A Kékes északi oldalának vadonjában

• A Kékestető, Mátrai Gyógyintézet buszmegállóból a P jelű turistaúton menjünk fel a Kékes csúcsára.
• A Kékesről a K jelzésű úton induljunk kelet felé, a Sötét-lápa-nyeregig.
• A Sötét-lápa nyeregtől a K+ jelzéseket kövessük a Pisztrángos-tóig.
• A Pisztrángos-tótól a P+ jelzésű úton haladjunk nyugati irányba, a S● elágazásáig.
• Az S● elágazásától a S● jelzésű úton haladjunk tovább a S jelzésig.
• A kereszteződéstől a S jelzésű turistaúton haladjunk déli irányba, és folytassuk utunkat egészen a célállomásig.

A túra részletes leírása

Kékestető

Túránkat a kékestetői parkolóból vagy – tömegközlekedéssel érkezve – a közeli buszmegállóból indítjuk. Mindkét esetben egy rövid emelkedőn kell felsétálnunk a Kékes tetejére, ahol megtekintehtjük az ikonikus csúcskövet, körülnézhetünk a bazársoron vagy akár melegételt is fogyaszthatunk a Kékesi Vendégházban. A hegytető fő látványossága természetesen az a tévétorony, amelyet már az ideúton kiszúrhattunk járművünk ablakán kitekintve. Az 1970-es évek végén elkezdett és 1981-ben befejezett építkezéshez 500 tonna acélt és 1300 köbméter vasbetont használtak fel. Az eredetileg 176 m magas torony 2014 és 2018 között teljeskörű felújításon esett át, amelynek során a középső acélszerkezetből egy majdnem 30 méteres szakaszt eltávolítottak, ezzel szükségtelenné téve a tornyot stabilizáló, telente erősen jegesedő és a lehulló jégdarabok miatt balesetveszélyes tartósodronyokat. A torony korlátozottan áll nyitva a látogatók előtt: 45 méteres magasságba liftezhetünk fel egy nyitott körpanorámát adó kilátószintre, egy szinttel alatta pedig zárt körpresszóban ejthetjük meg az ország leglátványosabb kávézását.

Közben a Távközlési Kutató Intézet nyolc emeletes antennatornyát is megnézhetjük, ami 1958-ban épült – ez azonban sosem szolgált mindenki számára hozzáférhető kilátóként, hiába volt több mint húsz éven át a Kékes tető legmagasabb építménye. Ha a tévétorony meglátogatását kihagyjuk, az annak lábától induló sípálya tetején északi irányba tekintve tudunk gyönyörködni a tájban.

A mesebeli bükkösben

Ha kinézelődtük magunkat az ország legmagasabb pontján, induljunk el keleti irányba a Kéktúrán! A népszerű Kékestető nyüzsgését hamar feledésbe taszítja a vadon, a sűrű bükkös, ahol kezdetben csak szolidan kezd el lejteni az utunk, majd a K ösvénye egyre meredekebben ereszkedik. Mire leérünk a Sötét-lápa-nyeregbe, máris 140 méterrel vagyunk a kb. 1 kilométerre található hegycsúcs alatt. A szemből érkezők irigykedhetnek ránk, de az út lefele sem könnyű: a talaj göröngyös, nedves időben igencsak csúszhat.

A nyeregben levő elágazásban elhagyjuk a K jelzést, és észak felé, a K+ ösvényére fordulunk. A Kékes tömbjének északi oldalán továbbra is mesebeli, fenyvesfoltokkal tarkított bükkösben folytatjuk az ereszkedést.

Gabi története az őserdőben

772 méteres magasságban egy kis kőhalomba állított kereszthez, a „Gabi halálához” érkezünk. A „hivatalosan” elfogadott történet szerint Gabi egy parádi favágó volt, akinek megbokrosodott a lova, így Gabi a faszállítmánnyal együtt a szakadékba zuhant és szörnyethalt. A monda másik verziója ettől csak kissé tér el: eszerint magát a lovat hívták Gabinak. Akármi is az igazság, a kereszt 1930-ban már biztosan állt, így közel 100 éve emlékezteti az erdőjárókat Gabira. A helyszín egyben nevezetes elágazás is: túránk a K+ jelzésen vezet tovább, de itt fordulhatunk el Parád és Parádfürdő, illetve az Ilona-vízesés felé a Kis Rákóczi turistaút S+ jelzésén. A kereszteződésben balra is lehetett korábban jelzett ösvényen túrázni, a S+ túrautat azonban 2024-ben áthelyezték, hogy elkerülje a Kékes északi erdőrezervátum magterületét. A korábbi nyomvonalon a bedőlt fákat az erdészet már nem távolítja el, a cél a természetes állapot megőrzése. A bükköst 2016-ban vették fel az EU Primary Forests of Europe adatbázisába, amelyben Európa emberi beavatkozástól mentes erdei szerepelnek. A kékesi erdőrezervátum „Long Untouched Forest”, azaz „hosszú ideje érintetlen erdő” besorolást kapott.

Kőtengerek

Bár már a Sötét-lápa-nyereg és a Gabi halála között megszaporodnak a kisebb-nagyobb sziklák az út mentén, a Gabi halála utáni szakaszon futunk bele kiterjedtebb kőtengerekbe. A kőtengerek kialakulása elsősorban a pleisztocén korban végbement fagyaprózódáshoz köthető. A kékesi andezit repedéseibe beszivárgó víz a fagypont körül ingadozó hőmérséklet hatására folyamatosan megfagyott, majd felengedett, az állandó térfogatváltozás belülről feszítette szét és törte el végül a kőzetet – létrehozva ezzel a hegyszerte megfigyelhető kopár törmelékes lejtőket. Itt, a Mátra északi oldalán egy tektonikus kibillenés miatt felszínre került andezites rétegfejek is fokozták a fagyaprózódást, hiszen a kopár sziklafelszíneken intenzívebben tud végbemenni a folyamat. Az aprózódás ugyan lelassult – hiszen a kétmillió évvel ezelőtti klímához képest melegebb lett éghajlatunk –, de a kövek eltérő mértékben még ma is mozognak. Ennek a sebességére a növényzetből következtethetünk – van, ahol csak puha mohapárna borítja a köveket, van, ahol már a fák is ki tudtak nőni közöttük. A 12-13 millió éve aktív vulkán felépítményét a pleisztocén alaposan átformálta, létrehozva azt a formakincset, amit nemcsak a mostani túránkon, hanem a hegyen sokfelé megtalálunk.

Mocsárvilág a Kékes lábánál

A K+ jelzésű turistaúton kisvártatva újabb, megpihenésre marasztaló helyszínre érkezünk. Előbb átkelünk egy vizenyősebb réten, amit a Nagy-forrás táplál, majd megérkezünk egy egészen rövid, K● jelzésű ösvény kiágazásához, amely egy egy névtelen forráshoz vezet. Ennek vize egy szokatlan kialakítású, vízvételi helynek is kiváló, fából készült csatornarendszeren folyik keresztül, majd a közeli Pisztrángos-tóba érkezik. A nyirkos, hűs élőhely a kétéltűek kedvence, ne lepődjünk meg, ha épp felcseperedő erdei béka kölykök ugrálnak körül, esetleg foltos szalamandrák figyelik gyanakodva a ténykedésünket!

A közelben helyezkedik el a már említett, mesterségesen létrehozott Pisztrángos-tó, amelynek elmocsaradosó vízfelülete már a forrástól látszik. A tó partján esőbeálló, padok, asztalok is vannak, illetve információs táblákon olvashatjuk el az élőhely jellegzetességeit.

Mátraháza felé

A Pisztrángos-tó egyben fontos turistaút-csomópont is. A K+ itt véget ér, mi pedig a P+ jelzésű turistaúton balra fordulva folytatjuk a kirándulást. Az eddig vadregényes ösvényt szélesebb erdészeti út váltja fel, a komfortérzetet pedig csak fokozza, hogy „szintbe értünk”: innentől Mátraházáig már nem lesz sem emelkedő, sem nagyobb lejtő. Az erdőrezervátum déli határa alatt sétálunk a Kékes ellaposodó lábánál, az egyetlen megemlítendő látnivaló a Kőris-mocsár, ami a Pisztrángos-tóhoz hasonló vizes élőhely, noha azzal ellentétben természetes folyamatok hatására jött létre. A Mátra lejtőinek földcsuszamlásai számos lefolyástalan medencét alakítottak ki, amelyekben össze tudtak gyűlni a felszíni vizek. Ezek az úgynevezett „hepetavak” értékes élőhelyek, sajátos növény- és állatvilággal rendelkeznek. A Kőris-mocsár vízfelületét bár ritkán láthatjuk, a nádas egyértelmű jele annak, hogy itt egy vizenyő van.

A mocsár után kettéválik utunk, mi balra, a S● jelzésű ösvényen megyünk tovább. Nagyjából 1 km megtétele után megérkezik a Kékes meredek, északnyugati lejtőjéről ereszkedő S jelzésú út, a kereszteződéstől szemközt indulva ezt követjük. A S jelzésű út átvezet a 24-es úton, majd azzal nagyjából párhuzamosan visz be Mátraházára, túránk végpontjára.