Kóspallagi körtúra történelmi kalandokkal

Itiner

•  A buszmegállótól délkelet felé indulunk a P jelzésen a Toronyaljai horgásztóhoz. 
• A tó délnyugati oldalán rövid kitérőt teszünk a PL jelzésen a Pusztatoronyhoz (Bibervár).
• A romtól visszatérünk a P jelzésre, melyen jobbra indulunk tovább (arra, ahonnan jöttünk).
• Az erdőbe visszaérve a P+ jelzésen haladunk délkelet felé.
• A vadkerítés kapujánál délnyugat felé megyünk tovább a Z jelzésen.
• A Fehér-forráscsoportnál jobbra fordulunk a Z● jelzésen.
• A forrásoktól visszatérve a P jelzésen megyünk a Törökmező turistaházig.
• A turistaház mögött rátérünk a K jelzésre és egészen Kóspallagig követjük. 

A túra részletesen

Kóspallagról a Boglya-kőhöz

Kóspallag a Börzsöny legfiatalabb községe; lakóit egy birkalegelő helyére telepíttette gróf Grassalkovich Antal a 18. században. Eredetére neve is utal, mely a kos és a parlag szavakból származik. A falu első lakói főleg német telepesek voltak, akiket az erdő- és a mezőgazdaság tartott el a II. világháborúig. Híres termékük volt a kóspallagi pipadohány.

A buszmegállótól délkelet felé indulunk a P jelzésen. Rövidesen egy szépen felújított, 1807-ben állított kőkereszthez érünk. Itt volt a márianosztrai kolostor hadikórházának temetője a napóleoni háborúk idején. Balra tartunk, majd a faluból kiérve egy gyertyános erdőfoltban hamarosan elérjük a Kis-Hanta-patakot. Az egymás után sorakozó rétek között a medren keresztül kell átkalandoznunk a túloldalra. A patak elnevezése az egykor Kóspallagtól délre fekvő Hanta települést idézi, aminek lakossága a 13. század közepére kihalt.

A jelzés a Boglya-kőnél délnyugat felé kanyarodik. A dombon egy különleges alakú, szénaboglyára emlékeztető képződményt találunk, melynek anyaga a kemény andezit alapkőzet még erősebb összecementálódásából keletkezett, durvatörmelékes breccsa. Ez a miocén vulkánok lávadómjainak összeomlásakor keletkező izzófelhők, blokk- és hamuárak összecementált üledéke. A vulkanizmus vége felé magas kovasavtartalmú hévizes oldatok itatták át a sziklát, amik azt még keményebbé és ellenállóbbá tették. A sziklaalakzat az őt körülvevő puhább rétegek közül elsősorban a jégkorszakok során preparálódott ki kifagyásos aprózódással. E formák kialakulását segítette a hegy aljában levő patakvölgy, mely gyorsan elszállította az így keletkezett törmeléket.

A Bibervár és a Szent Gál-föld

A patakparton itt-ott mézgás égerek mutatják az egykori hidegebb és nedvesebb környezetet. Helyüket mára főleg fűzfajok vették át. A pataktól kicsit távolabb elhelyezkedő cserjésedő gyepek tanúskodnak az egykori, a mainál kiterjedtebb állattartásról. A mind jobban kiszélesedő úton hamarosan a Toronyalja-horgásztóhoz érünk. Megkerüljük az állóvizet, majd annak délnyugati oldalán rövid kitérőt teszünk a PL jelzésen a Pusztatoronyhoz.

Az oklevelekben nem szereplő Pusztatorony vagy Bibervár építésének idejét és körülményeit nem ismerjük. Egy 1757-es kéziratos térképen Biber vára néven jelölik, de elnevezésének eredete is ismeretlen. A rom egy megerősített őrtorony lehetett, ami az itt talált cserépdarabok alapján valószínűleg a 12. század végén épült. Pusztulása a 13- 14. század fordulójára tehető Csák Máté, illetve Károly Róbert harcai során. A vár egy helyi mesében is fennmaradt. A történet szerint a tornyában óriások laktak, akik hatalmas étvágyukkal akár egy ökröt is meg tudtak enni. Egy napon a Mnyi névre hallgató öreg óriás leánya megpillantott egy szántóvető embert. Mivel azelőtt nem találkozott földi halandóval, nagy örömében hazavitte a kötényében, hogy felfalja. Az apja, amikor meglátta, éktelenül dühös lett. Rögvest visszavitette lányával a parasztot lovastul, szekerestül a mezőre, hiszen az emberek munkája tartotta el őket.

A romtól visszatérünk a P jelzésre. Az erdőfolt, majd az útbevágás után délkelet felé rákanyarodunk a P+ jelzésre. Magas vadkerítés mellett sétálunk, amíg el nem érjük a kapu előtt álló kocsánytalan tölgyet, amin már látjuk az ezután követendő Z jelzést. Az Ipolyerdő Zrt. egy táblát is állított ide, amin az erdők megújítását mutatja be. Érdemes végigolvasni, hogy a kiinduló egykorú facsoportoktól hogyan jutnak el kb. 50-150 év alatt a szálaló erdőszerkezet kialakításáig, több korú és szintű, elegyes erdőkké alakítva azokat. Délkelet felé haladva érünk a kelta telepnyomot rejtő Szent Gál-földhöz, ahonnan tiszta időben szép kilátást kapunk a Márianosztra környéki hegyekre.

Útban Törökmezőre

Az aszfaltcsík szélén haladunk tovább dél felé, majd 300 m múlva átkelünk az úton, és betérünk az erdőbe a Törökmezői műúttal többé-kevésbé párhuzamosan futó ösvényre. Később cserjésedő gyepen kökény- és galagonyafoltok között haladunk, majd újabb erdőbe érve, a nagy bükkfától induló Z● jelzésen kis kitérőt teszünk a Fehér-forráscsoporthoz. Visszatérve a P jelzésen megyünk tovább Törökmező felé, ahol kaland- és állatpark vár ránk.

Törökmező neve onnan ered, hogy 1684 és 1685 között itt táboroztak a török csapatok. 1683. szeptember 12-én a Kahlenbergi csataként elhíresült ütközet során a Sobieski János és Lotaringiai Károly vezette lengyel, bajor, szász és a császári hadak vereséget mértek Kara Musztafa nagyvezír Bécset ostromló török hadára. Az ebből kifejlődő ellentámadás szabadította fel többek között Esztergomot a török uralom alól. Október 7-én Párkánynál erős török csapatok okoztak veszteségeket az osztrák sereget messze megelőző lengyeleknek. A másnap megérkező osztrák hadakkal az egyesített felmentő sereg azonban már 28 000 katonából állt, amely elől a török erők megkezdték a visszavonulást a Duna jobb partjára. Hajóhídjuk szétlövése után elvesztették Párkányt. Ezt követte Esztergom ostroma, melynek során Ibrahim pasa feladta a várat, ezzel Esztergom 130 éves török megszállás alól szabadult fel. A túlélő törökök ― mivel menekülési útjuk a Duna jobb partján dél és nyugat felé megszűnt ― Törökmezőre vonultak vissza. Ez alatt Ausztria ellenállása miatt nem sikerült a szövetséges hadak egyesítése, mellyel felszabadíthatták volna Magyarországot - emiatt a megroppant török sereg még két évig háborítatlanul tudott táborozni Törökmezőn.

Az 1938-39-ben, a hitelbanki turisták által épített turistaház mögött térünk rá a K jelzésre, amin leereszkedünk a Malom-völgybe, majd csereseken át haladunk a Békás-rétig, ahonnan szép kilátás nyílik a Magas-Börzsönyre. A rét után megkerülünk egy szántót; két idős csertölgy között térünk vissza az erdőbe. Az aszfaltos útra érve, azon észak felé folytatjuk az utat. A Kóspallag kapuja pihenőnél széles kavicsos úton megyünk tovább északnyugat felé, majd a jelzésen kelet felé kanyarodva érünk vissza Kóspallagra.