Vártól várig a Mátra északkeleti csücskében

Itiner

• A túra a vár meghódításával kezdődik: tekerj fel egyenesen a vár kapujáig vezető úton.
• A vár meglátogatását követően gurulj le a parkolón keresztül a faluba vezető úton (a temetőnél jobbra kell fordulni, majd a következő elágazásban balra).
• A Petőfi utat elérve térj balra, majd a következő kereszteződésben jobbra, a 24-es útra, Gyöngyös/Recsk felé.
• A falu utolsó házait elhagyva rögtön térj jobbra, egy széles földútra, amelyet egy kis kitérő kivételével annak végéig kell követni. (A kis kitérő egy fiatalabb erdőrészletben adja magát; jobbra letérve egy kopár hegycsúcs érhető el, szép kilátással a hegytetőn.)
• A széles szekérút egy még szélesebb dózerútba torkollik – itt térj balra, és kövesd ezt az utat egészen a 24-es főútig. Itt térj jobbra, és haladj az aszfaltúton a második nagyobb elágazásig, ahol térj balra (előtte tábla jelzi a recski nemzeti emlékhelyet). Ez az út beletorkollik körülbelül 3 kilométerrel arrébb az emlékhely felé vezető útba, itt fordulj balra. (Az emlékhelyhez vezető kaviccsal szórt útra tábla fog figyelmeztetni, itt térj jobbra.)
• Az emlékhelytől visszafelé az aszfaltúton haladj nyílegyenesen a faluig, majd az út végén fordulj balra, a vasúti átjárót elérve pedig jobbra, a 24-es útra. Haladj a főúton a szajlai elágazásig, majd térj balra.
• Az út a Búzás-völgyi-tóhoz vezet, azt elérve tarts balra, és haladj tovább a tóparti úton. A tó északi csücskét elhagyva a kereszteződésben fordulj balra, és kövesd a széles erdészeti utat északi irányba. Ez az út Szajla felé vezet, azonban egy helyen élesen jobbra vissza kell fordulni egy elágazásban, egy kevésbé járt útra.
• Szajla legszélső házait elérve fordulj jobbra, majd kövesd a Béke utca-Kossuth Lajos út-Alkotmány utca-Fenyves út útvonalat. A kerékpárutat elérve térj jobbra, majd a mezőt keresztező széles földutat elérve fordulj ismét jobbra. Innen Sirokig a Tarnával párhuzamosan futó – hol jobban, hol kevésbé járható – földutat kell követned többé-kevésbé egyenes irányban. (Ezen a szakaszon nem árt, ha van térképed a biztonság kedvéért.)
• Sirokot elérve az első hídon gurulj át a Tarna felett, majd a Darnói utcán tekerj el a Petőfi utcáig, és fordulj jobbra. A következő lehetőségnél fordulj balra – a túra elejéről már ismert utcán éred el a vár parkolóját.

A túra részletes leírása

A Tarna menti Sirok története a fölé magasodó várhoz kötődik. A honfoglalás után már emeltek a hegytetőn valamiféle kezdetleges erődítményt a környék urai, az Aba nemzetség tagjai. Magát a várat a tatárjárás után kezdte építeni a Bodon család, és igazi jelentőségre a török időkben tett szert. Buda, Hatvan török kézre kerülése, illetve az egri vár első ostroma és az, hogy a falu 1550 körül már a töröknek is adózik, meglehetősen komoly figyelmeztető jelek voltak, így megkezdődött az 1550-es években a vár megerősítése. Sirok végvári szerepkörbe került, állandó ütközőzóna volt ugyanis a térség a hódoltság területe és a királyi Magyarország között. Az egri vár 1596-os elfoglalása azonban megpecsételte a siroki erősség sorsát is: az őrség a várnagyok vezetésével a törökök közeledésének hírére elhagyták a várat, nem látták értelmét felvenni a harcot a sokszoros túlerővel. A törökök tovább erősítették a falakat, hogy aztán 1687-ben valószínűleg ők is harc nélkül adják fel a várat, melynek sora a Rákóczi-szabadságharcot követően pecsételődött meg – oly sok már erődhöz hasonlóan ezt is felrobbantották.

 Vár, baráttal és apácával

Mégis érdemes azonban felmászni a várba, ezért mi is így kezdjük túránkat, amolyan bemelegítésként felkaptatva a meredek úton a hófehér falak tövébe. A felrobbantott, lerombolt várat ugyanis részben helyreállították: megújultak a várfalak, a bástyák, a felvonóhidas kapu, a várudvar, valamint a felsővárba vezető falépcső is. Az egykori istálló rekonstruált másában a török időket idéző enteriőröket szemlélhetünk meg, illetve különféle régészeti leletek idézik fel a végvári időket. Még izgalmasabb az egykori járatok, folyosók felfedezése a falak alatt, és akkor a lélegzetelállító kilátásról még nem is beszéltünk.

A vár meghódítását követően lefelé gurulva érdemes vetni egy pillantást a kicsit távolabb található Barát- és Apáca-sziklákra. A riolittufából kialakult sziklaalakzatok a helyi néphagyomány szerint nem más, mint az egymást szerető, azonban kővé vált barát és apáca. Nem messze innen található a Törökasztal is, egy lapos szikla, melynek lefaragott csúcsának helyére titokzatos kezek mélyedéseket vájtak, és amely egyes feltételezések szerint pogány áldozóoltár lehetett, a későbbi időkben pedig a törökök innen kémlelhették a vidéket.

A faluba legurulva ma már nehezen lehet elképzelni, hogy vámszedő hely volt egykor a település. A békés palóc faluban különösebb ipari tevékenységet sosem folytattak, így a „Tubus és Kupak Gyár” 1951-es indulása komoly fordulatot jelentett a községben. A később „Mátravidéki Fémművek” nevet kapó üzemnek köszönhetően megépült a lakótelep, megkezdődött a közművesítés, művelődési ház, óvoda, bölcsőde, vendéglő és sportlétesítmények épültek, bővítették az iskola épületét egy új szárnnyal stb., így Sirok egyes részei egészen városias jelleget öltöttek. Ez ugyanakkor csak a városka egyes részeire volt igaz, a barlanglakásokban élők például nem feltétlenül látták rózsaszínben a kialakuló új világot. Ma már ezeken a szegényes lakóhelyeken nem él senki, azonban az itt kialakított apartmanokban bárki megszállhat.

Sirokot Recsk felé indulva hagyjuk el a 24-es főúton, azonban az utolsó házak után rögtön jobbra térünk, egy széles erdőgazdasági útra, amin hosszabb, jobbára eseménytelen mászásba kezdünk – de legalább már nem az aszfaltot koptatjuk. A K+ jelzésen érdemes a dózerút egyik kanyarjában tenni egy rövidke kitérőt a Nyírjes-láp felé. A Darnó-hegy északi oldalán, egy riolittufa alapkőzeten kialakult lefolyástalan medencében létrejött mohalápról van szó, amelyben különböző tőzegmohafajok élnek, de fűzlápos élőhelyekkel is lehet itt találkozni.

A széles, jól járt dózerúton kaptatunk tovább a Darnó-hegy teteje felé, amelynek egyik, 355 méter magas csúcsáról északi irányban remek kilátás nyílik, így errefelé teszünk egy kitérőt. Nem igazán magas pont, mégis hegycsúcs, így innen egy nem túl technikás, de annál lendületesebb gurulást élvezhetünk az erdészeti út végéig, amit balra kanyarodást követően folytatunk egy széles, kavicsos dózerúton egészen a 24-es főútig. Itt egy időre kénytelenek vagyunk magunk mögött hagyni a terepet, és aszfalton megközelíteni a Recski Nemzeti Emlékparkot.

Munkatáborból tópartra

„Recsken az égvilágon már semmi reményem nem volt. De nemcsak nekem, hanem a táborlakók jelentékeny részének sem volt semmi reménye. Nem lehetett reményed, amikor naponta többször közölték veled, hogy te itt megdöglesz…” Kárpáti Kamil író, költő, esszéíró, szerkesztő lényegre törő szavai ezek, aki 1949 és 1956 között Kistarcsa, Márianosztra és Vác mellett Recsken is raboskodott, miután elítélték fegyveres összeesküvés vádjával. Az emlékparkban berendezett kis kiállításon rengeteg visszaemlékezést olvashatunk az itt fogva tartott, a kőbányában dolgoztatott, sokszor kegyetlenül megkínzott – az esetek többségében valószínűleg ártatlan – emberek tollából. A rekonstruált barakképületet bejárva képet kaphatunk arról, milyen körülmények között éltek a rabok a mindössze három évig (1950-1953 között) működő, azonban azóta is a leghírhedtebb munkatáborban, a „magyar Gulágon”. Körülbelül 1500 politikai fogoly raboskodhatott itt ebben az időszakban a három méter magas, kettős drótkerítéssel körbevett táborban, ahol a kőbányában dolgozó rabok közül sokan a kimerültségtől vagy betegségektől haltak meg. Szökést kevesen kíséreltek meg, és még kevesebb elítélt (szám szerint kettő) járt sikerrel.

A magyar történelem egy sötét fejezetének emléket állító helyről békésebb helyekre gurulunk a Recsk felé vezető aszfaltúton. A vasútállomáshoz érve (menetrendszerinti forgalom több mint egy évtizede nincs errefelé) elgurulunk a művelődési ház mellett, amelynek udvarán bányagépek mutatják, hogy a recski nemesfémbányászatnak is emléket állít az eredetileg Bányász Kultúrotthonnak emelt épület. A községben egyébként több lehetőség is van evés-ivásra, a hátralévő kilométerek előtt itt érdemes egy kis pihenőt tartani annak, aki szükségét érzi.

A közeli Búzásvölgyi-tó felé vesszük az irányt a 24-es útról letérve. Az 54 hektárnyi vízfelülettel bíró tó 2,5 kilométer hosszú, és egy völgyzáró gát segítségével alakították ki 1972-ben; szemmel láthatóan leginkább a horgászok körében népszerű a hely (ponty, amur és harcsa is akad itt többek között), összesen 140 horgászállás van a tó két partján. A tó melletti földút lendületes haladást tesz lehetővé, de azért néha érdemes lassítani, és vetni egy pillantást a békés vízfelületre. A tó gáttól távolabbi csücskét elérve balra fordulva haladunk tovább a jól járt úton, amely adja magát szinte végig – egy helyen kell élesen jobbra visszafordulni, egy jóval ritkábban járt, de azért kétnyomos útra. Ezen a szakaszon lehet talán a legnagyobb esélyünk arra, hogy találkozzunk valamiféle vaddal.

Szajlához közeledve egyre tisztul az út, majd a szélső házakhoz érve aszfalton gurulunk tovább. A falu határában kunhalmokat találtak, a helyi legenda szerint pedig az Attila-domb alatt van eltemetve a hun király. Ha így lenne, arról biztosan tudnánk, mint ahogy a pilinyi kultúrához tartozó bronzkori urnatemetőt is feltártak a környéken. A falut a mezőn keresztül Terpes felé vezető, egykor minden bizonnyal szebb napokat is látott kerékpárúton hagyjuk el, hogy aztán körülbelül félúton a két falu között jobbra térjünk egy földútra, amely többé-kevésbé a Tarnával párhuzamosan vezet a szomszédos Sirokig. (A 105 kilométer hosszú vízfolyás egyébként a Zagyva folyó mellékvize, amelybe Jászjákóhalmánál torkollik bele.) A földút, amelyet követünk Sirokig, nagyrészt jól járható, de vannak meglepő részek is ezen a szakaszon, például ahol a két oldalról benyúló sás vagy nád súrolja az arra járókat – de pont ezek a részek adják az útvonal egyediségét. Sirokhoz közeledve feltűnik a vár a Tarna túlpartján, innen tudhatjuk, hogy közel már a cél.