Legendák nyomában a Zengővár körül

Itiner:

• Hosszúhetényről a Z◼ jelzésen indulunk déli irányban.
• Rögtön az első elágazásnál a S▲ jelzésen folytatjuk (balra), ami felvezet a Zengő csúcsára
• A Zengőről a S jelzésen ereszkedünk le a hegy északi oldalán.
• Egy ponton balra térünk a S● jelzésre, mely elvezet a Mária-kápolnához.
• A Zarándok-kúthoz a magyar zarándokút sárga jelzésén jutunk el, majd ezen folytatjuk utunkat Püspökszentlászlóra, a püspöki kastélyig.
• Püspökszentlászlóról a Z◼ jelzés mentén sétálunk vissza Hosszúheténybe.

Útleírás:

A Zengővár ostroma

Hosszúhetényben röviden lefelé indulunk a Fő utcán, a Z◼ jelzés mentén, amiről 100 méter után áttérünk a Zrínyi Miklós utcán haladó S▲ jelzésre. Enyhe emelkedővel hagyjuk magunk mögött a valóban hosszúra nyújtózó falut, kiváló rálátással a település házaira és a környező dombos vidékre.

Balra előttünk feltűnik a Mecsek legmagasabb csúcsa, a legendás Zengő is sűrű erdő borította domború hátával. A gyümölcsöskertek és szőlősorok között bekanyarodunk a hegyvidék felé, és fokozatosan egyre meredekebb térszínen kapaszkodunk. Mögöttünk a jellegzetesen kúp alakú Szársomlyótól a katonai lokátorban tetőző Tenkesig hullámzó dombvidékként feltűnik a Villányi-hegység is.

Bő kilométernyi kapaszkodás után belépünk a hegylábi tölgyerdőbe, ami itt a kertek közelében még akácossal kevert, bokros sarjerdő. Az akácot főként szőlőkarónak használták a múltban, korhadásnak ellenálló csersavas fája miatt előszeretettel telepítették a szőlőtermő vidékek környékére. A fokozódó meredekséggel a tölgyes egyre inkább a hegységre jellemző ezüsthársakkal elegyedik, míg az első gerinc mögött a magasság és a csapadékos klíma miatt már a bükkök dominálnak. A rendkívül meredek oldalban kapaszkodó út szemlátomást konszolidált nyomvonalon hág fel a hegyre, az erdőgazdálkodás eme tájformáló vívmánya komoly segítséget jelent a Zengő meghódításában. Fárasztó kaptató juttat a nyugati hegyvállra, ahonnan már a gerinc hátát követi az út. Balra egy kőkereszt tűnik fel alig olvasható, elmosódott felirattal, ami a Bocz család fohászát örökíti meg, emléket állítva a névadó megmenekülésének. Innen a bükkfák törzsei között kilátunk a Keleti-Mecsek belső vidékei, illetve Püspökszentlászló felé, hosszan hullámoznak az erdős hátak a falu szalagszerűen felsorakozó házai körül. 

A Zengővár romjain és a lombok feletti kilátóban

A megerőltető kapaszkodás meghozza gyümölcsét, ugyanis a hegytetőt elfoglaló középkori sáncok között elérjük a Zengővár megmaradt tornyának alapját és a legmagasabb ponton álló kilátót. Mielőtt felkapaszkodunk a kilátásért, ki is fújhatjuk magunkat a feljárat melletti padon és szemlélődhetünk a sáncokkal körbevett hegytetőn.

A Zengővár írásban nem szerepel, egyedül az ásatásokból feltételezhető a kora és a funkciója. Cseréptöredék mellett más, folyamatos itt tartózkodásra utaló nyomot nem találtak a régészek, így a 13. századi eredet mellett feltételezik, hogy használaton kívüli menedéknek készülhetett. Előkerült azonban egy római kori fibula (ruhakapocs), ami a hosszúhetényi római leletekkel együtt őrhelyet, megfigyelőpontot sejtet a hegység legmagasabb pontján. Ugyanez  lehetett a középkori épület funkciója is ezen a stratégiai helyszínen.

2020 óta mi is körbekémlelhetünk a vidéken a hegytetőről, azaz a geodézia torony köré épített rácsszerkezetes kilátóból. A 700 méter fölé nyújtózó torony tetejéről, a hegység legmagasabb pontjáról impozáns panoráma tárul fel az öreg erdő lomkoronája felett: a Mecsek egész vonulata kirajzolódik alant. Markáns a hármas csúcsával és kupolás lokátorával központi helyzetben lévő Hármas-hegy tömbje, amely mögött a TV- és átjátszótornyokkal tűzdelt Misina-tető, valamint a Tubes tömbje nyújtózik a Nyugati-Mecsek tetejeként. Széles körívben egy horvát hegység, a Papuk hosszú háta is kirajzolódik jó időben a Tubes és a Villányi-hegység között, míg délen az utóbbi látványos szélső hegyével, a Szársomlyó kúp alakú csúcsával záródik a Duna síkja felett. Igazán tiszta időben a Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidéki tanúhegyek, és a Bakony nagy része is kirajzolódik az észak horizonton. 

Vezérünk a Zengő csillaga, ereszkedés a Mária-kápolnához és a püspöki kastélyhoz 

Meredeken kanyarodunk le a csúcsról a köves északi gerincen a S jelzést követve a Zengő csúcsának ősi erdőjében. Utunk legmarkánsabb letörésénél szerencsére lefelé lépdelünk: keressük a fák gyökerének lépcsőfokait, támaszkodjunk a fatörzseknek, kapaszkodjunk a lelógó gallyakba. Itt érdemes túrabotot is használni, illetve jeges, havas időben megfontolandó kelet felé kerülni. Az arra húzódó gerincen ugyanis egy kilométer után dózerút kerüli a Zengő tömbjét, és ugyanoda vezet, ahova jelen nyomvonalunkkal is jutunk. Itt már tábla mutatja a Mária-szoborhoz vezető irányt, amit a S● jelzés mutat a Zengő északi lejtőjén oldalazó dózerúton. Egy jobbra ágazó ösvényen érkezünk a Zengő csillagához, a halott Krisztust tartó Mária-szoborhoz, amit egy kis erdei kápolna őriz. A hagyomány szerint az eredeti Mária-szobrot Szent László fájából faragták a bencés szerzetesek, majd a szászvári Kis György mester készítette el a kápolnában őrzött pietát, amihez a falubeliek májusban és szeptemberben felzarándokoltak. A gerinc tölgyesében rejtőző, szépen karbantartott kis kápolnát kert, virágok, kövezett előtér és padok veszik körül.

Innentől kövessük tovább a magyar zarándokút sárga jelzését, mely levezet a löszös üledékbe mélyen bevágódó völgybe, ahol - utunk során először - a Zarándok-kútnál tudunk felfrissülni, vizet venni. Az ösvény a völgy szélén halad tovább Püspökszentlászló irányába. Az út a püspöki kastély arborétumához vezet, melynek kapuján átlépve, a püspöki kertben érkezünk meg a településre. Amennyiben zárva találjuk a kaput, a kerítést bal felékövetve jutunk ugyanoda, a kastélykert bejáratához.

A püspöki nyári rezidencia és kert a XVIII. század végén épült, Szent László tiszteletére felszentelt kápolnája különös látványt nyújt a mecseki erdők mélyén, az évszázados platánfák között. A püspöki kertben számos külhoni örökzöldet, valamint pompásan virágzó lágyszárú növényt láthatunk, illetve megismerkedhetünk a kastély történetével. Tábla emlékeztet a kommunizmus éveiben koncepciós perben elítélt Mindszenty József esztergomi érsek raboskodására, de akadt időszak, mely során az épület szeretetotthonként működött, ahol apácák tevékenykedtek. Egyveretű sírjaikat a kastély felett, a Hettyey-forrás melletti kertben láthatjuk. A kastélyt és a Szent László-kápolnát a 2010-es években gyönyörűen felújították. 

Maga a falu is rendezett, jellegzetesen egyutcás (egyházsoros) hegyvidéki település, mely felújított öreg parasztházak sorából áll. Az eredetileg Árpád-kori települést a hagyomány szerint Szent László alapította, aki a környéken vadászva a Zengő remetéinél húzódott menedékbe a vihar elől. Hálából kápolnát építtetett nekik, mely köré falu települt. A települést a török hódoltság alatt elhagyták lakói, és német telepesekkel élesztették fel a XVIII. században, Szentlászló néven. Jelenleg Püspökszentlászlót alig pár család lakja, főként vendégházai és az Életrendezés házá révén közkedvelt a hétköznapok elől megnyugvást keresők körében, ahogy eredetileg a remeték is lelki békéjüket találták meg az oltalmazó erdőben. 

Vissza Hetény vezér népéhez, a valóban hosszú Hosszúhetényre

A falu alvégén a Zengő és a Hármas-hegy erdői üdvözölnek, és a Z◼ jelzés mentén bevágunk a Szentlászlói-völgybe, melyben az összezáródó lombkorona alatt mélyre hasító völgytalp murvaútján ereszkedünk vissza Hosszúheténybe. Félúton különös szerzet nyújt meghökkentő látványt, egy félig a föld alól előbújt óriás fából faragott szobra áll az út mellett. A Kőmorzsolót ábrázoló, 4 méteres alkotás része annak a triónak, akiket egy vezetőfüzet segítségével felkeresve, játékosan ismerhetjük meg a Mecsek legendáit.

A Hármas-hegyet és a Zengő tömbjét elhagyva Hosszúhetény valóban hosszú házsora mentén gyalogolunk vissza a falu közepére. A Kossuth utca erdősnek meghagyott öblében, egy felhagyott kőfejtőben Hetény vezér kőből faragott szobrát láthatjuk. A hagyomány szerint a honfoglaló törzsek közül a Hetény vezette törzs telepedett le itt, a Mecsek lábánál, amit a falu neve is őriz. A települést a pécsváradi apátság birtoklevelében említik Villa Heten néven. Az apátsággal ellentétben a falu átvészelte a török hódoltságot, bár a XVIII. században német telepeseket költöztettek területére. A tájháznál elérjük a Fő utcát, majd a híd után kiindulópontunkat, ezzel pedig körtúránk bezárul.