Körtúra a Pilis múltja és kilátásai mentén

• A P jelzésen indulunk, majd pár méter után a Z jelzésen folytatjuk utunkat.
• A magyar zarándokút jelzésen röviden letérve a ciszterci kolostorromhoz látogatunk.
• A Z jelzésre visszatérve  a Vaskapu-völgy bejáratáig sétálunk.
• A P+ jelzésen kapaszkodunk fel a Pilis tömbjére.
• Egy rövid szakaszon a Z▲ jelzésen haladunk az aszfaltúton, majd a P+ jelzés átvezetésével csatlakozunk a Z jelzéshez.
• A Z jelzésen kerüljük a Pilis nyugati peremét.
• Rövid kitérőt teszünk először egy sziklás kilátóponthoz, majd a Boldog Özséb-kilátóhoz a Z▲ jelzésen.
• A csúcs közelében a jelzetlen fém pallóösvényre váltunk, amelynek a fölső vége a bázis rétjének szélén van.
• A Pilis keleti oldalába kanyarodva, Pilisszentkereszt felett térünk át a Z jelzésről a P jelzésre, amely visszavezet a kiindulóponthoz.

A túráról részletesen:

Múltidézés a Pilis keleti lábánál

Pilisszentkereszt délnyugati végéből, a temető melletti buszfordulóból indulunk a P jelzésen a falu irányába. Alig száz méter után azonban befordulunk a Z jelzésen a Pilis felé a Dera patak felső folyása mentén, a Pataksor úton. A falu házai közül kilépve meghatározó látvánnyal magasodik felettünk a Pilis koporsó alakú tömbje, akár egy óriás nyughelye, egy történelem előtti szentély megmaradt romja. A nyárfák szegélyezte patak folyását követjük a legelők szélén haladó szekérúttal egy ősöreg, hajlott derekú fűzfáig, ahol a hegyoldalnak fordulva kanyargós vonalvezetéssel kapaszkodunk a bokrok között rejtőző cisztercita apátság és kolostor romjaihoz, rövid kitérőt téve a magyar zarándokút jelzésen.

A romok alig észrevehetően húzódnak a facsoportokkal szabdalt réten: csak térdmagasságig emelték újra láthatóan az eredeti alapokat, illetve faszerkezetes sátortetőkkel védték a templom monumentális, homokkőből faragott oszloptalapzatait. Az enyészettől megmentett romok a hazai kereszténység egyik legöregebb kolostorára, a helyszínen meggyilkolt Gertrúd királyné, II. András feleségének tiszteletére alapított cisztercita apátságra emlékeztetnek, ahol egy időben földi maradványait is őrizték.

Az eredetileg királyi vadászlaknak helyet adó területen a francia alapítású ciszterciek első magyarországi kolostora épült fel 1182 és 1225 között. Itt gyakorolták hitüket a szerzetesek az ellátásukra letelepített Árpád-kori falu népével együtt. A török pusztítás azonban mindkettőnek véget vetett. Az elsőként visszatérő pálos szerzetesek alapították újra a falut, illetve az itteni romokban rendházuk elődjét hitték. Emiatt a ciszterciekkel hosszasan pereskedtek, mígnem császári rendeletre eltörölték magát a rendet is.

A cisztercita szerzetesek által is használt, egykor vízvezetékkel kiépített forrás homokkő foglalásból ered a kolostor feletti ligetben. A takaros erdei tisztás padokkal, esőbeállóval és a turistaság történelmének számos emlékével áll a főváros melletti legnagyobb hegyek lábánál. Itt, a szerzetesek szent kútjánál, a Klastrom-forrásnál fogant meg a magyar turistaság alapítóinak gondolata, hogy népszerűsítsék a természetjárást, a hegyek világának megismerését a városi polgárság körében. A Magyar Turista Egyesület alapítói, dr. Téry Ödön és Thirring Gusztáv báró Eötvös Lóránd elnökségével és Lóczy Lajos geológus professzor alelnökségével indította el 1888-ban a főváros körül tevékenykedő, menedékházakat, turistautakat létesítő, a turistaságot szervező egyesülést. A padokkal és asztalokkal, illetve az ősök emlékével körbevett forrásnál felfrissülhetünk, vizet vételezhetünk utunk folytatásához, de kényelmesen meg is reggelizhetünk az árnyas ligetben.

 A forrást elhagyva a Pilis tömbje alatt kerülő szintúthoz csatlakozunk. Hétvégi házak és egy lovarda kerítése mellett fordulunk be a patakvölgybe, a Dera patak forrásvidékére, a zárt lombkoronájú bükkös erdőbe. Az idő múlását régóta szemlélő, matuzsálemi juharfák közé érkezünk a dózerúttal; pihenőhelyet találunk a meghitt ligetben. A Mária-pad kedvelt piknikező hely a Dobogókőre vezető út közelében, amely a zárt pilisi erdő félreeső nyugalmát árasztja. Nyitott esőbeállóként használható gerendaház is van itt rossz idő esetére, illetve padok és asztalok nyújtotta kényelemmel hűsölhetünk az árnyas ligetben. 

Kerülő úton a Pilis sziklás tömbjén

A Mária-padnál elágazik az eddig követett két jelzés; a P+ jellel a liget bal oldalán betérünk a kibontakozó keskeny szurdokba egy köves, kitaposott ösvényen. Két oldalt karnyújtásnyira közeledik az egyre meredekebb hegyoldal, a kőgörgeteges ösvény felett sziklás kiszögellések teszik vadregényessé a tájat. A vegyes erdő fái között sziklafalak, a sziklák között üregek nyílnak, melyek a Pilis átlyuggatott tömegébe hatolnak. Itt található a Pilis-barlang, de számos még feltáratlan üreg is lapul a köves oldalak alatt. Balra felettünk fokozottan védett hegyoldal rejti a Vaskaput, azt a kecses sziklaboltívet, mely látványában hazánk egyik legimpozánsabb természeti képződménye. Az egykori barlangi üreg körül megmaradt kőtaréj régi sziklamászó hely, ahol Téry Ödön emléktáblája emlékeztet a hegymászás hőskorára.

 A szurdokból pár száz méter után kiágazik a jelzett örvény, egy sziklás oldal alatt egyenletes kapaszkodásba kezdünk a hegytető felé. Innen egy meglehetősen monoton szakasz, meditatív gyaloglás következik a szálbükkös uralta hegyoldalban. Egyedül a csúcsra igyekvő makadámút töri meg az erdő monotonitását, amit egy rövid szakasz erejéig mi is követünk a K▲ jelzéssel, hogy a kanyarulat túloldalán a P+ jelzésre visszatérve csatlakozzunk a hegytető peremén oldalazó Z jelzéshez.

A hegytető szélén is hasonlóan hosszú, monoton erdős vidéken hatolunk keresztül, bár hegyperemi helyzetéből adódóan sokkal világosabb, tágas érzetet kelt. Kilátás ígéretével kacérkodik minden nyiladék, ritkulat, de látvány nem adódik, csak közérzetünk felszabadultabb. A délies kitettség miatt a melegebb oldalban már a tölgyes erdők dominálnak. Egy öreg bükkfa göcsörtös törzsén találunk egy mókás faarcot, melynek vonásait valaki festékkel meg is erősítette. A kényelmes útvonal közel szintben halad a Pilis hegy platójának nyugati szélén.

A monoton erdei sétát a Z▲ jelzés rövid leágazása töri meg, amely nyúlfarknyi kitérőt tesz a hegyperem egyik sziklás letöréséhez. A kilátás magával ragadó, egyszeriben kitárul az eddig a lombok között kacsintgató hegyvidék. A sziklagyepről mélyen alázuhan a sziklás, füves hegyoldal, hosszan nyújtózik a meredeken leszakadó Pilis hegység erdős vonulata nyugatnak, délre a piliscsabai hegyek és a Budai-hegység északi peremvidéke hullámzik. A Dorogi-medence betelepült síkján túl már a Gerecse szigethegyei teszik mozgalmassá a nyugati látóhatárt, kis szerencsével a hegyek lábánál a Duna folyását is felfedezhetjük.

A Pilis hegy csúcspontja, a Boldog Özséb-kilátó

A Z jelzésre visszatérve hamar egy hosszanti tisztást érintünk, ahol szintén leágazunk a kilátás kedvéért. Ismételten a Z▲ jelzés mentén tesszük meg immár hosszabb kitérőnket, de ezúttal a hegység legmagasabb pontjára, a Pilis-tetőre. A rét túloldalának ritkás erdejében sziklás, görgeteges ösvényen kapaszkodunk röviden, míg különös, elhagyatott betonépületek között érjük el a hegy legmagasabb pontjára felállított Boldog Özséb-kilátót.

A panoráma magával ragadó a betontorony tetejéről, egy stratégiai pontról tekinthetünk körbe. Az egykori geodéziai tornyot a turisták számára is elérhetővé tették a betonszerkezet köré csavarodó lépcsősorral, a tetőszinten kialakított kilátóterasszal. E magaslati pozícióból az összes környező hegyvidék szépen kitárulkozik, magaslati pozícióból látunk rá az erdős hátakra. A Pilis hegység ferde mészkőtömbjei mindkét irányba meghatározzák a tájképet, míg északra a Visegrádi-hegység vulkáni vonulata, délre a Budai-hegység legjava fedezhető fel. A nyugati látóhatárt a Gerecse uralja, míg különösen jó időben a Visegrádi-hegység mögött a Börzsöny, a keleti horizonton a Mátra is előbukkan.

Alattunk a betonépületek földdel fedett maradványai a hidegháborús időkre emlékeztetnek. A főváros feletti legmagasabb ponton légvédelmi bázis állt stratégiai fontossággal a rendszerváltás utáni időkig. Mára a helyszín elhagyatottá vált, csak a siklóernyősök pásztázzák a tető feletti légteret. Meredek oldalaival a hegytető remek starthely, ahol a szeleket felfelé kényszeríti a domborzat.

Vendégségben a magyarföldi husángnál

A Pilis-tető fokozottan védett sziklagyepét határoló kerítés túloldalán él az endemikus magyarföldi husáng legnagyobb populációja (kb. 3000 tő), amelynek védelme kiemelt fontosságú. A terület régen a siklóernyősök startpontja volt, és a hegy legkiválóbb panorámáját adja. Megdöbbentő a magasság és a lejtőmeredekség, a Pilis keskeny rögsora pedig közvetlenül előttünk nyújtózik. Hogy a természetjárók és a növényzet érdekei a legkisebb mértékben sérüljenek, 2026-ra fém pallóösvényt emeltek a sziklagyep fölé, így a panoráma is megmaradt és a taposási kár is megszűnik. A fém ösvény a kerítés két végénél néhány lépcső megmászásával érhető el, és a Z▲ jelzéssel nagyjából párhuzamosan vezet. A pallósoron két kilátóteraszt is kialakítottak, ezekről vizsgálhatjuk meg a panorámát a keleti irányban.

A Grófi út

A kerítés kapuján kilépve csatlakozunk a Z jelzéshez, mely kényelmes ereszkedéssel levezet a hegytetőről. A meredek oldalban sűrű kanyargással veszítjük el a szintet az erősen lejtő, sziklás felszínbe vágott szerpentinúton, a látványos Grófi úton. A kanyarokban jellemzően kilátni a sziklák körül megritkuló csenevész erdőből, lábunk alatt húzódik a Pilisvörösvári-medence házakkal tarkálló mélyedése, előtérben Pilisszántóval, mely felett hosszan kirajzolódik a Pilis hegység meredek peremmel leszakadó vonulata, a Kevélyek kúpjaival bezárólag.

 Egy sziklaborda vonulatát átszelve, pazar panorámával a hátunk mögött ereszkedünk lankásan a Pilis keleti oldalába fordulva. Amint visszaértünk a Pilisszentkereszt feletti legelők peremére, az út is ráfordul a megenyhülő lejtőre, a tölgyes és a ligetekkel szabdalt rét határán ereszkedünk. A Magas-hegy nyergében a Pilisszántó felől érkező P jelzésre térünk, tovább folytatva szintvesztésünket északkeletnek, Pilisszentkereszt felé. Immár a réteken átvágva érkezünk vissza a faluba a temetőnél. Balra a buszfordulónál bezárul körtúránk. Innen érdemes továbbsétálni a Fő út mentén a Dobogókői útra, mert több busz jár a faluközpontban, nem mindegyik tér le a buszfordulóhoz.