Forrástól forrásig kőtengerek között

Itiner

• A Kékes-tető csúcskövétől a K jelzésen indulunk, de hamar a Z jelzésre váltva kezdjük meg az ereszkedést. 
• A Fehér-köves kőtenger mohos végében, jobb oldalon találjuk a Z● jelzést, amely mentén 30 m-re van a csekély vízhozamú Kossuth-kút.
• A Z jelzés egészen Mátrafüredig, túránk végpontjáig kalauzol.

A túráról részletesen

Ereszkedés a toronytól

Túránkat érdemes a 176 m magas TV toronnyal kezdeni. Már csak a kilátásért is érdemes felmenni a 42 m magasságban kialakított körpresszóba, ahonnan bámulatos panoráma tárul elénk. A torony alatt áll a Kékes jellegzetes nemzeti színű csúcsköve, mellette pedig a minden elhunyt motorosnak állított emlékhely.

A csúcskőtől a K jelzés indít minket déli irányba, de pár lépést követően, az aszfaltút keresztezése után a Z jelzésre váltva hagyjuk el Kékestetőt. Délkelet felé, a szanatórium melletti lépcsős sétányon indulunk lefelé. A főbejáratnál jobbra tartva levágható a műút két kanyarulata. A balról csatlakozó aszfaltra kanyarodva már a déli kerítéssel párhuzamosan haladunk. Ebből az irányból érdemes megközelíteni hazánk legmagasabban fakadó forrását, a Kékes-forrást, ami kb. 200 m múlva a szanatórium kertjében ered. Innen 30 méternyire jobbra térünk az idős lucok, majd bükkök alatt kanyargó erdei ösvényre. A dél, majd kelet felé tartó úton jobbra válik el a Z jelzés a P jelzéstől.

Sziklák és kőtengerek

Hamarosan szép lejtőtörmelékes részen, hangulatos bükkösben kanyargunk lefelé a Pezső-kúthoz. A forrás közvetlenül az út jobb oldalán fakad a Pezső-kő előtt, melyről a nevét kapta. Utóbbi Hidas-bérc nyugati nyúlványának végén előbukkanó krioplanációs sziklatorony. A krioplanáció a fagy okozta felszínformálás egyik típusa, aminek az intenzitása az i.e. 2,4 millió-12 ezer évig tartó pleisztocén korban lévő erőteljesebb eljegesedések során volt a legnagyobb. A fagypont körüli hőmérsékleten a gyakori fagyás-olvadás ismétlődésével a kőzetek repedéseibe befolyó víz megfagy. Ennek során térfogata kb. 10%-kal megnő, tovább repesztve a sziklát, míg végül kis darabokra aprózza a kőzetet. Így a hegyoldalakon a kőzet belső szerkezetének minőségétől függően sziklafalak és sziklatornyok preparálódtak ki, lábuknál pedig az aláhulló kövekből kiterjedt törmeléklejtők alakultak ki. A folyamat ma is működik, de a magasabb hőmérséklet miatt sokkal kisebb intenzitással.

Az andezit kövekből készült forrásház mellett könnyű túlmenni. Hamarosan átvágunk az erdei rollerpályán, majd párszor a kanyargó erdészeti úton; végül kelet felé fordulva érünk az egykori mátrai vadászélet mementójaként roskadozó vadászkunyhóhoz és az alatta fakadó Vályús-kúthoz.

A vadászkunyhótól gyertyános- kocsánytalan tölgyes váltja fel a bükköst. Amikor legközelebb elérjük az erdészeti utat, azon balra kanyarodunk, majd rövidesen jobba az erdőbe térünk. Egy meredek, ám nem túl hosszú szakasz után ellankásodik a terep. Nagyjából 100 m múlva keskeny ösvény vezet balra, melynek végén már az útról felsejlik a Fehér-köves hangulatos kőtengere. Kialakulása a nagyobb eljegesedések idejére tehető, amikor a fent említett erős krioplanáció miatt a mainál sokkal gyorsabb volt a kőzetek pusztulása. Rendkívül lassan mozgó részein (aktív zóna) azóta sem tudtak szövetes növények megtelepedni. Ezen területek nevükhöz méltóan tényleg nagyon világos színűek a köveken élő zuzmótelepek miatt. A kőtenger passzív részein a mohaszőnyeg zöldre színezi az egyébként szürkés andezitet.

Források és patakok

Visszatérünk a Z jelzésre, és pár métert még ereszkedünk lefelé. Amikor az út élesen balra kanyarodik a kőfolyás mohos végében, jobb oldalon találjuk a Z● jelzést, amely mentén 30 m-re leljük meg a csekély vízhozamú Kossuth-kutat. A Z jelzés párhuzamosan kanyarog tovább széles földúttal a Vizes-Kesző hűvös, árnyas völgyébe. Hamarosan jobbról megjelenik a Csurgó-patak medre, majd kb. 20 m-re újabb kis forrás fakad. Bő 400 m-re a jobb oldalon a Béka-forrás nevű szivárgó csordogál, majd 30 m-re balra újabb nem foglalt forrás fakad, melynek vize az úton kacskaringózik.

Hamarosan egy széles földutat keresztezünk. Az útpadkán balra térünk le egy erdős patakvölgybe, ahol több kisebb-nagyobb párhuzamos patakmeder kanyarog lefelé. Ezek partján megy tovább az út. Kalandos szakasza ez a túrának. Párszor a két egyre mélyülő patakág közötti folyamatosan szűkülő gerincen megyünk lefelé, de van benne patakátkelés is. Itt fakad a Páfrányos-forrás. A völgy egyszer csak ellaposodik; egy kb. 20 m széles sávban haladunk a két meder között. A kis ösvény egy hídhoz ér, ahonnan már látszik a 400 m-en fakadó Csepegő-forrás. Szépen kiépített környezete ideális pihenőhely.

Érkezés Mátrafüredre

Gyepes aljú, rudas korú kocsánytalan tölgyesben megyünk tovább egy erdészeti úton, amiről balos kanyarban térünk le jobbra. Fiatal, elegyes kocsánytalan tölgyesben érünk a Kőporos-tető nyakába, ahol a mára felnőtt fenyves-csemetekert helyén volt a múlt század elejéig a Kis-Sás-tó. Egy 1301. évi osztálylevél alapján itt értek össze Bene vagy másik nevén Beneváralja utcái, a Lászlósora, a Dávidsora és a Samusora. Ezek árkok formájában ma is fellelhetőek. Az eredeti település a 14. században pusztult el, de templomát még 1716-ban is említették. Később alatta helyezkedett el Benepuszta, melyet az 1892-ben épült hideg vizű fürdőhely miatt 1930-ban Tátrafüred analógiájára Mátrafüredre kereszteltek át.

Mátrafüred előtt a villanyvezetékek alatti köves nyiladékon, kökényes, fagyalos cserjésben ereszkedünk lefelé, miközben már feltűnnek a település házai. Az esőbeálló után átkelünk az egykor 13 malmot hajtó Bene-patakon, és a csatornavölgyi vízmű betonútján balra fordulva a Mátravasút végállomásához érünk.