Az egykori recski kényszermunkatábor (Recski Nemzeti Emlékpark)

Az emlékpark bejárathoz közeli, központi részén több, a rendszerváltás után készült emlékművet találunk, köztük a legikonikusabb Farkas Ádám szobrászművész 1991-ben felállított alkotása. Szintén ő készítette az ’56-os forradalomban mártírhalált halt három egykori fogolyra emlékező kereszthármast. A téren még egy helyreállított őrtorony, egy Krisztus-kereszt, több országzászló, illetve a tábor makettje áll – a többi látnivaló hátrébb helyezkedik el.

A visszaépített parancsnoki épületet elhagyva – amely a foglyok barakkjaitól távolabb található – jutunk el a rabok egykori lakhelyéhez: a faházak kőből rakott alapját a fogvatartottak visszaemlékezései alapján alakították ki, hasonlóan az újraépített büntetőbarakkhoz, amelyben a tábor életét bemutató kiállítást nézhetjük végig. Érdemes még tovább, egészen a terület végéig elsétálni: itt található a büntetőgödör, amelynek bokáig érő vizében éjszakákat töltöttek el a renitens rabok.

Titokban hozták létre

1950-ben sajátította ki a Barkóczy család majorságát a büntetőtáborok felügyeletével megbízott ÁVH: az első foglyokat az állatok tartására szánt épületekbe költöztették be. Kezdetektől fogva a rabokkal végeztettek minden munkát – vagyis a terület határainak kialakításánál saját magukat kellett szögesdróttal körbekeríteniük. A helyben kivágott fákból építették a kerítés menti őrtornyokat és saját barakkjaikat is.

Embertelen körülmények

A tábor lakóit kemény munkára fogták. Hajnaltól késő estig kellett primitív eszközökkel követ bontaniuk a közeli Csákány-kő hegyoldalából. Minimális ellátást kaptak csak, így bogarat, békát, csigát, növényeket, minden egyebet megettek, ami az útjukba került. A folyamatos éhezés és a rájuk kényszerített, megerőltető munkavégzés miatt testsúlyuk drasztikusan csökkent, fogaik kihullottak, sokan a látásukat is elveszítették. Az orvosnak kikiáltott segítőknél nem volt sem gyógyszer, sem egyéb, ezért a helyszínen saját maguk által készített eszközökkel voltak kénytelenek gyógyítani. Az orvosi szoba pihenője hevenyészett, földre dobott szalmazsákokból állt.

Az internáltaknak nem csak a rossz körülményeket, de számtalan megaláztatást is el kellett viselniük – gyakran kegyetlenül bántalmazták őket ételmegvonással, ütlegeléssel, megalázással, vagy olyan verembe zárták őket éjszakára, ahol a talajvízben kellett állniuk.

A fogvatartottak a társadalom minden rétegét képviselték: volt köztük egyszerű kétkezi munkás, néhai gazdag földbirtokos, értelmiségi, katona és politikus – az volt a közös bennük, hogy politikailag ellenségnek számítottak. Közöttük volt Faludy György költő is, aki a rabság alatt fejben „írta” verseit.

Szökések és az enyhülés

A kettőzött őrségnek, a gyenge fizikumnak és a rossz bánásmódnak köszönhetően nehéz volt megszökni innen; mindössze néhány rabnak sikerült. Többeket kaptak el menekülés közben, vagy családjukat ejtették foglyul, így zsarolva ki, hogy végül feladják magukat. Csupán egy fogoly volt olyan szerencsés, hogy sikerült Bécsig eljutnia, ahol a Szabad Európa adásában beolvasta több száz rabtársának a nevét. A világ így szerzett tudomást az addig titokban tartott „magyar gulágról”. 

1953 nyarán, Sztálin halála után Nagy Imre miniszterelnök felszámoltatta a tábort, létezését azonban még ezután is titkolni szerették volna. A fogvatartottaknak szabadulásukkor alá kellett írniuk egy kötelezvényt, hogy az ott történtekről és a körülményekről soha, senkinek nem beszélnek. Minden erővel meg akarták akadályozni, hogy a tábor létezése kiszivárogjon, ezért a legtöbb lakóját a felszámolás után rögtön börtönbe zárták vagy felügyelet alá helyezték, a helyszínt pedig igyekeztek nyom nélkül eltüntetni: az épületeket ledózerolták, helyükre fákat ültettek.

A túlélők szövetsége

Mivel az egykori rabok nem beszélhettek a táborról, történetének feldolgozására a rendszerváltásig várni kellett. 1988-ban alapították meg a túlélők a Recski Szövetséget; segítségükkel térképezték fel a láger területét, s az emlékparkot is az ő beszámolóik alapján alakították ki.

Nyitvatartás

május 1. – szeptember 30.:

• minden nap: 9:00–17:00

október 1. – április 30.:

• minden nap: 9:00–15:00

Árak:

• Belépőjegy: 900 Ft/fő

Az adatok tájékoztató jellegűek és a 2026 februári állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!