajdonosa maga építette újjá.

Festői szépségű panoráma

A turistaháztól a Z jelzésen folytatjuk az utat (balra) egy háromágú pihenőpadig, közben egy szakaszon vízzel teli, valószínűleg erdészeti járművek által hátrahagyott mélyedéseket kell kikerülnünk. Ha az időszakos tócsák nem száradnak ki, akár még békaivadékokat is láthatunk bennük nyáron, ezért inkább ne trappoljunk át rajtuk, hagyjunk esélyt az itt cseperedő békák kifejlődésére. A pihenőpadoknál az út kettéválik, mi a Z▲jelzést követjük, amely egyre keskenyebb ösvényen vezet a meredek hegyoldalban, itt-ott még gyökereket és kiálló szikladarabokat is át kell lépni, ezért nézzünk a lábunk elé, és haladjunk óvatosan. Érdemes azonban néha-néha megállni, és végigfürkészni a hegyoldalt, mert a tavaszi virágzás idején akár még gyönyörű tavaszi kankalinokat is láthatunk.

Az ösvény elvezet egy sziklaüreg mellett, amelyet természetgyógyászok „Lélekforrásnak” neveztek el, mert az üregből szerintük kiáramló sugárzásnak nyugtató, pihentető hatást tulajdonítanak. Az üregtől már csak 200 métert kell megtenni az 587 m magas Fehér-kőig, ahonnan fenséges panoráma nyílik a Lillafüredet körbeölelő hegyekre. A mészkőszikla csúcsáról szédítő az alattunk tátongó mélység, amely tektonikus mozgások következtében alakult ki, majd a Szinva patak mélyítette tovább. A Fehér-kő sima, megbillent lapjain is megfigyelhetőek a tektonikus hatások, a mészkőbordák között pedig sziklagyepekre jellemző növényeket, virágokat láthatunk a nagy turistaforgalom ellenére is. Rengetegen lépkednek és pihennek meg ezeken a sziklákon az év egészében, sok helyen tükörsimára koptatva a felszínt, amit a növények is megsínylenek sajnos. A Fehér-kő ráadásul nemcsak a turisták, hanem a sziklamászók kedvelt gyakorlóhelye is, így még csak véletlenül se ejtsünk le innen semmit, nehogy egy éppen felfelé kapaszkodót hozzunk ezzel veszélyes helyzetbe.

Ereszkedés a völgybe

Ha kigyönyörködtük magunkat a panorámában, sétáljunk vissza a keskeny ösvényen, a sziklaüreg előtti elágazásig, és a lefelé tartó Z+ jelzésen kezdjük meg az ereszkedést a hegyről. A térdpróbáló ösvény hamarosan becsatlakozik a Z jelzésbe, és innen már szerpentines úton sétálunk lefelé mesés bükkerdő ölelésében. A sima és szürke törzsű, magasra nyúló fák látványa szinte megbabonázza a túrázót, de érdemes a lábunk elé is nézni, mert néhány helyen simára koptatott kövek és törmeléktakarós fedi a talajt, amelyen könnyen megcsúszhatunk.

A kanyargós út végén visszaérkezünk túránk első elágazásához a Mária sétányra, ezúttal viszont ellenkező irányba indulunk, hogy Lillafüred pompás vízeséseit is megnézzük. A P jelzésen jobbra, hangulatos ösvényen, látványos sziklafal mellett haladunk, a falakon pedig sok helyen gyönyörű páfrányok és mohák élnek. Hamarosan sziklába vájt alagúthoz érünk, mellette találjuk a sétány másik kegyhelyét, a Patrona Hungariae szoborfülkét. A Limpiászi kereszthez hasonlóan ez is az 1920-as évek végén készült, és szintén másolat. A kis Jézust kezében tartó Szűz Mária-szobor eredetije Budapesten, a Mátyás-templom Loretói kápolnájában nézhető meg. A szoborfülkét a vízesések mellett található édesvízi mészkőből készítették.

Vízesések birodalmában 

Az alagúton átkelve, 400 méter séta után jutunk el a lillafüredi parkolóhoz, ahol több büfé is található. Ha a falatozás helyett inkább folytatnánk az utat, akkor maradjunk a Szinva hegyoldal felőli oldalán, és a P jelzést kövessük. Látványos sziklaforma után érkezünk egy vízeséshez, amelyet nyáron buja növényzet vesz körbe, majd a kisvasút régi hídja alatt kelünk át, és hamarosan a patakot is elhagyjuk egy fahídon keresztül. Megérkezünk a lillafüredi erdei vasút állomásához – előtte ismét több étterem és büfé, no meg ajándékbolt kínálja portékáit, de már csak rövid séta hazánk legmagasabb vízesése. Átkelünk a vasút alatti gyalogos aluljárón, majd jobbra fordulunk, és a jelzést elhagyva a Fazola sétányon közelítjük meg a Palotaszálló függőkertjét.

A függőkertben több szintről is megcsodálhatjuk Lillafüred egyik büszkeségét, a Szinva patak 20 m magas vízesését. A nagy robajjal lezúduló víz mennyisége az év során változik, így mindig más arcát láthatjuk, ha vissza-visszatérünk hozzá, fagyos téli napokon pedig hatalmas jégcsapok díszítik a sziklafalat. A függőkertben teraszról teraszra haladunk lefelé, míg elérünk az aljához, ahol újabb vízesést láthatunk az Anna-barlang bejárata mellett. Ha időnk engedi, látogassuk meg a világviszonylatban is egyedülálló mésztufabarlangot, amelynek különleges formavilágát a sebes Szinva patak, a környező növényzet és a Palotaszálló alatt fakadó Anna-források alakították ki.

Visszafordulunk, és a függőkert szélén, a Kosztolányi Dezső sétányon, a K+ jelzésen gyalogolunk felfelé a függőkert tetején található játszótérig, ahol a gyerekek vezethetik le megmaradt energiáikat. A Palotaszállót kerülve a Hámori-tavat is megcsodálhatjuk, amin akár csónakázhatunk is egyet. A tó „elődje" természetesen keletkezett a Garadna és a Szinva vizéből, és a Szinva patak mésztufagátja duzzasztotta vissza. Mai formáját 1810-ben nyerte el Fazola Frigyes ötlete nyomán: az addig apró tóból zsilippel szabályozott, hosszúkás víztározót hoztak létre, hogy a közeli vashámorok vízenergia-szükségletét biztosítsák.

A Tókert étterem mellé érve a Z jelzésen haladunk tovább felfelé, a kisvasút megállóján keresztül visszaérünk a büfésorhoz, és vagy itt, vagy előrébb, a már említett lillafüredi parkoló büféinek egyikében pótolhatjuk a túrán elfogyasztott energiát. De megnézhetjük a két perc sétára található Szent István-barlangot is. Ha már elég élménnyel gazdagodtunk ezen a napon, és legközelebbre is hagynánk valamit, a már ismert úton (Z jelzés) juthatunk vissza a Mária sétányra. Azon egészen a S jelzés csatlakozásáig sétálunk, ahol jobbra lefelé fordulva térünk vissza túránk kiindulópontjára.