Barangolás az érsekség erdőiben

Itiner:

• A látogatóközponttól jelzetlen úton megyünk az erdei vasút végállomásáig.
• A K jelzésen a vadaskerten át a Tiba-kút alá oldalazunk a hegyek lábánál.
• A Tiba-kúthoz a K● jelzés vezet fel, ahonnan a P● jelzésen folytatjuk az Eged-hegy alatti nyereghez.
• Rövid kitérőt teszünk a P▲ jelzésen a Nagy-Eged kilátópontjához.
• A nyeregből visszafelé a P jelzésen jutunk a Várkúti turistaházon keresztül a Vasbánya-nyeregbe.
• A Zsérci-úton leereszkedünk Felsőtárkány felé a K/ jelzésen a falu határába, ahol felkapaszkodunk a Felsőtárkányi-tó feletti sziklakiszögellésre, majd visszatérünk kiindulópontunkra.

A túráról részletesen:

Felsőtárkány határában, a Tárkányi-völgy peremének szintútján

Felsőtárkány hegy felőli széléről, a Bükk mélyébe vezető Kő-köz mellől, a Felsőtárkányi-tó partjáról, a Bükki Nemzeti Park Nyugati Kapu Látogatóközpont mellől indulunk a Bükk központjához képest pont ellenkező irányba. A jelzés nélküli Ifjúság úton tartunk nyugat felé az erdészeti vasút sínjei mentén. A 20. századi gépiesített erdőgazdálkodás egyik ipartörténeti emlékét tekinthetjük meg a jelenlegi végállomáson, ami egykor összekötötte a hegyekbe felkúszó nyomvonalakat az Eger-patak völgyében vezető szélesnyomtávú állami vasutakkal.

Bár a kisvasúti nyompályát csak utunk legelején érintjük, érdekes, hogy miért kapaszkodik fel a hegyoldalban az egyébként lefelé, Felnémetibe tartó nyomvonal. Az eredeti kisvasút ugyanis Felsőtárkányon keresztül hatolt be a dél-bükki rengetegekbe a fa hatékony elhordását elősegíteni, de a lakosság nem nézte jó szemmel a falu életét felforgató vonatot, így egyik éjszaka felszedték a síneket. A kedélyek lecsillapítására új nyomvonalat építettek, ami elkerülte a falut a hegyoldalban. Később a Vár-hegy oldalában működő dolomitbányához épült lecsatlakozás tartotta életben a teherautók által kiszorított vasúti szállítást, de a rendszerváltás előtt ez is megszűnt. A kerékpárút használja napjainkban az egykori vasúti töltést, ami mentén becsatlakozik a Bükki Kék K jelzése is. Ez lesz túránk első szakaszának irányadója.

A falu sportpályáját nagy ívben kerüljük a K jelzésen, majd a túloldalon az erdőbe lépve letérünk a vasúti bevágásról az enyhén emelkedő tölgyesben vezető úton. Hamar felérünk a tekintélyes tölgyfák között a dombtetőre, a régi dolomitbányába felkapaszkodó vasúti bevágást keresztezve. Felettünk a Vár-hegy, a Nagy-Oltár meredek oldalakkal határolt tömbje magasodik. A lankásabb térszín a püspöki vadaskertnek adott helyszínt, amit már csak a térkép, valamint az erdőrezervátumban megőrződött számos vadállomány tanúsít. Fokozottan védett tölgyerdők szélén, a letörés és a lankás hegylábi lejtők határán futó dózerúton kerüljük a hegyet közel szintben. A várhegyi erdőrezervátum túloldalát a visszafelé vezető úton érintjük a Várkúti turistaház környékén.

Egy kis völgyet keresztezünk, aminek túloldalán állt egykor a helyi természetjáró egyesület turistaháza - ennek mára nyoma sem maradt. Itt különösen kacskaringóssá válik a szintút: a felettünk magasodó Kis- és Nagy-Tiba hegy párhuzamos gerinceinek nyúlványait kerülgetjük, aztán egy bő kilométer kanyargás után letérünk róla, elhagyjuk a Bükki Kéket, és a K● jelzésen felkapaszkodunk a következő kis völgyecskén a Tiba-kúthoz.

A Nagy-Eged kilátópontjánál, a Bükk délnyugati őrbástyáján

A vízmosás végénél kis kőépítmény jelzi a kút helyét, amit feltöltött a hordalék. Az eltömődött kút felett romos pad emlékezik a jobb időkre. Innen a P● jelzésen haladunk tovább a Nagy-Eged hátoldalán a lankás erdőben. A tölgyes sűrű lombkoronájának oltalmában tudjuk le a szintemelkedés nagy részét. A Nagy-Eged mögötti nyeregben érintjük a P jelzést, amit majd visszafelé követünk, de a hegytetőre a nyeregből jobbra kiágazó P▲ jelzésen teszünk rövid kitérőt. Itt már ritkul az erdő, a köves hegytető gazdag cserjeszinttel burjánzó tölgyes otthona. A tetőn egy pihenőhely után elérjük a legmagasabb ponton felállított romos kilátót. A csúcs alatt, a tető peremén kiszélesedő tisztásról feltárul a panoráma a hegy lábánál elterülő városra, az Eger-patak völgyére és a környező dombokra, szőlőkre. A dombvidék túloldalán a Mátra sötét vulkánjai emelkednek, hazánk legmagasabb pontjával a középpontban. Északnyugatra jó időben a Karancs-Medves vulkáni vidéke is feltűnik, míg a déli látóhatár felé az Alföld párás végtelenjébe ereszkednek a Déli-Bükk erdős dombjai. Ha a tetőről észak felé nyíló rétre is kinézünk, akkor a Bükk-fennsíkra is rálátunk, ami innen, a hegység déli végpontjáról mutatja meg a legteljesebben magát. A látó-kövek fehér szalagja a Három-kőtől egész a megcsonkított Bél-kőig követhető, a legmagasabb Tar-kővel és a legsziklásabb Pes-kővel jól kivehetően.

A Török úton, a Várhegyi erdőrezervátum peremén

Visszautunk a P jelzés mentén vezet a Nagy-Eged alatti nyeregből. A P▲ jelzésen visszatérünk a már megtett úton, pár lépést teszünk a P● jeleken, aztán a P jelzésen folytatjuk végig a gerincélen, enyhe hullámzással a hegytetőket lekövetve. Kellemes tölgyes erdőkben vezet utunk; néha felsejlik a lombokon keresztül a környező, alacsonyabb táj. Itt ugyanis a Bükk egyik különös, hosszan délnyugatra elhúzódó nyúlványán haladunk; északnyugatra a Tárkányi-patak széles völgye, délre pedig az Alföldbe simuló hegylábi dombvidék terül el.

A Bikk-bérc tetejét nyugatról kerüljük, ami után az út északnak fordul, és egy kis nyereg után kapaszkodásba kezd a Vár-hegy tömbjén. A Bükkös-tető nyergébe felkapaszkodva matuzsálemi bükkfák között lépünk be a Várhegyi erdőrezervátum védőzónájába. Innentől egészen Felsőtárkány határáig a rezervátum védőzónájában haladunk. Az erdő szemmel láthatóan elhagyja eddigi monotonitását, ahol a bükkös és tölgyes dominancia a meghatározó a hegyoldal fekvéséhez igazodva. Itt már jellemzően vegyes erdőben haladunk néhány matuzsálemi egyeddel megtámogatva. Felbukkan néhány erdei kunyhó, nyaraló a meredek oldalban, ahogy kapcsolódunk a Noszvaj felől felkapaszkodó úthoz; a murvás csík mellett megsokasodnak a nyaralók. Az út végén egy kis tisztás fogad, szélén a Várkúti turistaházzal.

Idilli környezet a vad Várhegyi rezervátum szélén sütkérező erdei tisztás, ahol a Várkúti turistaház fogadja a természetjárás szerelmeseit. Idényben szállással és frissítővel is szolgál a patinás épület, egyébként hétvégenként találjuk nyitva nagyobb eséllyel a házat. A rét túloldalán a Vár-hegy tömbjének legmagasabban fakadó forrása, a Vár-kút található; mellette pihenő, esőbeálló csábít a tölgyfa matuzsálemek árnyékában. A hegyen dolgozók védelmére egy Szűz Mária kegyhely is áll itt a tisztás felső végében.

A várkúti tisztás után folytatjuk a kapaszkodást a Vár-hegy meredek keleti oldalában. Szerencsére az útvonal okosan és kíméletesen kapaszkodik a leglankásabb térszíneket lekövetve. Ez a vonalvezetés még a középkorból maradt ránk: erre vezetett az Oszmán Birodalom egyik végváraként szolgáló egri központból a portyázó csapatok útja. Ennek megfelelően Török útként maradt meg az emlékezetben, ami a déli gerincet követve a Bükk-fennsíkon keresztül tekintett át a Bükk-vidék északi oldalára. A Török út vár-hegyi szakaszán, túránk legmagasabb pontján egy sziklás gerincet kerülünk, ahol a köves erdőben kinyílik a lombkorona délkeleti irányban. Ez a Kövesdi-kilátó, ahol valóban Mezőkövesd irányába látunk el, bár a matyók fővárosának megpillantásához különösen tiszta idő kell. A Déli-Bükk erdőszélhez simuló falvait azonban végignézhetjük: alattunk sorakoznak Noszvaj, Bükkzsérc és Szomolya házai. Hosszan hullámoznak a dél-bükki erdős dombhátak az Alföld irányába.

A sziklás kilátópont után ereszkedésbe kezdünk a göcsörtös, mohás törzsű tölgyes erdőben. Végig a rezervátum szélén haladunk itt a Vár-hegytől a Vasbánya-nyergen át a Csáki-pilis északi oldaláig. A Vasbánya-nyereg kis pihenővel fogad, ahol csatlakozunk a Zsérci úthoz, bár pont az ellenkező irányban, Felsőtárkány felé a P+ és K átlós jelzésen.

A Vasbánya-nyeregtől fokozatosan egyre meredekebb úton haladunk észak felé. A Kőbánya-lápánál, a Csák-pilis északi lábánál már egészen mélyre vágódik a szekérút a hegyoldalban. Még mindig az erdőrezervátum határán ereszkedünk, ami látszik az utat kísérő öreg fák méretén is. Az északi letörés alatt a jelzés egy széles dózerútba torkollik, amin jobbra hamarosan elérjük a régi úttörőtábor területét. Innen már a turizmust szolgáló épületek mellett haladunk. A Táltos étterem alatt már aszfaltot taposunk, ami visszavezet a falu sportpályájához.

Erről azonban érdemes letérni: közvetlenül a konferenciaközpont felett egy ösvény vált be a tölgyerdőbe, amin a K átlós jelzés navigál tovább. Egy utolsó látványosságként a K átlós jelzés felkanyarodik a Felsőtárkányi-tó fölé magasodó sziklára, ahonnan remekül rálátunk a falura és a tóra, pont napnyugat irányában. Ezzel a kis kitérővel megkoronázzuk a túránk során begyűjtött kilátások füzérét. A szikláról leereszkedünk a K átlós jelzésen a Felsőtárkányi-tóhoz, ahol bezárul körtúránk.