Bocz-kereszt (Bárányles)

A Bocz-kereszt a Zengő csúcsa alatt pár száz méterrel, a hegy nyugati nyúlványán áll, ahonnan a közeli irtás foltján keresztül belátunk a Keleti-Mecsek központjába és Püspökszentlászló katlanára. Útban a Zengő csúcsára érdemes megállni itt, körbenézni, és közelebbről megvizsgálni a kereszt feliratát. A fémkereszt alatti, kő talapzaton ugyanis alig kivehető, de mívesen formázott betűk állnak, amelyek a Bocz család fohászát örökítik meg.

A kereszt eredetijét Esterházy László Pál pécsi püspök emelte a 18. század végén, és később, a 20. század elején a Bocz család újította fel hálából. A legenda szerint Bocz Pál hóviharba keveredett és eltévedt a hegyen, de a fagyhaláltól egy csodásan megjelenő bárány megmenekítette: „isten báránya” mutatta a faluba levezető utat. Az ódon homokkő talapzaton álló, ma is látható keresztet már 2000-ben helyezték el, miután az eredeti megrongálódott.

A Bocz-kereszthez a legendán kívül népszokás is kötődik, ahonnan másik neve, a „bárányles kereszt" ered. Húsvét virágvasárnap hajnalán, napfelkeltére a keresztnél gyűlnek össze a környékbeli férfiak megünnepelni a feltámadást. A hagyomány alapja, hogy az I. világháborúból megmenekülő helyi lakosok jártak fel a kereszthez: a frontra indulva ugyanis fogadalmat tettek, miszerint ha épségben hazatérnek, évente ellátogatnak a hegyre. Az egykori veteránok szokását leszármazottaik vették át, így máig fennmaradt a virágvasárnapi zarándoklat a Zengő alatti falvak férfi lakosságának körében. A kommunizmus éveiben a hosszúhetényi hívők számára feltehetően ez a rejtett forma maradt vallásuk gyakorlására.

Nyitvatartás

Árak: