A Török úton a Bükk déli kapujához

Itiner:

• A P+ jelzésen indulunk az Oldal-völgyben és a Káposztás-lápán keresztül a Völgyfő-házig.
• A Völgyfő-háztól pár kilométeres kitérőt teszünk az Ódorvárra a PL jelzésen.
• Visszafelé a Völgyfő-háztól a P jelzést követjük a gerincen a Ménes-oldalig.
• A Ménes-oldaltól északra leágazunk a S+ jelzésen, ami levezet a Barát-völgybe.
• A Barát-völgyben a S jelzésen északkeletnek fordulva visszaérkezünk kiindulópontunkhoz, az Oldal-völgyi elágazáshoz.

Útleírás:

Kapaszkodás az Oldal-völgy és a Káposztás-lápa bevágásában

Az Oldal-völgy torkolatától indulunk a P+ jelzésen a rétekkel szegélyezett Tárkányi-patak mélyre vágódott völgyéből. A hegyek közé vezető utat elhagyjuk keleti irányba egy murvás leágazáson, ami az Oldalvölgyi-halastó mögött, a régi haltenyésztő medencék mellett érkezik a völgyben felvezető aszfaltúthoz. Ezen a közforgalom elől lezárt úton tesszük meg az Oldal-völgyön felvezető első bő kilométeres szakaszt. Az utat komoly földmunkával vágták bele a hegyoldalba, ami köves, sziklás letöréssel harap a meredek tölgyesbe. A 20. század elején a fakitermelés hatékonyságának növelése miatt alakították ki ezt az útbevágást a keskenynyomtávú erdészeti vasút számára. A völgyfőből siklópálya kötötte össze a Hór-völggyel, így egészen a Déli-Bükk belsejéből, a Répáshuta körüli erdőkből szállították ki erre a faanyagot. A vasutat kevés kivétellel az egész hegységben elsöpörte a modernizáció szele, mely faszállító teherautók képében robog végig ma is a völgyekben.

Az északi bükkös és a déli fekvésű tölgyes oldal közé szorult aszfaltsávot egy enyhe ívű balkanyarban hagyjuk el a patakhoz leereszkedve egy gázlón át. Az egykori vasút széles nyiladéka után a völgytalpon vezető ösvény öreg erdő lombkoronájával zárt, árnyas vidéken vezet. A patakok és a hozzájuk tartozó völgyek a sűrű erdőbe vágódva egyesülnek a Káposztás-lápán. A Bükkben a lápák vizenyős területet jelentenek, bár itt az út a száraz hegyoldalban vezet egyre növekvő meredekséggel, amíg a Makkos-orom nyergébe nem érkezik. Innen már kényelmesen oldalazunk a világosabbá váló tölgyesben a Völgyfő-házhoz, ahol a lent követett út folytatásaként a Bükkzsércre átvezető hágóba érkezünk.

Kitérő az Ódorvárhoz

A völgyfő-ház régi erdészháza már a vadászok kedvtelésére fenntartott menedék, de a csűr, a fáskamra és a tisztást övező gyümölcsfák a falutól messze élő erdész történetét regélik. Itt egy rövid szakaszon követjük a Bükkzsércre vezető aszfaltos utat a PL jelzéssel, amit az első meredek jobbkanyarnál el is hagyunk balkézre a Tábor-nyereghez felvezető ösvényen. A kanyar íve által közrefogva fakad a Szent-Erzsébet forrás, mely jelentős hozamával biztos frissítőpontként használható a legnagyobb melegben is mosakodni, inni a tiszta karsztvízből. A kanyarban egy másik elágazás is található. Ha kényelmes emelkedéssel, bár dupla távon, de mindenképp kilátásokkal gazdagabb úton kívánjuk megtenni az Ódorvárhoz felvezető utat, akkor itt a Z kerékpáros jelzésen, a széles dózerúton érdemes folytatni a kapaszkodást.

Az eredeti útvonal a Tábor-hegy nyugati letörésén vezet az erdészet és az időjárás által megtépázott vörösfenyvesben a nyeregbe, ahonnan egy évszaktól függően erősen benőtt ösvény vág át a fiatalos bokorerdőn a hegy keleti oldalában. Szerencsére hamar szélesebb erdészeti úthoz csatlakozunk, amin leereszkedünk az Ódor-nyereghez, a Z kerékpáros jelzés által követett dózerút kanyarulatához. Itt kényelmes táborhely fogadja a vándorokat tűzrakó hellyel, padokkal és asztalokkal, valamint éjszakázásra is alkalmas fedett padlástér növeli a puritán nomád kényelmet a pihenőhelyen. A táborhely túloldalán meredeken kapaszkodik fel a kőgörgeteges erdőben az ösvény a sziklás mellékcsúcsra, ahol egykor a rablóvár állott.

Ma már csak a vidéket ellenőrzés alatt tartó sziklakiszögellés sejteti a régmúlt időket. A kilátás remek a Hór-völgyre, a dél-bükki hegyekre és a fennsík déli peremére. Akár bástyák a várfal szélén, úgy meredeznek felettünk a fennsík peremi látókövek, a Három-kő, a Tar-kő és a Pes-kő, sejtetve egy elzárt világot, ami a legnagyobb átlagmagasságú magyarországi vidékkel trónol a hegyekkel övezett táj felett. Alattunk a Hór-völgy még egy utolsó kanyonszerű bevágással töri át magát a hegyek között, hogy jóval enyhébb, lankás erdőkkel körülvéve vesszen el az Alföld végtelenjében.

A sziklaszirt alatt, a PL jelzés mellett találunk egy sötét mélységbe nyúló barlangot is, ahonnan a vár a nevét kapta, az ódor ugyanis odvat, üreget jelent. A hegytömböt tekintélyes barlangok lyuggatják át; a déli oldalban nyílik a cseppkövekben gazdag Hajnóczy-barlang, ami tekintélyes négy kilométert meghaladó járataival és barlangi képződményekkel teli termeivel a hegység egyik ékessége. A várból nyíló kürtőt egy fémkorlát védi a behatolástól, azaz a kirándulókat a mélybe zuhanástól, ugyanis a kürtő közel függőleges hasadékkal szakad le a sötét mélységbe.

Vissza a Török úton, a Tárkányi-patak völgyében

Az idefelé vezető utat a völgyfő-házig vissza ugyanott, a PL jelzésen követjük, aminek végeztével a gerincen folytatjuk nyugati irányban a P jelzéssel kísért Török út mentén. A történelmi útvonal a hegység északi területeit kötötte össze a hódoltság alatt az egri központtal, ami az Oszmán birodalom északi határvidékét jelentette. Ezen a történelmi folyosóként szolgáló gerincen, széles erdőgazdasági úton haladunk 3,5 kilométeren keresztül. Az út végig hangulatos tölgyeseket keresztez; csekély kilátással kecsegtet néhány ritkásabb, fiatalos erdőrészlet. A monotonon hullámzó gerinc és a sűrű erdő már meditatív vándorlásba ringat a dél-bükki lankák hátán, azonban legyünk figyelmesek, mert az egyik irtás szélén egy dózerút vezet le a Tárkányi-patak völgyébe, kiindulópontunkhoz.

Mielőtt lekanyarodunk a mellékgerincre, érdemes még bő száz métert megtenni a Török úton a főgerincen, mivel a leágazás utáni hegytetőről az útvonal egyik legszebb panorámája nyílik. A dózerút alatt ugyanis fiatalos erdőrészlet, felette pedig ritkás öreg tölgyes erdő enged kilátást észak felé. Érdemes kicsit fel is kapaszkodni az öreg tölgyerdőbe, hogy nagyobb szeletét lássuk a Bükk-vidéknek. A fennsík peremének nagy része látható innen, ahogy a Répáshuta feletti hegyektől kapaszkodik a ferde plató egészen a Bél-kő csonka csúcsáig, ahol az emberi mohóság áldozataként fehér kőhalmokkal megtörve végül ereszkedésbe kezd nyugati irányba. Alattunk a Lök-völgy és számos testvére sűrű erdőkkel borítva ereszkedik alá a Felsőtárkányi-medencébe.

Az elágazáshoz visszatérünk, ahol a S+ jelzést követve két kilométert ereszkedünk a Tárkányi-patakhoz, szerencsére kényelmesen lejtő, kanyargó dózerúton. A gerinc alatt érintjük a Sáfár-kutat, ami egy szerény paddal és foglalással ellátott csekély vízfakadás az árnyas erdőszélen. Az ereszkedésre legalkalmasabb oldalak között kacskaringózva érkezünk a mellékgerincen a Barát-völgybe, melynek lapos alján legelők sorakoznak végig Felsőtárkány és az Oldal-völgy között. Ezeknek a legelőknek a szélén haladt egykor a vasúti pálya, ahol mi is a legkényelmesebb vonalvezetést követve oldalazunk a rétek szélén, betérve alkalomadtán az erdőszél fái közé. Még egy közel egy kilométeres szakasz vezet vissza kiindulópontunkhoz a S jelzésen a Barát-rét végében álló Oldalvölgyi-halastóhoz, ahol bezárul körtúránk.